Transzcendentális Meditáció

Szenvedéllyel és örömmel énekelni – interjú a Metropolitan Opera meditáló szólistájával

Mi tesz valakit az opera sztárjává? Többek között vasfegyelem, színészi képességek, érzelmi stabilitás, összpontosítás, koncentráltság, valamint az olasz, a német, a francia és az orosz nyelv folyamatos tanulása. Nem is szólva a három oktávot átfogó, magasan képzett énekhangról, amely egy kilencven tagú zenekar mellett is megszólal és betölt egy 4000 fős előadótermet – mikrofon használata nélkül.

Brenda Boozer
Brenda Boozer

„Az első emlékem négy éves koromból való, amikor a ágyamon ugráltam és a „Johnny Apleseed” című dalocskát énekeltem, szívem mélyéből és teli torokból. Határtalannak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy repülni tudnék.”

Brenda Boozer 14 évadot töltött a New York-i Metropolitan Opera szólistájaként, és a világ legtekintélyesebb opera társulataival lépett fel, mint a Párizsi Opera, a londoni Covent Garden, a chicagoi Lyric Opera, a San Fransisco Opera, a firenzei Teatro Communale, a frankfurti Operaház és a Houston Grand Opera.

Táncosként Boozer Martha Grahamtől tanult, színésznőként pedig az Actors Studioban tanító Katharine Hepburntől és Herbert Berghoftól. Olyan amerikai TV-showkban lépett fel, mint a Tonight Show Johnny Carsonnal, a Late Night David Lettermannal és az ABC-n a Wide World of Entertainment.

Jelenleg New Yorkban, Westchesterben és az észak-Karolinai Boone-ban lép fel, énekel és képez magántanítványokat. Férjével, a zeneszerző, zongorista-orgonista Ford Lallerstedttel együtt 150 előadáson szerepelt országszerte.

Az alábbi interjúban Brenda Boozer arról a transzcendencia élményéről beszél, amelyet a zenében és a meditációban élhetünk meg.

Kérdés: Hogyan kezdtél el érdeklődni az opera iránt?

Brenda Boozer: Azt mondanám, hogy az opera kezdett el érdeklődni irántam. Egyedülálló hangot kaptam. Ötéves voltam, amikor a nagymamám meghallotta, ahogyan a babáimnak énekeltem, és azt mondta, ha nagy leszek, operaénekesnő leszek. Tíz évesen már részt vettem Menotti „Amahl and the Night Visitors” című produkciójában. Tizenöt évesen, amikor a hangom éretté vált, elkezdtem a formális énekes képzést.

Kérdés: Melyek voltak azok a meghatározó élmények, amelyek hozzájárultak a fejlődésedhez?

Brenda Boozer: Édesanyám mindig klasszikus zenét játszott odahaza. Mindkét szülőm énekelt és gyönyörű hangjuk volt. Édesapám szerette Bach koráljait kottából olvasgatni. Édesanyám fellépett a New York-i Chautauqua Opera Fesztiválon. Mindig énekeltük, akár mosogattunk, akár hosszú autóutakat tettünk.

photo_boozer03Ötévesen, amikor elkezdtem balettozni, megtanultam, hogy mi a fegyelem. Édesanyám táncot, drámát és kreatív mozgást tanított otthoni stúdiónkban, és engem körülvett ez a szakma. Édesapám metodista lelkész volt, emellett a teológia professzora az atlantai Emory Egyetemen. Oly sok déli családhoz hasonlóan nálunk is a templom volt az életünk középpontjában. Hétéves koromtól kezdve szólót énekeltem a vasárnapi iskolában. A zene és a szellem voltak az életem középpontjában.

„A meditáció a lelked legmélyét gyógyítja és lehetővé teszi az öngyógyítást. Ezt követően gyógyultan és épen jössz elő a világosság birodalmából. Amikor naponta kétszer meditálsz, elkezded érezni, hogy az életed minden területe csodálatos módon megváltozik – több kedvesség, több türelem, több szeretet van benned.”

Kérdés: Olyan öröm van benned, amikor énekelsz. Mit élsz át belül éneklés közben?

Brenda Boozer: Az első emlékem négy éves koromból való, amikor a ágyamon ugráltam és a „Johnny Apleseed” című dalocskát énekeltem, szívem mélyéből és teli torokból. Határtalannak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy repülni tudnék.

Operaénekesként rengeteg levegőt áramoltatsz át a testeden, a hang és az önkifejezés rezgő kamrájává változtatod azt. Mintha a gravitációval szállnál szembe, a tudat mélyebb állapota ez: a teljes összeszedettség és öröm érzete. Amikor mikrofon nélkül hozod létre ezt a fajta hangot, akkor az mély kapcsolatba hoz önmagaddal, hasonlóan a meditációhoz. Nincs szükséged semmiféle külső energiára vagy erőre. Csak te vagy és a saját képességed arra, hogy mindazt előhozd magadból, amire szükséged van. Ez a természettel és a természetes erőkkel való határtalan kapcsolat.

Amikor először levegőt veszel, élővé nyilvánítanak, amikor az utolsót sóhajtod, halottnak. A lélegzet az élet ereje. Az énekes a meglovagolja a lélegzetét és kiárasztja azt. Belélegzel, majd amikor kiárad belőled a levegő, a benned lévő életerő a szavak költészetével tölti meg a hangodat.

Kérdés: Mi a legjobb abban, ha valaki mezzo-szoprán?

Brenda Boozer: A mezzo azt jelenti: közép. Mezzo-szopránként magasan és mélyen is kell énekelned. Így el tudsz játszani olyan női szerepeket, mint a Carmen, és olyan férfi szerepeket is, amelyeket erre a hangra írtak.

1979-ben, amikor New Yorkban az országos Metropolitan Opera versenyen döntős lettem, meghallgatást nyertem James Levine maestronál, és eljátszhattam Jancsi szerepét a Jancsi és Juliskában. Az egyik kedvenc szerepen Octaviané, a jóképű fiatal hercegé a Rózsalovagban, amelyet szintén a Metropolitan Operában énekeltem. A karakter fizikai életében el kell sajátítanod a férfi gesztusokat, azt, ahogyan egy férfi jár, ahogyan tartja magát. Ez egy színésznő számára fantasztikus kihívás, amely teljesen új eszköztárat nyit meg számára.

Kérdés: Hogyan jutottál el a TM-gyakorláshoz?

Brenda Boozer: Egész életemben spirituális kereső voltam. Édesapám azt a szellemi közeget, ahol felnőttem, sokszor úgy emlegette, „fehér, angolszász, keresztény gettó”. Tudtam, hogy léteznie kell valaminek a csupán külső Isten képzetén kívül. 22 éven keresztül tanulmányoztam a védikus bölcseletet. Ez a tudás készített elő arra a mély megtapasztalásra, amely ezután következett.

Az Észak-karolinai Boone-ben találkoztam a Dreben családdal. Általuk ismerkedtem meg Maharishivel és a TM-technikával, illetve Maharishi könyvével, a Lét tudománya és az élet művészetével. Három évvel ezelőtt megtanultam a Transzcendentális Meditációt, és ráébredtem arra, hogy Maharishi volt az a tanító és a TM program az a meditáció, amelyet kerestem.

„A zene a béke eszköze, annak a kifejezése, hogy hasonlóak vagyunk, nem pedig különbözők. Az opera pedig annak nagykövete, hogy miként teremthetünk csodálatos zenével mennyei életet a földön.”

Kérdés: Miként hatott a Transzcendentális Meditáció az életedre?

Brenda Boozer: Előadóművészként stabilnak kell lenned és szilárdnak. Sok nagyon tehetséges énekessel együtt mentem Juilliard konzervatóriumba, de nem mindegyikük futott be karriert. Túl nagy a teher az előadóművészeken. Kell lenni benned egy spirituális stabilitásnak, amelyre nincs hatással a divat vagy a kritika. Csak egy belő utazás hozhatja létre ezt a fajta stabilitást.

A TM-gyakorlás segít tisztává tenni az elmét és megteremteni egy pihenő éberséget, amelyből a kreatív intelligencia fakad. Mindannyiunk rendelkezik életerővel. Ez hatalmas adomány, ugyanakkor nagy felelősség. A testünk nem csak a lelkünket, de a bennünk lévő transzcendenciát is hordozza.

A meditáció a lelked legmélyét gyógyítja és lehetővé teszi az öngyógyítást. Ezt követően gyógyultan és épen jössz elő a világosság birodalmából. Amikor naponta kétszer meditálsz, elkezded érezni, hogy az életed minden területe csodálatos módon megváltozik – több kedvesség, több türelem, több szeretet van benned.

Kérdés: Érzésed szerint az opera miben járul hozzá a kultúránkhoz?

photo_boozer02Brenda Boozer: Egyetlen művészeti forma van csak, amely egyesíti magában a drámát, a történelmet, a zenekart, a fényeket, a kosztümöket és az akusztikus hangosítás nélküli természetes énekhangot, valamint a különböző nyelveken való éneklést. Az opera egyedi, történelmi és nagyszerű művészeti forma, mely a világ megannyi országában jelen van.

Világcsaládunkban mindenütt megtalálható a zene. Gyakran lépek fel külföldön, ahol a szereplők között megtalálhatók oroszok, németek, olaszok, franciák, kínaiak és japánok. Ezzel a sok országbeli emberrel egyetlen hanggá állunk össze és hozunk létre egy csodálatos, művészi alkotást.

A zene a béke eszköze, annak a kifejezése, hogy hasonlóak vagyunk, nem pedig különbözők. Az opera pedig annak nagykövete, hogy miként teremthetünk csodálatos zenével mennyei életet a földön.

Kérdés: Búcsúzásként mit üzensz az olvasóknak?

Brenda Boozer: Úgy érzem, ahogyan öregszünk, az élet egyre mélyebbé válik. Mélyebben megjelenik bennünk a bölcsesség, a végtelenség és a hála. Szeretném visszaadni mindazt, amit az élettől kaptam, és segíteni másokat, hogy megtalálják önmagukban a saját, egyedülálló hangjukat. A tanácsom, hogy transzcendáljatok naponta kétszer és segítséget a helyi TM-központot.

Linda Egenes interjúja, melyet az Enlightenment Magazine részére készített.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*