Teremtés és tudat, III. rész – mi a Véda és a magasabb tudatállapotok?

2007-05-21 | 10:45 0 hozzászólás

A Teremtés és tudat c. jegyzet III., befejező része tovább tárgyalja a Védikus Irodalmat, valamint a Transzcendentális Meditáció működését is leírja.

A transzformáció tudása a Védikus Irodalomban, azaz az intelligencia transzformációja az anyagtól a Tiszta Tudatig, valamint a Tiszta Tudattól az anyagig. 

A Védikus Irodalom Bramana néven szereplő 6 kötetgyűjteménye bemutatja a transzfor­má­ciónak a tudását, valamint az intelligencia strukturálódását a megfigyelő intelligencia, a megfigyelés folyamata, és a szerezhető tapasztalatok teljes skálája szempont­jából. Bemutatja hogyan történik a transzformáció a megnyilvánulás különböző szintjei kö­zött, az abszolútból a relatív legdurvább megjelenési szintjéig, és a durva anyagi szintről a Tiszta Tudatig. A Tiszta Tudatból az anyagig történő transzformáció a strukturálás, más néven egy szerkezeti felépítés létrehozása a megnyilvánulás egyre durvább szintjeire való átlépéssel. Az anyagi szintről a Tiszta Tudatig való transzformáció pedig a transzcendentálás, más néven a megnyil­vá­nulás szintjeinek egyre finomabb szintjeire való átlépés. A 6 kötetgyűjtemény az Upa­nishad, Aranyak, Brahmana, Itihas, Puran, Smriti. A 6 kötet­gyűjtemény között az egyiknek szintén Brahmana a neve.
 
Az Upanishad a transzcendentáció tudását tartalmazza. A transzcendentálás folyamán a durva megnyilvánulási szintektől a finom szintekig lehet eljutni, majd a legfinomabb szint átlépésével magába a Tiszta Tudatba. Ez a transzformáció mechanizmusa, a transzformáció tudása, a relatív anyagi teremtéstől a finomabb, majd még finomabb szinteken keresztül az abszolút Tiszta Tudatig. Az érzékszervi érzékeléseink folyamán ez a folyamat megy végbe. A megnyilvánulás legdurvább szintjén működnek az érzékszerveink. Nézzük meg most az érzékelések közül a tapintás folyamatában, hogyan is zajlik ez le. A tapintás folyamán a tárgyat érzékeljük. A testünk felületén, a bőrben levő idegvégződések aktiválódnak a tárgy érintése közben, mely impulzus idegszálakon az agyunkba jut. E folyamat során az idegrendszer felismeri az érintett tárgy alakját, mintázatát, finomabb és finomabb jellemzőit, majd a tárgynak egyre absztraktabb tulajdonságairól leszünk tudatosak, s agyunk azonosítja a tárgy létét, mint például pohár, vagy toll, stb… Ezután a tárgyhoz érzelmi vagy intellektuális jelentést párosítunk, ami a tapasztalás legfinomabb szintjén már számunkra személyes jelen­tést nyer. Végül teljesen elengedjük a tárgyról való gondolatot. Ha elég tiszta az ideg­rend­szerünk, az a gondolat miszerint a tárgy egy tőlünk különálló valóságot képvisel transz­cen­dálódik és visszaérkezünk a Tiszta Tudat állapotába. Erről az átlag ember már nem tudatos, viszont a kozmikus tudat állapotában ez tudatosan megtapasztalható. A meg­vilá­gosodás állapotában a tárgyakat egységként érzékeljük és nem mint tőlünk különálló való­sá­got. Hason­ló­képpen működik a folyamat az összes érzékszervünkkel szerezhető tapasztalattal kapcsolatban.

A Brahmana a transzformáció tudását tartalmazza a Tiszta Tudatból az Anyagig. Ebben az esetben az Upanishadnál leírtaknak pont a fordítottja történik, a Brahmana Tiszta Intelli­genciát az anyagi teremtésbe transzformálja. Nézzük meg egy példán keresztül, hogyan alakul ki a Tiszta Tudatból az anyagi teremtés. Az abszolút Tiszta Tudat megnyilvánul, a karmikus hatások egy nagyon finom vágykezdeményként betörnek a tudatosságunk szintjére. Ez vággyá alakul, melyről a megnyilvánulás még egy viszonylag finom szintjén elkezdünk gondolkodni, majd beszélünk róla, később ezek alapján elkezdünk cselekedni és megépítjük a házunkat. A megnyilvánulás durva szintjén, az anyagi szinten megnyilvánul, azaz létrejön a ház anyagi mivoltában.

A durva megnyilvánulási szintektől a finom szintekig, valamint a finom szintektől a durva szintekig való transzformáció, azaz az absztraktból a konkrétba, valamint a konkrétból az absztraktba mozgás, nem egymástól elkülönülten történik, hanem egymással teljes össz­hangban, fenntartva a teremtésben a teljes egyensúlyt. Egymással folyamatos kölcsönhatásban állnak. A felfogás, megértés, tapasztalás, azaz a durva szintről a finom felé való transz­formáció teljes egyensúlyban történik a teremtéssel, azaz a finom szintről a durva szint felé való transzformációval. A két különböző irányú transzformáció közötti koordináló erő az Aranyak, mely maga is transzformál azáltal, hogy megmozdítja, előlépteti mind a durva szinteket a finom felé, mind pedig a finomakat a durva felé, elősegítve mindkét folyamatot.

A megnyilvánult teremtő minőség egyre csak tágul, terjeszkedik, de addig nem elégedett ezzel a terjeszkedéssel, míg a transzcendens minőség át nem hatja a cselekvés területét. A transzcendens minőség a végtelen csend tulajdonságával aktívvá válik ennél a pontnál, és ekkor a megnyilvánult teremtő minőség kreativitása eléri teljes potenciálját. Az abszolút és a relatív, a kint és a bent összeolvad. A cselekvés területét áthatja a végtelen potenciállal rendelkező, mindentudást felölelő korlátlan, transzcendens intelligencia, létrejön a tökéletes természeti törvényekkel maximálisan támogatott adminisztráció. Ezt a tudást tartalmazza a Védikus Irodalom Itihas nevű kötetgyűj­te­ménye, melynek két ismert könyve a Ramayana és a Mahabharata. Ezek a könyvek bemutatják a természeti törvényekkel teljes összhangban levő legmagasabb szintű adminisztráció, kormányzás tudományát, valamint élő példákon keresztül a szerezhető tapasztalatok teljes skáláját (a teljesség­nek a kivirágzását), valamint a természeti törvényeknek a gondolkodásban és a cselekvésben való kifejeződését. Aki Védikus Irodalmat olvas, az sokat találkozhat a Ram szóval. Ram névvel dicsőítik azt az uralkodót, aki a természeti törvényekkel teljes összhangban levő kormányzást valósít meg. A megvilágosodás állapotában a Tiszta Tudat értéke teljesen áthatja a gondolkodás, beszéd, cselekvés területét, az elme teljes minőségében átitatódik ezzel az értékkel. Ebben az állapotban az elme természeténél fogva a természeti törvényekkel teljes összhangban gondol­ko­dik, beszél és cselekszik. Az Itihas bemutatja az intelligencia strukturálódását az egyéni szintektől a kozmikus szintekig, az összes megfigyelhető érték (Chandras) szempontjából.

A Véda magától létező és örökérvényű, mely a tudatos ellentétes irányú kiegyensúlyozással minden irányú. A Puran a tapasztalás összes lehetséges módjának (Devata) a szempontjából mutatja be az intelligencia strukturálódását az egyéni szintektől a kozmikus szintekig a természeti törvények ősi és örökérvényű minőségével összefüggésben. Ez a minőség saját fiziológiánkban a megfigyelés, feldolgozás és helyesbítő reakció adásában jelenik meg, biztosítja, hogy a kívánt tevékenység, az egyéni szükségletek, és környezeti kívánalmak szerint menjen végbe.

