Védikus Hagyomány

Vaszistha az érzékelés vágyáról, sokféleségről és az egységről

Vaszistha
Vaszistha

Vaszistha így folytatta:

– Az érzékelés vágya gondolatként jelenik meg a végtelen tudatban, mely gondolat aztán a folyamatos megtapasztalás miatt erőre kap. S miután a tudat a benne megjelenő káprázatteremtést megtapasztalta, saját magát vezeti el a felszabaduláshoz. Bármit is észleljen a tudat, az azonnal testet ölt. Önmaga megkötése és bánatba hajszolása után (akárcsak a bábjában rekedt selyemhernyó) határtalan természetének köszönhetően a tudat idővel eléri a felszabadulást. A világegyetemként érzékelt dolog valójában a tiszta tudat, semmi más, ó Ráma.

A tiszta Lét képezi a végtelen tudat magját. E két minőség éppen úgy szétválaszthatatlan egymástól, mint a Nap és annak sugarai. A tiszta Létnek azonban két vetülete létezik, az egyik a sokféleség, a másik pedig az egység. Amit az „ez”, „az” és a „te”, illetve „én” szavakkal jellemzünk, az a sokféleség. Amikor e sokféleség elhagyásával előbukkan a tiszta Lét, az az egység. A sokféleség eltűnésével felragyogó egység megjelenésével együtt a tapasztalásnélküliség is előbukkan, éppen ezért az egység nem „valami”, nem képezi érzékelés tárgyát. Következésképpen az egység örök és elpusztíthatatlan.

Hagyj hát fel, ó Ráma, a felosztás minden formájával (időbeli, részekre és anyag szerintiekre való felosztással), és pihenj meg a tiszta Létben! Ezek a felosztások csak elősegítik a képzetek megjelenését. Lényegüket tekintve azonban nem különböznek a tiszta tudattól, sőt mi több, tényeknek sem tekinthetők. A felosztottságon való elmélkedés nem vezethet el a tiszta látásmódhoz.

A felosztás nélküli tiszta Lét képezi a lényegi magját mindannak, amit eddig elmondtam, a tiszta Létnek azonban nincs magja. Mindennek ez az oka, a Lét azonban ok nélküli. Minden ebben tükröződik. Ahogyan a sokféle ízt is csak egy érzékszervvel, a nyelvvel érzékeljük, ugyanígy a tapasztalatok sokféleségét is csak a tiszta Létben érzékeljük. Végtelen számú világegyetem születik, létezik és pusztul el benne, melyek rajta keresztül kölcsönös kapcsolatban állnak egymással.

A nehéz dolgok nehézségét, akárcsak a könnyűek könnyűségét is a Lét adja. A Lét durva és rendkívül finom egyszerre. Első az elsők, és utolsó az utolsók között. Fény a ragyogókban, és sötétség a sötétekben. Minden anyag lényegi magját a Lét szolgálja, ahogyan a térét is. Minden és semmi, egyszerre van és nincs. Látható és láthatatlan. Az vagyok, és nem is vagyok az.

Ó Ráma, a birtokodban álló minden eszközzel azon légy, hogy ezt a legfelsőbb állapotot elérd, majd tedd, ami helyénvaló! Akiknek sikerül ezt a tiszta és osztatlan állapotot elérni, mely saját Önvalónk igazsága, nos, azok elérik a legfelsőbb békét. Bizony mondom néked, ezt elérve a világi létezés minden nyomorúságától megszabadulsz majd.

Forrás: A Vaszistha-jóga
A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*