Védikus Hagyomány

Jógaszútráni: Az „egység vezérfonalai” – harmadik rész

Patandzsali híres Jóga-aforizmáinak számtalan (jobb-rosszabb) fordítása létezik. Az alábbi változat egy, a TM-mozgalomból származó angol változat magyarra ültetése.

III. Vibhúti Páda – A különleges képességekrõl

1. A dháraná a tudat egy tetszõleges ponton nyugvó állandósága.
2. A dhjána a figyelem pontján nyugvó tudat folytonos áramlása.
3. A szamádhi az önmagában levõ tudat, melyben a dhjána tárgya tiszta szubsztanciaként jelenik meg – mintha csak az üresség lenne a formája.
4. A szanjama az elõbbi három (a dháraná, a dhjána és a szamádhi) egyidejûsége.
5. A szanjama fölötti uralomból a teljesen felébredett tudat fénye ragyog fel.
6. Ennak (a szanjamának) alkalmazása (a teljesen felébredett tudat fénye) fejlõdésének minden szintjén lehetséges.
7. E három (a dhárana, a dhjána és a szamádhi) sokkal bensõségesebb ág, mint az elõttük említettek.
8. Ám még ez (a szanjama) is külsõdleges a magnélküli állapothoz képest (melyet semmilyen módon nem lehetséges korlátok közé szorítani).
9. Az ennek eredményeként következõ niródha [az elme legkevésbé izgatott állapota] a tudat azon állapota, mely túllépi a bejövõ és kimenõ tendenciák közötti rés megtapasztalása keletkezésének és megszûnésének benyomását.
10. Élénken csendes áramlata benyomáson, ismételt tapasztalaton keresztül létezik.
11. Mindent átfogóság és egyhegyûség – a tudatosság mindkét értéke a tudatosság impulzusainak egymást követõ megjelenésében és eltûnésében a szamádhiból származik.
12. Ebbõl ismételten az elme egyhegyûsége lép fel, melyet a tudatosság lenyugodott és keletkezett állapotainak kiegyensúlyozott értékei jellemeznek.
13. Ezzel magyarázhatók az elemekben és az érzékszervekben az állapotváltozások, a jellemzõ jegyek és a fenntartó intelligencia (vagyis az egész szubjektív és objektív mindenség).
14. Az alap vagy dharmí (szubsztrátum) kölcsönösen összefügg a csendes (elmúlt), a keletkezett (jelenlegi) és a leírhatatlan (jövõbeli) jegyekkel.
15. A sorrend változása a különbözõ átalakulások oka.
16. A szanjamát e három átalakulásra fordítva a múlt és a jelen ismerete érhetõ el.
17. A név, a forma és a képzet kölcsönös egymásra vetülése folytán zûrzavar uralkodik (az értelemben). A szanjamát ezek megkülönböztetésére irányítva, minden teremtmény hangjának ismerete érhetõ el.
18. A lappangó benyomások közvetlen tapasztalatából az elõzõ születések ismerete nyerhetõ el.
19. Egy mentális impulzus tendenciájának közvetlen tapasztalatával (a szanjamán keresztül) másvalaki elméjének ismerete érhetõ el.
20. Ám ez (a tudás) nem öleli fel (a mentális impulzus) fenntartó objektumát, mivel az nem a tapasztalat tárgya (ebben a szanjamában).
21. A test formája felé irányított szanjamából, amikor láthatósága ellenõrzött, és fénye nem kerül a szemmel kapcsolatba, láthatatlanság érhetõ el.
22. A cselekvés gyömölcsét gyorsan is és lassan is meg lehet valósítani; az erre vagy az elõjelekre irányított szanjamából a halál idejének ismerete nyerhetõ el.
23. A barátságosságra (könyörületességre, boldogságra) (irányított szanjamából) ezek ereje nyerhetõ el.
24. A szanjamát a maguk megfelelõ erõire irányítva, az elefántok és más dolgok ereje nyerhetõ el.
25. A magasabb érzéki észlelés fényét alkalmazva a finom, a rejtett és a távoli ismerete érhetõ el.
26. A szanjamát a Napra irányítva a Mindenség ismerete érhetõ el.
27. A szanjamát a Holdra irányítva a csillagok elrendezõdésének ismerete érhetõ el.
28. A (szanjamát) a Sarkcsillagra (irányítva) mozgásuk (azaz a csillagok mozgásának) ismerete nyerhetõ el.
29. (A szanjamát) a köldök csakrára (irányítva) a test rendszerének ismerete nyerhetõ el.
30. (A szanjamát) a torok mélyedésére (irányítva) az éhség és a szomjúság megszûnése következik be.
31. (A szanjamát) a kúrma nádíra (a légcsõre) (irányítva), nyugalom nyerhetõ el.
32. (A szanjamát) a fej fényességére irányítva a Sziddhák látása érhetõ el.
33. Vagy intuíción keresztül mindent meg lehet ismerni.
34. (A szanjamát) a szívre irányítva az elme ismerete érhetõ el.
35. A tapasztalat a legfinomabb intellektus (szattva) és az Abszolút Önvaló (Purusa) érzékelésének meg nem különböztetésébõl áll, melyek természete teljes mértékben különbözõ, mivel (a tapasztalat) a másik (a Purusa) miatt létezik. A szanjamából, melynek maga a Purusa a tárgya, a Purusa ismerete következik.
36. Ebbõl intuíció és érzékfölötti hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás következik.
37. Ezek alárendeltek a szamádhit tekintve, de tökéletességek (sziddhik) (az elme) fluktuáló állapotában.
38. A kötöttség okának meglazításán és az (elme) mozgásainak ismeretén keresztül az elme beléphet egy másik testbe.
39. Az udána fölötti uralomból víz, sár, tüskék által érintetlen mozgás érhetõ el, és (a halál idején a finomtest) felfelé szállása.
40. A szamána fölötti uralomból ragyogás érhetõ el.
41. A hallás ereje és az ákása (tér) közötti kapcsolatra irányítva a szanjamát, érzékfeletti hallás ereje nyerhetõ el.
42. A szanjamát a test és az ákása (tér) kapcsolatára irányítva, és mentálisan elmerülve a gyapot könnyûségében, a téren keresztülhaladás képessége nyerhetõ el.
43. A (testen) kívüli mentális aktivitást, mely nem a képzelet szülötte, mahávidéhának (a nagy testetlen állapotnak) nevezik. Ennek eredményeképp az (intellektus) fényének akadályai megsemmisülnek.
44. A szanjamát durvább jegyeikre (szthúla), lényegi formáikra (szvarúpa), finomabb esszenciáikra (szúksma), belsõ tulajdonságaikra (anvaja) és a (fejlõdéssel össszhangban levõ) célirányosságra (arthvattva) irányítva, az elemek fölötti uralom érhetõ el.
45. Ebbõl származnak a kicsinység és a többi (erõk) és a test tökéletessége, és az elemek tulajdonságainak nem akadályoztatása: (a föld keménysége, a víz folyékonysága, a tûz hõje, a levegõ nyomása és a tér tisztasága).
46. A test tökéletessége szépségben, fényességben, erõben és a gyémánt keménységében áll.
47. A szanjamát ezek tökéletességére, lényegi formájára, “vagyokságára”, belsõ tulajdonságaira és a (fejlõdéssel összhangban levõ) célirányosságára irányítva, (a tudás és a cselekvés) szervei fölötti uralom érhetõ el.
48. Ebbõl (a test) gondolat sebességével való mozgása, a fizikai szervektõl független észlelés és cselekvés, valamint a prakriti [a természet] fölötti uralom érhetõ el.
49. Annak számára, aki megvalósította a legfinomabb intellektus (szattva) és az Abszolút Önvaló közötti különbséget, eljön annak a képessége, hogy mindazokat a dolgokat, amiket csak kíván, igénybe vehesse (mindenhatóság) és annak a képessége, hogy mindent megismerjen (mindentudóság).
50. Ehhoz (a szattva és Purusa elkülönültségének megvalósításához sem kötõdve), amikor a tökéletlenség magjai eltávoznak, Abszolút Egység jön létre.
51. Amikor a kreatív intelligencia uralkodó impulzusai (élvezetekre) invitálnak, kerülni kell a kötõdést és a hiúságot, mivel a káros hatások esetleg visszatérhetnek.
52. A szanjamát a pillanatokra és egymás után következésükre irányítva, a megkülönböztetésbõl származó tudás érhetõ el.
53. Amikor két tárgy hasonló, s nem különíti el õket a fej, jegy vagy elhelyezkedésbeli másság, e (megkülönböztetõ tudás) segítségével világosan megvalósíthatók.
54. A megkülönböztetésbõl született tudás lehetõvé teszi, (a lét óceánján való) átkelést. (Intuitív) minden tekintetben és egymásra következés nélkül tárgya minden.
55. Amikor a legfinomabb intellektus (szattva) és az Önvaló (Purusa) között egyenletesség (egyenlõség) áll elõ, Abszolút Egység jön létre.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*