Transzcendentális Meditáció

Rubén Sánchez futballista a Transzcendentális Meditációról

Rubén Sánchez profi labdarúgó játékos volt, aki annak szentelte az idejét, hogy a Transzendentális Meditációt elvigye a sportolóknak a világ minden tájára. Sanchezzel az InterviewWe riportere egy sportpályán beszélgetett.

Ruben, mikor hallott először a Transzcendentális Meditációról és mi késztette arra, hogy megtanulja?

Huszonnyolc éves voltam, professzionális labdarúgóként játszottam akkoriban. Labdarúgóként néhány órát töltesz focival egy nap, majd a fennmaradó időben szabad vagy. Eljársz az edzőterembe és így tovább. Régebben a fennmaradó időmet tanulásra fordítottam és dokumentumfilmeket néztem. Kezdtem megérteni, hogyan működik az élet – amint magammal dolgoztam. Azt akartam, hogy ezt megtaníthassam gyerekeknek is, hogy kibontakozzanak a bennük rejlő lehetőségek, hogy igazán nagy emberré váljanak.

Egy nap épp könyvet olvastam, amikor is belebotlottam egy hivatkozásba Maharishi Mahesh Yogiról. Rákerestem a Google böngészőjében a nevére, s eljutottam a Maharishi Menedzsment Egyetemhez (MUM). Azt mondtam magamban: „Ez az, ahol lenni akarok! Kell egy hely, ahol rendszerbe van foglalva a módszer, amely által megszerezhetjük az igazi tudást és tapasztalatot!”

Egy hihetetlen véletlen kapcsán a MUM képviselője még aznap előadást tartott a városomban, még aznap! Elmentem a rendezvényre, s elmondtam neki, hogy el akarok menni az egyetemre. Azt válaszolta udvariasan, hogy meg kellene tanulnom először angolul [nevet], mert ekkoriban nem beszéltem túl jól a nyelvet.

Hazajöttem és beszéltem róla a feleségemnek. Elkezdtem az utcán ugrándozni, annyira boldog voltam, hogy megtaláltam, amit mindig is kerestem!

Szóval egyszerre tanulta meg a TM-et és jutott be a MUM-ra?

Rubén Sanches (b)
Rubén Sanches (b)

Én nem is akartam megtanulni a TM-et, csak el akartam menni a Maharishi Egyetemre. Habár, a TM az egyik előfeltétele volt a bejutásnak. Így megtanultam a Transzcendentális Meditációt miközben Spanyolországban voltam. Elhagytuk a lakásunkat, eladtunk az autónkat, s mindent ami a tulajdonunkban volt. Így érkeztünk meg 2009-ben a MUM-ra.

Másfél évig tanultam ott. Aztán elfogyott a pénzem, de felajánlottak egy szerződést, hogy menjek vissza Spanyolországba focizni. Majd újra visszatértem az egyetemre, mivel két év után sem játszhattam önállóan tétmeccseken.

Transzcendentális Meditáció-tanárrá válás

Hogy ment a foci a hazatérés után?

Az egész dolog megváltozott. Sokat tanultam és fejlesztettem a sport megélését. Megtanultam, hogyan kell rendszerezni magamban a tapasztalatok áramlását, hogy az ún. „zónába” kerüljek.

Minden megváltozott a TM miatt. Több gólt szereztem, mint valaha. Megnyertük a bajnokságot, s ezt követően egyre magasabbra léptünk a spanyol bajnoki piramisban. Még egy évig játszottam, s a szezon közepén kiléptem a csapatból.

Feltett szándéka volt, hogy TM-tanár lesz. Miért döntött úgy, hogy ezt választja?

Én csak egyszerűen egy nap becsuktam a szemem, s rájöttem, hogy el kell mennem TTC-re (Transzcendentális Meditáció tanár képzés). És ez épp a szezon kellős közepén történt velem. Szóval azt mondtam magamban: „Oké, ha valami váratlan történik – egy rövid üzenet, egy jelzés – akkor hagyom a sport karrieremet és megyek!” Még ugyanezen a héten kaptam egy piros lapot. Ilyet még nem kaptam az azt megelőző négy év alatt sosem, ez nagyon furcsa volt.

Tudta, hogy nem érdemli meg?

Ez az, ami a legfurcsább… A játékvezető egyszerűen hibázott. Összekeverte a játékosokat és nekem mutatta fel a lapot, melyet egy másik csapattársamnak szánt. Véletlen volt! És ez volt a jel.

