Transzcendentális Meditáció

Egy párja nincs iskola

A fairfieldi meditálók kitörnek a többi iowai iskola által megmerevített keretekből – és halmozzák az iskolai és tanulmányi sikereket. A “Megvilágosodás Korának Maharishi Iskolájában” járt látogató számos különbséget talál, ám arra is ráébred, hogy a gyerekek mindig gyerekek maradnak.

Autók húznak lassan a járdaszegély mellé, egyik a másikat követi az ismerős reggeli rituálé során. Kinyílnak a kocsiajtók, és csak úgy ömlik ki rajtuk az ifjúság. Búcsút integetnek sofőrjeiknek, egymással tereferélnek, elrendezik könyveiket és megigazítják a hátizsákjukat, miközben órára indulva felfelé baktatnak a dombon.


Egész Iowa államban így kezdődik a tanítási nap. Ám ez Fairfield két magániskolájának egyike (a másik a Fairfieldi Keresztény Gimnázium), és itt véget is érnek a hasonlóságok, mert ezek a gyerekek a Megvilágosodás Korának Maharishi Iskolájába tartanak, egy bölcsödétől a tizenkettedik osztályig terjedő, az államban párja nélkül való intézménybe.


Az iskola a Maharishi Menedzsment Egyetemből nőtte ki magát, mely az iskola három épületből álló komplexumától nem messze északra húzódik. Az iskolát és az egyetemet is a Transzcendentális Meditáció, a TM gyakorlói működtetik. A TM voltaképpen az egész oktatási rendszer alapját képezi. A diákok, még a legkisebbek is, meditációval kezdik a napot. Néhány középiskolás pedig a meditáció haladó változatát, a jógarepülést gyakorolja.


Vannak persze szemmel látható különbségek is. Ezek az ifjak egyenruhát viselnek, a lányok zöld és aranyszínű pulóvert és szoknyát, a fiúk pedig nyakkendőt és rozsdabarna nadrágot. Noha a magániskolákban szokás egyenruhát viselni, az állami iskolák legfeljebb azt írják elő, hogy milyen ruhát nem szabad viselni, annak érdekében, hogy a tinédzserbandák egyenöltözékei ne kerüljenek be az iskolába. Sokan ezek közül a diákok közül vegtáriánusok, akik otthonról hozzák az ebédet vagy hazamennek az ebédszünet órájában, esetleg Fairfield eklektikus éttermeinek egyikét látogatják meg.


A diákok szanszkritul tanulnak, egy ősi, indiai nyelven. Óvodás korban kezdik a tanulást, először az ábécét tanulják meg, majd a hangokat, és végül, tizedik osztályban, a nyelvtant. Néhány felsőbb éves kurzustól eltekintve a diákok egész nap szétválasztott fiú-, illetve lányosztályokba járnak, ami ritka gyakorlat az állami iskolákban.


Kiváncsiak még más dolgokra is? A középiskolások számára választható sportágak közül kihúzták az amerikai futballt, mivel olyan sok sérülést okoz. A diákok mindig felállnak, amikor felszólítják őket az órán. Keveset nézik a televíziót. És szemmel láthatólag igen komolyan veszik a tanulmányaikat.


Egyszóval, aki Fairfieldbe látogat, azonnal különbséget tud tenni a Maharishis diákok és a Fairfieldi Iskolakörzet diákjai között? Valószínüleg nem. Mindkét iskolában a lányok együttműködve dolgoznak, általában véve csendes légkörben segítik egymást. A fiúk versengnek, hogy ki válaszolja meg a kérdést, a kisebbek szinte állandóan izegnek-mozognak egy energiával töltött légkörben. A kétféle iskolába járó gyerekek gyakorta együtt töltik az idejüket, és egy csapatban játszanak a kosárlabda vagy a baseball bajnokságban. A középiskolások megbeszélik egymással, hogy ki kivel jár vagy, hogy mi lesz a legközelebbi péntek este. Néhányan eljárnak a másik iskola által szervezett diákbálokra is.

