Védikus Hagyomány

Dr. Tony Nader: Mennyei élet – itt, a földön, II.rész

[A cikk első része.] Így a természet törvényei a maguk legegyszerűbb, megnyilvánulatlan formájában hozzáférhetők a Védákban és a védikus irodalomban, mint a világegyetem alkotmánya. Ezek a természeti törvények be vannak csomagolva, be vannak tömörítve. A természeti törvény minden más dolog alapelvéhez hasonlóan visszanyúlik a saját alapjához, az összes dolog visszamegy a legegyszerűbb állapotához, a legkisebb izgatottság állapotához. Azt mondhatjuk, hogy ez a becsomagoltság az, ami lehetővé teszi, hogy ennyi sok törvény lépjen egymással kölcsönhatásba, oly módon, hogy a csend, a legkisebb izgatottság állapotát hozzák létre. Ezeket a csomagba tömörített természeti törvényeket hívjuk Sivának. Azok a törvények, amelyek dinamikus kölcsönhatást folytatnak, hogy energiát és erőt hozzanak létre, Visnu névre hallgatnak.

Ehhez hasonlóan, ahogy továbbmegyünk, a természeti törvény minden egyes kifejeződése, úgymond a menny minden lakója egyazon valóság kifejeződése. Ha tehát valaki aggódni kezd, hogy több istenről beszélünk, akkor azt úgy kell értsük, hogy a természet törvényeiről beszélve ugyanazon egyetlen, határtalan valóság különféle aspektusairól beszélünk.

Ezek is a mi emberi fiziológiánk részei, és ez volt a második dolog, amelyet Maharishi a középpontba állított, elősegítendő azt, hogy az embereket hozzásegítse ahhoz, hogy saját tudatukra ébredjenek és tiszta létté vagyis a határtalan egyesített mezővé legyenek. Hiszen fiziológiájuk nem más, mint a természet összes törvénye, a világegyetem teljes alkotmánya, egyúttal a mennyek valósága.

Isten, mondják, a saját képe mására teremtette az embert. Jathá pindé tathá brahmandé: amilyen az atom, olyan az univerzum. Amilyen a kicsi, olyan a nagy. Amilyen a nagy, olyan a kicsit. Tat tvam aszi: te is Az vagy. Te vagy az a határtalan valóság. Ezért az egyénnek megvan az a hihetetlen lehetősége és képessége – mivel fizikailag teljes mértékben leképezi a világegyetem alkotmányát – hogy összhangban éljen ezzel az alkotmánnyal. Mivel az egyénben benne él a mennyek teljessége és a menny összes lakója, képes valóban mennyei életet élni. A menny megtapasztalható a fizikai világ szintjén.

Így amikor azt mondjuk azoknak, akiket a fizikai világ érdekel, hogy elhozzuk számotokra a mennyet, akkor nem kell aggódniuk, hogy valami elvont, spirituális valóságról beszélünk, valamiről, ami messze van a fizikaitól, ami valótlan, ami nem igaz. Valójában teljesen tudományosak vagyunk. Ez az igazi tudomány.

És amikor azokhoz szólunk, akik a másik oldalra tekintenek, hogy fizikai létezőkként is a Teremtő dicsősége és öröme vagytok, akkor nem szabad azt érezniük, hogy ezzel csorbítjuk a Teremtő nagyszerűségét. A természeti törvény aspektusainak, a dévatáknak vagy istenségeknek az értékét nem kisebbítjük azzal, hogy azt mondjuk, hogy ők a természeti törvény. Dr. Hagelin ugyanis azonnal azt mondja nekünk, hogy a természeti törvény mindenütt jelenlévő: bárhová is nézünk a világmindenségben, ott lesz.

