Hagyományosan a Védát és a védikus irodalmat az élet és a teremtés teljes tudásának tartják. Ezt a tudást India védikus családjaiban évezredeken keresztül szóban hagyományozták tovább, a közelebbi múltban pedig könyv formájában is lejegyezték. A századok során számtalan kommentátor magyarázta a Védát és a védikus irodalmat különböző nézőpontokból, érdeklődésétől, illetve tudása, tapasztalata és megértése szintjétől függően.

Maharishi magyarázata és a Védikus Mesterek Hagyománya

Az elmúlt 40 évben Őszentsége Maharishi Mahesh Yogi feltárta a Véda teljes tudását, ennek a védikus irodalomban jelenlévő felépítő dinamikáját, valamint határtalan szervező erejét. Maharishi a Véda e legfelsőbb bölcsességét mesterétől, Ősitenisége Szvámí Brahmánanda Szaraszvatítól kapta, aki a himalájai Dzsjótir Math Dzsagadguru Sankarácsárjája, valamint ragyogó fénye a Mesterek Szent Hagyományának, melynek olyan bölcsek a tagjai, mint Vaszistha, Vjásza, Sankara és tanítványaik.

A Véda a tudatban épül fel

Maharishi kifejtette, hogy a Véda teremtetlen és örök. A Véda a tiszta tudat lüktetése. A védikus irodalomban a tiszta tudatot Átmának nevezik. A tiszta tudat vagy Átmá a tiszta Lét állapota, a tiszta létezés, határtalanság és egyedülvalóság megnyilvánulatlan valósága. Az összes lehetőség, a végtelen csend és végtelen dinamizmus, a határtalanság és a pontértékek teljessége. Önmagában teljes és elégséges, önviszonyuló állapot, amely egyedül önmagától függ és egyedül önmagával lép kapcsolatba. A teremtés minden megnyilvánulása ebből lép elő és ebbe tér vissza. Ezt a megjelenést és elmerülést, a teremtést és a feloszlást, valamint a megnyilvánult világegyetem összes lehetséges kölcsönhatását olyan törvények vezérlik, amelyeket Természeti Törvényeknek nevezhetünk.

Az összes természeti törvény a tiszta tudatban honol. Maharishi feltárta, hogy a Véda minden természeti törvény összessége. Feltárta azt is, hogy a Véda önviszonyuló, legyőzhetetlen struktúrája, melynek forrása saját maga, a hangok és a közöttük lévő szünetek egymásutánján keresztül saját kommentárját is adja. Maharishi kifejti, hogy a Véda és a védikus irodalom struktúrája megfelel az összes természeti törvény struktúrájának, amelyek a teremtés egészében található minden kifejeződésének és törvénynek a forrását képezik – a kvantummechanikai szinttől az elemi részecskék, atomok, sejtek, biológiai rendszerek, a planetáris és a kozmikus élet, valamint az egész világegyetem összes megnyilvánult szintjéig.

Az emberi fiziológia – a Véda kifejeződése

Maharishi azt is leírja, hogy az emberi test és elme a Véda megtestesülése, a természeti törvény elő testet öltése, mely a tiszta tudat önviszonyuló minőségéből emelkedik ki.

Ahhoz, hogy megértsük az emberi fiziológia és a Véda kapcsolatát, hasznos lesz először áttekintenünk a Véda struktúráját.

A védikus irodalom legalapvetőbb vonása a Ṛk Véda, amely az önmagát megismerő tudat örök, önviszonyuló dinamikáját képviseli. A Ṛk Véda hangjainak (szótagjainak, verseinek, fejezeteinek, valamint az egyes szótagok, versek stb. között lévő szünetek) szerkezete nem más, mint az örök csend és dinamizmus megtestesülése a Természeti Törvény határtalan szervező erejének alapjában. (Az összes természeti törvény és határtalan szervező erejük alkotta teljesség a Brahm[an].)

[Megjegyzés: a ऋ, azaz a szanszkrit „ṛ” hang egy magánhangzóként ejtett „r”: rrr. Magyar megfelelője nincs, sokszor „ri”-ként írják át, az alábbiak megértéséhez viszont tudni kell, hogy itt egyetlen hangról van szó. Ezért választottuk a tudományos átírást. – a ford.]

A Ṛk Véda a ऋक् (Ṛk) Védáját, a ऋक् (Ṛk) tudását jelenti

A Ṛk Véda a ऋक् (Ṛk) Védáját, a ऋक् (Ṛk) tudását jelenti. A ऋक् (Ṛk) szó kiejtése maga is a dinamizmust jeleníti meg, mely a végtelenből a pontba tart. A ऋऋऋऋ (ṚṚṚṚ) képviseli a dinamizmust, a क् (K) pedig a dinamizmus megállását. A क् (K) kiejtése megállítja a beszéd áramlását; a क् (K) a megállást, a pontértéket képviseli.

A ऋऋऋऋ (ṚṚṚṚ)  és a क् (K) kapcsolata a dinamizmusnak egy pontba való összeomlását jeleníti meg.

A ऋक् (Ṛk) a dinamizmust és a csendet képviseli

Ez az összeomlás a csökkenő dinamizmust mutatja meg, mely egyúttal a csend növekedését jelenti, egészen addig, amíg a dinamizmus el nem éri minimális értékét a क् (K)-ban, amely a maximális csend megjelenése. (lásd a 15. ábrát)

A ऋक् (Ṛk) struktúrájából világos, hogy a dinamizmus maximális értékét a ऋ (Ṛ) jeleníti meg, a csend maximális értékét pedig a क् (K).

A ऋक् (Ṛk) struktúrája, melyet a ऋक् (Ṛk) hangsor jelenít meg, az összeomlást jelenti: a dinamizmus összeomlását a végtelenségből egy pontba.

Nyilvánvaló, hogy a क् (K)-nál a dinamizmus minimális, amely az jelenti, hogy a csend a legnagyobb, a ऋ (Ṛ)-nél pedig a dinamizmus teljes és a csend minimális.

A ऋक् (Ṛk) a teljes tudást és annak határtalan szervező erejét fejezi ki

Így a Ṛk Véda annak az összes lehetséges átalakulásnak a Védája, ahogyan a végső valóság dinamikus aspektusa összeomlik, valamint annak az összes lehetséges átalakulásnak, ahogyan a végső valóság csendes aspektusa összeomlik. A ऋक् (Ṛk) a dinamikus csendet jeleníti meg. A Ṛk Véda a ऋक् (Ṛk) tudása, annak tudása, ahogyan a csend dinamizmussá és a dinamizmus csenddé omlik össze. (lásd a 16. ábrát.)

Ahogyan a csend a megnyilvánulatlant jelenti, úgy képviseli a dinamikus csend a dinamikus megnyilvánulatlant. Ebből következik, hogy a megnyilvánulatlan valóság dinamizmussal teli. A Ṛk Véda a csendes, megnyilvánulatlan valóságnak, a Transzcendentális Tudat mezejének tudása.

(folytatása következik)