Védikus Hagyomány

Vidjá Gítá – A Tudás Éneke, II. rész

(Szemelvény a Tripura Rahaszjából, a kettősség nélküli egység tanításának egyik legfontosabb szentírásából, folytatás.) 

[az Istenanya mennyei Hangja formájában megmutatkozó Transzcendentális Tudat így folytatja a bölcsek és istenek seregéhez intézett beszédét:] 

50. A rám vonatkozó tudás igen összetett, mégis két fő kategóriába sorolható. Ezek a kettősségen alapuló, illetve a kettősség nélküli tudás. Előbbi az istenimádathoz, utóbbi a végső felébredéshez kapcsolódik. Kifinomult természetük folytán számos olyan rész található bennük, amelyek különböző eredményekhez vezetnek.

51. A kettősséggel rendelkező tudás sokféle formát ölthet, mivel a kettősség koncepcióján alapszik, és olyan módokon nyilvánul meg, mint egy istenség tisztelete, a hozzá intézett imák és szent énekek, a rajta való elmélkedés és hasonlók, melyek mindegyike mentális kép csupán.

52-53. Ennek ellenére hatékonyak abban, hogy szembehelyezzük őket a hétköznapi tudatosság ábrándozásával, mivel a természet törvénye gondoskodik erről. E módszerek hatékonysága különböző fokú, közülük a legfontosabb a fent említett aspektusra vonatkozik [ld. fentebb az Istenanya konkrét formáját]. Mind közül a legvégső cél a kettősségnélküli Önvalóra ébredés.

[Kommentár: A mentális képek nem tudnak megfogható eredményeket hozni sem közvetlenül, sem egymásra következő lépcsőfokokban. Ám azok, amelyek Istenre vonatkoznak, különböznek a hétköznapok álmodozásaitól, annyiban, hogy megtisztítják és megerősítik az elmét annak érdekében, hogy az Önvalóra eszméléshez alkalmassá tegyék. Az Istenről alkotott fogalmak közül a leghatékonyabb a fentebb említett örök isteni pár. Noha ez nem fogja közvetlenül eltávolítani a tudatlanságot, mégis segít abban, hogy az ember egy teljesen kiforrott dnyáníként – az Önvalóra eszmélt, megvilágosodott bölcsként – keljen új életre.]

54. A Tiszta Intelligencia konkrét formában történő imádata nem csupán hasznos, de nélkülözhetetlen a kettősség nélküli felébredéshez. Mert hogyan is válthatna valaki alkalmassá erre az Ő áldása nélkül?

55. A kettősségnélküliségre való eszmélés nem más, mint a tárgyi tudástól teljes mértékben mentes tiszta Intelligencia. Ez az eszmélet minden tárgyi tudást eltöröl és minden egyes tárgyat a maga teljes csupaszságában fed fel. Eszerint a tárgyak ugyanolyan ártalmatlanok, mint egy zsákmányára lecsapó tigrisről vagy egy támadó kígyóról készült képmás.

56. Azt az állapotot, amikor az elme teljes mértékben visszaolvadt az Önvalóba,  nirvikalpa szamádhinak nevezik, az elkülönületlen, békés állapotnak. Miután valaki ebből az állapotból visszatér, úrrá lesz rajta az ebből a tapasztalásból fakadó emlék, mint az egyetlen, osztatlan, határtalan, tiszta Önvaló, és tudja, hogy „én Az vagyok”, szemben a tudatlanok éretlen énképzetével. Ez a legfelsőbb tudás, a vidnyána, más néven pratjabhidnyá-dnyána.

[Megjegyzés: A meditáció magasan fejlett állapota a szavikalpa szamádhi, amelyben az ember tudatában van, hogy a tárgyi valóságtól a szubjektív valóság felé fordult, és érzi az Önvalóra ébredés állapotának közelségét. Amikor viszont ténylegesen elmerül az Önvalóban, nincs más tudás jelen, mint a tiszta boldogsággal teli létezés egyszerű tudatossága. Ez a nirvikalpa szamádhi. Ebből visszaértve, az ember ugyanúgy érzékeli a világot, mint bárki más, ám alapvető világtapasztalása megváltozik. Most már képes felismerni tiszta Önvalóját, és többé nem azonosítja magát az egóval. Ez az Önvalóra eszmélés csúcspontja.]

57. Az elméleti tudás az Önvaló és a nem-Önvaló közötti különbségtételből áll, a szentírások tanulmányozása, a Mester tanításai vagy az egyén saját, mélyen szántó elmélkedése révén.

