Védikus Hagyomány

A Bhagavad Gítá és a cselekvés jógája

Maharishi szerint a cselekvés, a tudás és az odaadás jógájának a transzcendentális tudat az alapja. Ezek voltaképpen nem is különálló utak, hanem ugyanannak az egyetlen útnak az aspektusai: 

„A Lét transzcendens állapota teszi lehetővé az ember számára, hogy a cselekvés útján sikeres karma jógi… az odaadás útján sikerrel haladó bhakta, … és a tudás útján sikert elérő dnyání legyen.” 

A Bhagavad Gítá nem egyetlen, jól strukturált filozófiai rendszer. A gondolkodás számtalan ágának gyökereit foglalja magában, és az eszmék e keveréke tette a művet oly népszerűvé. A Bhagavad Gítá mindegyik kommentátora „megkísérelte, hogy megfeleljen kora szükségleteinek”. Mindegyik gondolkodó megtalálta a Gítában a maga útjának igazolását, legyen akár ez az út az odaadás útja (bhakti márga), az önzetlen cselekvés útja (karma márga) vagy az valósat a valótlantól elkülönítő tudás útja (dnyána márga). Maharishi szerint a Bhagavad Gítá tanításának lényege az, hogy ezek nem önálló utak, hanem egyetlen út aspektusai. „Akadnak kommentárok, amelyek a tudás, az odaadás és a cselekvés útjának bölcsességét magasztalják a Bhagavad Gítában, ám egy sem akad, amely rámutatna arra, hogy a Gítá egy olyan mesterkulcsot is nyújt, amely egyidejűleg nyitja az emberi fejlődés e nagy útjaihoz vezető kapukat.” 

A karma jóga, a cselekvés jógája 

A karma jóga eszménye a niskáma karma jóga, az olyan cselekvés, amely mentes az indítékul szolgáló vágytól. Ez nem a cselekvésről való lemondás, hanem a cselekvésben benne lévő lemondás. Noha könnyű dolog le sem tenni a lábunkat a földre, az igazi művészet az, ha úgy járunk, hogy közben a lábunk nem érintkezik a talajjal. A Bhagavad Gítá azt tanácsolja, hogy „ne élj sem a cselekvés gyümölcseinek, de ne is kösd magad a tétlenséghez” (má karma-phala hétur bhúr, má té szangó ’sztvakarmani; Bhagavad Gítá 2.47.). És valóban, a cselekvés jógáját nem lehetséges a cselekvéstől való puszta tartózkodás révén elérni (na karmanám anárambhán, naiskarmjam purusó ’snuté; 3.4.).

A Bhagavad Gítá szerint lehetetlen teljes mértékben távol tartani magunkat a cselekvéstől. „Senki sem létezhet még egy pillanatig sem anélkül, hogy cselekedne” (na hi kascsit ksanam api, dzsátu tisthatj akarmani; 3.5.). Minden élet természete, hogy a cselekvésen keresztül fejlődjön, és ez a fejlődés az összes lényt áthatja. Mivel a folyamatos változás alkalmat ad a növekedésre, a Gítá lehetőségként tekint rá, nem pedig akadályként. A teremtett dolgok mulandótlansága által a természet lehetővé teszi a szenvedés eltávolítását. A cselekvés áthatja a teremtést: „még a tested fennmaradása sem volna lehetséges a cselekvés nélkül” (sarírajátrápi csa té, na praszidhjéd akarmanah, 3.8.). A cselekvés hiánya senki számára nem lehetséges, mivel maga a világegyetem is a cselekvésen alapszik (na hi dehabhritá sakjam, tjaktum karmány asésatah, 18.11). A Bhagavad Gítá nem tanítja a cselekvéstől való visszavonulást, nem ösztökél a világtól való menekülésre. A cselekvés nem akadály, hanem termékenyítő közeg, amely a tudat stabilizációját és táplálását szolgálja.

A karma jóga nem a cselekvés hiánya, hanem a cselekvés oly módon való elvégzése, hogy nem kötődünk a cselekvés gyümölcseihez. Ahogyan Maharishi fogalmaz: „A jóga a nyílvessző visszahúzása, a karma a nyíl kilövése.” A Bhagavad Gítá a jógát a „cselekvésben való jártasság”-ként határozza meg (jógah karmaszu kausalam, 2.50.). A cselekvésben való jártasság azt jelenti, hogy a cselekvés még akkor sem érint bennünket, amikor cselekszünk (kurvann api na lipjaté, 5.7.). A kötődések nélkül cselekvő embert a Gítá egy lótuszlevélhez hasonlítja. Ahogyan a lótuszról lepereg a víz, a kötődés nélküli emberről is úgy pereg le a bűn (szangam tjaktvá karóti jah; lipjaté na sza pápéna, padmapattram ivámbhaszá, 5.10.). Mint Maharishi megjegyzi: „Amikor a cselekvő a cselekvéshez kötődik, a cselekvés eredménye is természetes módon tapad a cselekvőhöz. Ám amikor a cselekvő nem kötődik a cselekvéshez, annak eredménye sem tapad hozzá.”

