A tiszta tudat és az egyesített mező azonosságának további részletei

2005-03-13 | 17:32 0 hozzászólás

A tudat különböző, TM-szidhi gyakorlat közben jelentkező rezgésmódusai közül öt feleltethető meg azoknak az objektív rezgésfajtáknak, melyek az anyagi teremtés létezéséért felelősek. Ezeket finom összetevőknek, védikus nyelven tanmatrasnak nevezik (Maharishi Mahesh Yogi, 1969).

Ezen összetevők névszerint – a legalapvetőbbel kezdve a sort – a következők: akasha vagy tér; (szószerinti fordításban elsődleges tér) tanmatra, vaju vagy levegő; tanmatra, agni vagy tűz; tanmatra, dzsala vagy víz; tanmatra és prithivi vagy föld; tanmatra. (Ezeket a tanmatrákat szükségszerűen meg kell különböztetnünk az öt durvaelemtől vagy mahabutától, melyeket szintén akash, vayu agni stb. névvel illetnek, s melyeket a klasszikus téridővel és a négy durva anyagi minőséggel szoktak párhuzamba állítani (Hagelin, 1983).
 
Érdekes módon hasonló belső szerkezetet találunk a relativisztikus és renormálható kvantumtérelméleti leírásokban is, ahol szintén őt alapvető kvantumteret vagy spin típust különböztetnek meg egymástól a szakértők. Ezek sorrendben a 2-es spinű graviton (a térgörbületért és gravitációért felelős kvantumtér), a 3/2 spinű gravitinó (a graviton szuperpartnere), az 1-es spinű erőterek, az ˝ spinű anyagi terek és a szimmetriatörésért felelős 0-s spinű higgs terek.
 
A most felsorolt öt spin típus valamint, az öt tanmatra között szoros párhuzam figyelhető meg: a tér a gravitonnak, a levegő, mely a tér és a többi összetevő között teremet kapcsolatot,  a gravitinónak, a kémiai reakciók és a látás érzetéért felelős tűz tanmatra és az 1-es spinű tereknek (pl. foton), a víz és a föld pedig a ˝-s és a 0-s spinű kvantumtereknek feleltethetők meg. A most bemutatott párhuzam még élesebben megjelenik az úgynevezett szuperszimmetrikus elméletekben, ahol az előbb bemutatott öt spin típust 3, N=1 típusú szupertérbe csoportosíthatjuk (lásd az ábrán).
 
 
Ennek keretében a graviton és a gravitinó tér a gravitációs szupertérré, az 1-es és a ˝-es spinű terek a “mérték szupertérré, a ˝-es és a 0-s spinű terek pedig az anyagi szuperterekké egyesíthetők. Hasonlóan fontos csoportosítás található a védikus tudományban is, ahol az akasha és a vaju a vata prakriti minőségben, az agni és dzsala a pitta prakriti minőségben, míg a víz és föld a kapha prakriti minőségben egyesül. Akárcsak az N=1 szuperterek esetében a fenti parkriti minőségek is a természeti törvény alapvető szintjein – a végső egység közelében – jelentkeznek. A védikus tudományban az upavéda (pl. ájurvéda) foglakozik ezzel a szinttel, mely az anyagi létezés szerkezetét az egység szemszögéből vizsgálja (Maharishi Mahesh Yogi, 1985). Mint látjuk a most bemutatott párhuzamok a modern tudomány és a védikus tudomány közötti szoros kapcsolódási pontok létére világítnak rá.
 
Ha a tiszta tudat valóban az egyesített mezővel azonos, és az öt tanmatra valóban az öt spin típussal állítható párhuzamba, akkor jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy a tudatmező TM-szidhi gyakorlat alatt megtapasztalható további rezgésmódozatai milyen további egyesített mező minőségeknek feleltethetők meg? A további módozatoknak semmilyen megfelelőjét nem vezethetjük le a kiterjesztett szupergravitáción alapuló egyesített elméletekben, ahol a további spin típusok bevezetése renormálhatatlan elméletekhez vezetnek. A napjainkban előtérbe került szuperhúr elméletekben azonban felfedezhetők a fentebb megjelölt párhuzamok. Ezekben az elméletekben ugyanis a fentebb látott öt spin típus a rezgő húrok úgynevezett tömeg nélküli módozataihoz tartoznak, melyek csak a Planck-skála feletti, alacsony energiájú tartományban léteznek. Emellett azonban az elmélet számot ad olyan tömeggel rendelkező húrrezgésekről, melyek szigorúan csak a Planck-tartományban fedik fel kilétüket, s melyeket így – abban az esetben, ha a tiszta tudat szintjét a nagy egyesítés mérettartományaként azonosítjuk – párhuzamba állíthatunk a további tudatrezgésekkel.
 
A TM és a TM-szidhi gyakorlat szubjektív tapasztalatai valamint, a szuperhúr elméletek közötti párhuzam más szemszögből is kimutatható. A húrelméletekben a természetben található elemi részecskéket és kölcsönhatást közvetítő erőket a mögöttük húzódó húrtér rezdüléseiként értelmezik. Például az E8´E8 szuperszimmetrián alapuló heterotikus húrelméletben a graviton és a gravitinó a húr óramutató járásával megegyező irányban haladó rezgésmódusainak felnek meg, a 496 kölcsönhatást közvetítő tér az óramutató járásával ellentétes irányban haladó rezgésmódusokhoz tartozó belső mértékszimmetriának feleltethetők meg, míg az anyagi terek az elmélet összehajtott dimenzióiból felépülő úgynevezett Calabi-Yau terén vagy sokaságon végigfutó húrok tömegnélküli rezgésmódusainak felelnek meg. Mindezek szorosan párhuzamba állíthatók a TM-szidhi szubjektív tapasztalataival, ahol a gyakorlók, mint korábban láttuk, “a szubjektív és az objektív létezés alapvető építőelemeit” a tudat különféle rezdüléseiként érzékelik. A kiterjesztett szupergravitációs elméletekben lehetetlen az elemi részecskéket és a különféle erőtereket alapvető mezőrezgésekként értelmeznünk, ez csak a szuperhúr elméletben képzelhető el!
 
A tiszta tudat és a szuperszimmetrikus egyesített elméletek vagy szuperhúr elméletek leglátványosabb azonossága a tiszta tudat már korábban is bemutatott három-az-egyben szerveződésében mutatható ki, amikor is a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelés tárgya egyé olvad. Hasonló szerveződés figyelhető meg ugyanis a szuperszimmetrikus elméletekben is, ahol az úgynevezett bose terek (pl. a kölcsönhatásokat közvetítő terek) és a fermi terek (az összes anyagi tér) a szuperszimmetria révén egységbe olvadnak. Itt a bose tereket (a Hilbert-tér formalizmus értelmében) az egyesített tér intelligencia vagy megfigyelő minőségével hozhatjuk párhuzamba, a fermi tereket a megfigyelés tárgyával, a köztük lévő kapcsolatot, azaz a megfigyelés minőségét pedig a mérték-szuperszimmetriával. Ebből a szempontból nézve tehát az egyesített mező vagy szupertér a Maharishi Védikus Tudomány szamhita minőségével kapcsolható össze. Érdemes itt kiemelnünk azt a fontos tényt, hogy a mérték-szuperszimmetria révén egyesített bose és fermi terek statisztikailag egy bose térnek feleltethetők meg. Ez a sajátosság pedig a tiszta tudat esetében azzal a fontos ténnyel hozható párhuzamba, hogy a fentebb felsorolt három tudati minőség egyesítése után alapvető minőségként a tudatosság vagy megfigyelő érték őrződik meg.
 
Az ehhez hasonló párhuzamok természetesen igen komplikáltnak tűnnek a két terület eltérő nyelvezete miatt. A szubjektív oldalon használt nyelvezet ugyanis tudati technikákhoz kapcsolódnak, míg a részecskefizika és a térelmélet erősen analitikus nyelvezetű. Az igazat megvallva a modern tudomány összes empirikus megközelítését úgy tervezték, hogy teljes egészében mellőzze a szubjektív minőséget. Ez a fajta megközelítés nagyon sikeres volt az olyan rendszerek leírásában, ahol a szóban forgó rendszert jól el lehetett különíteni a megfigyelőtől és a mérés folyamatától – ezeket hívjuk klasszikus rendszereknek. Fontos azonban kihangsúlyoznunk, hogy a tisztán objektív megközelítésből született kvantummechanika, azáltal, hogy rámutat a megfigyelő sikeres elszeparálásának alapvető lehetetlenségére, egyúttal a tisztán objektív megközelítés hiányosságára is rámutat. Ez a hiányosság az egyesített mező esetében még tisztábban kimutatható, hisz az egyesített mezőt elehetetlen elzárni a környezettől, vagyis önmagától és úgy megfigyelni, azaz nem tekinthető objektív rendszernek. Mint láttuk saját felhozott érveink értelmében az egyesített mező egyszerre tekinthető objektívnek és szubjektívnek. Vagyis az egyesített kvantumtér tisztán objektív megközelítése erősen mesterkélt és egyfajta tudománytörténeti örökségnek tekinthető. Ennek fényébe azt is kijelenthetjük, hogy a mai modern tudomány, mint megközelítési módszer éppen ezért nem megfelelő az egyébként egységes természeti törvény belső szerkezetének alapvető feltárására. Ennél a szintnél a szubjektív oldalnak is szerephez kell jutnia, ahol a megfigyelő saját tudati minőségének alapvető szintjein – az önviszonyuló tudatosságban – közvetlenül feltárhatja az egyesített mező alapvető dinamikus szerkezetét. Az egyesített mező kutatása szemszögéből tehát nem szabad kirekesztenünk a szubjektív eljárás lehetőségét, valamint azt sem szabad megengednünk, hogy a metódusok és a nyelvezet szintjén jelentkező különbségek akadályokat képezzenek. Erre kiváló példa a Maharishi által felépített védikus tudomány, mely mind metódusát, mind nyelvezetét tekintve ugyanolyan szisztematikus, mint a modern tudomány objektív megközelítése.
 
A John S. Hagelin cikkében végigvitt logika és párhuzamok, valamint a tudati tapasztalatok fényében a tiszta tudat és az egyesített mező közötti azonosság ténye alapos igazolást kapott. A legújabb elméleti fizikai megközelítések – melyet a következő cikkben veszünk majd szemügyre – még biztosabb alátámasztást nyújtnak az itt bemutatott elképzeléseknek, melyek az elmúlt 30 évben a Maharishivel együtt dolgozó fizikusok munkái révén láttak napvilágot. Az új leírások tükrében viszont a bemutatásra került jelenségek (Maharishi-hatás stb.), valamint a TM és a TM-szidhi technikák működése már matematikailag is modellezhetőkké válnak.
 
Fordította és összeszerkesztette:
Dienes István
TM oktató, kutató

DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek