A tudatkutatás legújabb eredményei

2006-02-13 | 21:10 0 hozzászólás

Cikk megosztása:

Szerző:

Cimkék:

Magyarországon az elmúlt hetekben megjelent az elsõ metaelméleti válogatás. A Stratégiakutató Intézet metaelméleti kutatócsoportja másfél-két éves kutatás eredményeképpen publikálta tizenhét hazai szerzõ elsõ közös tanulmánykötetét. A szerzõk között egyaránt van szociológus, filozófus, fizikus, közgazdász, genetikus, jövõkutató, zeneszerzõ, vallásfilozófus. 

Tudományos korunkban a tudat és az emberi elme, illetve intelligencia vizsgálatát a pszichológia tudománya próbálja kideríteni. Ez a tudományterület a modern természettudományos módszerek megközelítéseihez hasonlóan próbálja meg feltérképezni az emberi elme és tudat mûködésének törvényszerûségeit. A tudományos módszerek és elméletek rohamos fejlõdése ellenére azonban a pszichológia tudománya még mindig hiányát szenvedi egy teljesen átfogó és koherens központi tudatelméletnek, melynek segítségével a modern fizika elméleteihez hasonlóan a tudatos elme szerkezetét és a tapasztalási folyamat törvényszerûségeit értelmezni tudná. Ennek egyik legfõbb oka, hogy noha ez a tudomány elsõdlegesen a tudatosság mibenlétének kiderítését tûzte ki központi céljául, ennek ellenére a pszichológia egyetlen területe sem magával a tudatossággal, hanem annak felszíni összetett területeivel, a tudatos tapasztalás és viselkedés vizsgálatával foglalatoskodott. 
A tudat vizsgálatának összehangolt kutatóprogramja nélkül pedig a pszichológia egységes elméleti alap nélkül maradt. Annak ellenére tehát, hogy lassan száz éves fejlõdése alatt a pszichológia központi kérdéskörei ugyanazok maradtak, a pszichológia továbbra sem volt képes egységes elméleti keretek között értelmezni, illetve összesíteni feltárt eredményeit, s így a pszichológia egyes területei között látszólag semmilyen kapcsolat sem tárható fel.

Az egységes elméleti alap hiánya mellett ugyanakkor a pszichológia összesítõ fejlõdést sem mutat. Vagyis az egyes területeken megfigyelhetõ elképzelések idõvel önmagukat ismétlik. Az összesítõ fejlõdés hiánya jellemzi a szociológiát vagy a társadalomtudományt is. A társadalomtudományi enciklopédia például „rendszerezetlen tudáshalmazként” definiálja a szociológiát .[1] A tudományos világban a pszichológia és a szociológia tudományára, mint koherens elméleti alapokkal nem rendelkezõ, pre-apradigmatikus tudományágakra tekintenek, olyan területekre, melyek még saját „Newtonjukat” és „Maxwelljüket” várják.[2] A pszichológia elsõdleges feladata tehát egy olyan átfogó tudatelmélet megalkotása, melynek segítségével a mentális jelenségek teljes tartománya és szerkezete értelmezhetõ.

De miért is nem sikerült eleddig ilyen átfogó elméletet megalkotni a pszichológián belül – merült fel a jogos kérdés? Mint mondottuk, a tudatosság mibenlétének kiderítésére a modern pszichológia elsõdlegesen az éber és álom tudat állapotában megfigyelhetõ mentális és tapasztalási folyamatok vizsgálatára összpontosította figyelmét. Az éber tudat állapota viszont a tudatosság igen összetett formája, mely az agyfiziológia erõsen izgatott vagy gerjesztett állapotát tükrözi. Az éber tudati mûködésbõl származó adatok vizsgálatával tehát nehézkes lenne a tudat átfogó és koherens elméletét megalkotni. Ez a helyzet hasonlatos ahhoz, mint amikor a fizikában a kvantumelméletet a magas hõmérsékletû összetett makromolekulák vizsgálatából szeretnénk megalkotni.[3] Ez utóbbi esetben a megoldást az összetett makromolekulák hidrogénatommal való felcserélése nyújtotta. Ehhez hasonlóan a pszichológiában a megoldást a tudatosság egyszerûbb és sokkal alapvetõbb szerkezetének tanulmányozása szolgálta. Ez utóbbira pedig – tudományos értelemben – a ’60-as évek elejétõl van mód, amikor is Maharishi Mahesh Yogi jóvoltából világszerte elérhetõvé vált egy olyan következetes tudati eljárás – Transzcendentális Meditáció (TM) és késõbb a TM-Szidhi technika –, melynek segítségével egyszerû és természetes módon a tudatosság legegyszerûbb állapota –, amit Maharishi tiszta tudatnak nevez – közvetlenül megtapasztalható és hatásai objektív tudományos módszerekkel vizsgálhatók.

Noha manapság már többféle tudati vagy meditációs eljárás is ismert – melyek eredményességét a szerzõ nem vonja kétségbe –, ennek ellenére azonban több érv is felhozható amellett, amiért jelen értekezésünkben az átfogó tudatelmélet megfogalmazásánál a Maharishi-féle vagy védikus tudati módszerek – TM és TM-Szidhi – gyakorlati és elméleti rendszerét használjuk. Ezen érvek pedig a következõk:

  • 1) A TM technika az egyik legszélesebb körben gyakorolt mentális módszer az egész világon, ahol a meditálók tapasztalatai a néhány hetestõl egészen a 30 éves tapasztalatokig is kiterjednek.
  • 2) A TM technikát világszerte egy roppant következetes, standard formában oktatják, ami közvetlen biztosítékot nyújt tudományos értelemben arra, hogy a gyakorló alanyok valóban ugyanazt a mentális módszert gyakorolják.
  • 3) Mára rendkívül sok tudományos kutatás vizsgálta a TM és a TM-Szidhi technika pszichológiai, fiziológiai, társadalmi hatásait. Jelenleg egyetlen más tudati módszer sem rendelkezik ilyen átfogó és elméleti értelemben jól használható kutatási háttérrel, valamint az összehasonlító vizsgálatok értelmében a többi módszer nem fejt ki sem pszichológiai, sem fiziológiai értelemben sem, ilyen átfogó és jól dokumentálható hatást[4],[5].
  • 4) A jelen értekezés szezõje – maga is TM és TM-Szidhi gyakorló – tapasztalatok és elméleti tudás tekintetében ezekrõl a technikákról rendelkezik a legtöbb információval.
Igazából Maharishi volt az, aki eredetileg azzal a kijelentéssel élt, hogy minden egyes tudatállapo­tot a neki megfelelõ egyedi fiziológiai mûködés jellemez, s aki erre alapozva megjósolta, hogy a tiszta tudat tapasztalatához tartozó fiziológiai paraméterek teljesen eltérõek az éber, az álom és a mélyalvás tudatállapotok jellemzõitõl.[6] Valójában ez az elõrejelzés motiválta Dr. Wallace-t kutatásai megkezdé­sére, melyek az EEG, a bõrellenállás és az anyagcsere folyamatok vizsgálatával igazolták egy negye­dik tudatállapot megjelenését a TM gyakorlat alatt.[7],[8] A fiziológiai mérések egyik legfontosabb felfe­dezése a tiszta tudat tapasztalatánál jelentkezõ teljes agyhullám koherencia, melybõl a kutatók az ideg­rendszer szintjén kialakuló, illetve jelenlévõ esetleges makroszkopikus kvantumkoherencia jelenlétére következtettek. A késõbbi kutatások tovább erõsítették ezt az elképzelést, így ma azt mondhatjuk, hogy az öntudat, és azon belül a tiszta tudat állapota az idegrendszer szintjén kialakuló kvantumkohe­rens állapot, s egyfajta Bose-Einstein kondenzátumként a kvantumterek vákuumállapotával hozható szoros kapcsolatba, amit most már a logikai bránmodell segítségével le is vezethetünk és modellezhe­tünk. Ez az új tudatállapot tehát a tudat átfogó és alapvetõ elméletének megfogalmazása szempontjá­ból óriási felfedezésnek számított és a továbbiakban a tudatkutatás hidrogénatomja szerepét töltötte be. Elméleti szempontból ez az új tudatállapot a következõk miatt is fontos. 
3.1.    A tudattér

Maharishi Védikus Tudománya az éber tudatban három alapvetõ alkotóelemet különböztet meg, ezek pedig a következõk: a megfigyelõ (a védikus tudományban ezt Rishi-nek nevezik), a megfigyelés folyamata (ezt Dévatának hívják) és a megfigyelés tárgya (Csandasz). Ez a három minõség az éber tudat állapotában jól elkülöníthetõ, míg a tiszta tudat tapasztalatakor ez a megkülönböztetés megszûnik és a tudat önmaga tapasztalójává válik (ezt az egységes minõséget Szamhitának nevezi a védikus tudomány). Maharishi Védikus Tudománya értelmében tehát a tudatnak létezik egy egységes, legalapvetõbb állapota – a tiszta tudat vagy éber megfigyelõ minõség –, valamint a tudatosság három alkotó elemének végtelen kombinációjából felépíthetõ tapasztaláshalmaz (összesen tehát a tudat és a tudás négy minõséggel bír), mely az egységes állapot belsõ szimmetriájának megtörésével vagy torzulásával áll elõ.[9] A „Ki néz kit, és hogyan néz”címû fejezetében a fent olvasható három tudati minõség különféle kombinációinak néhány csoportját mutatja be Varga Csaba.

E nézõpont értelmében a tudatosság minden minõsége a tiszta tudat egységes mezejének fluktuációja vagy rezgéseként értelmezhetõ, mely nézõpont viszont már szorosan összekapcsolható a modern fizika valóságról feltárt, föntebb bemutatott szerkezetével.

A tudomány történetébe tehát elsõ alkalommal vagyunk olyan helyzetben, amikor a tudatosság legalapvetõbb állapota közvetlenül vizsgálható és az így feltárt belsõ szervezõdés – a látszólag eltérõ nyelvezet ellenére – a fizika elméleteivel szoros párhuzamba állítható és általa a tudat tudományosan is precíz elmélete megfogalmazható. Maharishi szerint tehát az elõbbi három-az-egyben szervezõdés megjelenése minden esetben tudatosság jelenlétét feltételezi, s mivel ez a szervezõdés – mint korábban a tudomány eredményeinél is láttuk – a valóság minden szintjén kimutatható, ezért elviekben kijelenthetõ, hogy a valóság tudattermészetû, melynek szervezõdését a megfigyelõ, a megfigyelés folyamata és a megfigyelés tárgya között kialakuló belsõ dinamikus kölcsönhatás vagy szimmetria formálja és határozza meg. Mivel ez a szervezõ dinamizmus szolgálja a valóságról alkotott tudatos tapasztalataink és azok logikai értelmezését, vagyis a tudás szerkezetét is, ezért Maharishi rávilágít, hogy a tiszta tudat egységes természetében honoló önviszonyuló vagy önkölcsönható dinamizmus egyúttal a tudás, azaz a véda (szanszkritul a véda tudást jelent) szervezõ aktivitása is. A tudás és a tudat belsõ szerkezetét tehát a rezgõ vagy fluktuáló tudat és az azt átható csendes önviszonyuló tudatosság egysége képezi. Az átalakulás belsõ dinamizmusában Maharishi négy fõ lépést vagy belsõ aktivitást különböztet meg, melyek a következõk:

 
 
Pradhwamsa-Abhāva: Lecsendesedési folyamat
Atyanta-Abhāva: Abszolút absztrakció vagy elvonatkoztatás (abszolút általánosítás, vákuum)
Anyonya-Abhāva: Önviszonyuló vagy önkölcsönható állapot az általánosítás terében
Pārg-Abhāva: Az új rezgés megjelenése, kifejezõdése
 