58-62. A végső bölcsesség az, amely egyszer s mindenkorra véget vet a nem-Önvaló tapasztalásának. A kettősség nélküli felébredés semmit nem hagy az ismeretlenségben vagy a megismerhetetlenségben, és mindent teljességében áthat, így ezt már nem lehet felülmúlni. Amikor ez megvalósul, az intellektus rendkívül tisztává válik, mivel a benne lévő kételyek mind megsemmisültek [a kételyek általában a teremtésre, az Önvaló azonosságára és ezek kölcsönös kapcsolatára irányulnak], és ekkor az elme hajlamai [a bujaság, a mohóság, a düh és társaik] is felszámolódnak, maradékaik pedig úgy léteznek tovább, mint egy méregfogát veszített vipera.

63. Az Önvalóra ébredés gyümölcse az összes szenvedés és nyomorúság megszűnése ebben az életben és azután, valamint a teljes félelemnélküliség. Ezt nevezik megszabadulásnak. [Megjegyzés: a védánta hagyományos felfogása szerint a mélyalvás semmit sem tapasztaló állapotában ugyan ideiglenesen megszűnik a szenvedés tapasztalása, a szenvedés potencialitása azonban továbbra is jelen van. Az Önvalóra ébredés a szenvedés okát szünteti meg, és örök szabadságba emeli az embert.]

64-65. A félelem azon alapszik, hogy létezik valami, ami Önmagunktól független lenne. Ám fennmaradhat-e a kettősség tapasztalása a kettősségnélküliségre való ébredés után? Másként fogalmazva: megmaradhat-e még a sötétség azután is, hogy a Nap felkelt?

Ó, bölcsek, a kettősség hiányában nem marad már félelem! Másrészt viszont, a félelem nem szűnik meg addig, amíg a kettősség fennáll.

66. Mindaz, ami csak a világban az Önvalótól függetlenül létezőként tapasztalható, mulandónak bizonyul. A mulandóság elkerülhetetlenül magával vonja a veszteségtől való félelmet.

67. Az egyesülés maga után vonja az elválást, a nyereség pedig a veszteséget.

68-70. Ha a megszabadulás az Önvalóhoz képest külső valami lenne, a veszteség félelmét vonná maga után, ezért nem is lenne érdemes arra, hogy törekedjünk rá. Másrészt viszont a megszabadulás, a móksa maga a félelemnélküliség, és az Önvalóhoz képest nem külsődleges.

Amikor a megismerő, a megismerés és a megismert egyetlen egységbe merül, ez az állapot teljesen mentes a félelemtől, eredménye pedig ennél fogva a megszabadulás.

A dnyána, a Legfelsőbb Bölcsesség az a gondolat, akarás és vágy nélküli állapot, amelyet nem korlátoz a tudatlanság.

71. Kétségtelenül ez a megismerő alapvető állapota, ám mivel az emberek nincsenek vele bensőséges ismeretségben, egyáltalán nem ismerik fel. Kizárólag a guru és a szentírások hozhatják el valaki számára az Önvalóval történő bensőséges ismeretséget.

72. Az Önvaló a gondolatok nélküli, tiszta intelligencia. Elkülönült tárgyakként tekintve a megismerő, a megismerés és a megismert mind valótlan. Amikor a közöttük lévő elkülönültség felszámolódik, az ennek eredménye folytán létrejövő kettősség nélküli tudatban nyilvánvalóvá lesz igaz természetük, mely nem más, mint a megszabadulás állapota.

Valójában nincs különbség a megismerő, a megismerés és a megismert között. A   különbségek csak a földi életben való boldogulás kedvéért megmaradt konvenciók. A megszabadulás örök, és ezért itt és most van, nincs semmi, amit el kellene nyerni. Az Önvaló nyilvánul meg a megismerő, a megismerés és a megismert formájában. A születés és a halál körforgása pedig addig tart, olyan valóságosan megjelenve, akárcsak egy előttünk magasodó hegy, amíg ez a megnyilvánulás tart. Amint ráeszmélünk arra, hogy ez a megnyilvánulás nem tartalmaz mást, csak az Önvalót, és semmi sem vegyül hozzá a nem-Önvalóból, a születés és a halál körforgása véget ér és darabjaira hull, mint ahogyan a viharos szelek oszlatják szét a fellegeket.

78. Ezért arra a következtetésre juthattok, hogy az őszinte törekvés a megszabadulás egyetlen kívánalma. Semmi másra nincs szükség, ha a megszabadulás iránti vágy erős és megingathatatlan.

79. Mit érne száz meg száz erőfeszítés a megszabadulásra való igaz és tántoríthatatlan vágy hiányában? Ez ez egyetlen kívánalom, nincsen más.

80-81. A mélységes odaadás érzete mentális elmélyedést vált ki, hiszen az odaadó hívő elveszejti magát vágya tárgyában. Ebben az esetben ez magát a megszabadulást jelenti. Egy ilyen tántoríthatatlan odaadás kétségtelenül sikerrel jár, és a siker csak idő kérdése – amely napokban, hónapokban vagy években mérhető, ám az is lehet, hogy csak a következő születésben teljesedik be, attól függően, hogy az elme látens hajlamai erősebbek vagy gyengébbek. 

(folytatása következik)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*