Transzcendentális Meditáció

Guardian: Tényleg működik a Transzcendentális Meditáció?

Az alábbi Guardian-cikk magyar átiratában Stuart Heritage meditációs „próbálkozásainak” személyes tapasztalatai olvashatóak, igen őszinte és szókimondó formában. A cikket változtatás nélkül közöljük. Mint minden szubjektív élmény és tapasztalás, nem általánosítható az általa említett módszerek tekintetében, viszont mindenki számára érthető betekintést nyújt a meditációs módszerek iránt érdeklődők (és a gyakorlók, próbálkozók) dilemmáiba – szerk.

Először az okostelefonján próbálkozott az alvást elősegítő alkalmazásokkal, aztán jött a mindfulness, a buddhista eredetű tudatosság-meditáció. Ám semmi sem fékezte meg a szakadatlan fecsegést Stuart Heritage egyre elcsigázottabb elméjében. Segít-e a reneszánszát élő Transzcendentális Meditáció? A brit Guardian írása ennek történetét meséli el.

Nem tudom, veled mi a helyzet, de én teljesen ki vagyok dögölve. Már úgy ébredek, hogy holtfáradt vagyok, és minden egyes reggelt azzal töltöm, hogy bénultan igyekszem szétoszlatni a ködöt az agyamban. Az ebédet is félholt állapotban fogyasztom el, és aztán minden előttem heverő élettelen tárgyhoz cifra káromkodást intézek. Próbálok nem elaludni az íróasztalom előtt, aztán odatántorgok a heverőmhöz, ruhástól elheveredek rajta, és végül négykézláb bemászom az ágyamba, hogy egy újabb éjszakát töltsek dühítően szaggatott alvással. Ez az életem. És úgy tűnik, alig vagyok képes bármire.

Persze nem akarok hangosan panaszkodni ezzel kapcsolatban, és nincs kedvem senkivel azon versenyezni, hogy melyikünk van jobban kidögölve. Nem akarom senkinek sem azt mondani, hogy csak négy órát tudtam aludni, mert az illető azt fogja felelni, hogy ő meg csak hármat, plusz a matraca lángra lobbant éjfélkor. Mi több, mi van ha újdonsült szülők, kisgyermekkel? „Hogy vagy” – kérdezik. „Kicsit fáradtan” – felelem. „Tényleg?” – vágnak vissza – „én már október óta nem alszom, mert azóta is azzal töltöm az éjszakát, hogy kiskanállal szedetem össze az anyagot, mert a gyerekem összefossa a hűtőszekrény ajtaját.” Az új szülőket egyszerűen lehetetlen überelni.

De fáradt vagyok, és csak magamat vádolom. A legtöbb emberhez hasonlóan tudom, hogy az életemet elnyelte az állandó változás ingoványa. Kavarognak benne a tévéműsorok, a telefonhívások, az emailek, a Twitter, fények, a zajok, a csipogások. Agyam felszínén a Simpson családból származó idézetek, videojátékok hangeffektjei, valamint vásári zene vágtat keresztül őrült tempóban. Komoly erőfeszítésbe kerül, ha ki akarok kapcsolni, és néha még ez sem működik. Már szinte elalszom, amikor az elmém hirtelen felsikolt: „Nem felejtetted el beállítani az ébresztőórát?” „Te idióta, nem válaszoltál annak a nőnek tegnap!” Vagy: „Emlékszel arra a Nyan Cat számra? Nem, hát akkor teljes hangerővel fogom neked ismételgetni reggel hat óráig. Remélem, király lesz!”