Az univerzum egyetlen pontja sem létezik a természeti törvényen kívül. Nincs egyetlen olyan pontja sem a mindenségnek, amelyben ne lenne jelen a minden más helyütt fellelhető természeti törvény legyőzhetetlen természete. Ezért a természeti törvény mindenható, teljes mértékben mindenható. A természet törvényei nem legyőzhetők. Ha azt mondanánk, hogy itt van ez a természeti törvény, de áthág egy a másik törvényt, akkor a tudósok azonnal ezt felelik nekünk: „Álljon meg a menet! Vagy ez a törvény a hibás vagy a másik, mivel a természet törvényeit nem lehet áthágni.”

Ezért a mindenhatóságról beszélünk, a mindenütt jelenlévőségről, a teljes tudásról, mivel a természeti törvény az egész világmindenséget ismeri. Bármi is történjék itt vagy bárhol másutt a galaxisban, az itteni természeti törvény mindig tudja, hogy mi történik ott. Mik több, összhangban és harmóniában tartja magát vele. Ezért beszélünk mindentudóságról.

Így amikor azt mondjuk, hogy egy istenség vagy dévatá a természeti törvény, akkor még nagyobb tiszteletben részesítjük azt a dévatát, mint amennyire a modern felfogás tiszteli őket. Azt mondjuk, hogy mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő. Ezért kibékítettük egymással a mennyet és a földet, mégpedig itt a földön.

Maharishi adta meg nekünk ennek a módját, és ő volt az, aki azt mondta nekünk, hogy a mennyek valóságát megélhetjük, mégpedig itt e földön is. Ha valaki azt gondolja, hogy ebben az életben valamiféle rezgéscsomag birtokában leéli az életét egy bizonyos módon, majd megérkezik a mennybe, és hirtelen eggyé válik a mennyel és mennyei lénnyé válik, akkor tudományos képtelenséget szól. Ha itt, ebben a világban nem éltük meg a mennyet, akkor a menny nem fog befogadni minket. A menny szeret látogatást tenni a földön, ám annak nem örvend, ha a föld a maga földi valóságában akar a mennybe emelkedni.

Így Maharishi a földre hozza le a mennyet. Nem a földet akarjuk a mennybe emelni, mert az katasztrófához vezetne. Jó ötlet elmenni a cirkuszba, de nem akarjuk, hogy a cirkusz tegyen látogatást nálunk. Ezt a földi cirkuszt a menny képes meglátogatni, élvezni és felemelni, hogy rendezetté tegye és az élet mennyei szintjére emelje. Ez az egyetlen módja annak, hogy megtapasztaljuk a mennyet és összhangba kerüljünk annak valóságával.

Ez a szépsége a legszellemibb szintről való tudás teljességének. Spirituális mozgalom vagyunk? A világbéke globális országaként spirituálisak vagyunk? Igen, teljes mértékben, a legnagyobb mértékben, amennyire csak valami spirituális lehet. Teljesen, tisztán, tökéletesen spirituálisak vagyunk.

Tudományos mozgalom vagyunk? Abszolúte és teljesen. Tudományosabbak vagyunk annál, amennyit a tudomány manapság tud, és amit képes kezelni és megtapasztalni. Az életet összes megnyilvánulásának megnyilvánulatlan szintjéről fogjuk fel, és át tudjuk itatni a megnyilvánultat azzal a megnyilvánulatlannal. A világnak pedig ezt mondhatjuk: „A születési jogotok, hogy megéljétek a mennyet, és felemelkedjetek ehhez a valósághoz.”

Amikor Maharishi tanítani kezdte a tiszta boldogságot, az élet teljességét az egész világ számára, úgy érezte, hogy nagyon lassan halad, és ez az idő természete. Ám úgy döntött: „Megsokszorozom önmagam.” Ennek a lassúságnak az összes hátrányával és problémájával együtt, melyekről persze azt reméltük, hogy nem lesznek jelen, egy hatalmas előnyünk van manapság, mégpedig az, hogy itt ülhetünk együtt mindnyájatokkal, és tudhatjuk, hogy Maharishi valóban megsokszorozta önmagát. Jai Guru Dév.

(Dr. Tony Nader, Mahárádzsa Adhirádzsa Rádzsarám előadása. Elhangzott 2009. január 12-én.)

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*