Így tanultam meg a Transzcendentális Meditációt – Alan Green rabbi beszámolója

2015-01-30 | 09:57 0 hozzászólás

A Transzcendentális Meditáció technikáját 1971. június 12-én kezdtem gyakorolni. Egy héttel az utolsó év vége előtt jártak gimnázium felső tagozatosai, csak én nem. Én nyári iskolára ítéltettem, mert megbuktam amerikai történelemből a második félévben. Tulajdonképpen ez jelentette számomra a legkisebb gondot. A kapcsolatom a szüleimmel, tanáraimmal és diáktársaimmal rendkívül feszült volt. Saját életemet és lehetőségeimet sivárnak éreztem.

Életemnek abban a kritikus szakaszában csak két utat láttam magam előtt: A materializmus és az intellektus útját, de nem volt túl sok vágyam arra, hogy végig járjam bármelyiket. Alig tudtam akkoriban – 17 évesen – hogy mit jelent az „egzisztenciális” kifejezés, én mégis egzisztenciális válságban voltam. Egészen biztos voltam, hogy ebben az életben kell lennem, amit éltem, de nem tudtam elképzelni hogyan nézhet ez ki, vagy hogyan érezzek.

Nagy szerencse, hogy néhány barátom megtanulta a TM-et egy évvel korábban. Abban az időszakban én egy agresszív, szkeptikus voltam, de jó barátaim voltak, s látták, hogy szenvedek. Egyikük azt mondta, lehet szkeptikus vagyok, de meg van győződve arról, ha én is gyakorolnám a TM-et, sokkal boldogabb lennék.

Talán szembeszállhattam volna vele a szokásos modoromban, hogy a saját nyomoromba taszítsam le őt is, de annyira csábító volt, hogy nem lehetett tiltakozni. Megragadta a legnagyobb gyengeségemet. Ekkor biztossá vált számomra, hogy egy új lehetőség előtt állok.

photo_greenA csendes forradalom

Közel negyven éve, az első meditációs élményem még mindig élénken él az emlékezetemben: Mindent átható csend vetette meg a lábát a TM-központban, amely csak nőtt, amint beléptem a szobába és tanúja voltam a hála szertartásnak. Aztán ott volt a mantra, amivel még nagyobb csendet tapasztaltam, mint amit valaha érzetem. Ebben a csendben felismertem, hogy minden, ami elromlott az életemben idővel rendbe jön. Mély volt, s nagy reményt éreztem a jövendő iránt.

Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban csendes forradalom kezdett kibontakozni az életemben. Elkezdtem gondolkodni a gondolataimon, érzelmeimen, amit még soha nem tapasztaltam. Elkezdtem élvezni a családom és barátaim társaságát. A zene és a művészet teljesen más dimenziót kezdett jelenteni számomra – átformálták szívemet, lelkemet, szellememet. Kezdtem megtapasztalni a mélységet, aminek a létezéséről korábban senki sem tudott meggyőzni, ezt a fajta mélységet soha nem tudtam volna elképzelni, mielőtt valóban megtapasztaltam.

Ma, negyven évvel később, közel harminc ezer meditáción túl, ugyanezt a csendet érzem továbbra is, mely hol kecsesen, s néha meglepő módon bontakozik ki. Nagyon hálás vagyok Istennek, és Maharishi Mahesh Yoginak, amiért erre a pontra vezetett engem az életben. Mindannyiunknak, az egész emberiségnek az érdeme, hogy ilyen útmutatással járhatunk a határtalan emberi szellem felé vezető úton.


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek