Védikus Hagyomány

“Az Anya Természet mindent meghatároz” – Maharishi életútja, XIII. rész

Vasárnap este a Hollywood színészklubban több tucat érdeklődő gyűlt össze kényelmes karosszékekben ülve, így félkört alkotva a Mester körül. Először csendben ült babrálva a nyakába akasztott fűzért. Az egyik jelenlévő, Helena Olson asszony később így beszélt az estéről:

– A hangja mindenki teljes figyelmét magára vonta. Először szinte hangtalanul. A beszédjének csendessége egyenesen az elmének szóló üzenet volt, nem a fülnek. A hangja felerősödött, és szelíden volt a fülnek. A szavait tekintély erősítette meg. Nem volt kétség afelől, amit mondott … Kiválasztott egy nagy, vörös rózsát, és azzal hangsúlyozott ki néhány pontot. Ahogy a rózsa ide-oda hajlott, figyeltem a kezét …, amely határozott mozgású, erős és szép volt. Amint így néztem, kinyitotta a tenyerét, és szelíden a közönség felé fordította.

 

A Mesterrel való első találkozás után Olson asszony meglehetősen indíttatva érezte magát arra, hogy meghívja Maharishit otthonába a pálmafákkal övezett South Harvard Boulvard-ra. Olson asszony megjelent minden Masquers Klubb-i előadáson, Richard Sedlachektől, Maharishi új segítőjétől megtudta, hogy a Mester egyszer már alávetette magát egy „tizenhárom évig tartó szótlanságnak”. Később kiadott egy eléggé érdekes beszámolót az egzotikus lakójával való mindennapi életéről a következő címmel: Remete a házban.

 


 

Megérkezésének estéjén Maharishinek megmutatták az új lakórészét, és miután gyorsan felmérte a hálószobáját, elkezdte a takarókat lehúzni az ágyról. Majd kikötötte a rejtélyes szőnyegtekercset, amit magával vitt:

 

– Azután félénken, hogy ne sértsen meg minket, azt mondta, ahogyan húzta elő a finom selyemvásznat, párnát és kiterítette: „Ezeket az indiai tanítványaimtól kaptam.”

 

A szőnyegtekercsből előkerült még egy barna kasmír kendő hűvösebb napokra, és kezdte kicsomagolni a szokatlan formájú bőrönd maradék tartalmát.

 

– Kivett egy csomó szépen összehajtott selymet, egy toalett dolgokat tartalmazó fémdobozkát, egy kicsi órát és egy töltőtollat. A mi Jógink ezzel kipakolt.

 

Azon az estén Olsonék meghívták Maharishit a családi imádságukra, mely a Bibliából való felolvasásból, imádságból és egy ezt követő csendes időszakból állt.

 

– Mikor befejeződött, a Mester, aki a családi körünkben ült, azt mondta: „Jó a csend, de én majd erőt adok hozzá. Beavatlak benneteket reggel.”

 

A következő nap Olsonék felkészültek a Mély Meditációs technika beavatásába. Olson asszony erős vágyat érzett arra, hogy a kertjéből szedjen néhány szál virágot. A csokorba gyűjtött fehér muskátliból párat a férjének adott, hogy legyen nála valami ajándék Maharishi számára, aki már készen várta őket.

 

– A virágainkat egy kis oltárra helyezte. Nagyon gyorsan megkaptuk a technikát, és azt mondta, hogy üljünk csukott szemmel, és gyakoroljuk a jelenlétében. Az első másodpercekben az egész belsőm felgyorsult, majd egy melegség érzet lepett el. A melegség és az öröm áradata. Egy idő után egy halk hang suttogta: „Nyissátok ki szemeiteket!”. Roland és én kinyitottuk a szemeinket és egymásra tekintettünk. Elállt a lélegzetem Roland arcának látványától. Nyugodt volt, és mégis ragyogó. Minden mély, komoly ránc elhalványodott. A szemei nagyok voltak és csillogtak. Reméltem, hogy az enyém is ilyen volt. Maharishi beváltotta a boldogság ígéretét.

 

De nemcsak a boldogságot ajánlotta hallgatóságának. Azzal is felkeltette az érdeklődésüket, ahogyan Jézus Krisztust idézte: „Először magatokban keressétek a Mennyek Országát!”. Az Olsonék által megtanult meditációs technika egy olyan szó köré összpontosult, melynek „nincs jelentése”. Roland Olson meg szeretett volna bizonyosodni arról, hogy a Maharishi által tanított meditációs módszer nem kerül ellentétbe a kereszténységükkel.

 

– Ezeket a szavakat sok, sok évszázada ismerték, még a keresztény szavak előtt, és ezen szavak kimondásának hatása jól ismert. Ez az ősi védikus hagyomány, mely Mestereinken keresztül öröklődött ránk.

 

Olsonék otthona hamarosan nyüzsgött a látogatóktól, akik a nap minden órájában jöttek-mentek. Úgy gondolták, hogy publicitás céljából szükséges néhány képet készíteni Maharishiról. Meglepte őket azzal, hogy hasznos tanácsokat adott a világítással kapcsolatosan: talán fiatalemberként segített a fényképezésnél Raj nagybátyának Jabalpur Photographic Stúdiójában?

 

A karizmatikus vendégének jelenléte Olson asszony komolyan elkezdte újraértékelni életmódját, és megkérdőjelezte a helyi színházbeli munkájának folytatását is. Maharishi, megsejtve tanácstalanságát, egy szűkszavú tanácsot adott neki: „Lásd a munkát! Dolgozz! Tartsd távol magad a szenvedéstől!”

 

Olyan véletlen helyzetek engedtek ritka bepillantást abba, hogyan látja Maharishi az életet, mint pl. mikor Olson asszony egyik sziámi macskája, ami szabadon járhatott a házban és a kertben, elfogott egy madarat. Azalatt, hogy macska alapos fejmosást kapott a védtelen szárnyas megtámadásáért, a vendég szemrehányóan nézett, nem a macskára, hanem a tulajdonosára. Olson asszony védte a saját álláspontját:

– Maharishi, ez a szemtelen macska megölte volna a madarat, ha mi nem fogjuk meg. Mit csináljak vele?

 

– Semmit – mondta Maharishi, – ez a természet.

 

– Miért természetes egy macskának, hogy akkor is öljön, ha nem éhes?

– Az Anya Természet mindent meghatároz, és ez ellen a kisállatok nem tudnak tenni, csak cselekedni. Mint, mikor éjszaka minden madár aludni tér.


Folytatjuk…


Lissza fordítása

Tags:

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*