Teremtés és tudat, II. rész – mi a Véda és a magasabb tudatállapotok?

2007-05-20 | 11:22 2 hozzászólások

Folytatjuk a Teremtés és tudat c. jegyzetet. A 2. részben a szerző többek közt a Védikus Irodalom ágait mutatja be.

A teljes átláthatóság kedvéért összefűzzük egyetlen táblázattá a megnyilvánulás szintjeit, a tapasztalás szintjeit, és a különböző szinteken levő megnyilvánulásokat, másnéven az objektív és a szubjektív aspektusok szintjeit megnyilvánulásuk szerint. A tapasztalás leírása oszlop lentről fölfele bontja ki az értelmét.
5 őselem
Anyagi megjelenés formátumai
A megnyilvá­nulások meg­jelenései
A tapasztalás szintjei
A tapasztalás leírása
éter
üresség, tér: az univerzum átitatottsága
tér-idő kontinuitás, mely összeköti a különböző eseményeket, helyszíneket, tárgyakat
teljes megértés: teljes értelemmé összeállás, koordináció
a tapasztalatok egy folytonossággá állnak össze, a múlt tapasz­talatai összefűződnek egy szálra, az én érzet szintje
levegő
légnemű: érezhető, de nem látható, közvetítő közeg
különböző mezők: gravitáció, elektromágneses mező
érzelmi elme: ítélőképesség, vélemény, nézet alkotás
relatív minőségek társulnak a tapasztalathoz (szeretem – nem szeretem, hideg – meleg), melyeket társadalmilag elfogadott alapelvek alapján alakítunk ki
tűz
hő és fény: romboló és sugárzó, mint ahogy a tűz egy­részről felemészti a dolgokat és más­rész­ről hőt és fényt su­gá­roz a környezetbe
térben és időben terjedő sugárzó energia: pl. fény, hullámok (hang)
intellektus: jelentéssé összeállt tapasztalat, értelmezés
az érzékszervi érzékelés által szolgáltatott információnak az elmében való felismerése utáni tapasztalat jelentéssé áll össze, szimbolikus értelmezés
víz
cseppfolyós: változó és transzformálódó: mint ahogy a víz alakot változtatva különböző formákat vesz fel
mozgó mintázatot felvevő, formát változtató energia
tapasztaló elme tudatossága: fölismerés
az anyagi összetevőkből kialakult forma fölis­me­rése az elmében a már meglévő, elraktározott mintákkal való összehasonlítás alapján
föld
szilárd: egymástól elkülönülő: külön­bö­ző formájú tárgyak kialakulása: mint pl. az agyagból külön­böző edényeket lehet formázni
formával rendelkező tárgyak
test és az érzékszervek
anyag szintje, az összetevők formát alkotnak, az érzékszervi érzékelés kapcsolata az anyaggal

A teremtést létrehozó és fenntartó erők magyarázata a Védikus Irodalomban
Világunk, a mozdulatlan Abszolút Létből származik, mely önmagától létező és örökérvényű. Az Abszolút lét a tiszta tudat, tiszta intelligencia hullámzása. A tiszta tudat a puszta létnek egy állapota, a puszta létezésnek egy megnyilvánulatlan valósága, mely határtalan és egye­dül­álló. Ez a minden lehetőségek teljessége, végtelen csend és végtelen dinamizmus. Ez egy önmagában teljes és önmagát irányító állapot. A megnyilvánulatlan Abszolút Intelli­genciában benne rejlik a kifejeződés hajlama, egy látens erő, ami által az Abszolút Lét, a megnyilvá­nulat­lan Abszolút Intelligencia vibrálni kezd. A Shiksa a Tiszta Tudat kifeje­ződési hajlama, az erő ami által a Tiszta Tudat vibrálni kezd.

A vibrálást követően egy transzformáló erő által szubjektív természetet felöltve mint Elme, objektív természetet felöltve mint világ megnyilvánul. A megnyilvánulás ezen szintjén a Tiszta Tudat az abszolútból a relatívba, másnéven a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba transzformálódik. Ez a transzformáló erő a Kalp. A Védikus irodalom Kalp fejezete leírja miként lehet az egység az alapja a különbözőségeknek, hogyan lehet a Lét az alapja a létezésnek. A megnyilvánulást úgy kell érteni, mint egy tükröződést, és nem pedig mint egy átalakulást. A tükröződés során a Tiszta Tudat megőrzi saját természetét, és az Elme mint tükörkép jelenik meg. Ha átalakulásról lenne szó, akkor amiből az Elme kialakul, elvesztené a természetét, de nem erről van szó. A Tiszta Tudat mindig saját maga marad, a változatlan, legyőzhetetlen, örökérvényű, végtelen minőségében, miközben az Elme mint saját magának a tükröződése megnyilvánul. Az Elme megnyilvánulása után következő lépésként kialakul az elme működését lehetővé tevő működési mechanizmus, valamint az érzékeken keresztüli érzékelés működési mechanizmusa. Ezután az elme és az érzékek valósága anyagivá válik és létrejön az anyag, hogy megalkossa a testet amelyen keresztül az öt érzék kifejeződhet. Ez az érzékek, az idegrendszer és a test kialakulásának folyamata, mely a megnyilvánulatlan Abszolút Lét vibrálása utáni transzformációból emelkedik ki, s az örökkön táguló lehetőségekhez vezet.

Ez a kiemelkedés, kibontakozás minősége, a Vyakaran. A teremtés bármely megnyilvánulása a megnyilvánulatlan Abszolút Létből emelkedik ki és ebbe húzódik vissza. Ezt a kiemelkedést és visszahúzódást, a teremtést és feloszlatást ugyanúgy, mint az univerzumban fennálló bármely kölcsönhatást törvények irányítják melyeket a Természet Törvényeinek nevezhetünk. A tiszta tudat, az összes törvényt magában foglalja. A tiszta tudat a teljes teremtés összes törvényének és megnyilvánulásának a forrása, a quantum-mechanikai szinttől a megnyilvánult szinten levő elemi részecskéken, az atomokon, sejteken, biológiai rendszereken át a földi és kozmikus életig és a teljes univerzumig. A Tiszta Tudatnak látensen magában rejlő megnyil­vá­nulatlan struktúrája, szerkezeti felépítése eredményezi a megnyilvánult szintek szerkezeti felépítését. A megnyilvánult teremtés sokfélesége és változatossága nem más mint a megnyil­vánulatlan abszolút Lét egysége megnyilvánult relatív állapotaiban. Az abszolút és a relatív közösen, együtt alkotja az élet teljes igazságát. Száz százalék abszolút és száz százalék relatív létezés együttvéve képezi a száz százalékos életet a teremtésben.

Az abszolút és a relatív kapcsolata:

 
↕ Relatív
Szubjektív aspektusában:
az elme
Objektív aspektusában:
Test, érzékszervek, anyagi világ
Karma területe, a cselekvés területe
(tapasztalatszerzésre való terület, tevé­kenységünk területe)
Egyéni intelligencia (szubjektív termé­sze­tében: elme, objektív természe­tében: világ)
↕ Abszolút
 
A Lét
Lét területe
(a lét területe, tudatunk tiszta, torzításmentes álla­pota, Tiszta Tudat)
Kozmikus intelligencia (alaptermészetében benne rejlik a mindenható kreativitás)
 
Ez az ábra teljes értelmét a további oldalak elolvasása után bontja majd ki.
Bármi ami megnyilvánul, vissza is tér az abszolútba. Ez biztosítja az egyensúlyt a termé­szetben. Ezt az abszolúthoz való visszatérést fejezi ki a Nirukt. Ennek a megnyilvánulásnak, visszahúzódásnak az eredményeként körfolyamat alakul ki a teremtésben. Ez a körfolyamat periódusokra osztható. Ilyen például az Abszolút – Teremtés tágulása – Teremtés vissza­húzódása, vagy Abszolút – Élet periódus – Halál periódus, de ilyen a mélyalvás – ébrenlét – álom körfolyamat is. Ismerjük a híres mondást: Ami fenn, úgy lenn. Ez azt jelenti, hogy a teremtés bármely szintjének szerkezete ugyanaz. A mélyalvás – ébrenlét – álom körfolyamat ismétlődése megtanít bennünket az Abszolút – Élet periódus – Halál periódus ismétlődésének jellegzetességeire, valamint az Abszolút – Teremtés tágulása – Teremtés visszahúzódása kör­folyamatának ismétlődésére. Az előző teremtések jellegzetességei, tapasztalatai jelennek meg a soron következő teremtésben. Ugyanígy az élet során összegyűjtött tapasztalat benyomások is elraktározódnak, melyek hatnak a soron következő életperiódus alatt az Elme kialakult természetére. Az Elme az előző fejlődési periódusaiban elért tapasztalat benyomások révén veszi fel jelenlegi állapotát. Ugyanolyan ez, mint amikor az álmunkban az előző napi esemé­nyek jelennek meg dominánsan. Az ébrenlét folyamán összegyűjtött tapasztalatokról álmodik nagyrészt az ember, mely tapasztalat benyomásokat a mélyalvásba is belevisz, másnap az addig összegyűjtött tapasztalatok, benyomások eredőjeként ismerjük fel újból személyi­ségünket, s folytatjuk a napunkat.

A fent említett körfolyamat a teremtésnél azt jelenti, hogy a teremtés megnyilvánul, kitelje­sedik, majd visszahúzódik abszolút mivoltába. Amennyiben a teljes teremtés-visszahúzódás létfolyamatát világkorszaknak hívjuk, úgy a kiteljesedés periódusát világnappalnak, a vissza­húzó­dást pedig világ éjszakának.

A világkorszak időtartama 8.640.000.000 földi év.
A világnappal időtartama 4.320.000.000 földi év.
A világ éjszaka időtartama 4.320.000.000 földi év.

Egy világnappal 1000 földi korszakra osztható. Egy földi korszak időtartama 4.320.000 év.

Egy földi korszak alatt megfigyelhetjük a tudat anyagba irányultságának, az anyagi világgal azonosulásának a folyamatát, majd ennek ellenkezőjét is, mikor a tudatban az intelligencia minőségei veszik át folyamatosan a dominanciát. Attól függően, hogy a kollektív tudatban az intelligencia, vagy az anyag minőségei dominálnak jobban, négy periódusra osztható fel egy földi korszak. Ezeknek a periódusoknak juga nevet adnak egyes irodalmakban.

Jelenleg a kollektív tudatban az anyagi minőségek dominálnak. Ilyenkor a társadalom nagy része legfőbb értékként a pénzt és az anyagi javakat fogadja el, figyelmét teljesen leveszi a tudati fejlődésről, az intelligenciáról, elfordul a természetet irányító intelligencia természetes irányvonalától, káosz, szenvedés, elégedetlenség jelenik meg az emberekben, s ezek követ­kez­ményeként az anyagi világban természeti katasztrófák sújtanak.

