Védikus Hagyomány

Vaszistha tanítása a sorsról és a saját erőfeszítéseinkről – IV. rész

[Előző, III. rész]

Ráma kérdezte:

– Uram, te valóban az igazság ismerője vagy. Könyörgök, fejtsd hát ki tisztán és világosan, hogy az emberek mit neveznek istennek, sorsnak, vagy daivamnak!

Vaszistha így válaszolt:

– Az önerőből tett fáradozások gyümölcseit, melyek által múltbeli cselekedeteink jó vagy rossz eredményeit megéljük, nos, ezeket nevezik az emberek sorsnak, vagy daivamnak. Az emberek az ilyen eredmények jó vagy rossz természetét is, mint jellemzőt, sorsnak, vagy daivamnak hívják. Amikor azt látjuk, hogy „ez a növény ebből a magból sarjadt”, akkor az emberek ezt is annak a bizonyos sorsnak tulajdonítják. Jómagam viszont úgy gondolom, hogy a sors valójában saját tetteink betetőzése.

Az ember elméjében nagyon sok rejtett hajlam létezik. Ezek különféle testi, szóbeli és gondolatbeli tettekben öltenek formát. Cselekedeteink valójában ezeket a rejtett hajlamokat tükrözik, s ez nem is lehet másként. A cselekvés folyamata tehát a következő: a cselekvés minden esetben a bennünk rejtőző hajlamok legerősebbikéből táplálkozik, ezek a hajlamok nem különböznek az elmétől, az ember pedig nem más, mint az elme! Képtelenség pontosan meghatározni, hogy az olyan besorolások, mint az elme, a rejtett hajlamok, a cselekvés, valamint a sors (daivam), valóságosak-e vagy sem, éppen ezért a bölcs csak jelképesen utal rájuk.

– Ó nagy szent, ha a jelenbeli cselekedeteimet a múltbeli születésből hozott rejtett hajlamok vezérlik, akkor hol a cselekvés szabadsága? – tette fel Ráma ismét a kérdést.

Vaszistha szólt:

– A múlt életből magunkkal hozott hajlamoknak két fajtája létezik: a tiszta és a tisztátalan. A tiszta révén juthatsz el a felszabaduláshoz, a tisztátalanok pedig a balsors forrásai. A valóságban te a tudatosság vagy maga, és nem a tehetetlen anyag. Cselekvésre önmagadon kívül semmi más nem serkenthet, éppen ezért hatalmadban áll a tiszta hajlamok megerősítése és a tisztátalanok elhagyása. A tisztátalan hajlamokon való túllépés azonban fokozatosan történjék, az elmét lépésről lépésre kell elfordítani ezektől, különben heves visszahatások jelentkeznek. A helyes hajlamok folyamatos és ismételt használata megerősíti jelenlétüket. Így a használaton kívül került tisztátalan hajlamok fokozatosan elgyengülnek. Ha így teszel, hamarosan már csak a jó hajlamok hatják majd át elmédet, melyek pedig helyes tetteket szülnek. Ám, miután győzelmet arattál a gonosz hajlamok felett, a jókon is túl kell lépj! Ekkor a jó hajlamokból származó tiszta értelmed segítségével megtapasztalhatod a legfelsőbb igazságot.

Forrás: A Vaszistha-jóga
A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*