Transzcendentális Meditáció

Martin Scorsese filmrendező: A Transzcendentális Meditáció nagy hatással volt az életemre

Martin Scorsese, a mozi legünnepeltebb rendezőinek egyike, 1942-ben New York városában született. Visszahúzódó gyermek volt, aki igen súlyos asztmában szenvedett, így fiatal éveinek nagy részét egyedül, filmek nézésével töltötte. A középiskola befejezése után elhatározta, hogy papnak megy. Egy évet töltött a katolikus szemináriumban, ám később mégis úgy döntött, hogy beiratkozik a New York Egyetemre. Itt hamarosan magához vonzotta az egyetem híres filmes iskolája, ahol a feltörekvő olasz és francia újhullám, valamint a független filmkészítők nagy hatással voltak rá.

Filmjeivel, mint amilyen a Taxisofőr, a Dühöngő bika, a Komédia királya vagy a Nagymenők, Scorsese a világ egyik legdrámaibb és leginkább megrendítő erejű alkotásait elkészítő rendezőjévé vált.

Scorsese nemrég videokapcsolaton keresztül felszólalt egy New York-i jótékonysági gálán, melyet abból a célból rendeztek, hogy segítsen a David Lynch Alapítványnak minél több olyan emberhez elérni, akik súlyos stresszeket vagy traumákat szenvedtek el:

– Szerettem volna felajánlani támogatásomat és buzdításomat mindezen erőfeszítések számára, melyek arra irányulnak, hogy támogassák a gyermekeket, a veteránokat és mindazokat, akik szeretnének megszabadulni a stressztől a meditáció révén.

Számtalan dráma vetül tudatunk és elménk képernyőjére, éjjel és nappal egyaránt – olyan viselkedésminták, amelyek még a gyermekkorunkban rögzültek belénk, áskálódások, neheztelések, gyűlöletek és félelmek… A szokványos reakció mindezekre azt, hogy megkeményítjük magunkat, és így próbáljuk elviselni az élet csapásait. Más szavakkal: szenvedünk. Én is egész életemben szilárdan hittem a szenvedésben. A filmjeim képsorai, bár tünékenyek, kétségtelenül erről tanúskodnak. Ám nemrégiben megtapasztaltam azt is, hogy nem feltétlenül kell annyit szenvedni ahhoz, hogy valamit elérjen az ember. Nem feltétlenül a szenvedés a dolgok rendje és módja.

Néhány év óta én is gyakorlom a meditációt. Nem könnyű leírni azokat a hatásait, amelyeket az életemre gyakorolt. Talán elég lesz csak néhány szót említenem: nyugalom, az elme tisztasága, lelki egyensúly, néha pedig mély felismerések. A meditáció nagy hatással volt az életemre.

Ma este, ahogyan megpróbáltok anyagi támogatást szerezni ahhoz, hogy a Transzcendentális Meditációt eljuttathassátok diákokhoz, veteránokhoz, hajléktalanokhoz, indiánokhoz és mindenfajta olyan emberhez, aki sokat szenvedett a stressztől, szeretnék nektek köszönetet mondani. Arra buzdítok mindenkit, aki itt ma összegyűlt, hogy támogassa ezt az alapítványt. Köszönöm és jó éjszakát.

(A Transcendental Meditation Blog cikke nyomán)

2 hozzászólás

  1. angolul is kérném

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*