Védikus Hagyomány

Jógaszútráni: Az „egység vezérfonalai” – második rész

Patandzsali híres Jóga-aforizmáinak számtalan (jobb-rosszabb) fordítása létezik. Az alábbi változat egy, a TM-mozgalomból származó angol változat magyarra ültetése.

II. Szádhana Páda – A gyakorlásról

1. Tapasz (önfegyelmezés), szvádhjája (tanulás) és Ísvara pranidhána (Isten iránti odaadás) a cselekvés terén végzett jóga (krijá-jóga).
2. Ez (a krijá-jóga) a szamádhi létrehozására és a problémák megszûntetésére szolgál.
3. A problémák: a tudatlanság, az önösség, a kötõdés, az ellenszenv és az élethez való ragaszkodás.
4. A tudatlanság az összes többi alapja, akár lappangók, gyengék, megszakítottak vagy teljesen mûködõk.
5. A tudatlanság a nem-örökkévalót, a tisztátalant, a szenvedést, és a nem-önvalót összetéveszti az örökkévalóval, a tisztával, a boldogsággal és az önvalóval.
6. A Purusának, a látó szubjektív erejének és a buddhinak, a felfogás szerve erejének a látszólagos azonossága az önösség (az aszmitá).
7. A kötõdés a [földi] boldogság következménye.
8. Az ellenszenv a szenvedés következménye.
9. Az élethez való ragaszkodás egy spontán érzület, mely még a bölcsekben is jelen van.
10. A problémák kifinomultabb állapotait meg lehet szüntetni, amikor az elme újra belemerül a prakritibe.
11. Aktív állapotaikat meg lehet szüntetni (el lehet kerülni) a meditáció segítségével.
12. A karma (az elmúlt cselekedetek gyümölcseinek) tárházát – melyek e probléma a forrásai – a jelenlegi és az elkövetkezendõ születésekkor kell megtapasztalni.
13. Amíg létezik a forrás (a problémák), az (a karma tárháza) születéssé, élettartammá és tapasztalattá érik.
14. Ezek (a születés, az élettartam és a tapasztalat) a jó vagy rossz (cselekedetek) eredményeképp boldogságot vagy szenvedést keltenek.
15. A változás által létrehozott szenvedés, fájdalom és látens benyomások folytán, valamint a gunák tevékenységében bennerejlõ szembenállás következtében minden tapasztalat szenvedés annak, aki különbséget tesz.
16. Kerüld el a szenvedést, mielõtt még elérkezik.
17. A tapasztaló és a tapasztalat tárgyának azonosítása az elkerülendõ (szenvedés) oka.
18. A tapasztalat tárgya a fény (szattva), a cselekvés (radzsasz) és a tétlenség (tamasz) jegyeivel rendelkezik; az elemekbõl és az érzékekbõl állva a tapasztalás és a felszabadulás célját szolgálja.
19. A gunák állapotai a megkülönböztetett, a nem megkülönböztetett, a tiszta mag forma és a meg nem nyilvánult.
20. A látó tiszta tudat; s noha tiszta, felfogja az intellektus gondolatait.
21. A tapasztalat tárgyának a természete csak õ (a Purusa) miatt létezik.
22. Noha a tapasztalat tárgya megszûnik a célt megvalósított (Purusa – az önvaló) számára, nem semmisül meg, mert mások számára megszokott.
23. A tárgy és ura (a Purusa – az önvaló) lényegi természete megvalósításának oka az azonosulás.
24. Ennek oka a tudatlanság.
25. A (Purusa és a tárgy) azonosításának hiánya – mely a tudatlanságtól való szabadságból származik – megszabadulás, vagyis a tudat (a látó) abszolút egységének állapota.
26. A megszabadulás elnyerésének módja a megkülönböztetés zavartalan tapasztalata (tudása).
27. A teljesen felelevenedett tudat (pradnyá) legvégsõ állapotaiban hétszeres annak számára (aki szilárd a megkülönböztetésben).
28. Amikor a jóga ágainak gyakorlása által a tisztátalanság eltávozott, a tudás fénye kiterjed a (Purusa és a gunák) megkülönböztetésének felfogására is.