Amikor a kollektív tudatban az intelligencia értékei dominálnak, harmónia, boldogság, elége­dett­ség jelenik meg általános érzésként az emberekben, s mivel a természetet irányító intelli­genciával teljes összhangban élnek, gondolkodnak, cselekednek az emberek, problémák nélküli általános jólét köszönt be. Ezt nevezik földi mennyországnak. 

A megnyilvánulás és az abszolúthoz való visszatérés örökös egyensúlyához egy térben és időben való koordinálást, felmérést, mérlegelést kell biztosítani, melyért a Chhand a felelős.

A tudatosság mindkét aspektusának (abszolút és relatív) az együttes fennállása, a minden­tudást, a Jyotish-t eredményezi.

Shiksha
  
Kalp
  
Vyakaran
az intelligenciának a kifejeződési hajlam minősége
transzformáló minőség
kibontakoztatás minőség
 
 
 
Jyotish
  
Chhand
  
Nirukt
az intelligencia mindentudás minősége
koordináló és mérlegelő minőség
az abszolúthoz való visszatérés minősége
 

Az abszolút Lét, másnéven Tiszta Tudat, valamint az abszolút megnyilvánulásából létrejött relatív egyéni tudat közötti kapcsolat és a magasabb tudatállapotok
 
A Védikus irodalom következő 6 fejezetének összefoglaló neve az Upanga, mely a Nyaya, Vaisheshik, Samkhya, Yoga, Karma Mimamsa, Védant kötetgyűjteményeket foglalja magába. Ezek rávilágítanak a különböző tudatállapotokra, bemutatják az abszolút Tiszta Tudat, valamint a Tiszta Tudat megnyilvánulásából létrejött egyéni tudat jellemzőit, feltárják az egyéni tudat működésének, a karmának a területét, valamint a Lét, az abszolút Tiszta Tudat területét. Feltárják a magasabb tudatállapotok jellemzőit, valamint ezek elérésének módját. Rendszerbe foglalják az ember által az abszolút és relatív területeken létrejöhető összes tapasztalatot.
 
Az abszolút, a tiszta tudat, a Lét vibrálni kezd és megnyilvánul. A tiszta tudatban felébred a saját magára való tudatosság. Ez által első lépésként mint megfigyelő a tudatosságra való ébredés folyamatával megfigyeli saját magát. Ugyanúgy ahogy az egy vezet a háromhoz, tehát az abszolút vezet a megfigyelőhöz, a megfigyelés folyamatához és a megfigyelthez, úgy vezet a három az örökké táguló lehetőségek végtelen számához, kialakul a relatív világ az abszolútból. Megfigyelőként, szubjektív természetet öltve elmévé válik, megfigyeltként objektív természetet öltve pedig anyaggá alakul. Mivel a tiszta tudat nyilvánul meg, mind szubjektív mind pedig objektív mivoltában intelligenciát képvisel. Tehát intelligencia az elme is és az anyag is. A szubjektív mivolta az alapja saját elménknek, objektív mivolta az alapja az elménken kívül érzékelt világnak. Saját elménknek az abszolútból való kialakulásakor elkülönítve érzékeljük a látszólag az elménken kívül levő világot. Az abszolút tudat egyéni tudattá alakul. Ez az elkülönülés az ára az emberi tudatunknak. Az elkülönülés által jön létre a tér és jöhet létre a vizsgálódás, a tudásszerzés. Gondoljuk át ezt egy rövid példán. Vegyük pl. a színeket. A fehér papíron ha fehérrel rajzolunk akkor nem érzékelünk semmit. Ha a fehértől eltérő színnel rajzolunk, például pirossal, akkor azt elkülönülten érzékeljük a fehér háttértől. Ha csak fehér szín lenne, akkor nem lenne sem piros, sem semmilyen szín, sőt még a szín fogalma is értelmét veszítené. Ugyanez a helyzet az abszolúttal és a tudatunkkal. Az abszo­lútban nincs vizsgálódás, mert csak önmaga létezik, a lét. Amikor az abszolútból a tudatunk (a megfigyelő) elkülönül szubjektív mivoltában, tehát különböző lesz az abszolúttól, akkor jön létre a vizsgálódás lehetősége (a megfigyelés folyamata), s az objektív, rajtunk kívül érzékelt világ (a megfigyelt), amit másként érzékelünk magunktól. Ezt érdemes nagyon figyelmesen átgondolnia az olvasónak, mert ez az egyik alapja a különböző tudatállapotok megértésének!

Tehát még egyszer: az abszolútból, ahol nincsen megkülönböztetés, ahol minden egységként létezik, létrejön az egyéni tudat, mely elkülönülten érzékeli a látszólag tőle eltérő dolgokat, figyelme mindig valamire irányul, megkülönböztet, mindig valaminek a viszonylatában érzé­kel, tapasztal. Az egyéni tudat, figyelme egy bizonyos állapotában teljesen a megnyilvánulás legdurvább szintjére, az anyagi világra összpontosul, és tévesen saját magát is ezzel a rész igazsággal azonosítja. Mivel a megnyilvánulásnak ez a szintje csak egy része az egésznek, ezért nem képezheti a végső teljes igazságot. A tudat ekkor nem fogja át a megnyilvánulás összes szintjét, csak az anyagi világra összpontosul, az anyagi minőségek fokozatos áthatják, elszakad az Istenitől, elszakad a Tiszta Tudattól és elfelejti azt. A fejlődés egy bizonyos szakaszában a kifele, az anyagi világra irányuló figyelem már nem tölti el elég boldogsággal az elmét, és a tudás útjára lép. A kifele irányuló figyelem irányt vált és befele irányuló figyelemmé válik. Ekkor az anyagi értékek helyett fokozatosan az intelligencia értékei kez­denek dominálni az elmében, a figyelme már nem csak a megnyilvánulás legdurvább szintjére összpontosul, hanem fokozatosan átfogja a megnyilvánulás finomabb szintjeit is. Hogyan lehetséges ez a váltás? Az elme mindig a nagyobb boldogságot keresi. A megnyilvánulás relatív területein a boldogság értéke is csak relatív lehet. Rövidebb hosszabb ideig az elme ráakad pillanatnyi boldogság tartamra, de az állandó boldogságot nem leli. Az egyik tapasztalatról átugrik a másikra, hátha ott nagyobb boldogságot talál. Egy idő után a relatív világ kínálta lehetőségek kimerülnek, az elme a tudás útjára lép és abszolút Tiszta Tudat felfedezésével megtalálja az abszolút boldogságot. Ekkor, mivel az idegrendszer még nem elég tiszta, az elme nem tudja megőrizni az abszolút boldogságot teljes terjedelmében, és kiesik ebből az állapotból. Viszont az abszolút megtapasztalása olyan élménnyel tölti el az elmét, ami nem hasonlítható semmilyen a relatív világ kínálta boldogsághoz, így újból és újból visszavágyik az elme ehhez a Tiszta Tudat állapothoz. Minél többet időzik ebben az állapotban az elme, annál jobban áthatja, s végül mikor teljesen áthatotta, egy idő után már nem vész el. Ekkor az elme visszatalál eredeti, méltó állapotába. Ez a megvilágosodás.

A Nyaya képviseli az intelligenciának azt a minőségét, mely egyidejűleg tapasztalja és fel­fogja a konkrét anyagi jellemzőket és az absztrakt, az anyagi szintnél finomabb szintű jellemzőket is. A megnyilvánulás szintjeinél láthattuk, hogy a tapasztalat szerzés folyamán miként épülnek fel a tapasztalás szintjei. A tapasztalás ezeken a különböző szinteken történik. Tapasztalási szint lehet például az anyagi szint, ahol az érzékszerveinkkel rögzítjük a tapasztalatokat, lehet az elme szintje, ahol az elme fontolgat, összehasonlítgat, lehet az intellektus szintje, ahol jelentéssé áll össze a tapasztalat, de lehet az Önvalónk szintje is amely a végső megismerő, tapasztaló. A tapasztalás legdurvább szintje az anyagi szint, melyen egy dologról a legdurvább szintű tapasztalatokat gyűjtjük be, mint például egy konkrét anyagról visszavert fény fizikai tulajdonságait. Ugyanazon körülmények között bármely megfigyelt anyag ugyanazon objektív jellemzőket produkálja. A tapasztalást azonban nem csak objektív, hanem szubjektív jellemzők is befolyásolják. Ezek a megfigyelő jellemzői. Ezért lehetséges az, hogy különböző tudatállapotban levő megfigyelők más és más tapasztalattal rendelkeznek ugyanazon objektív dolog megfigyelése folyamán.

 
Egy példán keresztül nézzük meg, hogyan működik a Nyaya. A látás során a megnyilvánulás legdurvább szintjén, az anyagi szinten levő virágról (egy dologról konkrét jellemzőkkel) visszaverődött fény eléri a retinát a szemben, ahol az érzékelő sejtek egy része aktívvá válik, másik része pedig passzív marad. Ezen sejteknél még nem alakul ki semmilyen virágkép, ezek vagy aktiválódnak, vagy passzívak maradnak. A virágnak bizonyos jellemzői a retinában egy bizonyos számú sejtet aktivitásra késztetnek. A sejtektől az információ tömeg számos állo­máson keresztül az agykéreghez jut, ahol a sejtektől származó információ tömeget együttesen a virágként érzékeljük. A virág fogalma itt már egy absztrakt jellemző, túlmutat egy konkrét jellemzőkkel bíró dolgon, hiszen a virág fogalom például érzéseket is kelthet. A tapasz­talatszerzés folyamán egy, a megnyilvánulás legdurvább szintjén levő konkrét jellem­zőkkel rendelkező dolog, a finomabb szinteken levő absztrakt jellemzővé finomult. Így tartja fent a Nyaya az egyensúlyt a konkrét és az absztrakt között, az anyag és az intelligencia minősége között, így fogja át, így tapasztalja tudatunk a megnyilvánulás több szintjét egy­idejűleg.

A tudás: a tapasztaló, a tapasztalás és a tapasztalt, más szavakkal a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelt összességeként áll össze. A tudás, a megértés a különböző álla­potaiban, más szóval tudatállapotokban, különböző. Attól függően, hogy elménk jelenlegi tudatosságának állapotában az anyag vagy az intelligencia értékei dominálnak jobban, hét különböző tudatállapotot különböztethetünk meg. Az átlag ember az első három tudatállapotot ismeri, de egyetlen valóságként csak a harmadikat fogadja el, mivel figyelme erre össz­pontosul. Korábban láthattuk, hogy az abszolút és a relatív együtt alkotja a teljes valóságot, ezért az abszolút megismerése nélkül csak rész igazságot kapunk. Ameddig tudatunk nem fogja át a megnyilvánulás össze szintjét, addig nem mondhatjuk hogy ismerjük a végső igazságot. Az abszolúttal először a transzcendentális tudatnál találkozunk, majd később, ahogy az abszolút áthatja tudatunkat, úgy érhetjük el a többi magasabb tudatállapotot.

A hét tudatállapot a következő:
  1. Mély alvás. Ebben az állapotban nincs felfogás, nincs érzékelés.
  2. Álmodás. Ez az állapot hasonló a mély alváshoz, annyi különbséggel, hogy az elménk az eltárolt, ébrenléti állapotban szerzett információkkal van elfoglalva, melyekből egy illu­zórikus valóságot teremt. Ebben az állapotban az ember egy képzelet szülte valóságban találja magát.
  3. Ébrenlét. Az elmének ebben az ébren levő, de nem megvilágosodott állapotában a tár­gyakról való érzékszerzés működik, de a Tiszta Tudatról nem vagyunk tudatosak. A tárgy érzete elnyomja a Tiszta Intelligenciát. Az érzékelésben az érzékelés tárgyait, mint a valóság egy “kiszínezett” változatát, egy “előítéletekkel tévesen felruházott” változatát érzékeljük. Minél több stressz van az idegrendszerben annál távolabbi képet kapunk a valóságtól.
  4.  Transzcendentális tudat. Ebben a tudatállapotban csak az abszolút teljesség vagyunk, a lét Tiszta Tudat állapotában, túl a relatív aspektusokon, túl az érzékelt dolgokon (gondolatok, érzéktapasztalatok, stb…), semmilyen relatív aspektust nem érzékelünk.
  5. Kozmikus tudat. Megértjük, felfogjuk mind az abszolútat, mind pedig a relatív aspek­tusokat. Ebben a tudatállapotban a belsőt (a nem változó, Tiszta Tudat) és a külsőt (a vál­tozót, ami nem a Tiszta Tudat), mint elkülönített értékek ismerjük fel. Ez már a meg­világo­sodás állapota.
  6. Isten tudat. Az elmének a Tiszta Tudatról alkotott tiszta belső képe alapján a külső érzé­kelés egyre élesebb, kifinomultabb, tisztább. Ez olyan, mint amikor valaki stabilizálja a belső erőt, azon belső értékeket, melyek a külső értékek határozott és tiszta, torzítás és félelemmentes megismeréséhez szükségesek. Amikor valaki ezáltal eléri a tisztaságnak és tökéletességnek legmagasabb elérhető szintjét, a külső relatív értékeket a belső abszolút értékek tökéletes, dinamikus megjelenéseként érzékeli.
  7. Egység tudat. A teljes megvilágosodás eme állapotában a Természeti Törvények egyesített mezeje, az Önvaló, a Tiszta Tudat válik az egyetlen tapasztalattá. A teljes egységnek ez a tapasztalása átjárja az egyéni tudatosság minden szintjét, a gondolatot, a beszédet, a cselek­vést. A megkülönböztető, eldöntő minőség fennmarad, tehát az elme felfogja a tudatosság ellentétes értékeit. Fennmarad a relatív értékek vizsgálatának lehetősége, de ahelyett hogy ezeket “kis teljességként” (úgy mint virág, hegy vagy galaxis) fogná fel, mindig a TELJES­SÉGET, az Egyesített Mezőt látja. A belső valóságot immár semmilyen külső tapasztalat nem homályosítja el, s a külső relatív értékek érzékelése örökkön éles marad. Ebben az állapotban az élet minden területén (relatív és abszolút, objektív és szubjektív) teljes élet élhető. A virág látható, de az Önvalót nem homályosítja el, a “kis teljességek” érzékel­hetők, de a végtelenség nem árnyékolódik be. Egy hasonlattal élve ez olyan, mint ahogy az aranyműves látja a formát, de tisztában van, hogy minden forma aranyból van.
 A Védikus Irodalom Vaisheshik fejezete a cselekvés, tapasztalatszerzés összes lehetséges formáját összegzi.

A Samkhya összegzi az összes létrejöhető tapasztalat alapjául szolgáló alapértékeket. Ha jobban átvizsgáljuk az emberi fiziológia működését, akkor azt tapasztaljuk, hogy számok kombinációi teszik lehetővé számunkra azt, hogy különböző, a számokon túli tapasztalataink legyenek. Például számokon túlmutató tapasztalat a látás, mely során az aktiválódott (1-es számmal jellemezhető) és a nem aktiválódott (0-val jellemezhető) neuronok kombinációi szolgáltatnak információt a kép kialakításához. Számokon túlmutató tapasztalatok lehetnek még pl. gondolkodni a boldogságról, megvilágosodásról, vagy érezni a boldogságot, szerel­met, szánalmat, vagy hallani és élvezni a zenét, látni a virágot és tulajdonképpen az emberi tapasztalatok igen magas számú skálája. Tapasztalat nem csak a megnyilvánulás legdurvább szintjén, a fizikai világban lehetséges, hanem a megnyilvánulás összes szintjén. A Samkhya 25 alapértéket sorol fel melyek különböző arányú kombinációi megadják a cselekvés és tapasztalatszerzés bármely lehetséges formáját a megnyilvánulás összes szintjén. A Samkhya által felsorolt 25 alapérték:

– Purusha: ami az abszolút tiszta intelligencia, a transzcendens megtapasztalásával kapcsolatos
– Prakriti: ami az egyén nem megnyilvánult természetével kapcsolatos (mint egy még ki nem csírázott, de már megduzzadt mag)
– Mahat: ami az egyéni elmének a kozmikus elmével összhangban való széleskörű, átfogó gondolkodását biztosítja
– Ahamkar: én érzés, egyéniség érzése
– Manas: egyéni elme
– 5 Karmendriyas: a cselekvés szervei által való tapasztalás (nyelv mint a beszéd szerve, ke­zek, lábak, a kiválasztás és a szaporodás szervei)
– 5 Gyanendriyas: az érzékelés 5 módja (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés)
– 5 Tanmatras: anyagi megjelenés formátumai (légnemű, hő és fény, folyékony, szilárd, tér másnéven üresség)
– 5 Mahabhutas: az 5 őselem (tér, levegő, tűz, víz, föld)
 
