Dr. Selye János a Transzcendentális Meditációról

2012-09-28 | 10:37 0 hozzászólás

Az alábbi interjú az 1970-es évek közepén készült Selye Jánossal, azzal a tudóssal, aki a modern orvostudományba bevezette a stressz fogalmát. A huszadik században őt tartottak a vezető szaktekintélynek a stressznek az emberi egészségre gyakorolt hatása terén.

Dr. Selye érdeklődése a Transzcendentális Meditáció mint stresszkezelő technika iránt az 1970-es években kezdődött, azután, hogy több beszélgetést folytatott Maharishi Mahesh Yogival.

Az alabbi interjúrészletek Robert Oates “Celebrating the Dawn” című könyvéből származnak:

Dr. Selye János:

– Nagy szerencsém volt, hogy egyik nemzetközi szimpóziumán majdnem egy teljes napot tölthettem Maharishi Mahesh Yogival. Azóta úgy érzem, hogy rendkívül gyümölcsöző lenne részletes kutatásokat végezni azzal kapcsolatban, hogy a Transzcendentális Meditáció milyen hatással van a stresszre az emberi szervezetben.

A kutatások már rávilágítottak arra, hogy a Transzcendentális Meditáció fiziológiai hatásai pontosan ellenkezői azoknak, amelyeket a modern orvostudomány leír, amikor a testnek a stresszek kihívásaival való megküzdését jellemzi.”

– Amikor azt mondja, hogy a Transzcendentális Meditáció hatásai pontosan fordítottjai azoknak, amelyek a stressz nyomán fellépnek, akkor ez alatt azt érti, hogy ezek a hatások azokkal ellenkeznek, amikor a testet igénybevétel éri?

– Igen, a kutatások ezt mutatják az anyagcsere, a légzés, a bőrellenállás, a vérlaktát-szintje, az agyhullámok, valamint a szív- és érrendszer vonatkozásában. Ugyanígy, a Transzcendentális Meditációnak a testi zavarokra gyakorolt gyógyító hatásai a a stressz, illetve a stresszel való megküzdés (adaptáció) nyomán létrejövő problémák esetén a legnyilvánvalóbbak. Különösképpen az olyan megbetegedéseknél, amelyek a mindennapi élet stresszeire adott helytelen válaszok nyomán alakulnak ki, mint amilyenek a mentális, a szív- és érrendszeri, a gasztrointesztinális, valamint a hiperszenzitív zavarok.

– Maharishi kijelentette, hogy ha valaki folyamatosan gyakorolja a meditációt, akkor a szervezete fokozatosan feloldja a stresszeket, és végső soron lehetővé válik számára, hogy egy teljesen stresszek nélküli életet éljen. Lehetségesnek látja ezt az emberi idegrendszer számára?

– Ez a kijelentés a stressz fogalmának egy eltérő meghatározásán alapszik. Úgy gondolom, hogy bár ez az interjú a laikusok számára szól, mégis tartanunk kell magunkat a tudományos pontossághoz. Ha a stressz orvosi definícióját használjuk, akkor sem a Transzcendentális Meditáció, sem más módszer vagy orvosság célja nem lehet az, hogy az összes stresszt felszámolja.

– Miért nem?

– Mert egy adott stressz szint nélkül most még beszélgetni sem volnánk képesek!

– Stresszre van szükség ahhoz, hogy beszélgessünk?

– A stressz definíciója egy meghatározott kihívásra adott reakció. Még alvás vagy a műtétek során történő altatás közben is ér minket valamennyi stressz, mivel a testünk bizonyos részei használatban vannak. Például a szívünk ver, folyamatosan lélegzünk.

– Egyszerűen fogalmazva: a Maharishi által adott definíció a stressz negatív oldalát emeli ki, míg az orvosi meghatározás szerint a stressz jelölhet negatív vagy pozitív dolgot is.

– Igen. Amikor ezt a fogalmat megalkottam, nem gondoltam erre a különbségre, egyszerűen elneveztem stressznek. Ám később gyakran összekavarodtak a fogalmak. A köznyelv szinonim értelemben használja a stressz és a distressz fogalmát, noha ezek egyáltalán nem jelentik ugyanazt. A fájdalom, a bánat, az idegesség vagy a szenvedés stressze, a rossz stressz az, amit distressznek nevezünk. Ám ott van az alkotás stressze, annak a stressze, hogy önmagunkat gyógyító módon kezeljük a dolgokat. Ezt nem akarhatjuk felszámolni! Tehát létezik jó stressz (szaknyelven “eustressz”), valamint rossz stressz (distressz), ám a bármilyen igénybevételre adott reakciót általánosan stressznek nevezzük. Stressz mindig van, az egyetlen dolog, amire ügyelnünk kell, hogy önmagunk és mások számára hasznossá tegyük.

– Akkor e fogalmakat használva miként határozná meg a Transzcendentális Meditáció hasznát?

– Olyan módszerként utalnék rá, amely ellazítja az ember központi idegrendszerét, és az így könnyebben él együtt a stresszekkel, nem szenved annyit a stressztől, és nem veszíti el annak összes hasznos, ösztönző hatását. A Transzcendentális Meditáció mindenfajta tevékenységre felkészíti az idegrendszert. Végső soron ugyanis az idegrendszernek van a legfőbb szerepe abban, hogy kellemes vagy kellemetlen stresszt élünk át, hogy elégedettek vagyunk vagy elégedetlenek. És úgy gondolom, ha képesek vagyunk oly módon hatást gyakorolni az idegrendszerre a Transzcendentális Meditáción keresztül, hogy az valóban lenyugodjon, valóban a legjobbat nyújtsa abban, hogy nem ad specifikus választ semmilyen igénybevételre, akkor az egy ideális megoldás.

Selye János (Hans Hugo Bruno Selye, 1907-1982) osztrák-magyar származású kanadai orvos és vegyész, akit sokszor neveznek a “stresszkutatás atyjának”. Már 1926-ban, másodéves orvostanhallgatóként elkezdett dolgozni később híressé vált stressz-elméletén. Ez azt írja le, hogy az emberek miként képesek megbirkózni a sérülések és az intenzív élmények okozta terhekkel. Egész életén át folytatott kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a stressz minden betegség kifejlődésében szerepet játszik. Ha valaki nem képes megbirkózni a stresszekkel, az alkalmazkodási betegségekhez vezethet, mint amilyenek a fekélyek, a magas vérnyomás és számos egyéb probléma, amelyet a stressz okoz vagy súlyosbít.

Selye János három doktorátussal rendelkezett (MD, PhD és DSc), és 43 alkalommal választották díszdoktorrá. 39 könyvet írt, és több mint 1700 szakcikket publikált a stresszről, valamint a vele összefüggő problémákról. Tíz alkalommal jelölték a Nobel-díjra.

Érdeklődés díjmentes Transzcendentális Meditáció előadások után:
http://www.tminfo.hu/tm-tanfolyam/


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek