Transzcendentális Meditáció

Növekedjünk a szeretetben a Transzcendentális Meditáció segítségével

Életünk legfontosabb része a szeretet. A szeretet az, mely összeköt bennünket többi embertársunkkal, illetve az élő és élettelen Teremtéssel. Szeretetet adni és kapni egyaránt jó, ám ahhoz, hogy adni tudjunk, először rendelkeznünk kell azzal, amit adni szeretnénk.

A szeretet adásához növekednünk kell a szeretetben, különösen annak egyetemes, mindent átható minőségében. A következő néhány oldalon Maharishi Mahesh Yogi hamarosan megjelenő Szeretet és Isten című könyvének Szeretet részéből kiválogatott idézetek segítségével szeretnénk a HarmoNet olvasóinak bemutatni a szeretet igazi lényegét, életünkben betöltött fontosságát.

“A szeretet az élet édes kifejeződése. Gondolom, mindenki tudja ezt. A szeretet az élet édes kifejeződése, az élet végső lényege. A szeretet az élet ereje, hatalmas és fenséges. Az élet virága szeretetben nyílik, és szeretetet áraszt maga körül. Az élet a szereteten keresztül fejezi ki önmagát. Az élet folyama hullám a szeretet óceánján, s a szeretet hullámaiban az élet fejeződik ki, az élet hullámaiban pedig a szeretet óceánja hömpölyög.”

“Mily megnyugvást hoz a szeretet a szívnek!
A szeretet gondolatára örömmel telik meg a szív. A szeretet gondolatára örömmel telik meg a szív, s a szeretet óceánján az élet hullámai kezdenek gördülni. Az élet minden hullámában a szeretet óceánja hömpölyög.
Igen, ilyen életet érdemes élni. Az élet minden hullámában a szeretet óceánja hömpölyög – az ilyen élet élet, ilyen életet érdemes élni. És kik azok, akik ilyen tiszta szeretetben, boldogságban, erőben és békében élik éltüket?
A szerencsések, ám a szerencse mindenki előtt nyitva áll, hogy sorsának formálója legyen, s tiszta szeretetben és örömben kezdjen élni.
A szerencsés a mély meditáció eszközét használja, és szíve mélyére tekint. Ekkor a szeretet hullámai az óceán mélységeibe érnek, a szeretet óceánjának áradata elönti a szívet, s örömmel remegteti meg a lét minden részecskéjét.”

“Az ellágyuló szív csak a szeretet szelíd rezdüléséért él. A szeretet halvány reménysége hozza el a hosszú éjszaka sötétjén át a hajnal fényét, és a szeretet, még ha oly parány is, mint a leghalványabb csillag pislogása, fenntartja az oltárnál világló fény ragyogását. S egy napon a szeretet e végtelenül halvány fényében a szeretett megleli útját, előlép a csendben, a nyugalomban, e parányi, csöppnyi kis szeretettől vonzottan, mely a beteljesedés reményében nyitva tartotta az ajtót; a beteljesedés reményében, hogy majd egy napon az éj sötétje utat ad a tiszta égen ragyogó déli nap fényének.
A szeretet szorítása gyengéd, mégis szilárd és erős. A szeretet dicsősége a gyengédség és erő dicsősége. Az ember gyengéd akar maradni a szeretet erejében. A szeretet ereje teszi gyengéddé és szilárddá; gyengévé a rosszban, erőssé az igazságban; megbocsátóvá a hatalomban, és kegyelmet hoz mindenütt az életben.
És ez a szerencsések sorsa. A szeretet a szerencsések kincse. A szeretet teljessége minden sors célja.”

“Azok, akik csak korlátozott mértékben képesek szeretni, kiknek szeretete csak egyes személyek vagy tárgyak korlátozott csatornáin árad, kik csak ezt vagy azt képesek szeretni, kiknek szívében még nem ébredt fel az egyetemes tudat, azok olyanok, mint a kis tócsák, melyekben a szeretet csak hullámfodrokként, s nem a tenger hullámaiként képes áradni.

Legtöbbünk szeretete ilyen: ma szeretünk, holnap harcba indulunk. Ne hozzunk szégyent a szeretetre! Szeretetünk legyen örök, s mindent átfogó.

Amikor az óceán hullámokban hömpölyög, belül békében árad.

Amikor egy sekély vizű tócsa nekilendül, hogy égbe nyúló hullámokat vessen, csak a fenekén levő sarat kavarja fel, s a tócsa egész békéje odalesz.

