Mennyire különbözõ élete is volt a tanítójától, aki ennyi idõsen elzárkózva élt a dzsungel sûrûjében, imádkozva és elmélkedve!

 

A Világ Vegetáriánusainak 15. Kongresszusát 1957. november 30-án tartották Madrasban, ahová Maharishit is meghívták egy elõadás erejéig, ahol õ egy alapvetõ kérdést tett fel:

 

– Hogyan fogjuk megváltoztatni a ma „pusztítsuk el a világot” a holnap pusztításmentes világává? Hogyan változtatjuk meg az ölés lelkét, az agresszió lelkét, az erõszak lelkét a kedvesség és a szeretet lelkévé – a teremtmények felé túlcsorduló szeretetté? Hogyan változtatjuk meg a szív keménységét és kegyetlenségét gyengédséggé és mindenki iránti túláradó szeretetté?

 

Emlékeztette a közönségét, hogy a legnagyobb vallások mindegyike elítéli a gyilkolást, majd így folytatta:

 

– A gyilkos tudja, hogy öl, és azt is, hogy ezért õt megölik. A bûnös tudja, hogy bûnt követ el, és meg lesz érte büntetve. Nem mintha nem tudná. Igenis tudja. De ezzel az információval együtt a kegyetlen ember nem fél – a kegyetlensége megátalkodott. A gyilkos megváltásnak állítja be cselekedetét: öl az élet nevében, öl az életmentés nevében, öl az élet megõrzése nevében. Öl és gyilkol könyörtelenül a védekezés és béke nevében. A világbéke és védekezés nevében a leghalálosabb háborúkat indították. A béke és a védekezés nevében elõkészületeket tesznek az emberek és élõlények meggyilkolására. Szégyen ez az emberi intelligencia nagyságára, mely nem ismeri fel a Legfõbb Bírát!

 

Ezt a szenvedélyes beszédet kétségtelenül jól fogadták. De még nem adott a saját kérdésére választ, hogy szerinte hogyan kellene bátorítani a nem vegetáriánusok a szokásaik megváltoztatására. Aztán eljutott oda is. A tanácsa sokak számára meglepõ lehetett:

 

– Ma az a feladatunk, hogy az emberiség ezen legnagyobb betegségére gyógyírt találjunk. Az ember szíve nagyon megváltozott. A lelket kell átalakítani. A Lélek Boldog természetének közvetlen megtapasztalása, és a lélek teljesen átalakul. Az elme, megtapasztalva a Határtalan Boldogságot, elégedettnek érzi magát, és az elme ezen elégedettsége eredményezi a jobb megértést és természetes viselkedést, kedvességet, szeretetet és könyörületet minden iránt. …

 

Bár százak, néha ezrek, fordultak meg Maharishi meditációról szóló elõadásain (azt mondják, hogy nem voltak ritkák a tömeges beavatások), a vágy, hogy még több számú emberrel lépjen érintkezésbe, irányította õt még nagyobb tetthez. A sok hónapos utazás után visszatért Dél-Indiába, ezúttal Madras városában volt a központi szálláshelye, és egy jelentõs esemény tervét gondolta ki. Meghívókat küldött ki azzal a szándékkal, hogy a néhai Szvámi Brahmanand tanítványait összehívja emlékének megünneplésére. A Spiritualitás Nagyjainak Szemináriumát Mylapore-ban tartották, és minden ország kiemelkedõ szentjét és filozófusát rábeszélték a megjelenésre. Ezen emberek összegyûjtésére a meghatározott ok az volt, hogy „hozzájáruljanak tapasztalatukkal a világ spirituális megújulásának gyakorlati módjának megtalálásához”.

 

Meglehet, hogy ez a szeminárium ténylegesen csupán csak a jószándék tette volt, melytõl Maharishi azt várta, hogy erõfeszítéseinek megnyeri a néhai Sankaracsárja többi tanítványát. Bárhogy legyen is, a meghívó szövege közvetlen utalás volt a remélt tapasztalatokra, mely azt sejtette, hogy Maharishi „elme kontroll” technikája még nyitott a javításra. Nagyon valószínû, hogy kétségei voltak a módszerét illetõen, és azt remélte, ez az esemény alkalmat ad a fontos visszajelzések begyûjtésére, különösen az egyedülálló csoportjától. A nyilvánvaló bizonytalanságon kívül az is valószínû, hogy a különleges állításaira várt támogató bizonyosságokat, így megerõsítve és támogatva maharishiként a hajdani brachmacsárit, aki Keralában megígérte a közönségének:

 

 – A halál utáni Menny nem üres ígéret. Itt van a „Mennyei Boldogság” pozitív megtapasztalása ezen élet alatt. Jöjjön, aki erre vágyik …

 

Azt mondják, hogy a Nagyok Szemináriumán több mint tízezer ember jelent meg, és ahogy vége felé járt, mikor Maharishi késztetést érzett arra, hogy megkérdezze az összegyûlteket:

 

– Miért ne tudnánk spirituálisan megújítani a világot ezen technikával?

 

Kérdése viharos helyeslést idézett elõ, arra sürgetve õt, hogy az ünnepségeket egy nappal meghosszabbítsa. A Szemináriumra való meghívás, hogy ’a világ spirituális megújulására találjanak egy gyakorlati formát” önbeteljesülésnek tûnt azon a szerdai napon, 1958. január 1-jén, mikor Maharishi bejelentette:

 

– A Spirituális Megújulási Mozgalom egyetlen célja, hogy egy egyszerû és könnyû meditációs módszert adjon, és ezt a meditációs rendszert mindenki mindennapi életének részévé tegye mindenhol a Földön. Végezetül, ez a Mozgalom meditációs központok létrehozásán kezdett el dolgozni mindenhol, ahol ember él.

 

Maharishi késõbb így magyarázta:

– Ez volt Guru Déva, Õszentsége Szvámi Brahmanand nagy vállalkozása, hogy minden ember számra megadja a megvilágosodást, és ez eredményezte az egész világra kiterjedõ Spirituális Megújulás Mozgalmának megalapítását 1958-ban, öt évvel az eltávozása után.