Transzcendentális Meditáció

Meditáló börtönlakók – szabadságért cserébe meditáció

A Transzcendentális Meditáció igen sikeresnek bizonyult a rehabilitáció terén is: az elmúlt 30 évben számtalan börtönben vezették be az elitéltek és a börtönőrök köreiben egyaránt. Volt olyan eset is, hogy az Egyesült Államokban a szabadlábra bocsájtás feltételeként a bíró (David Mason, Missuri XXII. kerületi bíróságának bírója) a TM-technika elsajátítását szabta a próbaidősnek.

A TM jótékony hatását a szociológia tudományában is elismerik, sőt: a Maharishi-hatás – mely a TM és a TM-Szidhi programok társadalmi stresszcsökkentő hatását jelölő szakkifejezés – bekerült a szociológiai szakkönyvekbe. Ezen cikkünk a TM alkalmazását mutatja be a bűnözők “továbbképző központjául” szolgáló büntetés-végrehajtási intézetekben.

Az utóbbi 20 évben több, mint 2000 szabadságvesztését töltő személy sajátította el a TM-et az Amerikai Egyesült Államokban 18 büntetés-végrehajtási intézetben és több száz fiatalkorú a javító-intézetekben. A kutatási projectek közül az alábbiakban hármat ismertetünk.

Folsom Börtön, Kalifornia

Ebben a börtönben két kutató, Abrams és Siegel folytatott kísérleteket (1978). Két párhuzamos tanulmány folyt egyidejűleg, s mindegyikben kialakítottak egy TM gyakorló és egy kontrollcsoportot. A kísérlet alanyait elő- és utótesztelték három hónapos TM gyakorlás után. 113 emberrel kezdődött a kísérlet és 90-nel végződött (többeket áthelyeztek időközben más intézetbe).

A kísérlet eredménye: csökkenő szorongás (State-Trait Anxiety Inventory), csökkenő neurotikusság (Eysenck Personal Inventory) illetve ellenséges indulat (Buss-Durkee Hostility Inventory), jobb alvás (kérdőív) volt megfigyelhető a TM gyakorlók esetében, szemben a technikát nem ismerő kontrollcsoport-tagokkal. Nem csökkent viszont a dohányzás az első három hónap alatt, a pulzus és vérnyomás sem esett jelentősen. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a TM hatása független az életkortól, rassztól, a bebörtönzés okától.

Allen (1979) kritizálta a kísérlet eredményeit azzal, hogy a résztvevők megfelelési vágya befolyásolhatta őket. Abrams és Siegel újraelemezték az adatokat, és kimutatták, hogy a TM éppenséggel csökkenti a megfelelési vágyat; azt is bebizonyították, hogy a TM pozitív hatása nincs összefüggésben a valóságnak nem megfelelő pozitív benyomásteremtés vágya között (Eysenck Personal Inventory hazugságskálája).

Abrams később utóvizsgálatokat végzett, és megállapította, hogy az első három hónapi TM gyakorlás pozitív hatásai maradandóak voltak: a kísérletet követő évben még a résztvevők több mint 80%-a gyakorolta a technikát.

Bleick és Abrams később azt vizsgálta, hogy melyek a visszaesési arányok a 269 szabadlábra helyezett esetében, akik a Folsom Börtönben megtanulták a TM módszert. A szabadulás utáni 1-5 évet vizsgálva jelentősen kedvezőbb mutatókat kaptak, mint a többi szabaduló esetében.

A TM tehát kimutathatóan hozzájárul a börtönviseltek sikeres visszailleszkedéséhez a társadalomba. Az Amerikai Egyesült Államokban a fenti eredmények fényében kidolgoztak egy 6 hónaptól egy évig terjedő rehabilitációs programot a szabadságvesztésre ítéltek számára. Ez három részből áll:

1) a TM technika elsajátítása és gyakorlása,
2) különféle terápiás eljárások a személyiség pozitív irányú fejlesztésére,
3) szakmai, illetve látókört szélesítő oktatás.

Szövetségi Büntetésvégrehajtó Intézet, Milan, Michigan, USA
80 önkéntest válaszottak ki az intézményben a kábítószerfüggőségük miatt kezelésre járó fogvatartottak közül. Ebből 40-et véletlenszerűen kijelöltek és megtanítottak a TM használatára, 40-en a kontrollcsoport szerepét töltötték be. A kísérlet lefolytatója nem tudta, melyik személy melyik csoporthoz tartozik. Mindnyájukat előtesztelték, majd a 10 hetes kísérlet után újból tesztelték őket, bár ekkor már csak 68-an voltak. Három személyt azért zártak ki, mert nem gyakorolták rendszeresen a TM-et, tehát megfigyelésre alkalmatlanok voltak.

A kísérlet eredménye szerint a TM gyakorlók önbecsülése nőtt (Rosenberg Self-Esteem Inventory), neurotikusságuk csökkent (Eysenck Personal Inventory), ugyancsak kisebb mértékű pszichopatológiát (MMPI depresszió, mánia, pszichasztenia, skizofrénia, hisztéria skálák), agressziót (MMPI pszichopatikus deviancia és paranoia skálák, Buss-Durkee Hostility Inventory) és megnövekedett belső kontollt (módosított Rotter-skála) figyeltek meg.
Más, hasonló kísérletnél tapasztaltak még jobb alváskészséget is, és kevesebb lett a fegyelmi probléma (Massachusetts Correctional Institution, Walpole).

Kaliforniai Javítóintézet

1976-82 között ideiglenesen szabadlábra helyezett, TM-et elsajátított 250 bűnöző közül lényegesen kevesebb volt a visszaeső.
A TM-es csoportot egy kontrollcsoporttal hasonlították össze az ideiglenesen szabadlábon eltöltött évek, a korábbi bűnelkövetések jegyzéke, az életkor, a bőrszín, a kábítószer-használat, illetve a büntetés-végrehajtási intézet alapján. A TM-es csoport kevesebb bűnt követett el, döntő részben kilencven napnál rövidebb ideig voltak letartóztatva és börtönbüntetésre ítélve (melyet a Kaliforniai Javítóintézet viszonylag kedvező eredménynek tekintett). Jóval kevesebb időt töltöttek börtönben a kiszabadulásukat követő 1-5 évig terjedő időszakban, amint a bűnlajstrom nyilvántartása alapján tudjuk (p<0,05).

Az egyéb visszaesést befolyásoló tényezőkkel (mint például az IQ, a TM elsajátítása előtti időszakban elkövetett kihágások, illetve a börtönintézmény által szponzorált oktatási programokban és pszichoterápiában való részvétel) statisztikailag súlyozva, a TM-es csoport végeredményben 25 százalékban kerül újra börtönbe, szemben a kontrollcsoport 35 százalékával.

A vizsgált TM-es visszaesők, akik újabb börtönbüntetésüket töltötték, illetve akiknek az ideiglenes szabadlábra helyezését visszavonták, lényegesen rendszertelenebbül meditáltak, mint a szabadulás előtt álló meditálók.

Az új börtönbüntetések hosszát és más tényezőket vizsgálva úgy találták, hogy a TM az új börtönbüntetések átlagos időtartamát szabadlábra helyezett meditálóként 5,7 hónappal csökkentette, beleértve a később már nem visszaesőket is. Ha feltesszük, hogy minden elítélt büntetésének csak a felét kell letöltenie, és egy ember éves börtönben tartása 20 000 dollár közvetlen és közvetett költséget számítunk, a TM-es csoport (250 fő) új börtönbüntetéseinek költségei a kontrollcsoporthoz képest 1,2 millió dollárral csökkennek.

A Transzcendentális Meditációt sikerrel alkalmazták továbbá a vietnámi háborúból hazatért veteránoknál, s az eredményekből kiderült, hogy a TM-et elsajátító veteránok – a pszichoterápián résztvevőkkel ellentétben – javuló eredményeket mutattak 8 pszichológiai és szociális teszten.

Antal Béla összeállítása

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*