Azért fordultam a Transzcendentális Meditációhoz, hogy kizárjam a világ zaját. Ez nem az első választásom volt. Legelső próbálkozásom a Pzizz nevű app volt, amely binaurális hangeffektusokkal bombáz, amíg el nem alszol. Nem működött, mivel meg voltam róla győződve, hogy szubliminálisan arra fog programozni, hogy álmomban egyem meg a szüleimet. Aztán megpróbálkoztam a lebegő tartályokkal, ahol egy sós vízzel teli kis kapszulában fekszel egy órán át. Ez sem működött, mivel – mint kiderült – a forró, sós könnyekkel töltött, sötét fekete koporsóban való csapkolászás a relaxáció szöges ellentéte. Ezután próbálkoztam a mindfulness-szel. Jó esélye van annak, hogy hallottál már a mindfulness-ről, a buddhista gyökerű tudatosság meditációról, mert az emberek manapság rengeteget beszélnek róla. Egykoron a buddhista szerzetesek módszere volt, amely arra szolgált, hogy meditáció közben összpontosítani tudják a gondolataikat. Most, hogy leszedték róla a spirituális maszlagot, mindenütt jelen van. Vannak róla könyvek. No meg tanfolyamok. Terapeuták és tanácsadók írják elő neked. Vannak appok, mint a hihetetlenül népszerű Headspace, amely 10 percen át vezet neked légzőgyakorlatokat, valamint tetőtől-talpig öndiagnosztikai ellenőrzést különböző testtájakon, amíg a sugárzó önmegvalósítás tökéletes mintapéldányává nem válsz.

A mindfulness emberek ezreit segíti minden nap, a depressziósoktól a függőségi problémákkal küszködőkig. Csak az a gond vele, hogy ez a dolog nem nekem való. A mindfulness megkívánja, hogy folyamatosan figyeld magad, és ez fárasztó. Mindenre oda kell figyelned. Hogy miként lélegzel, hogy milyen testtartásban ülsz, hogy mire gondolsz, hogy miért pont erre gondolsz, és hogy most mit tegyél, mert arra gondolsz, amire. Állandóan ez megy. Tudok olyanokról, akiket az orvosuk küldött mindfulness tanfolyamra, aztán sikoltva rohantak el, amikor egy halom házi feladatot kaptak.

A TM modern reneszánszát gyakran tulajdonítják a filmrendező David Lynch hatásának, akinek alapítványa számos veszélyeztetett csoport számára tanít Transzcendentális Meditációt. Fotó: Linda Nylind a Guardian számára.
A TM modern reneszánszát gyakran tulajdonítják a filmrendező David Lynch hatásának, akinek alapítványa számos veszélyeztetett csoport számára tanít Transzcendentális Meditációt. A programhoz csatlakozott Hugh Jackman színész is.

Mindezeken túl a mindfulnesstől neurotikus leszek. Az egyik gyakorlat az volt, hogy fél órán keresztül írjam le az összes gondolatot, ami csak megjelent az agyamban. Ez megtanított arra, hogy sokat aggódom a munkám miatt. Korábban nem tudtam, hogy aggódom a munkám miatt, de ez a tudás egy pánikszerű, gyilkos spirálba vezetett. Visszatekintve jobban jártam volna, hogy ha az összes érzésemet lenyomom a gyomromba, és addig nem figyelek rájuk, amíg szívbetegséget nem okoznak, és meg nem ölnek tragikusan fiatalon. A felmenőimtől is ezt örököltem.

Ezután fordultam a Transzcendentális Meditációhoz. Először kicsit aggódtam, mert emlékszem még arra, amikor még vagy 20 évvel ezelőtt a természeti törvény pártot hallgattam, a Transzcendentális Meditáció egykori politikai szárnyát. Volt egy fickó, vastag Tom Selleck-bajusszal, aki egy asztal mögött ülve magyarázott, rajzfilmbe illően vészjósló módon, hogy a pártja miként akarja egyesíteni az egész országot a kollektív tudat mezején. Volt még egy rettenetes lila falikép az univerzumról, az a fajta, amit olyan boltokban látsz, amelyek pult alatt árulnak vízipipát 12 éveseknek Aztán voltak a jógarepülők, pizsamába öltözött fickók, akik matracokon huppogtak. Azt is mondták, hogy a jógarepülők egymagukban 60 százalékkal csökkentették a bűnözést Liverpool környékén, valószínűleg úgy, hogy alacsonyan repülő Batmenek alakulataként cirkáltak Toxteth [Liverpool egyik kerülete] körül. Emlékszem, néhány haverom megpróbált jógarepülni az iskolai technika teremben. Teljesen kinyírta a térdünket.

A természeti törvény párt olybá tűnt, mint egy jólöltözött vacsoravendég, aki mindenre tud megoldást, és most kegyesen leereszkedik hozzánk, neked pedig nem kell mást tenned, csak elfogadnod őt. Ám az idők változnak. A természeti törvény párt egy évtizede feloszlott, és az összes hülyének már szakálla nőtt azóta. Ami még fontosabb, a Transzcendentális Meditáció hatalmas PR-átalakításon ment keresztül. Az elmúlt években a tudatos életmód gyakorlatias elemeként jelenik meg, nem pedig gyöngyfüzéreket viselő torzonborz hippik elfoglaltságaként. A weboldaluk  szerint ma négymillió ember gyakorolja a Transzcendentális Meditációt. Mi több, a módszert már nem is hívják Transzcendentális Meditációnak. Megjátszották ugyanazt, mint a Kentucky Fried Chicken, és a dolog ma már csak egyszerűen TM.

Az életemet elnyelte az állandó változás ingoványa. Kavarognak benne a tévéműsorok, a telefonhívások, az emailek, a Twitter, a zajok, a csipogások – mondja Stuart Geritage. Fotó: Suki Danda, a Guardian számára.
Az életemet elnyelte az állandó változás ingoványa. Kavarognak benne a tévéműsorok, a telefonhívások, az emailek, a Twitter, a zajok, a csipogások – mondja Stuart Geritage. Fotó: Suki Danda, a Guardian számára.

Szóval, ahelyett, hogy a kollektív tudatról handabandáznának, a TM most a modern életvitel gyógyírjaként reklámozza magát. A belénk épített „harcolj vagy menekülj” reakciók a mai világban összezavarodtak, így folyamatos stresszben élünk. Napi 40 perc (kétszer húsz perc) meditációval megtanulhatjuk elcsendesíteni egy kicsit ezeket a reakciókat. Olyan komoly szervezetek, mint az Amerikai Szívgyógyászok Szövetsége (American Heart Association) jelentik ki, hogy a TM tudományosan kimutatható módon csökkenti a vérnyomást és a szívbetegségek kockázatát. Emellett további, kevésbé tekintélyes források számolnak be arról, hogy a TM fokozza a kreativitást és a hatékonyságot. Mindemellett pedig még egy nagyon mély pihenést is kapsz a gyakorlástól.

Tim Burgess 2008-óta gyakorolja a Transzcendentális Meditációt, és elmondása szerint ez “élete egyik legfontosabb mozzanata”. Fotó: Richard Saker a Guardian számára.
Tim Burgess 2008-óta gyakorolja a Transzcendentális Meditációt, és elmondása szerint ez “élete egyik legfontosabb mozzanata”. Fotó: Richard Saker a Guardian számára.

Talán mert tényleg olyan hatékony, talán mert csak spirituális divathóbort, számtalan celeb tanulta meg a meditáció e formáját, közöttük Jerry Seinfeld, Martin Scorsese, valamint  Oprah Winfrey és az egész stábja. Goldie Hawn Davosban tartott előadást a TM-ről az idén.  Clint Eastwood is gyakorolja, és nem csinál belőle titkot. Clint Eastwood pedig aztán szöges ellentéte a hippiknek. Ő az a fajta fickó, aki inkább hippiket lő. Nagy-Britanniában Tim Burgess, a Charlatans énekese a TM nagy híve. 2008 óta gyakorolja a Transzcendentális Meditációt, és úgy nyilatkozott nekem, hogy „ez életem egyik legfontosabb mozzanata.” Tim reggel és este meditál. A reggel, mondja, „nagyszerű időszak az új ötletekre. Ezek nem feltétlenül világmegváltó ötletek, sokszor csak apróbb elképzelések arról, hogy miként szervezzem meg a napomat. Dolgok, amiket elfelejtetten, tervek, elmélkedések arról, hogy mi történik velem.”

A TM modern reneszánszát gyakran tulajdonítják a filmrendező David Lynch hatásának, akinek alapítványa számos veszélyeztetett csoport számára tanít Transzcendentális Meditációt. Segíti a hazatérő katonákat a depresszióval és a poszt-traumás stresszel való megküzdésben. Egy „csendes időszak” leple alatt kreatívabbá teszi a diákokat, akik emellett kevésbé hajlamosak egymást megkéselni. TM-foglalkozásokat tart hajléktalan menhelyeken, börtönökben és árvaházakban. Az alapítvány tengernyi tudományos kutatást és akadémiai tanulmányt hoz fel állításainak alátámasztására. Maga Lynch azt meséli, hogy mielőtt elkezdett meditálni, „tele volt szorongással és aggodalommal”. Valaki pszichoterápiát javasolt a számára, ám ő attól félt, hogy az akadályozni fogja a kreativitását. „Amikor először meditáltam” – mondja – „ez a belső tiszta boldogság rendkívül erősen tárult fel. Sűrű boldogság tört fel bennem. És én azt mondtam: ez az! És ez volt az. Minden sokkal jobbá vált, több lett az öröm, több a móka a hétköznapi életben… És ez teljesen természetesen jön. Egyszerűen boldog vagy és ezért nem kell semmi különöset tenned.”

