Védikus Hagyomány

Jógaszútráni: Az „egység vezérfonalai” – első rész

Patandzsali híres Jóga-aforizmáinak számtalan (jobb-rosszabb) fordítása létezik. Az alábbi változat egy, a TM-mozgalomból származó angol változat magyarra ültetése.

I. Szamádhi Páda – A transzcendálásról

1. Íme a Jóga tanítása.
2. A Jóga az elme tevékenységének túllépése.
3. Ekkor a látó önmaga természetében állapodik meg.
4. Máskor (a látó) ugyanazt a formát veszi fel, mint (az elme) tevékenysége.
5. (Az elme) tevékenységei ötfélék, szenvedést vagy szenvedéstõl való megszabadulást keltenek.
6. Az elme öt tevékenysége: pramána (a helyes megismerés módjai), viparjaja (téves megismerés), vikalpa (bizonytalan megismerés), nidrá (alvás) és szmriti (emlékezet).
7. Ezek közül a pramánák, a helyes megismerés módjai: az észlelés, a következtetés és a tekintélyen alapuló bizonyság.
8. Viparjaja, a téves megismerés, a hamis tudás, mely nem a tárgy helyes formáján alapul.
9. Vikalpa, a bizonytalan megismerés, a név tudásából származik, de nem felel meg egy valóságos tárgynak.
10. Az alvás az a mentális tevékenység, melynek alapja a nemlétezés megtapasztalása.
11. Az emlékezet az (a mentális tevékenység), amely egy korábban megtapasztalt tárgyat jelenít meg, anélkül, hogy bármi más tapasztalati forrásból merítene.
12. Az elme ezen öt tevékenységét a gyakorlással és a nem-kötõdéssel lépjük túl.
13. A gyakorlás (abhjásza) törekvés arra, hogy szilárdságot (nyerjünk) ebben (az állapotban).
14. És ez (a gyakorlás), ha eltökéltséggel, folyamatosan és hosszú ideig végezzük, szilárd alapot nyer.
15. A nem-kötõdés tudatos uralom egy olyan elmében, mely mentes minden látott vagy hallott tárgy utáni szomjtól.
16. (A nem-kötõdés) legfelsõbb (állapota) a gunák utáni szomjtól való megszabadultság, mely a Purusa (az önvaló) megvalósításából következik.
17. A szampradnyátának nevezett szamádhihoz (melyben a szubjektum tudatában van a tudás egy tárgyának) vitarka (durvább gondolat), vicsára (finomabb gondolat), ánanda (mennyei boldogság) vagy aszmitá (“vagyok-ság” [önösség nélküli létérzet]) társul.
18. A (szamádhi) másik (állapotát, az aszampradnyáta szamádhit, melyben nincs tudott tárgy) a (tevékenység) megszûnésének ismételt tapasztalata elõzi meg. Ebben az állapotban csak a látens benyomások maradnak.
19. Azon lényeknek, akiknek nincs durva fizikai testük, és azoknak, akik a prakritiben vannak elmerülve, az (aszampradnyáta szamádhit) saját (objektív) létezésük természete okozza.
20. Mások számára ezt mentális csendesség, energia, emlékezet, transzcendálás (szamádhi) és teljesen felelevenedett tudat elõzi meg.
21. (A szamádhi) közel van azoknak, akik rendkívül eltökéltek.
22. További különbségek vannak (e rendkívül eltökéltekben) a nyugodtság, a mérsékeltség és megkülönböztetés szerint.
23. Avagy önmagunk Ísvarának való megadásával a szamádhi könnyedén elérhetõ.
24. Ísvara egy különleges Purusa (önvaló), akit nem érint a szenvedés, a cselekvés, a cselekvések eredménye és a látens benyomások sem.
25. Õbenne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.
26. Mivel túl van az idõ korlátain, Õ (Ísvara) az õsök tanítómestere is.
27. A pranava – az ÓM szótag – által nyilvánul meg.
28. Ennek (a névnek) az ismétlése és a forma megtapasztalása (teszi az elmét egyhegyûvé).
29. Ebbõl következik a szubjektív tudat megvalósítása és az akadályok hiánya.
30. Az akadályok, amelyek az elmét megzavarják: a betegség, a tunyaság, a kétely, a nemtörõdömség, a lustaság, az önmegtartóztatás hiánya, a téves megismerés, az alap (a szamádhi) el nem érése, és (a szamádhi) fenntartásának kudarca.
31. Boldogtalanság, keserûség, a test remegése, kilégzés és belégzés lépnek fel az (elõbbi) zavarokkal.
32. E zavarok megszüntetésére egyetlen egy valós tárgy ismételt tapasztalatát (kell elérni).
33. Az elme a boldog, a szenvedõ, a tiszta, illetve tisztátalan tárgyak iránti barátságosság, könyörületesség, boldogság, illetve közömbösség kimûvelésével lenyugszik.
34. Vagy az elme lenyugszik a lélegzet kilélegzésével és megtartásával.
35. Vagy, ha kifejlõdik a kifinomult objektív tapasztalás, akkor szilárdságban alapozza meg az elmét.
36. Vagy a bánattól mentes és ragyogó (a kifinomult tapasztalat) (alapozza meg szilárdságban az elmét).
37. Vagy az az elme, melynek tárgya egy kötõdésektõl mentes elme (állapodik meg a szilárdságban).
38. Vagy az álom vagy az alvás önnön tárgyaként való ismeretében állapodik meg a szilárdságban az elme.
39. Vagy (bármely) kívánt tárgyon való meditációval (az elme megállapodik a szilárdságban).
40. Annak (a szilárdságban megállapodott elmének) az uralma a legeslegapróbb tárgytól a leghatalmasabb nagyságig terjed.
41. Amikor (az elme) tevékenysége lenyugszik, mint egy átlátszó kristály veszi fel mindannak a tulajdonságát (vagy megjelenését), amit elébe tárnak, legyen akár megismerõ, akár a megismerés szerve, akár a megismerés tárgya. Ezt szamápattinak nevezik, mentális elmélyülésnek.
42. Az elmélyülés, melyben a név, a forma és (a tárgy) képzete összekavarodik, szavitarka névre hallgat (vagyis a gondolat durvább szintjein kétely társul hozzá).
43. Az elmélyülés, amikor tökéletesen megtisztul a (szó és a jelentés hagyományos kapcsolatának) emlékezetétõl, mintha az üresség lenne a saját formája, tiszta szubsztanciaként jelenik meg. Ezt az elmélyülést nirvitarkának nevezik (vagyis kételytõl mentesnek a gondolat durvább szintjein).
44. Hasonló (különbségtétel) által magyaráztatik a kifinomult tárgyakkal bíró szavicsára és nirvicsára elmélyülés is. (Azaz, a kifinomult tárgyak neve, formája és tudása a szavicsárában összekeveredik, de ez transzcendálódik a nirvicsárában, melyben a tárgy tiszta formája ragyog fel.)
45. És a kifinomult tárgyak tartománya a meg nem nyilvánult (prakritiig) terjed.
46. Ez a négy elmélyülés (szavitarka, nirvitarka, szavicsára, nirvicsára): a szamádhi objektív szintjei.
47. Amikor a nirvicsára (szamádhiban) folyamatos szilárdság nyer alapot, a (tudat) tisztaságát – az önvalót – érjük el.
48. Ebben az (állapotban) a tudat csak az igazságot tartja meg.
49. Ez a ritambhará pradnyá [az igazságot megtartó tudat] más tudással rendelkezik a tárgyakról, mint az, amely szóbeli bizonyságból és következtetésbõl származik, mert (a tárgy) meghatározott tulajdonságaira irányul.
50. Az ebbõl a (ritambhará pradnyából) született látens benyomások úrrá lesznek a többi látens benyomáson.
51. Továbbá, amikor a ritambhará pradnyá látens benyomásait transzcendáljuk vagy teljesen megnyugodott állapotba hozzuk, nirbídzsa szamádhit – tapasztalati tárgyak nélküli, tiszta transzcendentális tudatot – érünk el, mert minden aktivitást túllépünk.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*