Transzcendentális Meditáció

TM és a kábítószer – “A világ mégis csak rendben van úgy, ahogyan van”

Az alábbi interjú a Személyiségfejlesztő módszerek avagy személyiségünk rejtett tartalékai című szakdolgozat része, melyet portálunk munkatársa, Csányi Istvánné Zsóka készített és adott le a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéke számára.

– Hogyan és miért kerültél kapcsolatba először a kábítószerrel?

– Erre a kérdésre, hogy miért kezdtem el kábítószert fogyasztani, nem tudnék egyértelmű választ adni. Leginkább talán a kíváncsiságnak köszönhető. Nálam lassan, de annál természetesebben jött ez az egész, ami aztán egy hosszú folyamattá vált. Valahogy úgy tudnám legjobban összefoglalni, hogy számomra teljesen egyértelmű volt, hogy ez nem fog kimaradni az életemből.

Tizenöt éves voltam, amikor először szívtam marihuánát. Nem hagyott bennem különösebben mély nyomot. Legközelebb tizenhat éves koromban szilveszterkor LSD-s bélyeget vettem be. Ez viszont egy elég tartalmas kalandot eredményezett. Oldalakon keresztül részletezhetném a hatását, a különböző hallucinációkat, amikor a színek harsányan rikítottak, mozogtak az egyébként mozdulatlan tárgyak és a fantáziám annyira felélénkült, hogy a valóságot alig tudtam elválasztani a képzelettől és mindez egy kellemes testen kívüli érzéssel társult.

Egy teljesen új szemléletet nyújtott, ahogy kitágulva átalakult az egész világ egy fél napra. Azonban még eme “nagyon pozitív” élmény után sem fogyasztottam rendszeresen semmit. A következő állomásnál viszont már egyből fejest ugrottam a mély vízbe. Tizennyolc éves koromban – szintén szilveszterkor – speedet nyomtak a vénámba, természetesen a saját kérésemre. Egyáltalán nem féltem és nem is taszított a tű látványa. Visszagondolva, nagyon természetes érzés volt, hogy vénásan fogok kapni valamit. A fecskendő hatására a szer néhány másodperc alatt végigfutott rajtam és egy hirtelen “flash”-t adott. Ez a pillanatokig tartó, semmihez nem hasonlítható, nagyon kellemes érzés volt az, ami miatt később is rendszeresen így fogyasztottam a speedet. Ez egyébként ugyanolyan amfetamin, mint ami kb. 20 évvel ezelőtt a fogyasztótabletták alkotóeleme volt. Sőt, az otthoni orvosi könyvünkben olvastam, hogy ezt kapták a terhes kismamák is, hogy ne hízzanak el a terhesség ideje alatt! A speed eredményeként az ember egyáltalán nem érez fáradtságot, teli van energiával és az első 1-2 órában még boldog is. Bármibe belekezd, azt teljes erőbedobással, elég gyorsan be is fejezi. Enni szinte képtelenség ilyenkor, alig lehet néhány falatot “letuszkolni”. Amikor elmúlik a hatása, a fáradtság teljesen elnehezíti az embert és csak egy kiadós alvással lehet kipihenni.

– Nem gondoltál arra, hogy nagyon veszélyes dolgokkal próbálkozol és hogy meghalhatsz a túladagolástól vagy örökre drogfüggővé válsz?

– Nem, ezek akkor fel sem merültek bennem. Úgy gondoltam, hogy bármikor abbahagyhatom ha akarom, de időnként kellett valami, ami kikapcsolt a hétköznapok szürkeségéből. Több alkalommal vettem be Extasy tablettát is. De ezért nem igazán lelkesedtem, mert amikor kezdett tisztulni a szervezetemből, akkor rettenetes félelmek jöttek rám minden reális alap nélkül és teljesen magukkal ragadtak.

Már nem emlékszem pontosan, hogy történt, de megismerkedtem az ópium különböző fajtáival is. Ezek közül magát az ópiumot szerettem a legjobban. A morfium mondhatni egyszerű fájdalomcsillapító, nem nyújt különösebb boldogságérzetet, viszont megbízhatóan tiszta. A heroin ezzel ellentétben sokkal “teltebb”, “teljesebb” boldogságot ad.

Az ópium olyan hatalmas nyugalmat ad és biztonságot abban, hogy a világon minden a lehető legnagyobb rendben van és semmi rossz nem létezik, vagy ha mégis, akkor az is valamiképpen jó. Ahogy most magamban felidézem ezeket az emlékeket, úgy gondolom ez volt az, amit kerestem, amire mindig is vágytam, meg a kalandok, – az LSD tágította világban. Sajnos, ahogy egyre jobban hozzászokott a szervezetem, egy idő múlva már nem ölelt körül megnyugtatóan a rendezett világ. Ez az érzés szétfoszlott és a szer mennyiségétől függetlenül nem jött többé elő. Ezzel végleg bebizonyította számomra az ópium, hogy többet elvesz, mint amennyit ad, így leszoktam róla. Ez elég könnyű kijelentésnek hangozhat és valójában könnyen is ment, mivel a rendszeres, alkalmi fogyasztásnak köszönhetően fizikailag a szervezetem nem volt rászokva.

Ekkor, tizenkilenc évesen éreztem rá igazán a marihuanás cigi ízére. Eléggé rá is kaptam. Ekkor még hébe-hóba, úgy kéthavonta fogyasztottam alkalmanként LSD-t, speedet, heroint, de legfontosabb a marihuána lett.

– És otthon mindebből nem vettek észre semmit?

– Csupán annyit, hogy időnként mérhetetlenül fáradt vagyok, szürke, hamuszínű az arcom, és csak pihenni, aludni szeretnék. Ilyenkor előtte általában buliban vagy sítáborban voltam és erre hivatkoztam. Tehát mindig találtam okot az átfedésre, hogy mitől vagyok ennyire fáradt.

Alig egy héttel a huszonegyedik születésnapom előtt talált meg engem a TM. Ettől kezdve soha többet nem szúrtam tűt a vénámba és szintetikus kábítószert is csak egyetlen egyszer fogyasztottam, nagyon minimális mennyiségben.

Kevesebb, mint egy év múlva az akkori barátommal, akivel addigra sok mindenen túl voltunk, immár együtt meditáltunk és antiszociális magatartásunkat feladva, próbáltunk a társadalomba beilleszkedni. Ez azt jelentette, hogy szerettünk volna kialakítani egy új baráti közösséget és teljesen tiszta életet éltünk; ő új tanulmányokba kezdett és rengeteget dolgozott ezért. Másfél év “hiábavaló” próbálkozás után – mivel igazi jó barátokra nem tettünk szert és ezáltal meglehetősen elszigeteltnek éreztük magunkat – feladtuk és visszatértünk a régi haverokhoz és végül felbomlott a kapcsolatunk. Ő azóta talán nem, de én továbbra is rendszeresen meditálok, bármi történjék is.

Ma úgy gondolom, hogy a kábítószerek azokat az érzéseket pótolják, amikre az emberek gyakran hiába vágynak és amiket egyébként “birtokolnunk” kellene. Mivel használatuk társadalmilag nem elfogadott, ezért általában bűntudattal jár, ha valaki így próbálja meg pótolni azt, ami hiányzik neki. Az állandó vágy, hogy a legegyszerűbb és a legkényelmesebb – immár “megszokott” módon – elégítsem ki a hiányérzetet, olyan kettősséget eredményezett bennem, amit nagyon nehezen tudtam áthidalni. A TM megtanulásával sokat javult a helyzetem és különösebb erőfeszítés nélkül, le tudtam mondani minden másról, kivéve a marihuánát. Ahhoz hosszabb idő kell, hogy megszűnjön bennem az iránta érzett vágy is.

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy mi vitt rá, hogy végigpróbáljam az egész kábítószerskálát. Egy magyarázat lehet, hogy a felnőttkor küszöbén végül mindenkinek rá kell döbbennie, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek gyerekként látta.

– Milyen volt a gyerekkorod?

– Tulajdonképpen boldog volt, amennyire visszaemlékszem: normális, harmonikus. Talán úgy 8-9 éves koromban kezdődött valami, amikor a szüleim elváltak. Ez az az időszak, ami némi furcsaságot, bizonytalanságot rejtett számomra.
Gyermekkorom végét úgy éltem meg, hogy lassan, nyikorogva, de annál visszafordíthatatlanabbul bezárult mögöttem egy kapu. Nem éreztem már jól magam egyedül, egyre inkább eltűntek a megérzéseim, nélkülük pedig elveszettnek és védtelennek éreztem magam. Ezáltal nem álltam már biztosan a talajon, mivel a szituációkat nem igazán tudtam átlátni a megérzéseim nélkül. Eltűnt a belső biztonságom, amitől pedig mindig kiegyensúlyozott és vidám voltam. Kezdtem olyannak látni a világot, mint a felnőttek: kiszolgáltatottnak, és nagybetűs életnek. Talán ezért keresgéltem mindenfelé, hogy ezt a problémát feloldjam. A kábítószerek adnak is ideiglenes menedéket a külvilág ridegsége ellen, ez azonban csak átmeneti és nem tudnak maradéktalanul kizárni minden külső hatást.

A TM gyakorlása halvány sejtések útján egyre inkább megmutatta, hogy a világ mégis csak rendben van úgy, ahogyan van, és nincs szükség mindenféle kétes eredetű, gyakran szó szerint mocskos pótszerre, ahhoz, hogy el tudjam viselni. Szintén a TM hatásának tulajdonítom, hogy mindenben a természetességre törekszem, legyen szó mosogatásról, bevásárlásról, ruházkodásról. Mindenben a természetes, biológiailag lebomló anyagokat részesítem előnyben. Az étkezést azért nem említettem, mert már több, mint kilenc éve vegetáriánus vagyok. Részben ennek is köszönhető az is, hogy papíron szinte mindenre allergiás vagyok, ellenben egyáltalán nem szedek gyógyszert és a tünetek is csak nagyon különleges esetekben jelennek meg. Véleményem szerint az is a TM hatása, hogy a nagyobb, az életben való boldogulásommal kapcsolatos kívánságaim általában megvalósulnak, kb. 90%-ban úgy, ahogyan azt szeretném. Ennek működését még inkább csak sejtem, de igyekszem gyakorolni, hogy minél többször és jobban sikerüljön a kivitelezés, és hogy tudatosan irányíthassam életemet. Alkalmanként azt veszem észre, hogy a ki nem mondott kérdéseimre megkapom a választ.

Mostanában pedig úgy látom, hogy sokkal jobban tudom tolerálni az embereket, mint azelőtt.

– Most már jobban megtalálod a helyed a világban?

– Igen, úgy érzem, hogy megtaláltam az “Igazit”. Szándékosan kiszakadtam a korábbi környezetemből már évekkel ezelőtt és saját lábamra álltam. Más városba költöztem, együtt lakunk a barátommal, dolgozunk, vigyázunk egymásra és több hónapja semmilyen szert nem használtam.

Bízom abban, hogy a TM segítségével egyre inkább sikerül rátalálnom arra a belső biztonságra és stabilitásra, amely nélkülözhetetlen a mindennapi problémákkal, stresszel, feszültségekkel teli világunkban.

A rendszeres meditáció pedig – amely nagy mértékben segítségemre volt, hogy a lejtőtől megmeneküljek -, annyira az életem részévé vált, hogy semmiképpen nem tudnék lemondani róla.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*