Védikus Hagyomány

Vaszistha tanítása a sorsról és a saját erőfeszítéseinkről – III. rész

[A tanítás második része]

Majd Vaszistha ekképp folytatta:

– Ó Ráma, az önismeretet egészséges testtel és aggódástól mentes elmével kell megvalósítani, hogy ne kelljen újraszületnünk. Az önerőből végzett ilyen jellegű fáradozásnak háromfajta gyökere és ebből származó gyümölcse létezik: az értelem belső felébredése, egy elhatározás az elmében és maga a valós cselekvés.

Az önerőből tett erőfeszítés éppen ezért a következő három pilléren nyugszik: a szent iratok ismeretén, a tanító utasításain és saját fáradozásunkon. Ez esetben a sorsnak, vagy isteni gondviselésnek semmilyen szerep nem jut. Aki tehát feloldozásra vágyik, annak tisztátalan elméjével tiszta törekvések felé kell fordulnia – ez minden szent irat lényegi mondandója. A szentek útmutatása értelmében minden erőnkkel a jóhoz vezető ösvényt kell követnünk. A bölcs kereső pedig tudja, hogy törekvéseinek gyümölcse fáradozásának erősségével lesz arányos, s ezt sem a sors, sem Isten nem rendelheti másképp. Bármit is kapjunk itt és most, azért csakis mi vagyunk a felelősek. Amikor valaki boldogtalan, mindenki a sorsra mutogat, pedig mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ha el akarunk utazni külföldre, akkor útra kell kelnünk, ha pedig éhségünket szeretnénk csillapítani, akkor ennünk kell, azaz a sorstól nem sok segítségre számíthatunk. A sorsot, vagy az isteni gondviselést senki sem látta még, azt viszont már mindenki megtapasztalta, hogy egy (jó vagy rossz) cselekvés hogyan hozza meg gyümölcsét. Éppen ezért születésünk pillanatától kezdve a szent iratok éles elméjű tanulmányozásával, a szentek társaságában eltöltött idővel és az önerőből tett helyes erőfeszítésekkel saját felszabadulásunk elérésén kell fáradoznunk.

A sors, vagy isteni gondviselés igazából csak egy kitaláció, amit csak azért hiszünk valósnak, mert folyamatosan ezt halljuk. Ha világunkat valóban a sors, vagy az Isten irányítaná, akkor mi haszna lenne a cselekvésnek (a fürdésnek, a beszédnek, adásnak) vagy a tanításnak? Nem. A halottakat kivéve világunkban minden él és mozog, s minden lény cselekedeteinek megfelelően részesül tettei gyümölcseiben. A sorsot és az isteni gondviselést eleddig senkinek sem sikerült még megfigyelnie. Az olyan kifejezéseket, mint „a sors, vagy az isteni gondviselés vezette tetteimet” csak önmaguk megnyugtatása érdekében használják az emberek, valójában azonban ezeknek a kifejezéseknek nincs semmi igazságtartalmuk. Ha például egy csillagjós megjósolja egy fiatalembernek, hogy nagy tudós lesz, vajon tanulás nélkül is beteljesedhet a jóslat? Nem. Akkor miért hiszünk az isteni gondviselésben? Ráma, a közöttünk ülő Visvámitra saját erejéből vált brahmarishivé, s ugyanígy mi mindannyian csakis a saját erőfeszítésünk révén jutottunk el az önismeretig. Hagyj hát fel a végzetbe vetett hittel, és használd saját erődet!

Forrás: A Vaszistha-jóga
A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*