Működik a TM a celebek világán kívül is? Úgy tűnik, elég kapóssá vált a harmincasok körében, akik nem győzik hangoztatni, hogy milyen nyugodtak. Jó néhány gyakorlót kifaggattam, és egyiktől sem hallottam, hogy elszakadt volna a dologtól. Justyna Sobkowicz, aki marketing menedzser, 2012-ben kezdett meditálni, és boldogan ismeri el, hogy a dolog megváltoztatta az életét.

– Ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy naponta kétszer 20 percet fel kell áldoznod, gyanúsnak találom a dolgot – mondja. – Ám a TM lenyugtat. Kevesebb stresszt él meg az ember. – Justyna a meditáció más fajtáival is kísérletezett, de ezek nem működtek. – Arra akarnak rávenni, hogy próbáld meg magad elképzelni a tengerparton, de ehhez erőlködésre van szükség.

Maverick Gutarra (mely valódi név) azért kezdett el meditálni, mert nagy rajongóra Lynch kultikussá vált sorozatának, a Twin Peaks-nek. – De ezek után még mindig lemész egy kocsmába és megiszol hét korsó sört. – Ám Maverick a TM megtanulása után jó néhány évvel minden tekintetben sokkal egészségesebb. – Már nem annyira érzed szükségesnek, hogy minden este megigyál egy üveg tequilát. – Maverick sokat beszél a piáról. – Svédországban nőttem fel – mondja erről magyarázatképpen.

De hát miért is mondanának mást? Mind csinálják a TM-et, és azt szeretnék, hogy más is csinálja a dolgot. Még mindig nem voltam biztos benne, ám itt volt az idő, hogy magam is kipróbáljam.

A tm.org-on keresztül találtam egy instruktort, Ged Valente-t. Ged egy szívélyes Glasgow-i tanárember, aki évtizedekkel ezelőtt kezdte el a TM-et. Elmagyarázta, hogy a TM-et egyszerű megtanulni, ám nem tudod egy könyvből, sem egy app segítségével vagy egy ehhez hasonló cikk nyomán elsajátítani, mivel az útmutatásnak idomulnia kell az egyén szükségleteihez. Mindezek helyett tehát négy egymást követő alkalommal találkozol az instruktorral. Ezután már egyedül gyakorolsz. Nem kell több pénzt fizetned, nem kell több leckét végighallgatnod, sem pedig más TM-esekkel találkoznod. Még csak az sem szükséges, hogy érdekeljen a vallás vagy a spiritualitás. Ami jó, mert én nem vagyok különösebben oda ezekért.

Ged végigvezetett a TM és a mindfulness közötti különbségeken. Míg a mindfulness során a gyakorlók megfigyelik az elméjük tartalmát, addig a TM teljes mértékben az elengedésről szól. Csendben ülsz 20 percig, és az elméd természetes módon lecsendesedik. Magadban egy mantrát ismételgetsz, egy jelentés nélküli hangsort, amelyet nem szabad senkinek sem elárulnod, és végül, ha jól csinálod a dolgot, elérsz egy olyan pontot, ahol a csend kiterjed, és a testedet elönti egy kellemes, meleg érzés.

Ennek az érzésnek sok neve van, én itt és most transzcendenciának hívom. Ged szereti „tiszta tudatnak” mondani, ami számomra egy kicsit túl misztikus. Mások „tiszta boldogságnak” vagy „gyönyörűségnek” (bliss) mondják, de ezt a szót a twitteren már annyira elcsépelték, hogy arra is ezt használják, amikor csokit esznek a karosszékben. Legyen hát transzcendencia.