A Bhagavad Gítá kijelenti, hogy a cselekvést a világ java kell, hogy ösztönözze (lóka-szangraham évápi, szampasjan kartum arhaszi, 3.20.). A tiszta tudat beáramlásával elnyert elégedettség és békesség, mint Maharishi mondja, „harmonikus és életet támogató hatást kelt az egész világ számára”. Ezek a pozitív érzelmek „az ember szívét egyetemes szeretettel töltik meg, amely természetes módon arra ösztönzi őt, hogy a világ java érdekében tevékenykedjék.” A Bhagavad Gítá azt ajánlja, hogy a bölcsek is fogjanak cselekvésbe, kötődés nélkül, a világ javára vágyva (kurjád vidvánsz tathásaktasz, csikírsur lókaszangraham, 3.25.) Mint Sankara megjegyzi a maga kommentárjában, ha valaki a világ java érdekében cselekszik, nem kötik a cselekedetek (szah… lóka-szangrahája karma kurvann api na lipjaté karmabhir badhjaté). Maharishi a bölcs ember cselekedeteit úgy írja le, mint az „idők szükségleteire adott választ”. Úgy tartja, hogy „a bölcsek eszközök az isteni valóság kezében, ártatlan módon viszik véghez az isteni tervet. Cselekedeteik a világ java iránti vágyukból fakadnak.”

Annak módja, hogy a tettek gyümölcseihez való kötődés nélkül cselekedjünk, a következő:

„A jógában megállapodva cselekedd a tetteket” (jógaszthah kuru karmáni, 2.48.). Maharishi a jógát úgy definiálja, mint „a transzcendentális tudat örökké egyensúlyban lévő és soha nem változó állapotát”, amely „az elmének az Isteni Intelligenciával” való egysége.” Maharishi kiemeli, hogy az útmutatás sorrendje rendkívül fontos. Ardzsunának először a jógában kell megállapodnia azáltal, hogy túllép a három gunán. És csak azután, hogy megállapodott a jógában, fogjon a cselekvésbe.

Maharishi értelmezése szerint az erkölcsileg helyes viselkedés számos jegye található meg abban a kijelentésben, hogy „a jógában megállapodva cselekedd a tetteket”. A tiszta tudat stabilizálása a helyes cselekvés alapja. A cselekedetek az egyén tudatszintjéből fakadnak, ugyanúgy, ahogyan a hullámok kiemelkednek az óceánból. Amikor a tudat tiszta, az elme úgy cselekszik, mint egy hatékony számítógép: nem kell végigmennünk az érvelés és a gondolkodás összes lépcsőfokán, a válasz spontán módon helyes. A természetes hajlamaink és megérzéseink helyes cselekvésre inspirálnak bennünket, amikor megállapodtunk a jógában. Hogy miként cselekedjünk, nem a tanultságunkon múlik, hanem azon, hogy megtanultuk-e azt, hogy miként legyünk. Ekkor fogja azt a cselekvés úgy követni, ahogyan a kocsi követi a lovat.

Lényünk összes relatív aspektusa, a gondolkodás, a vágyak és a cselekvés egyaránt a bennünk lévő változatlan természetre alapszik. Minden érték ebből a legvégső értékből származik. A helyes cselekvés a tiszta tudatból felfakadó, a fejlődéssel spontán módon összhangban lévő vágyakra alapul. A jó emberből jóság jön elő. Maharishi szerint a jó ember nem azáltal lesz jó, ha úgymond „jót tesz.” Ha megpróbálunk helyesen cselekedni a tudatlanság állapotában, az még ugyancsak messze áll az erényes élettől vagy attól, hogy a természet törvényeivel való összhangban éljünk. Mivel a cselekvés alapja a tudat, a tudatlan embernek még a jó cselekedetekre irányuló kísérletei sem érik el a célt. Egy vörös villanykörte csak vörös fénnyel tud világítani. Ha az embereknek azt mondjuk, hogy cselekedjenek mások érdekét szem előtt tartva, akkor az egyensúly hiánya stresszt és feszültséget szül, amely lehetetlenné teszi az igazi együttérzés kialakulását.

A cselekvés az értelmi mérlegelés révén sem lesz helyessé. Akár egész életünket az erkölcstan tanulmányozásával tölthetjük, akkor sem leszünk képesek pusztán értelmi úton kikövetkeztetni, hogy mi a helyes cselekvés egy adott helyzetben. És akkor még nem is beszéltünk a helyzetek végtelen változatosságáról, amelyekkel az egyénnek mindennapi élete során szembe kell néznie. A Bhagavad Gítá kijelenti: „felmérhetetlen a cselekvés útja” (gahaná karmanó gatih, 4.17.). Ha a logika segítségével akarjuk meghatározni a helyes cselekvést, az mindenfajta dilemmákhoz vezet, amelyek szélsőséges esetben akár teljesen cselekvésképtelenné tehetik az embert. Ez történt Ardzsunával is Kuruksétra mezején. És még ha el is jutnánk valahogy addig, hogy kiokoskodjuk a leginkább helyénvaló cselekvést, ez még nem garantálja a kivitelezést. A törvény ismerete nem hoz létre törvénykövető magatartást. Másrészt viszont a logikus gondolkodás nem hiányzik abból az emberből sem, aki megállapodott a tiszta tudatban. Ám ő tudati tisztaság, valamint a spontaneitás olyan mély szintjeire támaszkodik, hogy spontán módon életet tápláló irányt követ.

Az egész emberiség szolgálata, az emberek felé való együttérzés és szeretet jogos indíték a cselekvésre. A helyes cselekvés előremozdítja az élet fejlődését, és nem okoz stresszt és feszültséget a cselekvőben vagy annak környezetében. Számára és mások számára is megőrzi az egyensúlyt. Mint azt Maharishi hangoztatja, minden egyén felelős a világ állapotáért és azért, hogy a társadalom megjavítása érdekében cselekedjék. Maharishi úgy határozza meg a helyes cselekvést, mint ami a cselekvő és az egész teremtett világ számára életet támogató hatást hoz létre, és amely amellett, hogy segíti az egyén fejlődését, a kozmikus célokat is szolgálja.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*