Transzcendentális Meditáció

Tolerancia, mint természetes létállapotunk – a béke aranykapuja

Amikor tavaly januárban feszültségek, tüntetések söpörtek át Párizson és Nyugat-Európán, az emberek szerte a világon kíváncsivá váltak arra, vajon meg lehet-e fékezni a vallási türelmetlenséget és kirekesztést, lehetséges-e békét és jóakaratot teremteni az emberek között. Majd mikor a faji és vallási ellenségeskedés az elmúlt hat éves átlagot is jócskán meghaladta, nyilvánvalóvá vált, hogy az intolerancia globális méretű probléma, mely hatással van ránk – nem számít, hogy a világnak mely pontján élünk.

Az iskolák, egyes vallási felekezetek csoportjai és a családok a maguk részéről képesek előmozdítani a faji, vallási elfogadást. Utóbbit kutatásokkal igyekeztek igazolni ugyan, de az eredmények kissé felemásra sikeredtek. Egyes kutatók megkérdőjelezték, hogy az oktatás segíthet, hiszen az oktatási intézmények sokszor épp, hogy felerősítik a faji és gazdasági egyenlőtlenségeket. Henze 2001-es tanulmányában kimutatta, hogy bizonyos megelőző lépések csökkenthetik a faji és etnikai konfliktusokat. Ezek a következők: Iskola utáni programok és egyéb lehetőségek diákoknak, konfliktuskezelő tréning, tanárok továbbképzési lehetőségei a témában, külön csoportok az egyes osztályok között, mellyel oldható a két tannyelvű és hagyományos osztályok struktúrája.

Személyes tapasztalatomból tudom – írja Linda Egenes – hogy a szülők sokat tehetnek gyermekeik vallási és faji toleranciája kapcsán, hogy különbséget tudjanak tenni saját attitűdjeik és viselkedésük körében. Napervilleben nőttem fel, egy teljesen fehér közösségben, Chicago középosztálybeli külvárosában. Az 1960-as években megindult az integráció, s sok színes bőrű család költözött a szomszédságunkba. Szüleink azt tanították nekünk, hogy soha ne használjunk becsmérlő címkéket velük kapcsolatban, s tiszteljünk minden rasszt és vallást.

Vajon mi okozhatja mégis, hogy egy másik emberi lényt ilyen olyan okoknál fogva „másnak” bélyegzünk, s miért vagyunk hajlamosak magunkat az első helyre állítani? Hajlamosak vagyunk azt gondolni: „Bárcsak mindenkinek ugyanaz lenne a hitrendszere, mint nekem, akkor nem lenne békétlenség a világon.”

Maharishi szerint: „A béke problémája egyedül az isten tudat vagy Istentudat állapotában, az örök szabadságban oldódik meg végképp és egészen. A békéhez vezető út minden tekintetben óriási problémává vált a világon – az egyén békéjének, a család békéjének és a világbékének a kérdése egyaránt megoldatlan.”

World

Mint mondottuk, a béke pusztán akkor lehet maradandó, ha az elmét mindörökre boldoggá tesszük. Csak ha az elme alaptermészetét tiszta boldogságtudattá alakítjuk, akkor lehet maradandó a béke. A békét úgy lehet elérni, ha a Transzcendentális Meditáció gyakorlásával az elmét elvezetjük minden boldogság forrásához, a transzcendens mezejéhez. Amikor valaki nem békés, úrrá lesz rajta a félelem, az önbizalomhiány, kínozni kezdik az élet kicsinyes gondjai, és a tudata oly rémesen nyomorúságossá válik, hogy sem értékesen gondolkodni, sem hasznosan cselekedni nem képes. A félelem nem egyéb, mint önbizalomhiány. Az önbizalom az elégedettségen alapszik, melyet egyedül a tiszta boldogságtudat tapasztalata adhat meg. A világon semmi sem képes az elmét maradandóan elégedetté tenni, mert hiába nyújt valami bizonyos boldogságot, az nem elég átható ahhoz, hogy az elme óriási boldogságszomját kielégíthesse. Az elégedettség egyetlen területe a tiszta boldogságtudat transzcendentális mezeje. Amíg valaki nem jut el abba az állapotba, addig az elégedettség hiánya folytán a világon mindig minden fenyegetni fogja a békéjét.

A béke egyetlen aranykapuja az életben a transzcendentális tiszta boldogságtudat tapasztalata, és az életnek eme csodálatos ajándékát bárki könnyedén elnyerheti, és az egész életen át élheti. Az egyéni élet minden gondolatával, szavával és tettével a Világegyetem egészére kihat. Így, akinek a szívében béka van, a természettől fogva békés és harmonikus rezgésekkel gyakorol hatást az egész Világegyetemre. Akik nyugtalanok, aggódnak, ezerféle bajuk van az életben és nincs tapasztalatuk a tiszta boldogságtudatról, folytonosan ártalmas hatást fejtenek ki a környezetre. Az emberben felgyülemlett feszültségek és aggodalmak zavart keltenek körülötte és beszennyezik az őt övező légkört. Minden tisztességtelen, erkölcstelen és bűnös cselekedet ártó és bomlasztó hatást idéz elő a környezetben. Ha a világon nagyon sok a boldogtalan és feszült ember, akkor a világ is ugyanilyen lesz. Amikor a környezetben támadt feszültségek túllépnek bizonyos határon, a felhalmozódott feszültségek általános katasztrófák formájában öltenek testet.

Csaraka és Szusruta, az ősi indiai orvoslás jeles tudósai rámutattak, hogy „amíg az emberek viselkedését az erény hatja át, mindaddig harmonikus rezgések töltik be a környezetet. Ilyenkor bőséges a termés, eleget süt a Nap, kellő időben érkezik az eső, és a teremtésben az élet egésze a környezet teljességének örvend. Amikor azonban az emberek elvesztik az erényt, és az élet erkölcsi szabályaival ellentétben cselekszenek, megbolygatják a természet egyensúlyát és a környezet feszültsége kollektív katasztrófában ölt testet: éhínségek, árvizek pusztítanak, szerencsétlenségek és olyan dolgok történnek, melyek rombolják az életet. Ezekből az eseményekből is megállapítható, mennyire egészséges valójában a világ. Minden szemszögből vizsgálva ugyanarra a következtetésre jutunk: egyedül úgy lehet a világ összes teremtményének javára való, harmonikus, egészséges légkört teremteni, ha az emberiség boldogságban, békében és bőségben él. Minden egyes embernek módjában áll, hogy így éljen.”

Linda Egenes cikke nyomán

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*