29. A jóga nyolc ága a jama (elõírások), nijama (életszabályok), ászana (testtartások), pránájáma (légzésszabályozás), pratjáhára (az érzékek visszavonása tárgyaikról), Dháraná (az elme rezdületlen nyugalma), Dhjána (meditáció) és szamádhi (transzcendálás).
30. A jamák: az ahinszá (erõszaknélküliség), szatja (igazságosság), asztéja (birtokvágy nélküliség/nem lopás), brahmacsarja (cölibátus) és aparigraha (mások tulajdonának el nem fogadása).
31. Ezek jelentik a nagy fogadalmat, ha születés, hely, idõ vagy szokás nem korlátozza õket.
32. A nijamák, az élet szabályai: saucsa (megtisztulás), szantósa (megelégedettség), tapasz (önfegyelmezés), szvádhjája (tanulás) és Ísvara-pranidhána (Isten odaadó szeretete).
33. Amikor negatív (a jamának és nijamának ellentmondó) gondolatok akadályoznak, velük ellentéteset kell gondolnunk.
34. A negatív gondolatokból eredõ erõszakot, és egyebeket közvetlenül meg lehet tenni, lehet okozni vagy elfogadni, megelõzheti õket kapzsiság, düh vagy önámítás, lehetnek enyhék, közepesek vagy rendkívüliek. Soha meg nem szûnõ következményeik a szenvedés és a tudatlanság: ezért szükséges az ellentétesen ható gondolatokat gondolnunk.
35. Amikor az erõszaknélküliség alapot nyer, az ellenségeskedés megszûnik (az ilyen ember) jelenlétében.
36. Amikor az igazságosság alapot nyer, a kimondott szó valósággá lesz.
37. Amikor a birtokvágy nélküliség (nem-lopás) alapot nyer, minden gazdagság megadatik.
38. Amikor a cölibátus alapot nyer, [az emberben] energia ébred.
39. Amikor a mások tulajdonának el nem fogadása rezdületlen alapot nyer, megadatik (az elmúlt és) az elkövetkezõ születések természetének tudása.
40. A megtisztulás (gyakorlatá)ból a testi örömöktõl való tartózkodás következik, illetve szabadság a más (testekkel) való érintkezés utáni vágytól.
41. És (a megtisztulásból) az intellektus tisztasága, mentális elégedettség, egyhegyûség, az érzékek feletti uralom és az önmegvalósításra való (alkalmasság) származik.
42. A megelégedettségbõl felülmúlhatatlan boldogság származik.
43. Önmegtartóztatással eltávolítva a tisztátalanságot, a test és az érzékek tökéletességei (sziddhijei) adatnak meg.
44. A tanulásból a teremtõ intelligencia kívánt impulzusával (dévával) való kapcsolat következik.
45. Isvára odaadó szeretetével szamádhi nyerhetõ el.
46. Ászana az, ami szilárd és kényelmes.
47. Az erõfeszítés ellazításán vagy a végtelenbe való elmerülésen keresztül (a testtartás tökéletessé lesz).
48. Ennek eredményeképp jön az ellentétpárok zavarásától való mentesség.
49. Amikor ez (a testtartás) megállapodottá lesz, a pránájáma a ki- és belégzés áramának felfüggesztésé(bõl áll).
50. (A felfüggesztés követheti) a külsõ aktivitást (kilégzést), a belsõ aktivitást (belégzést) vagy a visszatartást; hossz, idõ és szám szerint szabályozva (a pránájáma) hosszú és kifinomult lesz.
51. A negyedik (pránájáma) túllép (a szabályozás) külsõ és belsõ tartományain.
52. Ennek eredményeképpen (az értelem, a megkülönböztetés) fényének akadályoztatása megszûnik.
53. És az elme alkalmassá válik a dháranára (rendíthetetlen nyugalomra).
54. Amikor az érzékek visszavonulnak tárgyaikról, mintha csak az elme természetét követnék – ez a pratjáhára.
55. Ebbõl az érzékek feletti legmagasabb uralom származik.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*