Védikus Hagyomány

Dr. Tony Nader: Mennyei élet – itt, a földön, I.rész

„Ha itt, ebben a világban nem éltük meg a mennyet, akkor a menny nem fog befogadni minket. A menny szeret látogatást tenni a földön, ám annak nem örvend, ha a föld a maga földi valóságában akar a mennybe emelkedni.”

„Ez nem más, mint feleszmélés arra, hogy a tiszta lét benne létezik megnyilvánulásának minden pontjában, és így mintegy végtelenszer megtöbbszörözi magát. Egyetlen határtalan végtelenség, amely hirtelen – bár ez csak látszat, noha örömteli látszat – megéli, hogy »rengeteg sok, végtelen számú pontban vagyok benne«, és a végtelenség végtelen sokká lesz.”

Ánandád dhjéva kalvimáni bhútáni dzsajanté,
ánandéna dzsátáni dzsívanti,
ánandam prajantj abhiszamvisanti.

[Az összes élőlény bizony a tiszta boldogságból születik. Megszületve a tiszta boldogság által él, és amikor meghal, a tiszta boldogságba tér. – Taittiríja-upanisad, 3.6.]

Maharishi e tiszta boldogságban jött hozzánk, és hogy megossza ezt a tiszta boldogságot, utazni kezdett a világban. A mozgalmunk gyökerei, a Világbéke Globális Országának Gyökerei a tiszta boldogságban, az ánandában vannak. Maharishi első gondolata, ami arra késztette, hogy kijöjjön a világba az volt, hogy az életet boldogságban kell élni, örömben, tiszta boldogságban. Guruja Brahmánanda Szaraszvatí volt [Brahmánanda jelentése: a teljesség öröme] – a tökéletes tudás, a teljes ánanda, a teljes tiszta boldogság. Ez az üzenete, ez az öröksége, amit ránk hagyott. Emellett még azt az örömet is megadta nekünk, hogy képesek legyünk megosztani ezt a tiszta boldogságot az egész világgal.

Prof. Dr. Tony Nader
Prof. Dr. Tony Nader

A tiszta boldogság az élet mindent átfogó területe. Ez maga a boldogság és a beteljesedés. Ahhoz, hogy valaki valóban beteljesült módon tapasztalja meg a boldogságot, egészségesnek kell lennie, be kell teljesíteni a céljait, a vágyait, elégedettnek kell lenni a körülményeivel, a várakozásaival, a jövőről alkotott képével.

Ahhoz, hogy ténylegesen megéljük a tiszta boldogságot, az élet tökéletességét kell élnünk: a teljes békét és a természeti törvénnyel való tökéletes összhangot. Ez azt jelenti, hogy bár a [felszínen] a kettősséget tapasztaljuk, [a mélyben] mégsem ismerjük a kettősséget. Tudjuk, hogy a felszínen létezik, ám látjuk, hogy ez sem más, mint a mozgásba lendült tudat óceán része. A tiszta boldogság ugyanis nem csak a határtalan csend tapasztalása. Ebben a csendben buborékok vannak jelen, amelyek lehetővé teszik, hogy az önmagára irányuló megismerés ánandaként, szat-csit-ánandaként ismerje meg önmagát. Ez a tiszta létben, a tökéletes harmóniában lévő tudat szintje.

Siva így szólt: „Sivam, sántam, advaitam” – Siva a kettősség nélküli határtalan békesség.

Ezt tapasztaljuk meg a transzcendálásban, ám a transzcendentális tudat nem Maharishi egyetlen ajándéka. Amit ő adott nekünk, az elviszi a transzcendentális tudatot a kozmikus tudatba, onnan az istentudatba, majd az egységtudatba.

Maharishi arra mutat rá, hogy az emberben van egy különleges tulajdonság, amelyet még a mennyek angyalai is csodálnak, és hatalmas tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekintenek rá. Az emberi lény létezésében megélheti az, amelyet a mennyekben egy elvont szinten tapasztalnak meg. A mennyek helyett mondhatjuk azt is, hogy a tiszta lét határtalan mezeje, a határtalan lét eleven mezeje ez a valóság.

Az ember azonban a benne lévő határtalan értéket, a tiszta lét határtalan értékét, a határtalanság és teljesség tiszta tapasztalását még a durva valóságban is megtapasztalja, és határtalanul sok módon és formában megéli. És ez a tiszta boldogság minősége, amely végső soron az istentudatban és az egységtudatban tapasztalható meg.

Ez nem más, mint feleszmélés arra, hogy a tiszta lét benne létezik megnyilvánulásának minden pontjában, és így mintegy végtelenszer megtöbbszörözi magát. Egyetlen határtalan végtelenség, amely hirtelen – bár ez csak látszat, noha örömteli látszat – megéli, hogy „rengeteg sok, végtelen számú pontban vagyok benne”, és a végtelenség végtelen sokká lesz.

Ez az emberi élet méltósága és dicsősége, és ezért fontos az, hogy gondoskodjunk a saját létezésünkről, és gondolataink, tevékenységünk, szándékaink minden mozzanatával óvatosak legyünk. Ne okozzunk kárt a természeti törvény valóban egyedülálló ajándékában, amely lehetővé teszi a pont számára, hogy még a pont szintjén is a határtalanságban tapasztalja meg önmagát. Az egyén ugyanis egy pont a teremtésben.

Maharishi nem csupán ezt a tapasztalást adta meg nekünk. Ahhoz, hogy valaki szert tegyen erre a tapasztalásra, vágynia kell rá, tudnia kell arról, hogy létezik, hinnie kell benne. Ez általában azt jelenti, hogy valaki növekedésének és fejlődésének, születésének, változásának és újabb születésének szakaszaiban, életről életre, míg végül rá nem ébred a teljességre, elindul és keres egy Mestert a Himalája távoli, tiszta területein. Ezek az emberek már felismerték az élet valódi jelentőségét, elérkeztek ahhoz a néhány végső lépéshez, és most készen állnak arra, hogy megtegyék őket.

Guru Dév is útnak indult, Maharishi is elment Guru Dévhez, és így tovább. Ők már természetüktől fogva készen álltak, természetesen jöttek, csak egyetlen lépésre volt szükségük. Csak egy kis lésávidjá maradt hátra nekik, néhány stressz lenyomata, hogy képesek legyenek e földre jönni. Ám aztán eljutottak tanítójukhoz, Mesterükhöz és élvezték az ebből fakadó beteljesedést.

Maharishi azt szerette volna, ha ez mindenkinek osztályrészévé lehet, hogy az egész világ részesedjék belőle. Ezért tudta, hogy nem elég, ha azt mondja, ez létezik, nem elég, hogy beszél róla. Az embereken ugyanis annyiféle szemüveg van, amelyeknek az üvege oly sokféle módon van színezve, a tapasztalásra oly sok árnyék vetül, hogy mindent különféle nézőpontból látnak. Néhányukról pedig azt mondhatjuk, hogy teljesen vakok a lehetőségre és soha nem jönnének el érte.

Így [tanításának] keresztül kellett mennie mindazokon a csodálatos szakaszokon, amelyeket volt örömünk megtapasztalni az évek során. Elmagyarázta, hogy voltaképpen ez az anyagi valóság, amely oly nagyszerűnek tűnik a számunkra, oly csodálatosnak, továbbá oly sok gazdagságot és szépséget tartogat, a természet szépségének és bőségének hihetetlen kifejeződéseit és az összes lehetőséget a durva szinten, hogy az ember egyre csak többet és többet akar belőle… Maharishi mindenki értelméhez szólt, és így beszélt: nézzétek, AZ is itt van, megérthetitek, hogy mindez valójában az egyesített mező. A természeti törvény egyesített mezeje, amely kifejezi önmagát e sokféleségben. És nem mást, mint a természeti törvény egyesített mezejét tapasztalod meg annak a fizikai világnak a formájában, amelyhez annyira kötődsz, amelyre olyan büszke vagy, amelyet annyira akarsz – és amelyet megkaphatsz a maga egészében, a maga teljességében.

Senki sem álmodott volna arról, hogy akár a fizikai valóság egy jelentős részét birtokolhassa: Maharishi viszont az egészet nekünk adta, a természeti törvény egyesített mezejének egyetlen csomagjában. És ki kell fejeznünk a nagyrabecsülésünket mindazon kiemelkedő tudósok felé, akik itt ülnek velünk most: Rádzsa Hagelin és Dr. Schanbacher, valamint azok a kiváló tudósok, akik dolgoztak ezen a tudáson és átadták Maharishinek, hogy az ő látomásának része legyen. Egyenleteket és matematikai értékeket adtak ahhoz az igaz valósághoz, hogy az egyén valóban képes eljutni a teljességhez a tudat, a lét szintjén.

Itt felmerülhet egy kérdés: ha ez valóban a tudat szintjén létezik, és miután az emberek kipróbálták és megtapasztalták, továbbá vágynak rá, akkor esetleg felmerülhet bennük, hogy meg is élhetik ennek valóságát, meg is tapasztalhatják a tudatukban. Ám a tudat nem azonos az emberi testtel, a fizikai formánkkal. Ugyan ez is az egyesített mezőből, a tudatból jön létre, ám oly sok átalakuláson és átformálódáson megy át, hogy súlyos terhet jelent e tapasztalás számára.

Ez vezet el minket ahhoz az elgondoláshoz, hogy az anyag és a tudat két fajta valóság. A mai világban pedig sajnálatos tény, hogy vannak emberek, akik teljesen elutasították az élet szellemi oldalát és csak a fizikai oldal után vágyakoznak. Maharishi viszont úgy szólt hozzájuk, hogy ez az anyagi valóság is csak az egyesített mező, és minden aspektusa ennek a mezőnek a kifejeződése.

Ám azokban, akik a spirituális oldalon álltak, az az erőteljes érzelem uralkodott, hogy az anyag csak lehúzza a testet. Ezt a súlyt mi nem akarjuk cipelni. A mennyei élet, a tiszta boldogság megélése pedig valóban nem elérhető számunkra, csak akkor, amikor elhagyjuk a testünket, és valóban elmegyünk ebből a világból. Ekkor már nem kell cipelnünk ezt a terhet, hanem eljutunk a mennyekbe és megtapasztaljuk az ottani létet. Még a vallások némelyike is azt tanítja, hogy ez az út: egyszerűen meghalunk és akkor ott lesz nekünk a mennyország. Mások azt mondják, hogy a mennybe jutás azon múlik, hogy a lelked mennyire fejlett és érett. Esetleg meg kell tapasztalnod egy átmeneti megtisztulást, amely hosszabb-rövidebb időszak lehet, míg el nem éred a kívánt szintet.

Hogyan látja mindezt Maharishi? Maharishi, aki a földi mennyországot is beharangozta. Hogyan akarta ezt elhozni számunkra, hogyan békíti össze a mennyet a földdel? Nekünk megvolt ez a tapasztalatunk, megvolt ez a tudásunk, tudják hát, hogy miről van szól. A világ számára, amely nem követte tanításait, Maharishi lefektette azokat az elveket és intellektuális kifejezéseket, kísérleteket, amelyek megmutatják, hogy a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult között létezik egyfajta folytonosság. Ennek megismerése pedig azon múlik, hogy milyen látásmódunk van, milyen tapasztalási képességgel rendelkezünk.

Végső soron nem létezik semmi más, mint az egyesített mező, ám azok a mechanizmusok, amelyek révén ránézünk, lehetővé teszik, hogy különféle módon és különféle nézőpontból tapasztaljuk. Az egyik mód a szokványos ébrenlét állapota, a másik az álom, egy további a mélyalvás, a transzcendentális tudat, a kozmikus tudat, az istentudat, az egységtudat és a brahman tudat. Ezek ugyanazon valóság tapasztalásának különböző szemszögei.

Maharishi még tovább kitolta a tapasztalást és a megértést. Az egyesített mezőtől egészen az anyagig ment, megmutatva, hogy az anyag valójában nem más, mint az egyesített mező leképeződése.

Az emberi fiziológia – és tulajdonképpen minden anyag, ám most csak a fiziológiára fókuszálunk – még a felszínes testi, anyagi szinten is a világegyetem alkotmányának mása. Ezek azok a természeti törvények, amelyek benne rejlenek az egyesített mezőben, és csendes valóságuk megnyilvánulatlan módon épül fel. Mert amikor a törvényekről és a törvények különböző aspektusairól beszélünk, amelyek az egyesített mezőből jönnek létre, akkor kölcsönhatásokról, kapcsolódásokról, viszonyokról beszélünk és ez már azonnal valami struktúrát jelent. Az a struktúra, amely a Védában és a védikus irodalomban van jelen, pontosan ugyanaz, mint amely az emberi testté, fiziológiává vált.

Ezért most azt mondhatjuk mindazoknak, akik azt gondolják, hogy a mennybe jutáshoz el kell hagyniuk a testüket, hogy ebben a testben a menny tulajdonságait is megtapasztalhatjuk. Mi a menny? A menny, ahogyan elképzelhetjük, nem más, mint a természeti törvény tökéletesen kiegyensúlyozott állapota. Úgy gondoljuk el a mennyet, mint ami mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő, tökéletes harmónia, abszolút tisztaság, abszolút tökéletesség.

Ám nem úgy gondoljuk el a mennyet, mint egy lapos, határtalan egyesített mezőt. A mennynek van egy dinamikus aspektusa is. Mi van a mennyben, tehetnénk fel a kérdést? Nos, Isten, egyetlen Isten, egyetlen, határtalan Isten. Akkor, kérdezhetné valaki, mi a különbség Isten és az egyesített mező között? Ez egy eleven Isten, akinek tulajdonságai vannak. Mit értünk azon, hogy tulajdonságai? Ő a teremtő, a fenntartó, egyúttal a megváltoztató, a pusztító, az átalakító, a könyörületes. Ennek az egyetlen valóságnak oly sok tulajdonsága van. Ezek a tulajdonságok ténylegesen is kifejezik magukat ilyen formában.

Így amikor azt mondjuk, hogy tulajdonság, akkor arról beszélünk, hogy az egy, határtalan, tiszta, egyesített, egyetlen egy – ami nem valami más, csak az egy – most valami cselekvést végez, esetleg fenntartóként fenntartja és biztosítja a dolgok megfelelő rendjét. Egy másik nyelven mondhatjuk azt, hogy ez Siva vagy utóbbi esetben Visnu. Mondhatjuk azt is, hogy Visnu a fenntartó vagy a jelenlevő dinamizmus minősége. Azt is mondhatjuk, hogy Sivának, pusztítónak a csend minőségét nevezik, a határtalan, tiszta csendet, a teljességet, amely gondoskodik arról, hogy minden visszajusson a legkisebb izgatottság állapotába, önmagába, a megsemmisülésbe. Ám ha nem volna semmi más a mindenségben, csak Siva, ha Isten csak ezzel az egyetlen Siva minőséggel rendelkezne, akkor a teljes pusztulásba jutnánk. Minden visszazuhanna egy teljesen megnyilvánulatlan fekete lyukba, a határtalan tiszta létbe, a csendbe.

Ám létezik a dinamizmus minősége, amelynek szintén van egy neve, ezt mondjuk Visnunak. Ez a dinamizmus, az energia, az erő minősége, amely lehetővé teszi a teremtés számára, hogy egy dinamikus állapotban létezzen. A rend és törvény e minőségét pedig, amely biztosítja a természeti törvény számára, hogy sajátos módon lépjen kölcsönhatásba önmagával, és saját belső rendjére alapozva létrehozza önmaga megnyilvánulásának különböző arculatait, Brahmannak nevezzük. A tiszta létezés határtalan valósága, a menny, ilyen módon tökéletesen tükröződik az emberi fiziológiában.

(Folytatjuk…)

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*