A képzés egy bevezető beszélgetésből áll, egy beavatási ceremóniából, majd három követő leckéből. Kicsit aggódtam a ceremónia szó hallatán, ám Ged megnyugtatott: – Ha szereted a ceremóniákat, akkor klassz dolog, ha nem, akkor meg tudd, hogy rövid. – Öt perc, és mire végzel, megkapod a mantrádat.

Ezután el is kezdhetsz meditálni. A TM, gyorsan felfedeztem, leginkább olyan emberek számára való, akik hozzám hasonlóan lusták. Ott ülsz le, ahol csak szeretnél, normális ruháidban, becsukod a szemed, és az elmédben ismételgeted a mantrádat. Ennyi. Ahogyan telik az idő, egyre kevésbé vagy tudatos korábbi önmagadról. A légzésed lelassul. A mantra elveszíti konkrét formáját, és mind elvontabbá válik. Az elméd elcsendesedik, kevésbé zaklatják a gondolatok. Kellemes érzés.

Első próbálkozásom után kicsit kába voltam. Az agyam nem igazán tudta, hogy mit kezdjen a szokásos lármás fecsegéssel és a retró hangeffektekkel. A belső béke még odébb volt.

Néhány kísérlet után azonban elkezdtem belejönni. Végül könnyebbé vált elhallgattatnom ostoba agyamat. Amikor eljutsz idáig, minden egyszerűen csak elolvad. Olyan, mint a közvetlenül az elalvás előtti pillanat, de kiterjedtebb. Nem tudom biztosan azt mondani, hogy ez volt a transzcendencia, de kétségtelenül lenyugtatott. Őszintén szólva az is lehet, hogy egyszerűen csak elaludtam, de még ez is rendben van. A TM-ben megengedett az, ha gyakorlás közben elalszol, ez is a megfelelő gyakorlás része.

A TM jótéteményeinek teljes skálája nem mutatkozik meg, csak hetek vagy hónapok múlták. Maverick azt mondta, neki egy évbe tellett. Túl korai még hát, hogy bármit is mondjak a konkrét eredményekkel kapcsolatban. Nem tudom, milyen hatással van a vérnyomásomra, vagy csökkenti-e a valószínűségét annak, hogy még 35 éves korom előtt ledönt a lábamról egy óriási szívroham. Kétségtelenül nem tapasztaltam még meg a ragyogó, mindent magában foglaló, határtalan ragyogást, amely a teljesen kifejlődött transzcendencia élmény velejárója. De úgy döntöttem, hogy továbbra is gyakorolni fogok, még akkor is, ha a transzcendencia soha nem jön el.

Miért? Mert ez a dolog szinte zavarba ejtően nagy luxus. Minden mást félretéve is azt jelenti, hogy naponta kétszer 20 percre teljesen ki tudom magam kapcsolni. Nincs TV, nincsenek pergő hírek, telefonok, emailek vagy idióták, akik a twitteren a feminizmus különböző definícióival dobálóznak. Senki sem próbál meg nekem semmit eladni. Csak én vagyok, egyedül, csendesen ülök egy kényelmes széken csukott szemmel. A TM a legközelebb áll ahhoz, amit csak akkor kapnék meg, ha elszaladnék a világból és egy barlangban laknék, amit nem hiszem, hogy valaha is meg fogok tenni, mert tudomásom szerint a Domino pizzát nem szállítják ki barlangokhoz.

Mindenek felett pedig a TM működik a számomra. Lehet, hogy neked nem fog beválni, de én mélységesen relaxatív élménynek találom. Felfedeztem, hogy a nap során jobban tudok koncentrálni. Még fontosabb, hogy akár a meditáció, akár valamiféle placebo hatás következtében, kevésbé vagyok fáradt, mint egy hónappal ezelőtt. Az alvásom mély és megszakítások nélküli. (Ezt kapjátok ki, újdonsült anyukák és apukák!)

Ami pedig a legeslegjobb az egészben, hogy még mindig én vagyok. Nem csöppentem bele hirtelen egy új vallásba. Még mindig nem tudom, mi az a kollektív tudat, és még mindig káromkodom az élettelen dolgokkal. Teljes lazítás és közben nyugodtan seggfejnek nevezhetem a nyomtatómat. Hát nem erről álmodtam mindig is?

Díjmentes Transzcendentális Meditáció előadások: TM-tanfolyam.hu

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*