Vaszistha a ragaszkodásról

2013-06-05 | 14:33 0 hozzászólás
Vaszistha

Vaszistha

Ráma kérdezett:

– Uram, magyarázd el, kérlek, mi is valójában a ragaszkodás?

Vaszistha válaszolt:

– Ragaszkodásnak azt tekintjük, ó Ráma, ami a vágyak létező és nemlétező tárgyával kapcsolatosan táplált öröm és fájdalom megélésének ismételt előidézésével az elmelenyomatokat sűrűbbé, szilárdabbá teszi. Ez visszaigazolja a kialakult képzettársítás valódiságát, ami az örömök tárgya iránt érzett mérhetetlen ragaszkodáshoz vezet. A felszabadult bölcs esetében azonban a benyomások mentesek az öröm és a bánat érzetétől, vagyis tiszták, a benyomás így elhalványul, vagy teljesen eltűnik. Ha azonban legyengült állapotban mégis megmaradna a test haláláig, a belőle eredő cselekvések akkor sem vezetnének újraszületéshez.

A tudatlanokban létező sűrű lenyomatokat nevezzük ragaszkodásnak. Ha elveted a benned megjelenő torz képzetekért felelős ragaszkodást, az általad itt végzett, maguktól adódó cselekvések semmilyen hatást nem fejthetnek ki rád. Ha az örömön és a bánaton túljutva azokat azonosnak tekinted, és ha megszabadultál a vonzódástól, az undortól és a félelemtől, akkor elérted a ragaszkodásmentesség állapotát. Ha nem aggaszt a bánat, ha öröm közben nem ujjongsz, és ha saját vágyaidtól és reménykedéseidtől független maradsz, akkor megszabadultál a ragaszkodástól. Amikor a cselekvés közepette sem veszíted el az egynemű igazság tudatosságát, akkor a ragaszkodással felhagytál. Amikor önismeretre jutva az egység látásmódjával felruházva, itt és most, az éppen meglévő és helyénvaló cselekvésekbe veted magad, nos, tudd, hogy akkor a ragaszkodástól megszabadultál.

A ragaszkodásmentességben erőlködés nélkül megszilárdulva élj felszabadult bölcshöz méltón! Az érzékszerveit tökéletesen uraló felszabadult bölcs büszkeségtől vagy önteltségtől, féltékenységtől mentesen csak saját belső csendjében él. Még amikor a tárgyi világ teljessége is öleli körül, a vágyaktól megszabadult bölcs akkor sem esik kísértésbe, és csak a természetes tevékenységeknek hódol. Csak azt teszi, ami elkerülhetetlen és helyénvaló. Boldogságát és örömét önmagán belülről meríti, így a látványvilág nem kötheti meg. Ahogyan a forrásban lévő tej sem veszíti el eredeti színét, a felszabadult sem veszíti el bölcsességét a legemberpróbálóbb helyzetekben sem. Elméje nyugalmát megőrzi a legnagyobb fájdalom közepette, s akkor sem veszíti el, ha a mennyek uralkodójának választják.

Ezért merülj hát el te is, ó Ráma, az Önvaló folyamatos tapasztalatában, és szilárdítsd meg magadban az önismeretet! Meglásd, soha többé nem leszel kitéve a születés és a kötöttség gyötrelmeinek.

Forrás: A Vaszistha-jóga
A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek