Védikus Hagyomány

Maharishi a Jógáról és a Jóga-szútrákról: A helyes megismerés eszközei

A Jóga-szútrák a helyes ismeretszerzés három eszközét nevezik meg. A pramá a helyes tudás, a pramána pedig a helyes ismeret megszerzésének eszköze. A három pramána a következő:

pratjaksa – tapasztalás
anumána – következtetés
ágama – hiteles tanúságtétel

Az ismeret akkor minősül helytállónak, ha arra az érzékszervek egyikén keresztül teszünk szert, és aztán az elme – melyet néha a hatodik szervként vagy az értelem belső szerveként is említenek – rendszerezi azt. A következtetéses tudás olyan tudás, amelyre a vjáptira, az állandó együttjárásra alapuló érvelés révén tettünk szert. Az a tudás, amely egy teljesen hiteles személy tanúságtételéből származik, a sabda pramána. Úgy tartják, a Védákat ilyen hiteles személyek látták meg, akik ráeszméltek a végső elvekre. A szóbeli tanúságtétel ennél fogva magasabb rendű az írásbelinél, mivel az ilyen ágama ideális esetben egy felébredett embertől származik. A risik szava helytálló tudás, amely hallgatójában is hasonló ismeretet vált ki. Maharishi ezt a jelenséget „rezonanciának” nevezi.

A védikus tudás optimális esetben egyszerre fakad a pratjaksa, az anumána és az ágama forrásaiból. Maharishi számára ezek közül a legfontosabb a pratjaksa, a közvetlen tapasztalás, melyet elsősorban jógi-pratjaksaként, a jógagyakorlás segítségével elért közvetlen tapasztalásként tekint. Ez nem más, mint közvetlen megtapasztalása a szamádhi Jóga-szútrákban részletezett szintjeinek. Az ágamába Maharishi a Védát és a védikus irodalmat sorolja. A védikus szövegek tudását nem könyvekből, hanem a tanítón keresztül sajátítjuk el. Az anumánába Maharishi a rendszerezett érvelésnek a természettudományokban is megtalálható elemeit és eszközeit is beleérti. A modern természettudomány és a védikus irodalom közötti párhuzamok megdöbbentőek; Maharishi ezekre úgy tekint, mint a védikus tanítás igazolásának eszközeire. Maharishi megjegyzi, hogy a tudás akkor teljes, amikor az ismeretszerzés mindhárom eszköze igazolja: a védák ősi bölcsessége, a természettudomány modern ismeretei és az Önvaló megtapasztalása által megszerzett „tiszta tudás”. A helyes tudás megszerzésének három eszközét a „három heurékának” is nevezte, az igazság felismeréséből fakadó öröm három kifejezésének.

(A Jóga-szútrákban szereplő három pramánán felül Maharishi a tudás igazolásának további három eszközét javasolja: az irodalom, a vallás és a filozófia története során keletkezett írásokat, a tudományból származó analógiákat és a jógi-pratjaksa objektív igazolását.)

[Folytatjuk A négy jogos érzelem és az igazságot megtartó tudat (ritam-bhará pradnyá) negyedik résszel.]

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*