Amikor egy szív, mely sekély, mint egy tócsa, a szeretet hullámaiban akar a magasba törni, csak zavarossá válik, és felszínre hozza a sarat, melyet pedig oly kegyesen elrejtett a mély.

Hogy a szeretet óceánjának örvendezhessünk, szívünket kell határtalanná tennünk, hogy a mérhetetlen mélységű és teljes óceán mélyét elérjük.

S hogyan nemesítsük szívünk mélységeit?

Úgy, hogy létünk tiszta mélyére hatolunk. Hogy feltárjuk a szívünk csendes csarnokában suttogó szeretet tisztább rezdüléseit. Hogy mélyre merülünk a szívünkben lakozó szeretet határtalan és mérhetetlenül mély óceánjának csendességébe. Önmagunk feltárásának egyszerű módszerével, vagyis azzal, melyet szerte csak Transzcendentális Meditációnak ismernek az emberek.”

“A szeretet az élet legnagyobb áldása; a szeretet, mint szeretet egyetemes. A személyes szeretet koncentrált egyetemes szeretet. Ó, hogy árad a szívem, amikor ezt mondom: “A személyes szeretet koncentrált egyetemes szeretet.”

“Mindnyájunk számára egyszerű, hogy a bennünk lakozó szeretet óceánjának mérhetetlen mélyére hatoljunk, s szívünk teljességében az élet teljességének örvendjünk, mindörökké.

“A szeretet tisztaság, a szeretet ártatlanság, a szeretet teljesség, egység és mennyei boldogság. A szeretet beteljesít.

Az életben mindenre megvan a megfelelő idő.

Az élet a szeretet lépéseiben halad előre, és a szeretet minden egyes lépésének megvan a maga ideje, a szeretet minden szintje a fejlődés vele egyező szintjét teljesíti be.
“Szeressünk magunk körül mindenkit. A szeretetben fogadjunk szeretetet, mert a szeretet élet, és bizonyosan nem akarunk kilépni az életből. A szeretetben fogadjuk hát, hogy kitartunk a szeretetben, és soha ne hagyjuk el a szeretet mezsgyéjét. Mert a szeretetben lakozik Isten hatalma, a teremtés hatalma, az élet bölcsessége és minden jó ereje. Ezért teljes szeretetben kell élnünk.
A szeretet fénye örökké beragyogja utunkat, és fénye vezérli lépteinket, akár lassan, akár gyorsan haladunk. A szeretet fénye mindig velünk lesz utunk során. A szeretet mindig életünk horgonya lesz. Szeretetben élünk, és a szeretet bennünk él majd. Szeretetben élünk, szeretetben gyarapodunk, és az örök szeretetben lelünk beteljesedést.”

“A Nap ragyog, teljességének fényében örökké ragyog. Lehet, hogy felhők gyülekeznek. Hadd jöjjenek-menjenek – ahogy jöttek, el is mennek. Jöttük ne zavarjon, járd csak az utad! Ha utadban fekszenek, lépj át rajtuk. Ne próbáld eloszlatni őket, de ne is hagyd, hogy rabul ejtsenek – ahogy jöttek, el is mennek.
Sosem mozdulatlanok, de ha szeretnél megállni, hogy megnézd, miként foszlanak szét, várj egy kicsit. A szél egyébként is fúj, hogy eltakarítsa a felhőket az utadból. Csak várj, s meglátod, amint a felhők szétoszlanak, és a Nap, a szeretet jó öreg Napja újra dicsősége teljében ragyog.”

“Amikor leszáll az éj, minden sötétnek tűnik, de a sötétség nem tart örökké. Eljő, s feltűnik a hajnal fénye.
Eljön a hajnal fénye, és szerteárasztja az élet szeretetét és báját, ne bánkódjunk hát, ha az éj sötétje egy kis időre beáll.
Mert egészen bizonyos, hogy a szeretet fénye nem tűnhet el örökre.”

E gondolatok lelkünk mélyére hatolva felébresztik bennünk emberi létezésünk fontosságát, s hogy nem szabad elfelejtenünk miért is vagyunk itt, s mi a feladatunk. Mindannyian adni érkeztünk, s nem elvenni. Ha két ember az adás teljes képességével találkozik egymással, akkor mivel mind a ketten adnak, ezért mind a ketten kapnak is. Az egység megőrzi teljességét, s a béke alapot nyer az ilyen emberi kapcsolatban. Az emberi világ békéje pedig csak ilyen társadalmi kapcsolatokban bonthatja ki szirmát. Eme virág pedig növekvőben van, s hamarosan mindannyian érezhetjük majd bódító illatát.

Az idézetek válogatta és a cikket írta:

Dienes István

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*