A tiszta tudat és az egyesített mező azonosságának további bizonyítékai

2005-01-24 | 11:30 0 hozzászólás

A pszichológia egy évszázaddal ezelőtti önálló tudományágként való megjelenése óta az emberi tudatosságra és viselkedésre adott modelljei teljes egészében a tizenkilencedik századi fizika klasszikus elképzeléseire támaszkodtak.

Ezzel párhuzamosan a molekuláris biológia és az idegtudományok terén elért eredmények többsége egyértelműen igazolták, hogy a központi idegrendszer működésénél csak nagyon kevés folyamatot érthetünk és magyarázhatunk meg ezekkel a modellekkel. A sokkal átfogóbb és alaposabb elméleti fizikai modellek megjelenése ellenére, ezek az elképzelések szinte semmilyen felhasználásra vagy értelmezésre nem kerültek  a pszichológia terén (egyedül a kvantumpszichológia mutat ma ilyen irányokba, de a legújabb egyesített térelméleti elképzeléseket még itt sem használják – fordító). Ez annak köszönhető, hogy napjainkban csak nagyon kevés pszichológus (és nem hivatásos fizikus) kapott alapos képzést a newtoni területeken túli fizikából.

 


 

A tudomány történetében a kvantált terek elmélete az egyik legalapvetőbb és legsikeresebb elméleti keret. Azon túl, hogy ezen elmélet szerint az egész világegyetemet és annak jelenségeit különbféle kvantumterek kölcsönhatásaiként kezelhetjük, a térelméleti nézőpont a részecskefizikai felhasználásán túl, az összetett fizikai rendszerek viselkedése szempontjából más területeken is sikeres alkalmazást nyert (pl. statisztikus mechanika és alacsony hőmérsékletű anyagok fizikája). A jelenlegi elképzelések sikertelensége a pszichológia terén egyértelműen fontossá teszi a tudatosság kérdésének alapvetőbb, térelméleti nézőpontból való újraértelmezését, különösen a tudat mezőjellegének kísérleti bizonyítékai, illetve a tudat különböző állapotaink széleskörű tapasztalatai miatt, melyek nem egyeztethetők össze a jelenlegi pszichológia paradigmáival.

 

A mentális és a fizikai folyamatok mögött meghúzódó közös egyesített valóság elképzelése valójában nem új keletű. Elképzelésként már Benedict Spinoza is bevezette a tizenhetedik században, hogy ezzel egységet teremtsen az elme-test descartes-i dualitásában. Spinoza nézőpontja egyfajta eleganciát és egyszerűséget rejt magában, melynek tagadása a természet duális vagy megosztott nézőpontjához vezet, ahol az elme és a test a valóság két alapvetően különálló összetevőjévé válik.

 

A tudat egyesített mezejének széles körben megjelenő tapasztalatai, illetve a korábban bemutatott tudatmező hatás (szupersugárzás) ténye egyértelműen a tudat térelméleti szempontból való értelmezése felé vezet el bennünket. A tudat egyesített mezejének TM-en és TM-szidhin keresztül történő megtapasztalása rendkívül következetesnek tekinthető az alanyok szempontjából, és kiváló alapot nyújt a tiszta tudat és az egyesített mező feltételezett azonosságának bizonyítására. A következő tapasztalatok tipikusnak mondhatóak a TM és a TM-szidhit gyakorlók körében (Maharishi Mahesh Yogi, 1977; Orme-Johnson és Haynes, 1981):

 

“Ahogyan a meditációban ártatlanul a figyelem tárgyának egyre elvontabb és finomabb szintjeiről leszek tudatos, a tárgy szilárd körvonalai fokozatosan elhalványodnak. A tárgy helyzetének fokozatos elmosódásával párhuzamosan figyelmem fókusza is folyamatosan szétterjed. Mire az [objektum] legfinomabb impulzusai is eltűnnek tudatosságom teljesen kitágul. Ebben az állapotban csak a tudatosság egyetemes, tiszta és elvont mezejéről vagyok tudatos, mely menetes az elme kötött gondolati aktivitásaitól – csak az Önvalót érzékelem önnön határtalan természetében.”

 

“A TM-szidhi gyakorlat alatt a tiszta határtalan tudatosságban megalapozódva a gondolat legfinomabb és legalapvetőbb impulzusait öntudatosságom rezdüléseiként élem meg. A tudat ezen alapvető rezdülései maguk is egyetemes és határtalan értékkel bírnak. Úgy tűnik, mintha az Önvalóm egy bizonyos meghatározott frekvencián rezegne, aminek hatására a korábban teljesen önfenntartó, elvont tudatosságom különféle “ízeket”, “alakokat” ölt magára. A tudat eme alapvető rezdüléseit a szubjektív és az objektív létezés alapvető építőköveiként érzékelem. Maga az anyag is ezen vibrációk sűrítményeként mutatkozik.”

 

Vajon a fenti tapasztalatok fényében, hogyan adhatnánk meg a tudat térelméleti leírását? Nos, szószerint értelmezve a fenti tapasztalatok arra utalnak, hogy a tudat eltolási invarianciával rendelkező mezőként viselkedik (“határtalanság” élménye), valamint belső rezgési spektrummal bír. Az elmozdulási invariancia első hallásra nagyon furcsának hat, hisz a legtöbb hétköznapi tapasztalatunk – pl. az érzékszervi észlelések és a memória – egyértelműen az idegrendszerhez kapcsolódó helyhez kötött élmények. Térelméleti szempontból azonban ez a paradoxon semmiben sem különbözik a helyi gerjesztések (pl. részecskék, stb.) Pioncaré-invariáns kvantumtéri aktivitásból történő levezetésétől. Eszerint ugyanis roppant egyszerű olyan lokalizált hullámfüggvényt létrehozni, mely határtalan sajátértékek összegeként áll elő. Ezt a leírást csak tovább erősítik azok a még pontosabb tudati élmények, melyek szerint a gondolati impulzusok valójában a határtalan tudatmező helyhez kötött aktivitásaiként bukkannak elő (Maharishi Mahesh Yogi, 1977).

 

Ha a tudat valóban mezőként viselkedik, akkor biológiai értelemben nagyon sok okunk van feltételezni, hogy kvantumtérnek vagy kvantummezőnek tekinthető. Az öt érzékszervből háromról – látás, hallás, szaglás – már kiderült, hogy általuk képesek vagyunk kvantumszintű aktivitások észlelésére (Bialek és Schweitzer, 1985; Bialek, 1985; Baylor, 1979, 1980; Bouman, 1961; DeVries – s Stuiven, 1961). Ebből teljesen logikusnak tűnik az a feltevés, hogy az alacsony belső zaj és az éberség tiszta tudatban megjelenő fokozott állapotában az agy képessé válik az egyedi kvantumos tudati aktivitások észlelésére (Domash, 1977). A kvantumtérelméleti modell ugyanakkor magyarázatot tud adni az éber tudatból a tiszta tudatba történő hirtelen átmenetre is. Ez az átmenet pedig nagy hasonlóságot mutat egy atom gerjesztett állapotból spontán alapállapotba történő átmenetéhez!

 

 A haladó TM-szidhi gyakorlatokkal jelentkező tapasztalatok, miszerint “a tudat rezgéseit a szubjektív és az objektív létezés alapvető építőelemeiként” tapasztalaja az illető, viszont már igen érdekesek biológiai szempontból: ugyanis ezeknek a tapasztalatoknak a szószerinti értelmezése fényében a tiszta tudatot a szubjektív és az objektív létezés közös alapjának kell tekintenünk. Az igazat megvallva a legújabb kutatások fényében egyre több szerkezeti hasonlóság figyelhető meg a tudat egységes mezeje – ahogyan azt a TM és TM-szidhi gyakorlók leírják -, és az egyesített mező modern elméleti fizikai leírása között. Mivel ezek a hasonlóságok további megerősítést szolgálnak a tiszta tudat és az egyesített kvantummező feltételezett azonosságra, ezért a cikk folytatásaként ezekre térünk majd ki részletesen…

 

Folytatjuk


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek