Védikus Hagyomány

Demokrácia helyett királyságot!

A magyar történelem nagyra becsült királyai idejében hazánk virágzott. Miért jó a királyság? Erre keresünk választ a védikus irodalom alapján.

A királyok kötelességei – ajánlások a királyság megőrzéséhez

Manusmriti (274-313. o.)

 

1) Most elbeszélem azokat az irányítási, igazgatási szabályokat, melyeket egy királynak követnie kell és azt, hogy hogyan érje el a legteljesebb sikert.

 

(2) Mindenek pártatlan és törvényes védelmezését a király (Ksatriya) végzi, a Védákban őrzött beavatott szertartásrendnek, királysága törvényeinek és saját rendeleteinek megfelelően.

 

(3) Mikor a világ zűrzavartól szenved, a rettegés elől menekül minden teremtmény; ezért hát az Úr megteremtette a királyt mindannyiuk védelmére.

 

(4) Indra, Szélisten, Yama (halál isten), Nap, Tűz, Varuna (vízisten), Hold és Vittesha (a gazdagok ura) istenek örökkévaló lényéből származik;.

 

(5) Mivel a király Indra lényegéből teremtetett, mint Istenség, (vagy: Indra és a többi istenség lényegéből teremtetett) az ereje meghaladja a világ bármely teremtményéét.

 

(6) Ahogy a Nap, ő is elkápráztatja a tekintetet és az elmét; nincs a világon senki, aki az arcába tudna nézni.

 

(7) Energiájában Agnihoz (tűz), Vayuhoz (szélisten), Arkahoz (nap), Somahoz (hold), Yamahoz, az erény urához, Kuverahoz, Varunahoz és a hatalmas Indrahoz hasonlatos.

 

(8) A királyt, ha kiskorú is még, tilos lebecsülni pusztán emberi megszületéséről tudva, ő akkor is a Nagy Istenség emberi testet öltése.

 

(9) A tűz elemészthet egy embert, még ha az öntudatlanul kerül is vele kapcsolatba, a király dühének tüze képes felégetni egy egész családot állataival, birtokaival.

 

(10) (A király) kellő figyelmet fordítva a munka, az energia, a föld/terület/vidék és az idő követelményeire, vállalja a különböző helyzetekhez szükséges különböző tulajdonságokat/ megnyilvánulási formákat, hogy létének eredeti célját, alapelvét megvalósítsa.

 

(11) Őneki, akinek bájában/ kegyelmében a bőség istennője lakozik, akinek bátorságában a győzelem, dühében pedig a halál honol, a legteljesebb erőben kell lennie. (teljes ragyogásban)

 

(12) Az, aki könnyelműségében magára vonja a király haragját, azonnal találkozik végzetével, a király sebtében határoz vesztéről.

 


 

(13) Ezért senki fiának ne engedjétek, hogy megszegje a király kegyes vagy kegyetlen parancsát, amelyet barátainak ellenségeivel szemben foganatosíthat.

 

(14) Mindennek véghezviteléhez (Hogy (a király) végzetét betölthesse) az Úr (Brahma) saját lényegéből megteremtette fiát, a korlátlan hatalmú büntető pálcát minden teremtmények védelmezésére.

 

(15) Ennek (a pálcának) féléséből (tiszteletéből) fakadóan minden teremtett dolog, akár változó akár változatlan képes élvezni a neki megfelelő élményt viszonylagos élményből és ez ne válassza őt el életének különleges, saját kötelességeitől.

 

(16) Az időnek, helynek, a tudásnak és a sérelem sajátos természetének megfelelő büntetést kell mérnie a bűnösre.

 

(17) A korlátlan hatalom pálcája maga az uralkodói mivolt, őt mondják a társadalom vezetőjének és kormányzójának. Feladatának megfelelő betöltéséhez a négy társadalmi rend tagjai szolgáltatják a biztosítékot.

 

(18) Az uralkodói pálca kormányozza az alattvalókat, s egyben a büntető pálca védi meg az alattvalókat. A büntetőpálca az, ami az alvókat felébreszti, hisz a bölcsek a büntetést az erény megtestesülésének nevezik.

 

(19) A büntetés, ha igazságosan mérik, kedvessé teszi az alattvalókat, ha igazságtalanul szabják ki, tönkre teszi őket.

 

(20) Amikor a király elmulasztja szakadatlanul megtorolni a bűnöket, a hatalmasok gyötörni fogják a gyengéket

 

(21) Ha büntetésekkel nem uralkodna, varjak ennék a szent gabonát és kutyák lefetyelnének a szentelt vízből, senkinek nem lehetne tulajdona és az istentelenek állnának a társadalom élén.

 

(22) Az embereken a büntetéstől való félelem uralkodik, ritka az az ember, aki magáért az erkölcsért lenne erkölcsös; a büntetések uralma az, ami lehetővé teszi, hogy mindenki élhessen keresetével és vagyonával.

 

(23) Még az istenek és démonok, Gandharvak és Raksak, mennyei kígyók és madarak is teljesítik az isteni megtorlástól való félelemből önálló kötelességüket, (hogy az univerzum előbbre jusson.)

 

(24) A büntetés eltörlése vagy az abban bekövetkező bárminemű rendellenesség megzavarja a társadalmi rendet, ledönti a hidakat és pánikot kelt a társadalom minden szintjén.

 

(25) Az alattvalók nincsenek összezavarodva abban az országban, ahol büszkén jár a büntetés kék-piros pálcája, feltéve, hogy kezelője (a király) helyes megvilágításban látja a dolgokat.

 

(26) Azt, aki ilyen igazságosan, intelligensen szabja ki a büntetéseket, helyes megfontolások vezérlik és érti az erkölcs, akarat és gazdagság elveit, azt nevezik királynak.

 

(27) Ez a három erény (az erkölcs, akarat és gazdagság) felemeli az igazságosan, megfelelően büntető uralkodót, de romlásba dönti az önző, élvhajhász, álnok és arrogáns királyt.

 

(28) A büntetésnek ez az erős pálcája, mely túl nehéz ahhoz, hogy egy műveletlen király hordozza, tönkre teszi barátaival és rokonaival az uralkodót, aki letér az erkölcs ösvényéről.

 

(29) Azután (azaz a király és leszármazottainak teljes pusztulása után) egy igazságtalanul kiszabott büntetés vezet királyságának, erődeinek valamint változó és változatlan alárendeltjeinek romlásához, majd folytatódik mindez a mennyben lakozó istenek és bölcsek elnyomásában (lévén lehetetlenné teszi, hogy a kötelességeket felajánlják nekik).

 

(30) A szövetségeseivel (miniszterek, hadvezérek, papok) való együttműködést kerülő, bolond, mohó, műveletlen és érzékek örömeihez kötődő király alkalmatlanná válik arra, hogy saját ügyeiben büntetést rójon ki.

 

(31) A tiszta, igazságot kutató, intelligens és jó szövetségesekkel (sereggel) rendelkező király, aki Sarastra tanításainak engedelmeskedve cselekszik képes egyedül arra, hogy megfelelően gyakorolja a hatalmat a büntetés pálcájával.

 

(32) Engedjétek, hogy igazságos és pártatlan legyen uralkodásában, keménykezű ellenségeivel szemben, becsületes a barátaival való bánásmód tekintetében és elnéző a békés brahmannokkal.

 

(33) Egy ilyen vezér híre, még ha szegény sorból való is, elterjed a világban, ahogy az olajcseppek a vízen.

 

(34) Ha a király épp ellenkező módon uralkodik, nem ura érzéseinek, híre visszahúzódik a világban, ahogy a tiszta vajcseppek a vízen.

 

(35) A királyt arra teremtették, hogy védelmezője legyen a négy különböző kaszt tagjainak, akik hűen teljesítik rendjük kötelességüket.

 

(36) Most elsorolom nektek a megfelelő sorrendben, mit kell a királynak és szolgáinak tennie, hogy alattvalót megvédhesse.

 

(37) A király hajnalban kel és az öreg brahmannokkal imádkozik a három Védában leírt módon, ragaszkodik azok előírásaihoz.

 

(38) Mindennap követnie kell a tiszta, öreg és Védat jól ismerő brahmannok útmutatását; a királyt, aki megfogadja a bölcsek tanítását még a Rakshak is biztosan és örökösen imádni fogják.

 

(39) Ha lelke alázatos is, naponta kell tőlük (a brahmannoktól) alázatosságot tanulnia, mert a lélekben alázatos királyt sosem lehet elpusztítani.

 

(40) Sok király és leszármazottja pusztult el az arrogancia (fennhéjázás) miatt, míg az erdőbe száműzött királyok alázatosságukkal visszanyerték királyságukat.

 

(41) Vena, Natusa király, Sudasa, Yavani, Sumukha és Nimi mind a fennhéjázás miatt pusztultak.

 

(42) Az alázatosságnak köszönhetően prthu és Manu visszanyerték birodalmukat, az alázatosságnak hála Kuvera gazdagságot és bőséget szerzett; Gadhi fia (Visvamitra) pedig brahmann státust.

 

(43) A brahmannok megtanítják rá, mi áll a három Védákban a büntetés örökérvényű elvéről, az érvelés és önismeret tudományáról, a kereskedelem, gazdaság, a földművelés és az állattartás alapjairól.

 

(44) Éjjel-nappal fáradoznia kell azon, hogy legyőzze érzékeit; a király, aki ezt megtette, képessé vált arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa alattvalóit.

 

(45) Kitartóan kerülnie kell a tíz ördögi bűnt, melyek a vágyból (bujaságból) erednek, és azt a nyolcat, ami a düh eredménye, és ami mind fájdalommal kell, hogy végződjön.

 

(46) A király, aki bujaságból eredő szenvedélyeknek hódol, elveszti a bőséget és erkölcsét, ha a dühből származó bűnök rabja lesz, vesztére lel.

 

(47) Vadászmulatság, kockajáték, henyélés, rágalmazás, válogatás nélküli szeretkezés (vagy nagy hárem), részegség, éneklés, tánc, zene és értelmetlen lustálkodás: ez az a tíz bűn, ami a vágyból születik.

 

(48) Csalás, csalárd természet, meggondolatlanság, mások bosszantása, irigység, kicsinyesség, mások kirablása vagy a jogos adósságok meg nem fizetése, gorombaság, tivornyázás. Ez a dühből táplálkozó nyolc bűn.

 

(49) Kitartóan kell küzdenie a kapzsiság ellen, mert ez az, amiből a tudós emberek a bűnök e két csoportját eredeztetik.

 

(50) A mértéktelen borozás, kockajáték, a válogatás nélküli szexuális kapcsolatok és a vadászmulatságok azok, amiket a vágy keltette bűnök közül a leginkább meggyökeresedettnek tekintenek.

 

(51) A társasági tivornya, a gorombaság, mások kifosztása azok, amiket az ingerlékenység (düh) által okozott bűnök közül mindig is a legmakacsabbaknak tartottak.

 

(52) Egy önuralommal bíró királynak ismernie kell ezt az utóbbi hét (lsd 50, 51) bűnt mint a bűnök két csoportjának legförtelmesebbjeit. Ahogy haladunk visszafelé a hét között, mind egyre gyalázatosabb, rosszabb még annál is, ami a listában utána következik.

 

(53) A bűn és a halál közül valójában a bűn a fájdalmasabb, mivel a bűnös ember a halála után egyre mélyebbre süllyed, míg a bűntelen a mennybe emelkedik.

 

(54) Ki kell választania 7-8 kipróbált erkölcsű és tehetségű minisztert, akik ismerik a föld értékét, jártasak a Sastrasban, bátrak, nemesi család sarjai és nem vétik el a célt az íjászatban vagy a fegyverek kezelésekor.

 

(55) Még egy könnyen véghez vihető munka is nehéznek tűnhet egy segítség nélkül álló ember számára. Hogy kormányozhatná magában, segítség nélkül egy ember a királyságot, ahol annyi összetett, nagy jelentőségű ügy van?

 

(56) Tanácskoznia kell velük minden általános egyezményről, háborúról, a hatalom védelméről, az államkincstár helyzetéről, a főváros és a királyság befogadóképességről, (már ami az elhelyezkedés és a lakosság élelmiszerellátását illeti), saját személyének és a királyság megvédésének módjáról és eszközeiről, a jövedelemelosztásról (közfelajánlások).

 

(57) Miután meghallgatta ezeknek a tanácsadóknak a független és önálló véleményét, hagyjátok, hogy átültesse a gyakorlatba ezek közül azokat, amik segítik őt boldogulni.

 

(58) Meg kel vitatnia a tanácsadók közt a legképzettebb brahmanaval is a fontosabb témákat, figyelembe véve a királyság hat állapotát (úgymint szerződés, háború, hadjárat stb.)

 

(59) Bízva feddhetetlenségében, engedjétek, hogy rábízza az összes munkát (az első brahmanára) és elvállaljon minden tennivalót miután először tanácskozott vele.

 

(60) Ki kell még neveznie más tiszta, intelligens, tehetős, kipróbált erkölcsű és értelmű tanácsadókat is.

 

(61) A királynak ki kell jelölnie további  tehetséges, intelligens, keményen dolgozó hivatalnokokat, mivel rájuk is szükség van, hogy megfelelően teljesíthesse a királyi kötelességeket.

 

(62) Ezek közül ki kell választania tehetséges, bátor, nemesi családból származóakat a királyság vagyonának védelmére, a bányák (az állami jövedelem forrásának) felügyeletére; és meg kell bíznia lelkiismeretes embereket a hazai gazdaság kérdéseivel.

 

(63) Ki kell neveznie egy nemesi család intelligens, tisztaszívű sarját nagykövetté. Olyat, aki gyakorlatias, jártas a Sastrasokban és képes megfejteni mások érzéseit a magatartásukból.

 

(64) Ajánlatos, hogy a király nagykövete legyen jóképű, intelligens, tehetséges, tisztaszívű, hűséges, félelmet nem ismerő, ékesszóló és olyasvalaki, aki meg tudja ítélni a hely és idő szellemiségét.

 

(65) Az állam erőinek és belső békéjének védelme a generális (Amatya) kezében kell lennie, a kormányzatnak és a kincstárnak a királyéban, míg a háború és béke kérdésének kihirdetése a nagykövetében.

 

(66) A nagykövet képes létrehozni vagy felbontani szövetségeket, amit meg is tesz, így akik még nem egyesültek, most egységbe kovácsolódnak, míg a szövetségesek útjai elválhatnak.

 

(67) (A nagykövet) Képes az idegen király közeli barátainak (munkatársainak), rokonainak és cselédeinek gesztusaiból és magatartásából megállapítani királyuk munkájának és kötelezettségeinek jellegét és hatókörét.

 

(68) Kiismervén az idegen király szokásait, annak megfelelően kell viselkednie (abban az államban), hogy minél kevésbé veszélyeztesse saját személyes biztonságát.

 

(69) A királynak egy száraz, termékeny vidéken kell élnie (ami sok napsütést élvez, mentes a mocsaraktól és dzsungelektől), olyan részen, ahol sok a gabona és nagy számban élnek árja telepesek, ami tiszta (nincsenek betegségek és zavaró természeti jelenségek), amit megszépítenek az árnyas fák és a kúszónövények és amit engedelmes hűbéreseinek birtokai vesznek körül, akik biztosítják megélhetését (kereskedelemmel vagy mezőgazdasággal)

 

(70) Olyan helyen kell élnie, hogy menedékre lelhessen egy erődben. Ezt övezheti sivatag, víz, erdő, vagy védheti ember is (katonák hada).

 

(71) Lehetőleg hegyen levő erődben leljen menedékre, mert a magaslati erőd rendelkezik mind közül a legkiválóbb tulajdonságokkal és előnyökkel.

 

(72) Az első három fajta erődöt lakják négylábúak, üreglakó állatok vagy vízi lények is, míg az utolsó hármat majmok, (négykezűek) emberek és istenségek.

 

(73) A vadászok nem ölhetik le ezeket az erődben lakozó állatokat, így az ott menedékre lelő királyt ellenségei nem tudják megtámadni.

 

(74) Mivel a kastély lőrései mögül egy íjász száz íjászt legyőzhet, száz pedig tízezret, (a király számára) elkerülhetetlen egy kastély építése.

 

(75) Az erődöt el kell látni fegyverekkel, pénzzel, élelemmel, teherhordó állatokkal, brahamanokkal, mesteremberekkel, gépekkel, takarmánnyal és vízzel.

 

(76) Az erődön belül a királynak ki kell alakíttatnia saját helyét, ami legyen kényelmes, titkos, tiszta, megfelelő minden évszakban és körbevéve fákkal és vízzel.

 

(77) Ott lakván meg kell nősülnie. Vegyen el egy szép, művelt, vonzó külsejű, nemesi származású, saját kasztjából való nőt.

 

(78) Ki kell neveznie egy papot és egy Rtvik-ot, akik bemutatják a házi szerartásokat és a Vaitanika tűz felajánlásokat.

 

(79) A királynak meg kell szerveznie a különböző szertartásokat és honoráriumot kell fizetnie a neki miséző papoknak; hogy hozzájuk hasonló erényeket szerezzen, pénzbeli és élvezeti cikkbeli adományokat kell tennie a brahmanoknak.

 

(80) A Sastrához hű, birodalmában lakó emberek számára olyannak kell lennie, mint egy apa. Az év végén, az arra kinevezett embereitől be kell gyűjtenie az állami jövedelmeket.

 

(81) Ezekben a témákban ki kell neveznie hatékony felügyelőket (ügynököket?) is, akik ellenőrzik a király által kinevezett emberek munkáját.

 

(82) A királynak imádnia (és anyagilag támogatnia) kell a tanítóik házából visszatérő brahmanákat. Ez (az imádat) egy király legnagyobb, örök kincse Brahmában.

 

(83) Olyan kincs ez, amit tolvaj el nem lophat, ellenség el nem pusztíthat, így a király letétbe helyezheti ezt az örökös kincset a brahmanoknál.

 

(84) A brahmanoknak szájához jutatott kötelezettségek (étel) annyival kiválóbbak a Agnithora tűz felajánlások során felajánlottaknál, hogy ezek nem rohadnak el, nem romlanak meg, nem sorvadnak el.

 

(85) A nem brahmannak készített ajándék átlagos kiválóságot jelent; a lefokozott brahmannak, az olvasottnak és a Védát ismerő brahmannak készített viszont dupla, százszoros, illetve örökös kiválóságot hoz.

 

(86) Az ajándékozott személyének és az ajándékozó őszinte érzésének megfelelően az adomány kisebb vagy nagyobb érdemet jelent a következő világban.

 

(87) Ha egy királyt egy ellenfele csatára hívja, legyen az vele egyformán erős, gyengébb vagy erősebb a király alattvalói védelme érdekében nem vonakodhat teljesíteni hadi kötelességeit.

 

(88) A vonakodás nélküli harc, alattvalóinak védelme és a brahmanok szolgálata egy király legfontosabb kötelességei.

 

(89) Két király közül, akik nagy erőkkel próbálják egymást megölni az, amelyik nem tér vissza a csatatérről, halála után a mennybe jut.

 

(90) Nem ölheti meg ellenfelét rejtett, vértezett, mérgezett fegyverrel, vagy égő hegyű nyilakkal.

 

(91) Harci szekerén hajtva nem ölheti meg földön álló, herélt, életéért könyörgő vagy magát megadó ellenségeit.

 


 

(92) Ugyanígy nem ölhet meg alvó, fegyvertelen, páncél vagy ruha nélküli embert, egyszerű, nem harcoló nézőt, illetve a mással harcoló katonát.

 

(93) Lovagias kötelessége, hogy megkímélje a törött fegyverű, rokon elvesztését gyászoló, súlyosan sebesült, életéért rettegő vagy a csatatérről elmenekült embert.

 

(94) Akit megölnek miközben életéért rettegve elmenekül a harcmezőről, átveszi ura (alkalmazója) minden bűnét.

 

(95) A szökevény minden erénye az anyára száll abban a pillanatban, amikor a menekülés közben megölik.

 

(96) Bármi, amit valaki a háború folyamán szerez, legyen az szekér, ló, elefánt, rizs, pénz, nő és más javak vagy bármilyen fém (kivéve az aranyat és ezüstöt), az az övé.

 

(97) „A többi szálljon a királyra” mondja az erre vonatkozó védikus törvény, tehát mindent, amit egyetlen ember sem szerzett meg, a király kapja, aki szétosztja a katonák közt.

 

(98) Ezzel leírtuk a harcos örökös és dicséretes kötelességét; a Ksatriya miközben ellenfeleit öli a harcmezőn, nem térhet el kötelezettségeitől.

 

(99) A királynak vágynia kell arra, amit még nem szerezett meg, megvédenie, amit már megszerezett, gyarapítania, amit megvédett és megtartott, és szétosztania ezt a gyarapított gazdagságot  az arra érdemesek közt (tehát azok közt, akik méltó célokra használják fel)

 

(100) Ezt az előző négy tevékenységet úgy kell tekintenie, mint a legnagyobb jót az életében, és így naponta gyakorolnia kell ezeket.

 

(101) A királynak vágynia kell a fegyverrel meg nem szerzett dolgokra; a megszerzett vagyont úgy kell tartania, hogy megfelelő figyelmet fordít annak növekedésére is (a megszerezett gazdagságra és az azon felhalmozott kamatokra) majd a növekményt át kell adnia az arra érdemeseknek.

 

(102) Mindennap gyakorlatoztatnia kell haderejét, bizonyítania bátorságát, titokban bemutatnia a varázslatos rituálékat és keresnie ellenfele gyenge pontjait.

 

(103) A világot elnyomja egy erőit naponta gyakorlatoztató király rémuralma; így hatalmával (annak megmutatásával) az egész világot uralma alá hajthatja.

 

(104) Terveivel kapcsolatban legyen titokzatos, de hivatalos ügyekben maradjon őszinte, sose éljen csalással; elég bölcsnek kell lennie, hogy átlássa ellenfele fortélyait.

 

(105) Nem engedheti meg, hogy ellenfelei megismerjék gyenge pontjait, de ki kell ismernie az övékét; ahogy a teknős elbújik páncélja üregében, úgy kell neki is elrejtenie gyengeségeit.

 

(106) (Türelmesen és elrejtőzve) kócsagként/gémként kell néznie saját érdekeit (azaz a halhoz hasonlóan sikamlós ellenfél legyőzését), megtámadnia ellenfelét (még ha olyan hatalmas is, mint egy elefánt) egy oroszlán bátorságával és merészségével kell leopárdként rávetnie magát (zsákmányára) és egy nyúl fürgeségével és ravaszságával kell biztosítania a visszavonulás útját.

 

(108) Ha az első három módszer (kiegyezés, pénzbeli kifizetés és osztozkodás) nem működik (nem tudja vele meghódítani őket), egyszerre vagy fokozatosan haderejével kell őket leigáznia.

 

(109) E négy lehetőség (kiegyezés, pénzbeli kifizetés, osztozkodás és háború) közül a bölcs emberek a kiegyezést és a háborút javasolják.

 

(110) Ahogy a gyomláló kigyomlálja a gazt és megóvja a rizst a földeken, úgy a királynak meg kell védenie a királyságot (hűséges alattvalóit) és elpusztítania ellenségeit.

 

(111) A királyt, aki válogatás nélkül felszántja (sanyargatja) királysága földjét elűzik onnan, rokonait (leszármazottait) elpusztítják.

 

(112) Ahogy egy ember életereje megfogyatkozik (testi állapotának rosszabbra fordulása következtében) egy koplalás (vagy máskimerítő okok) miatt, úgy fogy el a király élete is, ha alattvalóit felbőszíti.

 

(113) Az intézkedéseket mindig az államvezetésnek kell elfogadni; a király, akinek királysága megfelelően irányított, maga is boldog lesz.

 

(114) Hogy az államot fegyelmezetten, szabályozottan irányíthassa, kormányhivatalnokokat kell kineveznie minden száz, kétszáz, háromszáz vagy ötszáz faluból álló körzet élére.

 

(115) Ki kell jelölnie egy falufőnököt minden faluban, aztán minden tíz, húsz, száz és ezer falu élére is egy-egy vezetőt.

 

(116-117) A falu kormányzójának meg kell próbálnia a faluban történt sérelmeket megoldania. Amiben nem kompetens dönteni, azokról az ügyekről referál a tíz falu kormányzójának. Ha kétségek merülnek fel vagy ő sem illetékes, a tíz falu kormányzója jelent a húsz falu kormányzójának. Ez utóbbi a száz falu kormányzójának és végül, ha még mindig hasonló a helyzet (kétségek merülnek fel vagy nincs meg a megfelelő illetékessége) ő jelent az ezer falu vezetőjének.

 

(118) A királyt megillető napi járandóságokat a falu lakosaitól (élelmiszerek, italok, tüzelő stb.) a falu kormányzója kapja.

 

(119) A tíz falu kormányzójának egy Kula föld jár, a húsz faluénak 5 Kula, a száza falu vezetője egy falut bír és az ezer falu vezetője egy várost. (Kula=földmérték, amit egy földműves egy hat ökörrel húzott ekével egynapi munkával meg tud művelni)

 

(120) A király bizalmas minisztereinek felügyelnie  kell ezeknek a faluvezetőknek a munkáját.

 

(121) A királynak minden városban bőségesen ki kell neveznie hivatalnokokat, (ahogy a felsőbb szférák csillagai közt is bőségesen vannak bolygók) akik gondoskodnak minden, a kormányzatra tartozó ügyről.

 

(122) Ő (a városi kormányzó) körutakat tesz és ellenőrzi a faluvezetők munkáját, míg a városvezetőkről munkájáról a király kémei révén értesül.

 

(123) A király szolgái, akik kapcsolatba kerülnek a birodalom kormányzásával, gyakran bizonyulnak túl sokat követelőnek és csalónak; a királynak meg kell védenie alattvalóit ezeknek a hivatalnokoknak a visszaéléseitől.

 

(124) A király száműzi ezeket a hivatalnokokat az országból, a bíróságon felpereseiknek megítéli az elégtételt és elkobozza javaikat.

 

(125) A király szolgálatában álló hírnökök, cselédek és cselédlányok naponta megkapják a betöltött pozíciójuknak és végzett szolgálatuknak megfelelő bérüket.

 

(126) Egy Pana a napi bére egy cselédnek, és hat a magasabb szinten állóknak. Minden cseléd kap havonta egy Drona rizst, és félévente egy ruhát, a magasabb szinten állók hat Drona rizst és hat darab ruhát (három párat).

 

(127) A kereskedőkre kivett adónál figyelembe veszi javainak vételi és eladási árát, a szállítás költségeket, a napi megélés költségeit, az egyéb kapcsoló költségeket épp úgy, mint a javak biztosításának (Yoga-ksema), az erdők, folyók és hegyi utak őrzésének árát.

 

(128) A király kellő mérlegelés után kirója az adókat a kereskedők és földművesek hasznára éppúgy, mint az államéra.

 

(129) Ahogy a piócák, borjúk és méhek kiszívják lassanként saját élelmüket, a király is úgy szívja ki saját jövedelmét királyságából lassanként évről-évre.

 

(130) Arany és állat esetén az értékének tizenötödét kell adózni, a gabonánál hatod, nyolcad vagy tizenketted (a körülményektől függően) rész az, amit király évente begyűjt alattvalóitól.

 

(131) A fákból, mézből, tisztított vajból, illatszerből, liszttermékből, gyógynövényből, virágból és gyümölcsből származó haszon hatodát kapja meg.

 

(132) Ugyanez igaz a levélből, dohányból, Sakaból, bőrből vagy bambuszból készült dolgokra, az agyag edényekre és minden kőből készült árura.

 

(133)  A király, még ha élet-halálkérdésről van szó, akkor sem szerezheti jövedelmét egy Srotrirya Brahmanatól; a területén élő Srotrya nem szenvedhet éhínségtől.

 

(134) Ha a királyságban egy Srotrya éhínségtől szenved, az az éhínség hamarosan az egész királyságot elpusztítja.

 

(135) Értesülve védikus tudásáról és szent rituáléiról, a királynak gondoskodnia kell létszükségleteiről, mintha csak saját fia volna és meg kell védenie őt (a Srotryát) a tolvajoktól stb.

 

(136) A vallási rituálék, amiket a király védelme alatt álló Srotrya naponta bemutat, meghosszabbíthatják a király életét, növelhetik gazdagságát és területeit.

 

(137) A király csak névleges adót szed be az országában élő szegény emberektől, akik kisiparos vagy kiskereskedő tevékenységükből próbálnak boldogulni.

 

(138) A király havonta egy napot minden kézművessel, gyártóval, Sudrával és munkással dolgoztat magának ez napig.

 

(139) Alattvalói iránt szeretetéből sem szabad saját romlását előidéznie azáltal, hogy nem szedi be tőlük az adókat, de nem idézheti elő mohóságból az ő romlásukat sem. Ha ilyen módon idézi elő saját pusztulását, önmaga és népének elnyomója lesz.

 

(140) A királynak lágyszívűnek vagy keménynek kell lenni, attól függően, hogy a helyzet mit követel meg. Az tudja megkedveltetni magát mindenkivel, aki mindig lágyszívű tud lenni.

 

(141) Ha fáradt vagy más okból képtelen az állam ügyeivel foglalkozni, a király állítsa a saját helyére bölcs, nemesi származású első emberét, aki érzékeit és értelmét kellően uralja.

 

(142) Egy könnyelműségektől mentes, energikus uralkodó, aki így szabályokba foglalja, rögzíti kötelességeit, megvédi alattvalóit.

 

(143) A király, aki minisztereivel és tisztviselőivel látja, hogy népét rablók, tolvajok zaklatják és mindezt eltűri, halott, élettelen király.

 

(144) A király legfőbb kötelessége alattvalóinak védelme; a király, aki az igazságosan és megfelelően kirótt jövedelmeit élvezi erényeiről lesz nevezetes.

 

(145) Hajnal virradtával felkelve, engedve a természet hívásának, megmosakodva, eleget téve kasztja kötelességeinek a tűznél és imádva a Brahmanákat, beléphet a sok jót ígérő tanácsterembe.

 

(146) Ott helyet foglalva kegyesen szól alattvalóihoz majd elbocsátja őket, ezután tanácskozik minisztereivel.

 

(147) Elvonul a vártoronyba egy eldugott szobába vagy egy erdő áthatolhatatlan magányába (ahol még a madár se jár) miniszterei nélkül, ahol átgondolja szándékait, döntéseit.

 

(148) A király, akinek terveit nem tudja minden jött-ment felfedni, képessé válik rá, hogy bírja a világot még akkor is, ha kincsit elvesztené.

 

(149) Ilyenkor kerülnie kell az idióták, süketek, némák, madarak (pl. papagájok stb.), különösen öreg emberek, nők, Mlecchasok (barbár, műveletlen emberek), betegek és bénák (akiknek végtagjuk hiányzik) társaságát.

 

(150) Ez a megbízhatatlanság, a papagájok és különösen a nők fecsegik ki a király terveit, ennélfogva ők még inkább távol tartandók a tanácskozásoktól.

 

(151) Kipihenten és felfrissülve akár egyedül, akár miniszterei társaságában el kell tűnődnie az erény, vágy és gazdagság kérdésein délben vagy éjfélkor.

 

(152) Erény, vágy és gazdagság egymással össze nem ütköző céljainak mindnek teljesülnie kell; a lányoknak meg kell házasodniuk; a fiúkat meg kell óvni.

 

(153) Ellenfele birodalmába kémek küldése, a már megkezdett intézkedések megvalósítása, a vele élő nők* viselkedésének megtervezése éppúgy a király feladata, mint az idegen országbeli kémeinek irányítása.

*Viduratha királyt királynője ölte meg egy a hajfonatába rejtett fegyverrel, Kasi királyát szintén királynője ölte meg úgy, hogy hozzáérintette mérgezett bokaperecét. (Nupur)

 

(154) El kell tűnődnie teljes nyolcszoros kötelességén*, ötrészes kémrendszerén**, alattvalói szeretetén és gyűlöletén, az ország irányításán.

*jövedelmek begyűjtése, jövedelmek kiadása az államhivatalnokok fizetése formájában, a miniszterek és hivatalnokok kordában tartása az állam ügyeit illetően, a király szolgái által elkövetett rosszindulatú cselekedetekkel kapcsolatban történő beavatkozás bejelentése, az igazságszolgáltatás felügyelete, büntetés kiszabása és a méltánytalan tettek bűnének levezeklését szolgáló tisztító szertartások elrendelése, ez a király nyolc kötelessége. Az általa kínált magyarázat alátámasztására Kulluka ezt a fenti kivonatot közli az Usanaból. Másrészről Medhatithiúgy írja le a király kötelességeit, mint a végre nem hajtott intézkedések végrehajtása, (Akritambha), azok kivitelezése, befejezése, a végrehajtott intézkedések részletezése (Anushthita-visesanam). Mások szerint utak, útvonalak, hidak, erődök építése, az erődök és más középületek karbantartása, elefántok befogása, bányák művelése, a katonák számára barakkok építése, erdők kezelése.

**(Varga) A különböző kémek elrejtőzhetnek mint diákok (Kapatika), Sannyasinok, békés háztulajdonosok, kereskedők (Vaidehika) vagy borotvált fejű aszkéták. (Tapasvin)

 

(155) Kitartóan szemmel kell tartania egy Madhyama* Udasina** uralkodó terjeszkedését és egy Vijigishu király mozgásait (azaz a hódításra hajlamos, ütköző államokat)

*A Madhyama, (közbülső uralkodó) olyan király, akinek a birodalma egy hódítani készülő uralkodó és az ellenfele (ari) közt terül el, és aki jó szövetségesük lehet, de elég erős ahhoz is, hogy egyenként legyőzze őket, amikor nem egymás szövetségesei.-Kulluka

**Az Udasina (közömbös) olyan uralkodót jelöl, aki tetszése szerint képes támogatni vagy elnyomni a Madhyamát, Arit és Vijigishut attól függően, hogy épp szövetségesei-e vagy sem. -Kulluka

 

(159) Felügyelete alá kell vonnia a megfelelő méretű államszervezeti apparátust, amelyek révén képes a feleket megbékéltetni vagy épp viszályt szítani a szövetségesek közt akár együtt akár külön-külön alkalmazza ezek módszereit, harcias vagy diplomáciai érdekből.

 

(160) Gyakran át kell gondolnia a hat politikai lehetőséget, úgy mint békekötés, háború, katonai felderítés, türelem (a megfelelő lehetőség kivárása), a hadsereg felosztása és az ellenség több osztaggal történő megtámadása* és a legerősebb királlyal való szövetségkötés (ha az ellenség támad).

*Az eredeti szöveg is a Dvaidhibhavam szót használja, amit egyes források alapján kétszínűségként is érthetünk, tehát az ellenséggel látszólag baráti viszonyban lenni, mi azonban Kulluka értelmezését fogadtuk el.

 

(164) A háborúnak, legyen az szokásos vagy szokatlan időben* kihirdetve két fajtája van: a háború, amit a király saját jóléte érdekében vív és a háború, amit szövetségesei védelmében vív.

*Akale (a szokatlan idő), az év bármely hónapja, ami nem a Margasirsa.

Kale (a szokásos idő), amikor az ellenség bajban van, nyomorog.

 


 

(169) Ha az uralkodó úgy találja, hogy egy mostani jelentéktelen kis fájdalom, veszteség révén szert tehet jövőbeli állandó fölényre, bele kell mennie az ezt biztosító megállapodásba akkor is, ha ez jár némi jelenbeli költéséggel (pénzfizetéssel).

 

(170) Mikor a király úgy látja, hogy szövetségesei és alattvalói elégedettek (ajándékaival és erényeivel) ő pedig egy kiemelkedő haderő élén áll (egy jól felszerelt, felkészült hadsereg feje), meg fogja hirdetni a háborút ellenségei ellen.

 

(Forrás: inco.hu partnerportál)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*