Védikus Hagyomány

A jóga nyolc ága – 5. rész: Dháraná, dhjána és szamádhi

Dháraná

Az ászana a testtel foglalkozik, a pránájáma a lélegzettel, a pratjáhára az érzékekre terjed ki, a hatodik tag, a dháraná pedig az elmére. (Mint majd látni fogjuk, a hetedik tag, a dhjána az értelemhez tartozik, a szamádhi pedig az Önvalóhoz.)

A jóga három utolsó tagját, a dháranát, a dhjánát és a szamádhit Patandzsali a Jóga-szútrák harmadik fejezetének elején részletezi, melynek címe: Vibhúti-páda, a különleges képességekről szóló fejezet. Amikor ezt a hármat egyidejűleg gyakoroljuk (ez a jógában szanjama néven ismeretes), speciális képességek bontakoznak ki, amelyek jelzik és segítik a megvilágosodás felé való haladást. A megvilágosodás növekedése magában foglalja a tiszta tudat stabilizálódását, valamint annak a képességét, hogy hatékonyabban valósítsuk meg törekvéseinket a mindennapi életben – például azt, hogy másokat is a megvilágosodás és a beteljesedés felé segítsünk.

A dháraná, amelynek a jelentése „megtartás”, a manaszhoz kapcsolódik. Ugyanabból a dhri igegyökből származik, mint a dharma szó, amelyet Maharishi így határoz meg: „az, ami támogatja mindazt, amely segíti a fejlődést és gátolja mindazt, amely ezzel ellentétes.” Abszolút értelemben az elmét a Lét tartja meg, és az elme a Létben válik megtartottá. A Lét tartja fenn és táplálja az ember testének és elméjének minden aspektusát.

Mint gyakorlat, a dháraná az elmének egy adott ponton való szilárd rögzítését jelenti. A dháraná előkészíti a következő lépcsőfokot, a dhjánát. A dháraná a figyelemnek egy tárgyon való megtartását jelenti, míg a dhjána a folyamat további finomítását.

Dhjána

A jóga hetedik tagja a dhjána. Maharishi elfogadja a dhjána hagyományos fordítását, a „meditációt”. A dhjána folyamatos áramlása ugyanannak a tárgynak, amelyet a dháraná megtartott. Vjásza a dháranát a víz egymás után következő cseppjeihez hasonlítja, a dhjánát pedig a méz folytonos csorgásához. A figyelem csupán rövid időre megmaradó tárgya a dhjánában szakadatlan folyammá lesz. Ez a megtartás, a dháraná mélyebb értéke.

A dhjánát a buddhi, az intellektus végzi. Maharishi úgy mondja, hogy az ember nem érzékeli az intellektust a meditáció közben, csupán az intellektusnak azt a döntését, hogy a meditáció tárgyát egy mind jobban finomodó állapotban megtapasztalja. A figyelem tárgyának hirtelensége egy sima, csendes érzéssé válik, mivel az intellektus megszűnteti működését. A meditáció nem a figyelem tárgyának tapasztalása, hanem ennek a tapasztalásnak a mind finomabbá válása. Maharishi szerint a dhjána „a mentális impulzusok lefinomodása, egészen addig, amíg a mentális aktivitás legfinomabb szintjén is túllépünk.”

„A Transzcendentális Meditáció” – mondja Maharishi – „a dhjána hatókörébe tartozik, ugyanakkor átlép ezen a körön, és létrehozza a transzcendentális tudat, a szamádhi állapotát.” A szamádhi elnyerésének állapota után a figyelem visszatér a dhjánához, amely a cselekvés tartománya. A figyelem rendszeres átlépése a szamádhiból a dhjánába fokozatosan lehetővé teszi a transzcendentális tudat számára, hogy a cselekvés közepette is megmaradjon, „először egy nagyon finom szinten, majd később a mindennapos cselekvés durvább szintjein is, hogy végül aztán állandóvá váljék.” A ksanika-szamádhi, a pillanatnyi szamádhi, így válik nitja, azaz örök szamádhivá. A megvilágosodás az elnyugvás (a ksanika-szamádhi) és az aktivitás (melyet itt a dhjána képvisel) váltakoztatásával jön létre. „Ily módon” – zárja gondolatait Maharishi – „a Transzcendentális Meditáció néven ismert egyszerű rendszer, amely a gyakorlás egy sajátos típusa, az élet e két területének, a dhjánának és a szamádhinak a leghatékonyabb munkaeszközeit alkotja.”

Szamádhi

A jóga nyolcadik tagja a szamádhi. Maharishi megjegyzi, hogy a dháranát egy pont tapasztalásához hasonlíthatjuk, a dhjánát egy vonal tapasztalásához, a szamádhit pedig egy egyenletes, lapos mezőéhez. A szama jelentése egyenletes, a dhí szó pedig intellektust, értelmet jelent. Maharishi tehát „stabil intelligenciaként” értelmezi a szamádhit. A stabil intellektus a stabil intelligencia működő értéke. (Ha a szama szót „egyenletességnek” fordítjuk és a „dhi”-t a dhi, dhinóti „táplál” igegyökből származtatjuk, akkor a szamádhi jelentése valami olyasmi lesz, mint „tápláló egyenletesség”, „az egyenletesség tápláló minősége”. Ez az értelmezés összhangban áll Maharishi azon kijelentésével, hogy a tiszta tudatban megvan az a sajátosság, hogy az élet relatív tartományának minden területét táplálja.)

A szamádhi szót hagyományosan a „szam” és az „á” igekötők, valamint a „dhá” igegyök összetételéből származtatják, jelentése így „teljességgel összetesz”. A szamádhi az „összetevés” – „siker, beteljesedés, egység és egész”. Patandzsali a szamádhi számtalan szintjét és típusát taglalja, kettősséggel rendelkezőt és nem-rendelkezőt egyaránt. Ezeket úgy foghatjuk fel, mint a „részleges összetevést” és a „teljes összetevést”. Maharishi szintén beszél részleges és teljes transzcendálásról.

A Jóga-szútrák 3.3-ban Patandzsali ismét leírja a szamádhit. Ezt a szútrát sokszor így fordítják: „Amikor a meditáció során a tárgy igaz természete felragyog anélkül, hogy az elme természete eltorzítaná, az a szamádhi.”

Maharishi azonban másként érti ezt a szútrát. A szamádhi teljesen szubjektív természetére mutat rá, amikor azt mondja, hogy a szamádhi az, amikor a tudatosság maga jelenik meg a dhjána tárgyaként. A szamádhiban a tudatosság tárgya és a tudatosság maga egy és ugyanaz. A megismerő (grahítri) eggyé válik a megismerttel (gráhja) és a megismerés folyamatával (grahana).

Amint azt Maharishi hangoztatja, a jóga avagy a megvilágosodás stabilizációja a Patandzsali által leírt nyolc tag mindegyikének egyidejű gyakorlásával jön létre. Egyszerűen fogalmazva, nem csupán az elcsendesedés, hanem az elcsendesedés és az aktivitás együtt jelenti a megvilágosodás alapját. Mint Maharishi megjegyzi, „Patandzsali Jógáról írt értekezésének alapos vizsgálata feltárja, hogy az a folyamat, amely által ténylegesen elérjük a jóga állapotát, nem csupán a dhjána, a meditáció területéhez tartozik – amely látszólag egyedül vezet közvetlenül a szamádhihoz, azaz a transzcendentális tudathoz – hanem a Patandzsali-féle nyolcrétű jóga összes többi tagja gyakorlásához is.”

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*