Mire emlékszik abból az időből, amikor épp frissen tanulta meg a TM-et? Milyen hatással volt Önre?

Ahhoz hasonlítanám magam, mikor a ló nagy sebességgel vágtat, majd hirtelen a gyeplő visszarántja. Ez az, amit értem tett a TM. Annyi feszültség volt bennem, állandóan mozgásban voltam, mindig csináltam valamit – ami önmagában teljes képtelenség! A TM húzott vissza, s mindig olyan volt, mint az első alkalommal. Ha agresszív és szűk látókörű vagy, akkor magadat egy védekező pozícióba ásod. Futballistaként is védő voltam. Egy héttel később, hogy megtanultam a TM-et, az edzőm áthelyezett egy másik posztba, csatárnak. A csatár pozícióhoz kellett a kreativitás és olyankor nem lehetett céltalanul körbe-körbe futkározni, mint a csirke fej nélkül. Meg kellett alapozódnom abban, hogy mindenre számítsak – aktívan, de alaposan. Ehhez adott segítséget a TM. Jobban teljesítettem, kreatív lettem, nem csak romboltam.

Milyen előnyei voltak a TM-nek, melyek fontosak voltak Ön, mint sportoló számára?

Hirtelen rájöttem arra, hogy a kevesebb több. Amikor jobban megismerjük önmagunkat, nem pazarolunk magunkból olyan sokat, csak amennyit muszáj. Ahelyett, hogy itt is meg ott is megpróbálnánk mindent, de semmit sem kapunk igazán, s egyre jobban belemerülünk ebbe a „játékba”.

A másik a kapcsolatok területe volt. Sok sportoló hangulata attól függ, hogy nyer vagy veszít, majd ennek megfelelően bánnak a feleségeikkel, családtagjaikkal, barátaikkal. Majd megtanulják a TM-et és elkezdenek felvenni egy egészséges távolságot a játék kimenetelével kapcsolatban. Éljük az életünket. Ha nyerünk, rendben van. Ha veszítünk, szintén rendben van. És aztán hirtelen észrevesszük, hogy minden kapcsolatunk javul!

Harmadszor ezzel feloldható mindenféle feszültség. Rádöbbentem, hogy mit akarok a sporttól és mit nem akarok. Azt is felismertem, hogy a mentalitásom megakadályoz abban, hogy sérüléseket szenvedjek el. A játékosok ezzel általában nincsenek tisztában, csak mikor már túl késő.

Ha egyszer megtanulod a TM-et, akkor észleled, hogy valami nem ment addig egészen rendben. Megtanulod, hogyan vonulj vissza, s válassz egy másik útvonalat. Ösztönösen megértesz mindent, s nem kell hosszasan és keményen gondolkodni róla. Mindezek finom dolgok. Ha egyszer megtanulsz meditálni, akkor pontosan tudod, hogy mit kell tenni minden egyes pillanatban.

Mit gondol, Michael Jordan is meditált?

A fiziológiánk különböző mértékű „csenddel” születik. Azok számára, akik nem rendelkeznek nagyobb mértékben ezzel a minőséggel, a TM ad lehetőséget a csend szisztematikus mértékű fejlesztésére. Megtapasztalhattuk, hogy például ez Michael Jordannél milyen mértékben volt tapasztalható. Láttam egy dokumentumfilmet, hogy a meccsek előtt, amikor körülötte mindenki fecsegett az öltözőben, Jordan végig hallgatott. Mi emberek mindannyian ezen a szinten születünk meg, de nem feltétlenül vagyunk képesek előhívni, vagy elmagyarázni másoknak.

Előfordul, hogy Önnek is hiányzik a profi játék?

Hiányolom az öltözői versenyhangulatot, a csapattársakat – hiányzik a rutin. Ugyanakkor elhagytam a karriert, mert csak 22 embert tudtam befolyásolni, s nem taníthattam meg őket meditálni. Szóval abbahagytam. Még, ha TM-tanár lettem volna akkoriban sem lettem volna képes meggyőzni az összes csapattársamat. Nem mindenki állt rá készen.

Jobban kell irányítani a TM-et támogató projekteket világszerte. Meglehetősen szenvedtem a stressztől, feszültségektől, sérülésektől. Most már tudom, hogy a sport nem így megy.

A TM gyakorlása látszólag elválasztott engem a karriertől, miközben megmutatta nekem az igazi jelentését. Helyet adott nekem egy másik szinten. A Transzcendentális Meditáció megváltoztatott. Megváltoztatta a játékot. Odaadta nekem az életem.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*