 
A Yoga által a tapasztalás átfogja a megnyilvánulás összes szintjét. A megismerő megismeri az abszolútot. Az abszolút minősége fokozatosan áthatja a megismerő elméjét. A relatívat kiegészíti az abszolút, a megismerés folyamata révbe ér. Miként megy ez végbe? A megis­me­rés folyamatában a megismerő fokozatosan megismeri a megnyilvánulás finomabb szintjeit. Ez azt jelenti, hogy az anyagi minőségek kiegészülnek az intelligencia minőségeivel. Egy idő után a megismerő egyszer-egyszer, majd egyre sűrűbben megtapasztalja a legfinomabb szintet, a Tiszta Tudat állapotát, majd egyszer már a Tiszta Tudat állapota nem vész el. E folya­mat során a megismerő ráébred, hogy bármely dolog atomokból áll, az atomok elemi részecs­kékből épülnek fel, az elemi részecskék egy bizonyos mező hullámzásai, s ráébred hogy ezek a mezők egy minden alapjául szolgáló egyesített mező megnyilvánulásai. Mikor a megfigyelő megtapasztalja a Tiszta Tudat állapotát ráébred, hogy ugyanez, az objektív világ alapjául szolgáló egyesített mező képviseli a saját szubjektumát jelentő intelligencia végső, torzítás mentes állapotát is, végső soron ráébred, hogy a szubjektivitás végső valósága megegyezik az objektivitás végső valóságával. A Yoga eszerint az intelligenciának az egye­sítő minőségét tárja fel. A Védikus Irodalomban Patanjalinak a Yoga filozófia című könyve tárja fel ezt a területet, melyben többek közt leírja azt is, hogyan lehet a megnyilvánulás összes szintjét megtapasztalni. A megtapasztalás módszereként a meditációt említi. Hogyan tapasztalhatjuk meg, hogy mind az objektív és mint a szubjektív aspektus a Tiszta Tudatból, a Lét állapotából származik? Egy tanító által gondosan kiválasztott gondolatot felvéve a meditáció során ennek finomabb és finomabb állapotait tapasztaljuk meg. Ebben az esetben kezdetben a gondolat az objektum és a gondolkodó elme a szubjektum. A tapasztaló az elme, mely megtapasztalja a gondolatok egyre finomodó állapotait. Végül mind a gondolat, mind pedig a gondolkodó elme eljut a Tiszta Tudat állapotába, a transzcendensbe, ahol a gondol­ko­dó összeolvad a gondolattal, megszűnik az objektum és a szubjektum különbsége, az egyéni elme kozmikussá válik, felveszi a tiszta intelligencia, a lét állapotát.
 
 
Mikor a megismerés folyamata révbe ér az egységben, a megismerőnek, a megismerés folya­matának és a megfigyeltnek a fogalma azonnal kiemelkedik. Ennek eredményeként felbukkan egy dinamikus aktivitás, a Karma, mely a tevékenységek vizsgálatának területe, egy tapasz­ta­lat­szerzésre való terület. Ezen területen folytatott tapasztalatszerző, analizáló, vizsgálódó minőség pedig a Karma Mimamsa. A karmát sokan félreértelmezik. A karma cselekvést jelent. Minden ami cselekvés, az karma. Karma a beszéd, a gondolkodás, és a fizikai cselek­vés is. A cselekvés nem más, mint bizonyos rezgésszámú rezgés, vibráció keltése. Egy alma felemelése is bizonyos vibrációt kelt, mely a levegőben tovaterjed. Amikor vibrációt keltünk, az tovaterjed, majd beleütközik a falba és visszaverődik a cselekvőre. A hatás és az ellenhatás egyenlő. Van amikor közelről verődik vissza, ilyenkor a visszahatás gyorsan megérkezik, van viszont amikor távolról verődik vissza, mint például egy távoli csillagról, ilyenkor pedig az ellen­hatás később érkezik meg. Valakinek a cselekvése által keltett hatás mindig vissza­ve­rődik a cselekvőre, mert ő volt az, aki előidézte ezt. A cselekvés maradványaiként tapasztalat-benyomások keletkeznek. A tapasztalat-benyomások a karma, a cselekvés legfinomabb maradványai. Az elme legfinomabb szintjén, ahol a Lét elmévé válik, tartják fenn létezésüket. Ezen a finom síkon kezdődik el a teremtés, és a karma, másnéven a cselekvés által keltett benyomások hatására a Lét felveszi az elme szerepét. Minél erősebb egy tapasztalat-benyo­más, annál nagyobb kötő ereje van. A relatív szinteken nem tudunk kibújni a karma alól, sem a karma hatása alól, viszont csökkenteni tudjuk a tapasztalat-benyomások kötő erejét. Ekkor a megnyilvánulás legfinomabb szintjén, az ok-okozati tör­vények ugyanúgy fenntartják létezé­süket, mi csak annyit teszünk, hogy az elmében egy olyan helyzetet teremtünk, mely során a cselekvés nem hagy olyan erős benyomást bennünk. A karma filozófiája megtanít bennünket arra, hogy ha a tiszta tudat megfelelőképpen áthatja elménket, akkor a cselekvés által létrejött benyomások nem fogják elnyomni az elme alap természetét. Az elme alaptermészete nem a vándorlás. Ezen sokan még csak nem is gondolkodtak. Az elme alaptermészete a tiszta boldogság tudat. Mikor ezzel átitatódik az elme, a cselekvés a lét szintjéről működik, és a karma elősegíti az élet evolúciós irányát.
 
A Yoga és a Karma Mimamsa együtt a Védant teljesen ellentétes minőségeként találja magát. A Védant a magára hagyott teljesség, amely teljesen éber, maga a lét. Az a teljes minőség mely magasabb rendű, több, mint szimplán a tudatosság részeinek gyűjteménye. A lét természetében megnyilvánulatlan, a karma az, amely miatt megnyilvánul. A lét abszolút, tiszta tudat, míg a karma a tudatos elmén alapul. A lét, a tiszta tudat, a karma következtében nyilvánul meg, veszi fel az elme szerepét. A lét természetében végtelen egység, a karma az, ami az egységen belül kialakítja a különbözőségeket. Így annak ellenére, hogy a lét az eredete a karmának, mégis természetében a karma teljesen ellenkezője a létnek.
 
Nyaya
  
Vaisheshik
  
Samkhya
a tapasztalás során a konkrét és az absztrakt jellemzőket egyidejűleg felfogó minőség
a tapasztalatszerzés lehetséges módjai
részletezi az összes tapasztalat alapjául szolgáló alapértékeket
 
 
 
Védant
  
Karma Mimamsa
  
Yoga
az intelligencia abszolút minősége, a Lét minősége
az intelligencia tapasztaló, vizsgálódó, elemző minősége
az intelligencia egyesítő minősége
 
A valóság két értéket egyszerre tartalmazó szerkezetének a tudása a Védikus Iroda­lomban, azaz a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan együtt képviseli a teljes valóságot.
 
A Védikus Irodalom következő kétszer hat csoportba osztható kötetgyűjteményeinek össze­foglaló neve Upa-Véda. Ezek megmutatják nekünk a világ valódi arcát. Felhívják figyel­münket, hogy az anyagi világ egyetlen valóságának látszata nem a teljes valóság. A valóság két értéket egyszerre tartalmaz szerkezetében: elsődleges-másodlagos. A teljes valóságot a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan együtt képviseli. Amikor a Tiszta Intelligencia, a Tiszta Tudat megnyilvánul anyagi világként, akkor az intelligencia a háttérbe vonul. Az anyagi teremtés lesz az elsődleges, de mögötte mindig is ott áll az intelligencia. A Chandras, a meg­nyil­vánulás sokrétűsége elrejti a Vedát, ezért a Véda mögöttes lesz és nem elsődleges. Az Upa-Véda jelentése mögöttes, másodlagos Véda, ezért kapta ez a csoport ezt a nevet. Ezen aspektusok továbbá rávilágítanak a különbségek egysége fogalom mögött levő tartalomra, és a valóság három az egyben alapszerkezetére, melyet a Samhita, Rishi, Devata, Chhandas aspektusokkal határoztunk meg.

A fent említettek teljes megértése, és ezen elvek elsajátítása tökéletes egészséghez vezet, tökéletesíti az oktatást, a kormányzást, a gazdaságot, felvirágoztatja az élet minden oldalát.

 
A Gandharva Véda az intelligenciának a harmonizáló, összehangoló minősége. A részeknek a harmonikus egységhez hangolásának a tudománya, az egyénnek a természettel teljes összhangba hangolásának az ismerete.
 
A Dhanur-Véda bemutatja azt, hogy hogyan tartja fent az intelligencia változatlan, önma­gában teljes, tiszta természetét, miközben a megnyilvánult teremtésben támogatja a változást, elősegíti a transzformációt. Ez a minőség biztosítja minden változás tökéletes egyensúlyát, rendjét, folyamatosságát és evolúciós irányát. Egy példával illusztrálva ezt, az emberi fizioló­giában ennek a tulajdonságnak a megnyilvánulásaként megfigyelhetjük, ahogy a test egysége fennmarad, miközben sejtjei folyamatosan elhalnak és helyettük újak keletkeznek.
 
A Stapatya Véda a természeti törvényekkel összhangban való alkotás tudománya. Mind az egyéni mind pedig a kozmikus szinteken a Stapatya Véda képviseli annak a tudományát, ahogy tökéletes rendet, a természeti törvényekkel való harmonizáltságot hozunk létre a dolgok szerkezetében. A teljesség tökéletességének létrehozása a részekből a mindentudás által. Tökéletes rendet teremt a részek között, és a részek és az egész között. Ez a rend jellemzi a teremtés összes aspektusát és a megnyilvánulás minden szintjét.
 
A Harita Samhita az intelligenciának a gondoskodó, fenntartó minősége. Ez az erő biztosítja a részek fennmaradását a teljesség mindentudása által.
 
A Bhel Samhita bemutatja, ahogy az intelligencia a fejlődés folyamán egyensúlyt tart az alkotó és romboló erők között. A Védikus irodalomban a Bhel a természeti törvényeknek a védelmet nyújtó aspektusa. Elkülöníti a változás folyamatában a nem kívánt elemeket, mely által fenntartja az egyensúlyt.
 
A Kashyap Samhita azt a minőséget fejezi ki, ahogy az intelligencia fenntartja mindkét oldal (rész és egész, csend és dinamizmus) egyensúlyát, s ahogy biztosítja a részek teljesen egyenértékű kezelését.
 
Gandharva Véda
  
Dhanur Véda
  
Stapatya Véda
az intelligencia harmonizáló, összehangoló minősége
az intelligencia változást támogató minősége közbeni változatlan minősége
alkotás a természeti törvényekkel összhangban
 
 
 
Kashyap Samhita
 
Bhel Samhita
 
Harita Samhita
az intelligencia egyenértékűség minősége
 
az intelligencia elkülönítő minősége
az intelligencia gondoskodó minősége
A Védikus Irodalom Upa-Véda csoportjába tartozó következő 6 kötetgyűjteménye bemutatja, hogyan küszöböli ki az intelligencia az intellektus azon hibáját, ahogy az élet területeit elkülönülten érzékeli az élet teljes, holisztikus mivoltától. Ezen kötetek nevei Charak Samhita, Sushrut Samhita, Vagbhatt Samhita, Madhav Nidan Samhita, Sharngadhar Samhita, Bhava-Prakash Samhita. Ezek többek között tartalmazzák a tökéletes egészség tudását, valamint a tökéletes koordináció tudását.
 

Charak Samhita

 
Sushrut Samhita
 
Vagbhatt Samhita
az intelligencia kiegyensúlyozó és együtt fenntartó minősége
az intelligencia elkülönítő minősége
az intelligencia összeköttetést biztosító minősége
 
 
 
 
Bhava-Prakash Samhita
 
Sharngadhar Samhita
 
Madhav Nidan Samhita
az intelligencia megvilágosodás minősége
az intelligencia magasabb egységbe foglaló minősége
az intelligencia helyzetfelmérő minősége
 
A Charak Samhita alaptémája az intellektus hibájából adódó határtalan érzékelés és a relatív, korlátozott érzékelés közötti elkülönülés megszüntetése. Megmutatja, hogyan kerülhető el a határtalanság elvesztése. Az ember elméje, mikor a Tiszta Tudat minőségével megfelelőképpen átitatódott, akkor az érzékelés során tudatos lesz egyidejűleg az érzék­sze­rvek által a relatív világról szolgáltatott érzéktapasztalatokról, valamint a tudat torzításmentes abszolút Tiszta Intelligencia minőségéről is. Ekkor az elme már tudatos a határtalanról, a tiszta Önvalóról, és nem csak a korlátozott állandóan változó relatív értékekről. A Charak Samhita továbbá bemutatja a megnyilvánulás összes szintjét figyelembe véve az összes olyan tényezőt, mind az elme és mind a test szempontjából, ami hozzájárulhat az egyén tökéletes boldogságának eléréséhez, és az egyensúlyának fenntartásához. Ennek a tudásnak a neve Ayur-Véda. Mivel a gondolkodást az idegrendszer fizikai állapota jelentősen befolyásolja, ezért bármely olyan tényező, ami az idegrendszer állapotára hat, a meditációt, a gondolkodás folyamatát is befolyásolja. Ezért foglalkozik számos könyv a test és az idegrendszer tökéletes egyensúlyban való tartásával, és az ezt befolyásoló helyes étkezéssel, tevékenységekkel, stb…
 
A Sushrut Samhita az intelligencia elkülönítő minősége, ami arra utal, hogy nincsenek össze­vegyítve a különböző aspektusok. A Sushrut Samhita minőség az, ami úgy teszi elkülö­níthetővé a természeti törvények különböző aspektusait, hogy köztük a mindentudás alapján különbséget tud tenni. A Sushrut szó azt jelenti jól hallható, azaz minden hang, minden szótag tisztán elkülöníthető a többitől ugyanúgy, mint az emberi fiziológia részei, vagy a természeti törvények aspektusai, mégis működés közben tökéletes harmóniában vannak. Ez a minőség teszi lehetővé a beazonosítást, a tiszta érzékelést, a megfigyelést.
 
A Vagbhatt Samhita az intelligencia összeköttetést biztosító minősége, ez által jön létre a kommunikálás, közlés, összeköttetés a részek között, és a részek és az egész között.
 
A Madhav Nidan Samhita az intelligencia helyzetfelmérő minősége, mely lehetővé teszi hogy egy bizonyos részt a többi rész, valamint az egész összefüggésében lássunk.
 
A Sharngadhar Samhita az intelligencia magasabb egységbe foglaló minősége, mely minőség a részeknek nagyobb csoportokba, részegységekbe, egységbe foglalását fejezi ki. A Védikus Irodalom Shangadhar Samhita része Shivára is hivatkozik, akinek fején Hold van, mely szimbolikus jelentésében a gyógyító és tápláló növényeket, ásványokat foglalja össze.
 
A Bhava-Prakash Samhita az intelligenciának a megvilágosodás minősége.

Folytatjuk…

A teremtés létrejöttéért, fenntartásáért felelős erőknek a tudását a Védikus irodalom 6 külön­böző kötetgyűjteménye tartalmazza, melyek összefoglaló neve a Veganda. Ezen kötet­gyűj­temények pedig a Shiksha, Kalp, Vyakaran, Nirukt, Chhand és a Jyotish.


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

  • Muliczné Erdős Emma

    Szeretném elvégezni a TM tamfolyamot az ingyenes tájékoztatón amit Dienesné Erika DEbrecenbe tartott október 13-án ott voltam. Nem találok sem telefon számot, sem a tamfolyamra jelenkezni lehetőséget.

    • Kedves Emma, elküldtem Erikának az elérhetőségeit.

Régebbi cikkek