– Néhány évvel ezelőtt azt mondták nekünk az Új Iowai Iskolafejlesztő Testülettől, hogy törjünk ki a merev keretekből, mármint az oktatási újítások tekintetében. De amikor a nevelők ténylegesen megpróbálták ezt megvalósítai, azt mondták nekik, hogy: ‘Ne tegyék ezt.’ Irígylem a Maharishi Iskolát, mert mernek néhány olyan kockázatos húzás választani, mint amilyenek a nem koedukált osztályok. – Dave Reiff, a Fairfieldi Iskolakörzet Igazgatói Tanácsának tagja.

A valóság az, hogy a Maharishi Iskola diákjai ugyanolyanok, mint a többi diák, de mégis mások. Ez a tény az Egyesült Államok különböző részeiből csábított arra szülőket, hogy ideköltözzenek. Házakat, lakásokat vásároltak, vállalkozásba kezdtek vagy új munkahelyen kezdtek dolgozni. Néhányan beléptek a Fairfieldi Kereskedelmi Kamarába, vagy éppen a helyi egyházi gyülekezetek tagjaivá lettek. (A TM-nek nincs vallási alapja, és sok meditáló aktívan részt vesz a főbb vallási gyülekezetek tevékenységeiben.) Ma Fairfield városának 3000 meditáló és 7000 nem meditáló lakója van.


A Twohy család története mindennapos. A kaliforniai születésű Louise és Kevin már megismerkedésük és 1979-ben kötött házasságuk előtt is meditált. A nyolcvanas évek elején három egymást követő évben is elutaztak Fairfieldbe, hogy különböző tanfolyamokat végezzenek az egyetemen, majd végleg ideköltöztek. Ez tizenhárom évvel ezelőtt volt. Azóta Michelle lányuk már végzett a Maharishi Iskolában és Iowa Cityben, az Iowa Egyetemen tanul. A másik lányuk, Christine, nyolcadikos.


– Az évek során egyre jobban elfogadták az iskolát – mondja Louise. – Azt hiszem, leginkább azért, mert a mi gyerekeink olyan sokat szerepelnek együtt a sportversenyeken az állami iskolába járó gyerekekkel.
Kevin is úgy látja, hogy meditálók és nem-meditálók jól elvegyülnek egymással. Ő a Kereskedelmi Kamara választott elnöke, hosszú évek közösségi szolgálata után lépett erre a posztra. Kevin nincs meglepve, hogy egy meditáló is lehet a Kamara elnöke.
– A tagok jelentős százaléka olyan vállalkozó, aki meditál – mondja Kevin, a PackageNet, Inc. társalapítója. – Emellett, ebben a városban felvilágosult gondolkodású emberek élnek. – Rámutat arra, hogy noha a TM-es közösség számszerinti kisebbség, mégis igen jó hatást gyakorolt a város pénzügyi és gazdasági életére.
– Öt bank van a városban – mondja. – Melyik 10000 lakosú város lenne még képes öt bankot fenntartani? És mindegyikük még csak újabb létesítményeket emelt az elmúlt tizenkét hónapban. Ezen felül, több mint ötven szoftvercég van itt. Terry Branstad kormányzó egyenest “Szilikon völgyként” emlegeti a várost.


Dave Reiff, a Reiff Grain and Feed, Inc. és a Fairfield-i Gazdasági Fejlesztési Társaság elnöke, Iowa megyéi közt fényes foltnak nevezi Fairfieldet.
– Egyenletes növekedés zajlik, és sok lábon áll a gazdaság: mezőgazdaság, gépgyártás és szolgáltatóipar egyaránt megtalálható itt. A bűnözés szinte a nullával egyenlő, és öt-hét perc alatt keresztül lehet gyalogolni a városon. Jó itt élni – mondja Rieff.
Ami pedig a várost lakó két közösséget illeti, úgy véli, hogy már sok szakadékot áthidaltak. A saját családja is jól tükrözi Fairfield népességének különös együttélését. Fiatalabb gyerekei a Maharishi Egyetem létesítményeibe járnak úszni és teniszezni, sógora pedig maga is meditál.
– Noha a meditálók már több mint húsz éve itt vannak, mi, nem-meditálók, nemigen értjük őket – mondja – csak hagyjuk a dolgokat.


Ez talán a legnagyobb méltatás, amit hallasz. A meditálók és nem-meditálók ritkán beszélnek negatívan a másik félről, és mindent megtesznek, hogy ne fessenek róluk olyan képet, mintha konfliktus vagy összeütközés lenne közöttük. És, teszi hozzá mindenki, a gyerekek azok, akiket a legkevésbé osztanak meg bármiféle “különbségek.”
Ha Kent Sugg-nak kellene két közösségre osztani Fairfieldet, az egyiket egyetemi közösségnek, a másikat városi közösségnek nevezné. – Ugyanolyanok vagyunk, mint bármely más egyetemváros – mondja Sugg, aki az egyetem színházművészeti programjában dolgozik. – Huszonhárom éve hozták létre ezt az egyetemet. Ez huszonhárom év integrációt jelent. Tizenhat éve költöztem ide Coloradoból, hogy az egyetemen tanuljak. De a fairfieldi közösség részének is ugyanúgy érzem magam. Ez az otthonom.

Hogy megértsük az iskolát és az egyetemet, először is a Transzcendentális Meditációt kell megértenünk, mely nem csak az oktatás, hanem a háromezer fairfieldi meditáló mindennapi életének alapját is képezi.


A Transzcendentális Meditációt, közel negyven évvel ezelőtt fejlesztette ki Maharishi Mahesh Yogi, indiai bölcs és tudós, aki jelenleg Hollandiában él. A TM egy technika, nem hit vagy magatartásmód.


Naponta kétszer, 15-20 percre a meditálók kényelmesen elhelyezkednek, szemüket becsukják, és szinte azonnal, elméjük tevékenysége megnyugszik, lehetővé téve, hogy megtapasztalják az úgynevezett “pihenő éberség” állapotát, melyet Transzcendentális Tudatnak neveznek. Ahogy az elme tevékenysége alábbhagy, a test spontán módon mélyen pihenő állapotba kerül, feloldódik a benne felhalmozódott stressz és felfrissül az idegrendszer. A gyakorlók beszámolói szerint az ennek eredményeként létrejövő mentális fejlődés és egészségjavulás következtében több sikert és nagyobb elégedettséget élveznek az életben.


Craig Pearson, az egyetem rektor-helyettese elmondja, empirikus kutatásokon alapuló, több mint ötszáz tudományos kutatás igazolja a TM pozitív hatásait. A mentális lehetőségek kihasználása, az egészség, a társas kapcsolatok és a világbéke vonatkozásában szerte a világon végeztek tanulmányokat.

– A [fairfieldi] TM-gyakorlókon és kontrollcsoportokon végzett kísérleteink azt mutatják, hogy a TM-et két éve gyakorlók intelligenciahányadosa öt ponttal emelkedett – mondja Pearson. – A TM-et négy éve gyakorlókon végzett vizsgálat már kilenc pontos intelligenciahányados emelkedést mutatott, a gyakorló életkorára való tekintet nélkül.

– Ezeknek az intelligencia-vizsgálatoknak óriási jelentősége van, mondja Pearson. – Soha, senki nem talált még módot arra, hogy tizenéves kor után is növelje az intelligenciát. Nyilvánvalóan úgy véljük, hogy az oktatásnak abba az irányba kell haladnia, hogy a TM-et beiktassák a diákok életbe. Rengeteg látogatónk van, és még a legkevésbé érzékenyek is meglátják a különbséget egy óra múltán.

A Maharishi Nemzetközi Egyetem a kaliforniai Santa Barbarában nyílt meg 1971-ben, de a vezetők hamarosan nagyobb épületeket kerestek. 1974-ben megvásárolták a megszűnt Parsons College épületeit. Iowa kitűnő választás volt, hiszen az állam igen jó hírrel rendelkezett a közoktatás terén – mondja Jennine Fellmer, a közügyek vezetője.
Ugyanabban az évben nyílt meg a Maharishi Iskola az egyetem tantestületének 12 általános iskolás korú gyermeke számára. Kilenc évvel később érettségizett az első osztály. Ma hatszázan járnak ide, 150-en a gimnáziumba. 1996-ban 11-en érettségiztek, 1997-ben 33-an, 1998 májusában pedig 50-en voltak.


Az egyetem területén is gyors a növekedés. A fairfield-i székhelyű Telegroup, Inc., egy nemzetközi távhívási szolgáltató, szélessávú Internetes rendszerrel látta el az osztálytermeket. Kombinált számítógépes laboratórium, könyvtár és médiaközpont nyílt meg 1997-ben. Nemsokára megépül egy csúcstechnológiával felszerelt melegház, ahol a diákok az organikus módszereket magában foglaló Maharishi-féle Védikus Gazdálkodás elvei szerint fognak növényeket termeszteni. Hosszú távú terveik közé tartozik, hogy külön iskolája legyen a fiúknak és egy másik külön iskolája a lányoknak.

Az iskolarendszert akkreditálta a Középső Államok Független Iskoláinak Szövetsége, és a rangos, Egyetemre Felkészítő Iskola (College Preparatory School) státuszt is megkapta az Iowai Állami Oktatási Bizottságtól. Ám mindez költségekkel jár: a tandíj évi 7350 dollár a legkisebbeknek és 8290 dollárra emelkedik a felsőbb osztályokban, ami a Középnyugat magániskolái között átlagosnak mondható, tudjuk meg a független iskolák szövetségétől.
A Maharishis diákok mintegy harminc százaléka kap valamilyen tandíj hozzájárulást, vagy tandíjkedvezmény formájában vagy pedig támogatásként a meditálók által létrehozott számos fairfieldi alapítvány egyikétől.


A Maharishis tanterv magában foglalja a szokásosat: matematika, természettudományok, nyelvek, művészetek és társadalomtudományok. De találhatunk benne valami különlegeset is: ez a Kreatív Intelligencia Tudománya, melyet mindegyik évfolyamban tanítanak. Dr. Chris Jones, a pedagógia docense, és az egyetem pedagógia tanszékének vezetője elmondta, hogy a Kreatív Intelligencia Tudományának legfőbb alapelve, hogy “minden rendezetten fejlődik – az emberi test, a galaxisok, a fák. A természet kreatív vágya, hogy kiteljesedjék, hogy növekedjék. Holnap nem rendelkezhetünk kevesebb tudással, mint ma.”
Ez a rendezett növekedés és kreativitás minden tantárgyban megtalálható, beleértve a tantervi tárgyakat is. – Megtanítjuk a diákoknak, hogy a tárgyak miként fejlődnek rendezett módon az egyszerűtől a komplex felé, és hogy az összes tárgy miként kapcsolódik egymáshoz – mondja Jones.

A tantárgyak integrációja az állami iskolákban is trend. Dr. Phyllis Staplin Nyugat Des Moines tantervi felügyelője egy példával illusztrálja ezt.
– Az időről való tanulásba például belevehetjük a Föld forgását s azt, hogy miként mérték az időt a történelem folyamán – magyarázza. – A tanár ezt összekapcsolhatja a földrajzzal, úgy, hogy beszél a különféle időzónákról. Szét lehet szerelni órákat, majd újra összerakni, s közben a diákok megtanulják, miben különböznek a főrugók, a fogaskerekek és a mikrochipek. Bevonhatjuk a matematikát is, ahogy a diákok beállítják az időt, hogy elektronikus levelet küldjenek Svédországba. De idekapcsolhatjuk még a növények, állatok, emberek biológiai óráját is.

Jones ezt holisztikus tanulásszemléletnek nevezi, mivel a diákok, összekapcsolják a tárgyakat egymással, és végül önmagukkal is.
– A tantárgynak értelemmel kell bírnia számukra – mondja. – Egyébként a diákokat nem érdekelné, hogy tanuljanak róla.

És ha csak egyetlen üzenet van, amit a Maharishi Iskola tanárai és diákjai szeretnének másokkal is megértetni, az, hogy diákjaikat valóban érdekli a tanulás. Úgy vélik, hogy a mindennapos TM-gyakorlás, mely tanárok és diákok számára is követelmény, táplálja ezt az érdeklődést. A legkisebbek egészen harmadik osztályos korukig a gyermektechnikát gyakorolják otthon, negyediktől a hatodik osztályig a felnőtt technikát gyakorolják, reggel az iskolában, este pedig otthon. A hetediktől a tizenkettedik osztályosok azok, akikre a látgató leginkább felfigyel. Naponta kétszer találkoznak a Boldogság Csarnokban csoportos meditációra. A hatalmas termeket áthatja a csend, a légkondícionáló motorjainak kitartó zümmögésén kívül egy pisszenés sem hallatszik. A déli Csarnokban a lányok pokrócokon ülnek vagy háttámasztékoknak dőlnek, arcuk kelet felé néz. Az északi csarnokban a fiúk ugyanígy helyeszkednek el. Néhányan maguk elé néznek, mások becsukják a szemüket. Senki sem szól vagy nevetgél vagy mocorog harminc percig.


– Amikor meditálsz – mondja Dr. Ashley Deans, az iskola igazgatója – működik benned az a természetes hajlam, hogy az elméd affelé forduljon, ahol több a boldogság, több a kreativitás. A TM nem koncentráció vagy kontempláció. Sokkal inkább egy olyan technika, mely lehetővé teszi az elme számára, hogy túllépjen (transzcendáljon) a gondolatokon. Ekkor az elme belső békességet él át, s a test mélységes nyugalmat élvez. A diákok elméje tiszta és éber, szervezetükben több az energia. Ezért van, hogy olyannyira készek a tanulásra.

Valóban, észrevehető a különbség, amikor az ember a Maharishi Iskola folyosóin ballag. Nyugodtabb, rendezettb a légkör, érezhető a komolyság. Nincs lökdösődés, tülekedés, kiabálás.
– Azért vagyunk itt, hogy tegyük a dolgunkat – mondja egy fiatalember. – A dolgunk pedig az, hogy tanuljunk.
Az osztályokban is csend van és rend. Úgy tűnik, minél nagyobbak a diákok, annál inkább a tanulásra figyelnek.

Tom Fishback negyedikes fiúosztályában a diákok felállnak, amikor felelnek. A tanáruk szerint ez csak fejleszti a képességüket, hogy egy hallgatóság elé állva tudjanak beszélni.
– Ezenkívül – teszi hozzá – ha valaki áll, akkor a többiek kevésbe valószínű, hogy elkezdenek beszélni. Fishback úgy találta, a tisztán fiú osztályokban mindenki úgy érzi, hogy szabadon válaszolhat a kérdésekre. – Ha mindkét nemű tanulók jelen vannak az osztályban, messze nem ilyen dinamikus az óra légköre.
Egy ötödikes lány így válaszol, amikor a látogató a megosztott fiú-lány osztályokról kérdezi.
– Szeretem ezt, hogy nem vagyunk egy osztályban a fiúkkal – mondja. – Amikor korábban együtt voltunk, mindig kicsúfoltak, ha rosszul válaszoltam egy kérdésre.

– Szerettünk volna néhány osztályt koedukáltnak megtartani, de néhány év múltán nem akadt szülő, aki ilyen osztályba akarta volna adni a gyerekét -mondja a Dr. Ashley Deans, a Maharishi Iskola igazgatója.

A hetedikes fiúk éppen arról társalogtak, hogy a dolgozatokban hol és mikor szükséges nagybetűket és teljes mondatokat használni, ám készségesen elbeszélgetnek a látogatóval a meditációról.
– Ha nem meditálnék, fájna a fejem – mondja az egyik fiatalember – ám a meditáció megtisztítja az elmémet a nem kívánt gondolatoktól. Így az iskolával is tudok foglalkozni. Mindig meditálok. Ez olyan dolog, amit mindig megcsinál az ember, akárcsak a fogmosást.

May Lee Wood tizedik osztályos lányai korusban olvassák a szanszkrit szöveget.
– A szanszkrit a természet alapvető implulzusait vagy frekvenciáit használja – magyarázza Wood. – Így a hangos olvasás révén a diákok felelevenítik ezeket az alapvető impulzusokat a saját fiziológiájukban. Egy nagyon mély szinten a szanszkrit nem más, mint ami te magad is vagy. (Wood szerint a Maharishi iskolán kívül egész Amerikában nincs másik középiskola, amelyik szanszkritot tanítana.)

Nem sokkal az érettségi előtt álló lányok arról mesélnek, hogy milyen érzés számukra Fairfieldben felnőni.
– Ebben az iskolábban mindenkivel barátnők vagyunk – mondja egyikük -, de az állami iskolából is vannak barátaink. Elfogadnak minket.
– Régebben több feszültség volt a két iskola között – teszi hozzá egy másik lány. – De mi is éppen olyanok vagyunk mint ők, csak mi egy kis többlet tudással is rendelkezünk a TM gyakorlása következtében.

Az ember nem nagyon hall afelől, hogy a fairfieldiek arról beszélnének, hogy a két iskolarendszer között “feszültség” lenne. Évente talán öt-hat gyerek vált iskolát, leginkább a negyedik és az ötödik vagy a nyolcadik és a kilencedik osztály között. Steve Triplett, a Fairfieldi Középső Iskola igazgatója szerint ezek önmagában is nagy változást jelentő időszakok a diákok számára.
– Öt elemi iskolából érkeznek hozzánk diákok, és még néhány olyan is, aki a Maharishi iskolából jön át. Mi azonban nem teszünk különbséget a között, hogy ki melyik iskolából kerül hozzánk. A mi munkánk az, hogy a gyerekek jól boldoguljanak nálunk.

Dr. John Kelley, a fairfieldi állami iskolák tanfelügyelője nincs meglepve a Maharishi Iskola fejlődése láttán.
– Azok az emberek azért költöznek ide, mert a gyerekeiket ilyen rendszerű iskolába szeretnék járatni. Ez az iskola, mint általában a többi iskola is, nagy változást mutat ahhoz a képhez képest, amilyennek az iskolákat ismertük, mondjuk húsz esztendeje. A társadalom igényli a változást, és ez ösztönzi az iskolákat, az állami és a magánintézményeket egyaránt.

A Maharishi iskolában érettségizettek mintegy 95 százaléka megy tovább felsőfokú oktatási intézménybe, ebből 50 százalékuk a Maharishi Egyetemet választja, 20 százalék pedig az Iowai Állami Egyetemet.

Az Iskola egészen nyilvánvaló sikereket mondhat magáénak. Nézzük csak az alábbiakat:
A 9-12. osztályosok mindahányan az Iskolai Fejlődés Iowai Tesztjén a legfelső egy százalékban szerepelnek, mind állami, mind országos szinten.
A múlt évben két végzős diák is kiérdemelte a “Nemzet kiváló ifjú tudósa” (National Merit Scholar) kitűntetést.
A diákok az Amerikai Középiskolai Matematikai Vizsgán a legjobb eredményt érték el egész Iowa államban.
A diákok rendszeresen nyernek vagy helyezéseket érnek el a Tanulmányi Tízpróbán (Academic Decathlon), a középiskolás fizikusok versenyén (Junior Physical Science), az Iowai Törtéleni Napokon, az Elme Odüsszeiája (Odyssey of the Mind) nevű versenyen, valamint az Iowai Középiskolai Szónokversenyeken.
Ami pedig a sportot illeti, a Maharishi Iskola diákjai rendre megnyerik a golf és a tenisz versenyeket. A golf versenyek előtti meditáció még a Sports Illustrated című rangos sportlapban is szerepelt.

Noha néhány állami iskola is hasonló sikerekkel büszkélkedhet Iowában, Pearson a Maharishi Iskola sikereit a TM-nek tulajdonítja.
– Olyat teszünk hozzá az oktatáshoz – mondja – amely sehol másutt nem található meg: a diákok tudatfejlődését.

Vajon más tényezők is kaphatnak szerepet ezekben a sikerekben? Bizonyosan, ám ezt igen nehéz szilárd tényekkel alátámasztani. A Maharishi Iskolába járó gyerekek minden valószínűség szerint anyagialg stabil (vagy éppen igen sikeres) családok tagjai, ahol a szülők (általában mind a kettő) igen nagyra értékelik az oktatást és az iskolával való együtműködést. Deans nem cáfolja e feltételezések valódiságát, ám azt mondja, hogy ilyen adatokat nem gyűjtenek az állami iskolák tanulóiról.

A Maharishi Iskolában június közepén lesz az érettségi. A végzett diákok közül, akik elmennek otthonról, sokak számára ez lesz az első tapasztalat a TM-es közösségen kívüli életről. Mégis, egyikük sem tűnik rémültnek.
– Tudom, mit kell tegyek az egyetemen, és tudom, hogy valóban erős vagyok belül, és hogy mindig meglesz ez az erőm – vallja az egyik végzős lány. – Összhangban vagyok saját magammal és a világgal. A meditáció adta ezt meg nekem, és bárhová megyek a világon, ezt fogom érezni.

(A fordítás az alábbi cikk alapján készült: “A School Like No Other” – The Iowan Magazine, Fall 1998; Story by Mary Kay Shamley. Fordította: Pál Dániel)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*