Ahhoz, hogy minden transzformáció és kibontakozás tökéletes rend szerint menjen végbe, biztosítani kell, hogy a Természeti Törvények struktúráját és funkcióit tartalmazó tudás, a memória, a teremtés minden szintjén jelen legyen. A Természeti Törvényekkel való élő kapcsolat az alapja a teremtés tökéletes végbemenetelének, valamint ez az alapja a spontán helyes cselekvésnek. A Smriti, az intelligencia memória minősége, mely figyelembe veszi az összes ter­mé­szeti törvényt, és közben egy tökéletes automatizmust biztosít. A Smriti a memória minő­ség­gel összefüggésben bemutatja az intelligencia strukturálódását az individuális, egyéni szintektől a kozmikusig, az összes lehetséges tapasztaló intelligencia (Rishi) szempontjából.
Upanishad
  
Aranyak
  
Brahmana
az intelligencia transzcendentáló minősége
a transzformációk közti koordináló minőség
az intelligencia strukturáló minősége
 
 
 
Smriti
  
Puran
  
Itihas
az intelligencia memória minősége
az intelligencia ősi és örökérvényű minősége
az intelligencia “teljesség kivirágzása” minősége
 
A Védikus Irodalom következő 6 aspektusa bemutatja, ahogy a Tiszta Intelligencia kiemelkedik a mindenütt jelenlevő, önmagát meghatározó, holisztikus TELJESSÉG értékével, az egység és a különbözőségek, az egész és a részek egybeolvadásaként.
  
A Védikus Irodalom következő 6 aspektusának összefoglaló neve Pratishakhya. Ez az intelli­genciának az a minősége, mely az összes részt összefogva egy teljességet alkot, mely így több lesz, mint pusztán a részek összessége. Az intelligenciának azt a minőségét fejezi ki, mely a különbözőségek mögött meghúzódó egység.
 
Az élet a különböző tudatállapotokban különböző. A teljesen nulla szintű tudatosságtól, a nulla intelligenciától, a mélyalvástól, a végtelen, határtalan szintű, teljesen éber intelli­genciáig, az egység tudatig terjedhet a tudatosság. Mindenképpen szükséges, hogy megértsük az élet különböző szintjeit. Ezek megismerése után megértjük mi is az, ami áthatja ezen szinteket, mi az ami teremt. Ahogy már megmagyaráztuk, az életnek, a teremtésnek, van egy abszolút oldala, és van egy relatív oldala különböző szintű megnyilvánulásokkal. Az abszolút lét az, ami a relatív oldal különböző szintű megnyilvánulásaiban kibontja magát. A relatív oldalt az érzékszerveinkkel érzékeljük. A meditációnkban, amikor transzcendáljuk a gondolat legfinomabb szintjét is, akkor pedig megtapasztaljuk az abszolút oldalt. A tapasztalatnak ez a két lehetséges aspektusa. Rendszeres meditációval eltöltött bizonyos idő után az abszolút oldalt mind az ébrenlét, mind az álmodás, mind pedig a mélyalvás során is kezdjük megta­pasztalni. Az abszolút kezdi áthatni a relatív élet minden szintjét. Az az abszolút, melyet medi­tációinkban saját tapasztalatunknak tudhatunk be. Ennek az abszolút létnek a megtapasz­talása, újbóli megtapasztalása, majd egyre mélyebb és mélyebb megtapasztalása egyre jobban áthatja elménket, majd az elménk saját természetévé válik. Ekkor elménk felemelkedik a kozmikus tudatba. Ekkor 200%-os életet kezdünk élni, megéljük az élet relatív és az élet abszolút oldalát is. A 200%-os élet a belső csend és a külső aktivitás teljességét jelenti. Ezután az aktivitásban a belső csend egyre csak nő és nő, az életképünk megváltozik, a különböző­ségek közepette egyre jobban felismerjük az egységet. Mikor az egység egyre jobban és jobban dominálni kezd a különbözőségek közepette, akkor valami kifejlődik, ami hatására szüntelenül fennmarad a mindent átható egység a különbözőségek mellett. Ez egy olyan állapot, ahol az egység elválaszthatatlan a különbözőségektől. A különbözőségek egysége válik élő valóságunkká. Ezt hívjuk Isten Tudatnak. A Kozmikus Tudat az a talaj amin az Isten Tudat kifejlődhet. Amikor az egység dominál a különbözőségek közepette, akkor Istent az érzékszervi szinten tudjuk realizálni. Azt az Istent, aki az élet mind abszolút és mind pedig relatív oldalának legfelsőbb parancsnoka. Egy kicsit más mint az abszolút, és egy kicsit más mint a relatív, hiszen ő az aki mindkettő mögött áll. Valahol a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan között áll, mindkettőt felügyelve. Erre az Istenre akkor tudunk ráébredni, amikor az abszolút lét teljesen áthatotta a tudatunkat, és amikor az élet relatív oldalán elnyertük a legfinomabb észlelés, érzékelés képességét. Mikor ezt a kettőt elnyertük, akkor tudunk ráeszmélni Istenre, ekkor értjük meg Istent.
 
A 6 Pratishakhya:
  
Rk Véda Pratishakhya
Sama Véda Pratishakhya (Pushpa Sutram)
Shukl-Yajur-Véda Pratishakya
Krishn-Yajur Véda Pratishakhya (Taittiriya)
Atharva Véda Pratishakya
Atharva Véda Pratishakya (Chaturadhyayi)

A gyakorlat 

A folyamat, mely a figyelmet a transzcendentális Lét szintjére vezeti, a Transzcendentális Meditáció rendszereként ismeretes. A Védikus Irodalom részét képező Bhagavad-Gítá című könyv elég világosan rámutat erre. A Védikus Irodalom egy másik része a Yoga. Ennek a tudását Patanjali az elme hullámzásainak lecsillapításáról, a meditációról, az ő szavai szerint a jógáról írt könyve fejti ki. Könyvében szintén megerősíti a Transzcendentális Meditáció fon­tosságát, melyet a magasabb tudatállapotok elérésének eszközeként ír le. Könyvének beveze­tésében a következőket írja az elmének az állapotairól és a meditációról:
“A jóga a mi jelenlegi értelmezésűnkben koncentrációt, figyelmet jelent. A figyelem az elmének egy jellemzője melyet 5 csoportra oszthatunk. A kővetkezőkben tárgyalt csoportok a figyelem koncentráltsága alapján lettek kialakítva: Ksipta, Mudha, Viksipta, Ekagra és Niruddha.
A Ksipta, az állandóan nyugtalan, melynek nincs meg a türelme, intelligenciája, ami a fino­mabb szintekről való elmélkedésben szükséges, nem tud felfogni egy nehezen meg­fogható, finom elvet. A nyugtalan elmében irigység, rosszhiszeműség van jelen. Ez az elme is képes időről-időre koncentrálni, de ez nem azonos a jogi koncentrációval.
A második a Mudha, elfogult, bódult, kábult elmét jelent, melynek tudatát rögeszmék, elfogultság jellemzi, szintén nem fog finomabb elveken elmélkedni. Az ilyen embert a családdal, vagyonnal való gondolatok kötik le.
A harmadik a Viksipta, néha nyugodt, néha zaklatott elme, mely különbözik az első, a nyug­talan elmétől. A legtöbb spiritualitással foglalkozó emberre ez jellemző. Az ilyen elme néha nyugodt, máskor pedig zaklatott. Amikor ideiglenesen nyugodt, mikor finomabb szintű információkhoz jut képes arra, hogy megértse a finomabb szintek valódi természetét, és el tud elmélkedni rajtuk egy ideig. Az intelligenciájukban levő különbségek miatt rengeteg alcso­portját alakíthatjuk ki ennek az elmecsoportnak. Ilyen elmével is lehet koncentrálni, de ez nem lesz tartós, mivel az ilyen elme alapállapota csak néha nyugodt. A nyugtalan és a zaklatott elmének a figyelme a nyugtalanságra irányul.
A negyedik, az Ekagra, az egy pontra irányított figyelem, melyben az elme csak egyetlen gondolattal foglalkozik. Ilyenkor egy gondolat eltűnése után, folyamatában ugyanolyan gondolatok merülnek fel. Ha az elme megszokja, hogy ugyanazzal az egyetlen gondolattal van elfoglalva, még az álmodás állapotában is, akkor tudjuk igazán csak egy pontra irányított­nak hívni. Az elmének ebben az állapotában eljutunk a Samprajnata-Samádhi-hoz. A Samádhi vagy koncentráció az igazi jogi Samádhi, mely a megváltáshoz vezet.
Az ötödik állapotban (Niruddha) a gondolkodási folyamat, tetszés szerint meg van fékezve. Ez az elme végső állapota, melyben az elme teljesen nyugodt, mentes minden gondolattól. Az ilyen koncentrációt Asamprajnata-nak hívjuk. Gyakorlás által minden gondolat kizárható az elméből.
A joga az elme hullámzásának a teljes lecsillapítása, a joga a legfelsőbb mentális hatalom. A Mahabharatában a következőket találjuk: “Nincs a Samkhya-hoz fogható tudás, és nincs a jogához fogható hatalom”. Hogy hogyan lehet az elme hullámzásának teljes lecsillapítása, a mentális erő forrása? A hullámzások lecsillapítása az elmének egy bizonyos dologra való rögzítését, koncentrációját jelenti, mely gyakorlása által elsajátítjuk azt a képességet, hogy az előbb említett dologról való elmélkedés alatt, az elmét nyugodt, zavartalan állapotában hagyjuk. Ahogy nő az elmének a nyugalma, úgy növekszik a mentális erő is. E nyugalmi állapotnak a csúcsa a Samadhi, ebben a nyugalmi állapotban a személyes Én tudat eltűnik. Habár a vallásos és filozófiai könyvek alapos tanulmányozása hozzásegíthet a gyötrelmeink, szenvedéseink okainak megértéséhez, és megmutathatja a tőlük való szabadulás különböző módjait, de nem segít a hiányzó mentális erő elérésében. Az Upanisadok azt tanítják, hogy aki ismeri a Brahman mennyei boldogság érzetét, az nem fél semmitől. Ez által a halál körüli tévesen értelmezett komor mizériát elvetve megszabadulhatunk a gyengeségünket tápláló félelemérzettől. Aki a koncentrációs technika által megvalósítja az érzékszervei feletti uralmat, és minden tekintetben elsajátítja az erkölcsösséget, az megszabadulhat a gyötrel­mektől is. Aki sikeresen tudja kezelni a koncentrációt, már az életében teljes szabadságot élvezhet. A teljes szabadság elérése, csak koncentrációs folyamat által érhető el. A szabadság az egyik legfőbb értéke a koncentrációs folyamatnak. Az Uatha Upanisadban le van szögezve: “Sem azok, akik nem tudnak megszabadulni az erkölcstelenségtől, sem azok, akiknek elméjük nyugtalan, nem tudják elérni ezt sima tanulással.” A Sastrákban benne van, hogy a koncent­ráció által elérhető tudás az önvalóról, a másik legfőbb érték. A folyamat eredménye a Boldogság, az önvaló megismerése, és az elért nyugalom állapota békét teremt a szenvedés megszűnése által, mely béke a boldogulás legfelső formája. Ezen a világon bárki, aki magasabb tudatállapotot kíván elérni, így vagy úgy, de ezt az utat követi.”
 
Mi is történik a meditáció folyamán? A teremtés leírásánál azt láthattuk, hogy az elme egyre durvább ás durvább szinteket tapasztal, a meditációban viszont egyre finomabb és fino­mabbakat. Ami egyre finomabb lesz, az nem más mint az elme vibrációja. A vibráló tudat egyre csendesebb lesz, majd mégcsendesebb, és végül teljesen nyugodt, vibráció mentes. Ez a Tiszta Tudat állapota, ami nem más mint a világon minden teremtett dolognak a forrása. Ez tiszta intelligencia, a lét állapota. Tehát ami a meditációban történik az nem más, mint ahogy a teremtés vibráló állapotának kevésbé, majd teljesen vibráció mentes állapotába jut el az elménk, majd a vibrációmentes állapotot elérve egybeolvadunk a teremtés alapját szolgáló intelligenciával. Ez a Tiszta Tudat a teremtés alapja, ezért ez univerzális, kozmikus. Ebből kijőve az elme individuális, egyéni lesz. Az egyéni elmének az első állapota az univerzálisból kijőve a boldogság tudat. A legfinomabb szinten levő egyéni elme természete és a kozmikus elme természete nagyon közel áll egymáshoz. A kozmikus, univerzális elme Tiszta Tudat állapota transzcendentális természetű tiszta boldogság, a relatív világnak első, legfinomabb egyéni elme állapota pedig egy boldogságteljesség. A különbség csak annyi a kettő között, mint a szaharin és a cukor között. A meditáció egy haladó szintjén a személyiség kiterjedését lehet érezni, mintha egyre nagyobbak és nagyobbak lennénk, s a végén végtelenek. Ez a kiterjedés tapasztalata nem más, mint az individuális elmének a kozmikus elme állapotának a felvétele. Így veszi fel az egyéni elme a végtelen, határtalan tudatosságot, így válik uni­verzálissá, kozmikussá. Mikor sikerült ezt a kozmikus állapotot felvennie az elmének, egy idő után kellőképpen átitatódik ezzel a minőséggel.
 
Elménk ekkortájt már sem a mélyalvás, sem az álmodás és sem az ébrenlét folyamán nem veszíti el a Tiszta Tudat állapotát. Ez a kozmikus elme állapota. Mivel a meditáció során belemerülünk a tiszta boldogság állapotába, egy idő után ezzel a boldogság állapottal is átitatódik elménk, már nem csak a meditációnk során, hanem napközben is érezni kezdünk boldogság hullámokat. Mi az elmondottakra a bizonyíték? Bármely ország meditálói ugyanarról a boldogság érzésről számolnak be. Miért? Azért mert ugyanaz a spirituális egység terjeszkedik, bontja ki magát mindenhol a teremtés folyamatában, az a tiszta boldogság amely egy és ugyanaz mindenki számára mindenhol. A másik dolog ami mindenki számára egy és ugyanaz, az nem más mint az abszolút Lét állapota, a legfinomabb, transzcendentális aspektusa életünknek. Mindaddig, míg elménk csak az átlagembereknél tapasztalt három relatív szintű alap tudatállapotot tapasztalja meg, a mélyalvást, az álomállapotot és az ébrenlét állapotát, addig létezésünk nagyon ingoványos ta­lajon áll. Ahhoz, hogy elménk stabil legyen, elengedhetetlen hogy megbarátkozzunk a transz­cendentális tudat állapotával, mely állandó, melyben semmilyen változás nem tapasztalható. Honnan tudhatjuk, hogy elménk kezd ezzel megbarátkozni? Egyre inkább belső éberséget kezdünk érezni akár ébrenlét során, de akár álomállapotban, vagy mélyalvás során is, valamint a napi tevékenységünk során boldogság hullámok járnak át. Ezek a tapasztalatok mind azt mutatják, hogy elménket kezdi áthatni a Tiszta Tudat, az abszolút Lét.
 
Mi a haszna az e jegyzetben leírtaknak? Nézzük meg egy példán keresztül. Tudjuk a megnyil­vánulás szintjeit megvizsgálva, hogy a jég vízből van, a víz atomokból áll, az atomok finomabb szinteken kényszerítő erők, s mindezek a tiszta intelligencia megnyilvánulásai. Amíg az ember csak a jeget ismeri, csak ezen a szinten tud alkotni, tud mondjuk jégszobrot készíteni. Amikor már a jég és víz közötti kapcsolatra is rájött, felfedezte a halmazállapotokat és ezek jellemzőit, meg tudta alkotni a légkondicionálót, ami a folyékony és gáz halmaz­álla­potok átalakulása folyamán levő hőelvonást, hőleadást aknázza ki. Amikor rájön a finomabb szinten levő atom jellegzetességeire, meg tud alkotni már egy atomerőművet is. Ha megismer­jük a Tiszta Tudat jellegzetességeit, minden teremtés alapjánál levő intelligencia jellegzetes­ségeit, akkor erről a szintről tudunk funkcionálni, alkotni, ennek a határtalan teljességnek a minőségét, tulajdonságait használhatjuk fel a mindennapi tevékenységünk során. Akinek elméje átitatódott a Tiszta Tudat minőségével, aki tisztában van a teremtés folyamatával, a teremtést irányító erők jellegzetességeivel, működésével, az abszolút jellem­zőivel, a természetet irányító intelligencia törvényeivel, az a relatív szinteken gondok nélkül elboldogul a természet teljes támogatásával. Ez az ember a relatív világ bármely helyzetét teljesen termé­szetesen, könnyedén veszi, bármire fordítja a figyelmét, azt a teremtéssel teljes összhangban tudja kezelni. Mivel ebben a relatív világban, a tér-idő rendszerben, a relatív egyéni tudatunk­kal mindent átfogni, átlátni egyidejűleg képtelenek vagyunk, nem tudjuk átlátni gondolataink, tetteink teljes következményét. Mivel figyel­münket mindig valamire irányítani kell, ezért nagyon fontos hogy relatív tudatunkat megfelelőképpen hassa át az abszolút, és így az abszolút teljes támogatásával elő sem fordulhat, hogy ne megfelelőképpen gondolkodjunk, döntsünk, beszéljünk, cselekedjünk. Akinek elméje nincs átitatva kellőképpen az abszolút mi­nő­ségeivel, az csak sodródik a társadalom és a magasabb intelligenciák által szabta korlátok között, s amikor tudtán kívül eltér a természetet irányító intelligencia természetes irányvona­lától, akkor betegségként, balesetként, természeti katasztrófaként és egyéb balszerencseként éli meg ezeket a rossz döntéseket. Nagyon fontos, hogy életünk során kiegyensúlyozzuk elménket, mind az abszolút, mind pedig a relatív mivoltában. Aktivitás és passzivitás. Cselekvés és meditáció. Aki ezt nem így kezeli, így vagy úgy, de egyen­súly­talanságba kerül. Sokan küszködnek anyagi problémákkal, sokan küszködnek partner­kapcsolati problémákkal és sok egyéb mással. Ezek mindegyike az elmének a kiegyen­súlyozatlanságára vezethető vissza. Aki meditál, egy idő után azt veszi észre, hogy egyre kevesebbet aggódik a körülötte levő helyzetek, dolgok miatt. A meditáció, az abszolút megismerése stabilitást biztosít. A meditáció gyakorlása során elménk a gondolkodás fino­mabb szintjeit megismeri, ennek során megvetjük a lábunkat ezen szinteken, megismerjük ezen szintek törvényszerűségeit, és elménk ezen szintekről tud működni. Ez által akkor is megtartja az egyensúlyát mikor a megnyilvánulás durva szintjein folyik az aktivitás, folyik a folyamatos változás.

Számunkra ezt a technikát Maharishi Mahesh Yogi őrizte meg és adta át a magyarországi TM szervezeten keresztül, mely technika a mai napig elérhető és elsajátítható! A TM-el – és a cikkel -kapcsolatosan portálunk munkatársa, Dienes István TM-tanár várja az érdeklődők kérdésit a dienesistvan@yahoo.com címen.Szin Csaba jegyzete

 

 


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek