Védikus Hagyomány

Maharishi a Jógáról és a Jóga-szútrákról: A négy jogos érzelem és az igazságot megtartó tudat

Negyedik rész: A négy jogos érzelem és az igazságot megtartó tudat (ritam-bhará pradnyá)

Az alábbi két szemelvény ismét a Jóga-szútrák egy-egy gondolatának mélyebb elemzését adja – Maharishi magyarázataival.

A Jóga-szútrák kijelentik, hogy az elme lecsendesedik azáltal, hogy kiműveljük a barátságosságot (maitrí) azok felé, akik boldogok (sukha); az együttérzést (karuná) azok felé, akik szenvednek (duhkha); az boldogságot (muditá) azok irányában, akik erényesek (punja) és a közömbösséget (upéksá) azok irányában, akik tisztátalanok (apunja). Az első fejezet 33. szútrája így ír:

maitrí-karuná-muditópéksánám szukha-duhkha-punjápunja-visajánám bhávanátas csitta-praszádanam

„A boldog, a szenvedő, a tiszta, illetve tisztátalan tárgyak iránti barátságosság, együttérzés, boldogság, illetve közömbösség kiművelésével az elme lenyugszik.”

Maharishi szerint ez „a négy jogos érzelem”, amely minden helyzetben helyénvaló. A düh nem tartozik közéjük: a harag táplálására soha nincs jogunk. Maharishi több könyvében is igen konkrét kijelentéseket tesz ezzel kapcsolatban:

„A haragot mondják a nagy ellenségnek, mely magának a teremtésnek a célját rövidíti meg”

– írja a Bhagavad Gítá kommentárjában. A Lét tudománya és az élet művészete című könyvében pedig így fogalmaz:

„Soha nem vezet jóra, ha kárt okozó vagy gyűlölködő gondolatok szavára hajlunk. A közömbösség az a fegyver, amelyet az életben bármely negatív helyzet ellen használhatunk.”

Maharishi azt javasolja, hogy inkább fejlesszük ki magunkban azt a szokást, hogy igent mondjunk a dolgokra. Ha igent mondunk, akkor a szívünk is finomabbá, szelídebbé válik. Ez az egyszerű módja annak, hogy felszínre hozzuk magunkban az együttérzést. Mindig legyünk tiszteletteljesek és együttérzők, mindig támogassuk mások véleményét; legyünk nagyon egyszerűek, könnyedek, szerények és mindig forduljunk tisztelettel mások felé.

Az eszmény nem az, hogy manipuláljuk a kapcsolatainkat vagy hogy túlságosan bonyolult attitűdöket fejlesszünk ki magunkban, hanem hogy egyszerűvé és szeretetteljessé legyünk. Ezt az eszményt pedig nem úgy érjük el, hogy az értelmünkkel eldöntjük: most pedig így és így fogunk viselkedni, mivel ez csak további manipulációkhoz vezetne. Az eszményi érzelmek az eszményi viselkedéshez hasonlóan a tudatunk minőségének természetes következményei. Ha a tudat egyszerű és tiszta, az érzelmek is természetesek, barátságosak és együttérzők lesznek.

***

A Jóga-szútrák első fejezetének 48. verse leírja azt a tudást, amelyre a nirvicsára szamádhiban, a Maharishi által „transzcendens-közeli”-ként jellemzett állapotban tehetünk szert:

Ritam-bhará tatra pradnyá.

„Ebben az állapotban a tudat [kizárólag] az igazságot tartja meg.”

Másként fogalmazva, a megismerés ekkor megtelik igazsággal. Maharishi szerint ez az állapot „a tudásszerzés szubjektív megközelítésmódja.” A „tudásszerzés objektív megközelítésmódja” az az ismeret, amelyre az érzékszerveken és logikai következtetésen keresztül teszünk szert. A ritam-bhará pradnyá az a tudás, amely úgy villan fel a tudatban, ahogyan a kép jelenik meg a televízió képernyőjén. A folyamat intuitív, a relatív valóság legfinomabb szintjén zajlik. Itt a megismerés mindig helyes módon avagy az „igazsággal eltelve” villan fel.

A ritam-bhará pradnyát Maharishi úgy írja le, mint a tudásszerzés azon folyamatát, amelynek alapja egy dolog megismerésére irányuló vágy. Ezzel szemben a védikus kogníció nem vágyon alapszik, hanem az egyén helyzetén. Ám annak, hogy valaki sikerrel vegye hasznát a ritam-bhará pardnyának, szintén előfeltétele, hogy képes legyen ezen a finom szinten tudatosan működni.

(Folytatjuk a Kerüld el a bajt, amely még nem jött el! résszel…)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*