A tudat, vagyis a valóság minden rezdülését (a védikus irodalomban ezt mantrának nevezik[10]) te­hát ez a négy lépést tartalmazó belsõ csendes átalakító aktivitás (ezt a szervezõ minõséget a védikus irodalomban brahmanának nevezik) hozza létre és alakítja át egyik rezdülésbõl a másikba, így ennek pontos fizikai megfelelõjének megadása képezi a kulcsot a tudat és a tudás szerkezetének megadásá­hoz – ez a dinamika összefüggésbe hozható a húrelméletek úgynevezett flop-átmenetével. Ennek irányvonalát tökéletesen kifejezi Maharishi okfejtése, mellyel megvilágítja, hogy „az abszolút absztrakció vagy általánosítás szervezõdésébõl az önviszonyuló, önkölcsönható tudatminõség (Anyonya-Abháva) a régi és az új rezgés memóriája (a védikus tudományban Szmriti) révén emelkedik ki. Az önkölcsönhatásban szunnyadó memóriaértéknek köszönhetõen az intelligencia ezen szintje végtelenül rugalmas”[11] – mely utóbbi jelzõ egyértelmûen topológiai sajátosságra utal. Vagyis az abszolút általánosított minõségek memóriaként funkcionálnak, melyek dinamikus gerjesztési vagy leképezési kapcsolatban kell, hogy álljanak a benne beágyazva lévõ önkölcsönhatás szingularitásával, melyet a kölcsönösen egyértelmû megfeleltetés és az alapvetõ rezgés transzformáció miatt holog­rafikusan is értelmezhetünk. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor a fizikai valóság szervezõ rezgései és a tudat rezgései között képezhetõ egyértelmû megfeleltetés révén igazolni tudjuk a két tér izomorfizmusát, s így a közös matematikai háttér alkalmazásával posztulálni tudjuk az értekezés céljául kitûzött tudat-holomátrix fogalmát.

Dienes István, mérnök-kutató 

Folytatjuk eme nagyszerû könyvbõl való szemezgetõ-kedvcsinálónkat Szász Ilma írásával…

[1] Kuper A., and Kuper J.: The social science encyclopedia. Boston: Routledge and Kegan Paul, 1985.
[2] Ilyen egyesített nézõpont megalkotását célozta meg nagy sikerrel Ken Wilber, s az általa megalkotott „világfilozófia rendszer”, illetve Stnaislaw Grof és Wilson, Robert Anton új pszichológia és tudatelmélete is.
[3] Lawrence H. Domash:The Transcendental Meditation technique and quantum physics: is pure consciousness a macroscopic quantum state in the brain?, Scientific Research on Maharishi’s Transcendental Meditation and TM-Sidhi program, Collected papers volume 1., theoretical papers, 1977.
[4] Eppley K., Abrams A. I., and Shear J.: The effects of meditation and relaxation techniques on trait anxiety: A meta-analysis, paper presentetd at the annual meeting of the American Psychological Association, Toronto, 1984.
[5] Ferguson P. C: An integrative meta-analysis of psychological studies investigating the treatment outcomes of meditation techniques, Dissertation Abstracts International, 1981:42, 1547B.
[6] Maharishi Mahesh Yogi: The science of Being and the art of living, Livngston Manor, NY. 1966: pp. 192–134
[7] Wallace R. K: Science. 1970:167, 1251.
[8] Orme-Johnson D. W: Psychosomatic Medicine. 1973:35, 341.
[9] Egy ehhez hasonló hármas alaptagozódást vesz alapul Ken Wilber is, aki az integrál nézõpont felvételével próbálja meg elérni azt az egységes szintet a pszichológiában és más tudományágakban, ami eddig ezekbõl a tudományokból, mint láttuk hiányzott.
[10] A mantrák a tudatmezõ megnemnyilvánult hangrezgései, alapvetõen tehát az egész világ alapját ilyen hangrezgések alkotják, melyek a vákuum belsõ, longitudinális mozgásával hozhatók párhuzamba. Ez magyarázattal szolgál a zene Dunkel Norbert értekezésében megfogalmazott fontosságára és egyetemességére is.
[11] Az idézet Maharishi Mahesh Yogi: Maharishi’s absolute theory of defence 1994- címû könyvének 516. oldalán található leírásából származik.

DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek