A jóga nyolc ága – 6. rész: A szanjama és a kaivalja

2010-12-22 | 12:54 0 hozzászólás

A szanjama

Amikor a dháranát, a dhjánát és a szamádhit egyidejűleg gyakoroljuk egyazon tárgyra irányítva, akkor azt szanjamának nevezik. Maharishi a szanjamát úgy határozza meg, mint egy adott tárgyon való folyamatos időzést, együtt a mozgással és az eleven határtalan tudatossággal. A szamádhi a tudatosság megtapasztalása a maga legnyugodtabb, legkevésbé izgatott állapotában, míg a szanjama a figyelemnek egyetlen tárgyra való irányítása, miközben a tudat még mindig szilárdan áll a szamádhiban. A szamádhi a csend, a szanjama pedig a csenddel együtt való mozgás. A szanjama rugalmassá teszi az intellektust, azáltal, hogy mintegy egyszerre kinyújtja azt a dháraná és a szamádhi irányába.

A szanjama a sziddhik megtörténésének kezdőfeltétele. A sziddhi a szanjama kívánt eredménye, a szanjama „tökéletesedése”. Patandzsali leírja azokat a különféle eredményeket, amelyek meghatározott tárgyakra irányított szanjama révén érhetők el. A TM-Szidhi programban Maharishi a szanjama technikáját tanítja meg azoknak, akik jártassá váltak a szamádhiban. A Patandzsali-féle Jóga-szútrákkal összhangban adja meg a szanjama tárgyait, és akkor számítja a szanjamát sikeresnek, amikor a Patandzsali által előrejelzett eredmény jön létre.

A Jóga-szútrák kijelentik, hogy a szanjama gyakorlása által elért különleges képességek akadályok (upaszarga) a szamádhi számára, ám a megvilágosodás felemelkedésének vagy feléledésének (vjutthána) igazolásai (sziddhi). Ezt a kijelentést általában úgy értelmezik, hogy a szanjama gyakorlása és az ebből fakadó különleges képességek (sziddhik) akadályt jelentenek a megvilágosodás számára. Ám ha a szanjama gyakorlása akadályt jelentene a megvilágosodás szempontjából, akkor Patandzsali nem szentelt volna majdnem egy teljes fejezetet annak, hogy leírja a folyamatot! Azt azonban leszögezi, hogy ezek akadályt jelentenek a szamádhi számára. A szamádhi azonban önmagában nem célja a jóga gyakorlásának, a cél a megvilágosodás. Mihelyst a szamádhi kifejlődött, az ember nem marad egyszerűn ott. A szamádhit mintegy próbára kell tegye az aktivitás, hogy fokozatosan az összes tevékenység alapjában jelen levő, állandó jellemvonássá alakuljon. Ezért a szanjama akadály a szamádhi számára, ám segítség a megvilágosodás eléréséhez. A szanjama gyakorlásának értéke az, hogy mintegy kihívást intéz az anitja-szamádhihoz, amíg az nem válik stabillá és strukturálttá a nitja-szamádhiban.

A szanjama gyakorlásának célja a tiszta tudat stabilizációja. A sziddhik akkor válnak valóban tökéletesessé, amikor elérjük, hogy a tiszta tudat állandó stabil jelenlétté váljék. A különleges képességek, melyeket sziddhiknek nevezünk, szolgálhatnak a tiszta tudat stabilizációjának bizonyítékaként, ám önmagukban csupán annyi értékük van, mint bármely más képességnek a relatív valóság területén: hasznosak vágyaink beteljesítésében, ám nem keverendők össze a céllal. A cél az, hogy „bevegyük az erődöt”, a tiszta tudat erődjét, és ne vezessenek félre minket a különleges képességek útközben lévő arany- és ezüstbányái.

Amikor az emberek különleges tapasztalati képességekről számolnak be Maharishinek, ő azt válaszolja, hogy ezek a tapasztalatok nem jelentik a célt, csupán relatív tapasztalatok. A cél a nitja-szamádhi, amely leginkább olyan tapasztalatokban mutatkozik meg, mint a könnyed élet, a kiegyensúlyozottság, a megelégedettség, a boldogság, a lelki nyugalom, a sóvárgástól és a tévedésektől való szabadság, valamint a félelem és a harag hiánya. A Jóga-szútrák kijelentik, hogy aki zavartalan marad még akkor is, amikor az összes különleges képesség birtokába kerül, eléri azt a szamádhit, amelyet az „erény felhőjének” neveznek (dharma-mégha-szamádhi). A különleges képességek nem a természeti törvények megsértését, hanem a máskülönben rejtve maradó törvények elnyerését jelentik. Csodák csak a tudatlanságban léteznek.

Kaivalja

A jóga legmagasabb spirituális megvalósítása a kaivalja. A kaivalját gyakran fordítják „elszigetelődésnek”, mivel ekkor az intellektus és összes fejlődménye megszűnik azonosulni a purusával. A kaivalja elérésével a purusában semmilyen változás nem jön létre, csupán annyi történik, hogy a továbbiakban a buddhi (az intellektus) nem azonosul vele. Mivel a szenvedés összes magja mintegy megpörkölődik, a gunák nem kínálják magukat tapasztalásra a purusa számára. A purusa saját fényében ragyog, szabadon minden kapcsolódástól. A kaivalja a teljes izoláció és a teljes tökéletesség.

Maharishi a kaivalját szingularitásként írja le. A tudat, mondja Maharishi, ekkor elérte az egyedülvalóságot, ám nem ez az állapot a legmagasabb megvalósítás, hanem az az egység, amelyet a védánta ír le. Maharishi ezen felül nem jellemzi a kaivalját a buddhi és fejlődményei maradandó megszűnéseként.

A Jóga-szútrák világos, tapasztalati technikákat vázolnak fel a tudat fejlesztése céljából. A szamádhi különféle szintjeit írják le Maharishihez nagyon hasonló módon, csupán a terminológia tér el olykor. Maharishi például a nirbídzsa vagy csírátlan szamádhi helyett a „transzcendentális tudat” kifejezést használja. A Jóga-szútrák ezen felül leírják a szanjama gyakorlását, amelyet Maharishi a TM-Szidhi program formájában tanít. Az összes hagyományos darsanához (filozófiai rendszerhez) hasonlóan a Jóga-szútrák célja is a megvilágosodás, melynek elérése érdekében nagy hangsúlyt kap a csend mély szintjeinek megtapasztalása, kitartóan és hosszú időn át végezve.


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek