Védikus Hagyomány

A jóga nyolc ága – 3. rész: Ászana és a pránájáma

Ászana

A jama és a nijama alkotja Patandzsali astánga-jógájának első két tagját. A harmadik tag az ászana, mely ülőhelyet, ülést, ülésmódot, testtartást vagy stabilitást jelent. Az ászanát a jóga ülésmódjának vagy stabil aspektusának tekintik. Végső értelemben az ászana maga a tiszta tudat, amely szilárdságot nyújt a test, az érzékszervek, az elme és az intellektus számára.

Az ászanát útként tekintve a test stabilitása az, amely megfelelő támaszt biztosít az elmének ahhoz, hogy elérje a szamádhit. A Jóga-szútrák kijelentik, hogy az ászana stabil (szthira) és kellemes (szukha) testtartást jelent. Maharishi azt tanítja, hogy az ember meditáció közben felvett testtartásának a legfontosabb kritériuma, hogy kényelmes legyen. A merev és fájdalmas pozitúrák kényelmetlenséget okoznak, végső soron pedig elterelik az elme figyelmét, és így akadályt gördítenek a traszncendálás kifinomult folyamatának útjába. Mint Maharishi megállapítja, amikor az ászana tökéletessé válik, „a test összes tagjának tökéletes működése jön létre, melyek egymással teljes összhangba kerülnek. Ebben az állapotban a test képes arra, hogy tetszőleges hosszúságú ideig egy szilárd helyzetben maradjon.”

Az elme és a test bensőséges kapcsolatban állnak egymással. Amikor az elme a szamádhi ismételt tapasztalata révén ellazulttá válik, a test is ellazul. Patandzsali kijelenti, hogy a határtalanon való meditáció és az erőfeszítés elengedése által stabilitás jön létre, melynek hatására az embert nem érintik többé az ellentétpárok. Vjásza azt a magyarázatot fűzi ehhez, hogy a jógit nem érintik az olyan ellentétes állapotok, mint a hideg és a meleg. Maharishi véleménye szerint a stabilitás alkalmazkodóképességhez vezet. Azt az embert, aki stabil önmagán belül, nem zavarja többé a relatív, változó világ. Ha viszont belül nincs meg a stabilitás, az gyakran merev világlátáshoz vezethet. A tudat stabil állapotának egy alkalmazkodásra képes, ellazult testben kell tükröződnie. A stabilitás az erőfeszítés ellazításán keresztül jön létre, amely Maharishi meditációval kapcsolatos utasításainak központi témája. „A jóga gyakorlása gyengéden kifinomítja az idegrendszert, és minden erőfeszítést felszámolva elvezet a transzcendentális tudathoz.”

Pránájáma

Maharishi szerint a jama a mindenkor, mindenütt és mindenkire érvényes az egyetemessel foglalkozik. A nijama az egyetemes és az egyéni kapcsolatára terjed ki, az ászana pedig a testtel foglalkozik. A jóga következő tagja. a pránájáma a lélegzetet érinti. „Prána”, lélegzetet jelent, ájáma pedig „jövés-menést”, „mozgást”, „aktivitást”, „impulzust” vagy „kiterjedést”. („A „jam” igegyökből származó ájáma „visszafogást” is jelenthet, ám Maharishi eltekint ettől az értelmezéstől.) Az ő felfogásában a pránájáma „a lélegzet jövése és menése.”

Legvégső értelmében a prána az életerő, ennek tevékenysége táplálja a test minden sejtjét. A prána a tudat tápláló aspektusa, amelynek hatására minden dolog támogatásban részesül. Amikor a prána már nem működik aktívan, a tudat a szamádhi állapotában önmagába merül. Maharishi kijelenti, hogy a kilégzés és a belégzés megszűnése a szamádhi egyik jellegzetessége. Ez azért történhet meg, mert az elme tevékenysége nem elkülönült a test tevékenységétől. Amikor az elme izgatottsága megszűnt a jóga állapotában (jógas csitta-vritti-niródhah), akkor a test izgatottsága, melynek része a lélegzet mozgása, is el kell, hogy csendesedjék. „A jóga állapotában a lélegzet tevékenysége automatikusan elnyugszik” – mondja Maharishi.

A pránájámát az ászanákat követően és a meditáció előtt végezzük. Maharishi szerint a pránájáma az egész testben kiegyensúlyozottságot teremt, és lehetővé teszi az elme számára, hogy a meditációt könnyeden kezdje. Mint Patandzsali megjegyzi, a pránájáma segít az elme számára, hogy elnyerje a koncentráltságot (dháraná), amely a meditáció első lépése.

(A folytatásban következik: Pratjáhára)

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*