Védikus Hagyomány

Jógaszútráni: Az „egység vezérfonalai” – negyedik rész

Patandzsali híres Jóga-aforizmáinak számtalan (jobb-rosszabb) fordítása létezik. Az alábbi változat egy, a TM-mozgalomból származó angol változat magyarra ültetése.

IV. Kaivalja Páda – Az Abszolút Egységrõl

1. A sziddhik születés, gyógynövények, mantrák, önfegyelmezés és szamádhi eredményei.
2. A létezés egy másik formájára való változás [születés] a természetes okok beteljesedésén keresztül történik.
3. A ható ok (azaz a cselekvés) nem kényszeríti a természetes okokat, csupán eltávolítja az akadályokat, mint egy földmûves.
4. Az elmék, amikor létrejönnek, az egóból teremnek.
5. Különbözõ tevékenységeiket tekintve, egyetlen elme az irányítója a többi (teremtett elmének).
6. Ezen elmék közül, csak a meditációban teremtettek mentesek a lappangó benyomásoktól (melyek vágyakat képesek létrehozni).
7. A jógi cselekedetei sem nem fehérek, sem nem feketék, mások elméje viszont háromrétû.
8. (A cselekvés e három arculatának) eredményeképpen kizárólag a következményeiknek megfelelõ lappangó benyomások nyilvánulnak meg.
9. Mivel az emlékezetnek és a benyomásnak ugyanaz a formája, a lappangó benyomások egyidejûleg nyilvánulnak meg, még ha a születés, az idõ vagy a tér el is választja õket.
10. És ezek (a benyomások) az élni vágyás örök természeténél fogva kezdet nélküliek.
11. Mivel a lappangó benyomásokat az ok, az eredmény, az õket tartalmazó (elme) és a fenntartó tárgyak tartják össze, ezek hiányában a benyomások (vászanák) eltûnnek.
12. A múlt és a jövõ valóban léteznek a maguk lényegi formájában (a jelenben), mivel különbözõség a különbözõ idõkben csak a jellemzõikben van.
13. Ezek (a jellemzõk) (a jelen állapotban) megnyilvánultak, és (múltbéli és eljövendõ állapotaikban) szubsztilisak, s a három guna [szattva, radzsasz, tamasz] alkotja õket.
14. Mivel a változás egységes (folyamat, mely e három gunát foglalja magába), a tárgyak valóságosak.
15. Bár a tárgy egységes, az elmék különbözõsége folytán e kettõnek (a tárgynak és a tudásnak) útja különálló.
16. A tárgy (létezése) nem egyetlen elmétõl függ, mert ha ez így lenne, hogyan létezne akkor, amikor az az elme nem tapasztalja?
17. Attól függõen, hogy hatással vannak-e rá, a tárgyak ismertek vagy ismeretlenek az elme számára.
18. Az elme tevékenységei mindig (csak) azért ismertek, mert az elme ura (a Purusa) nem változó.
19. Az (az elme) nem világítja meg önmagát, mert õ is csak a tapasztalás tárgya.
És nem lehet egyszerre felfogni mindkettõt (az elmét és a tárgyat).
21. Ha azt (az elmét) egy másik elme nézné, akkor az az egymást nézõ értelmek véget nem érõ láncolatához vezetne, és az emlékezet is összezavarodna.
22. Amikor a mozdulatlan tudat felveszi az értelem formáját, az Önvaló megismeri (tudatába kerül) az értelemnek.
23. Az elme, mivel a látó és a látott is (egyaránt) befolyásolja, mindent felfog.
24. Noha megszámlálhatatlan lappangó benyomás teszi sokrétûvé, (az elme) másért (a Purusáért, az önvalóért) való, mert csak részek összességeként mûködik.
25. Annak, aki felfogta a Purusa különállóságát, az önvaló természetére vonatkozó reflexió megszûnik létezni.
26. Ezután az elme a megkülönböztetés felé hajlik, és természetes módon vonzódik az Abszolút Egység felé.
27. A lappangó benyomások következtében más gondolatok merülnek fel a legfinomabb intellektus, a szattva és az önvaló, a Purusa közötti különbségtevés állapota közötti réseken.
28. E (lappangó benyomások) megszüntetése hasonló a problémák megszüntetéséhez.
29. Az, akinek már nincs mit nyernie még a legmagasabb objektív tudásban (a szattva és a Purusa közti különbségtételben) sem, a teljes különbségtétel eredményeképpen a Dharma-mégha-szamádhi állapotát éri el.
30. Ettõl fogva megszûnnek a problémák és a cselekvések (fogva tartó visszahatásai).
31. Ezután, mivel az akadályozó tisztátalanságoktól megszabadított tudás határtalan, a tudás tárgya parányivá lesz.
32. Ennek (a Dharma-mégha-szamádhinak) megvalósítása következtében lezárul a gunák változásának fejlõdést támogató sorozata, mely célját beteljesítette.
33. Az egymásra következés a pillanat ellentéte, és ezt különállóként fogjuk fel a változás fejlõdést támogató folyamatának véget értével.
34. A Purusa számára többé semmiféle célt nem szolgáló gunák visszaolvadása az Abszolút Egység (Kaivalja) avagy az önnön természetében megállapodott tudat ereje.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*