David Lynch: Ha elkezdesz meditálni, te magad nem veszed észre a változást, csak a többiek

2014-10-22 | 10:10 1 hozzászólás

David-Lynch_240Mr. Lynch, Ön azért tanulta meg a Transzcendentális Meditációt, mert „düh-problémája” volt?

Nem. Észrevettem, hogy én is dühös vagyok. Sokan haragosak és én egy voltam közülük. Sokan kifejezetten feszültek, néhányak pedig meg tudják ezt úszni – rajtam az első feleségem vette ezt észre. Ugyanis az történt, hogy két héttel azután, hogy elkezdtem meditálni, ő odajött hozzám és azt mondta: „Mi folyik itt?” Mire én: „Mire gondolsz?” És azt mondta: „Hol van az a harag?” És ő többé azt nem látta rajtam. Sokszor, amikor az emberek elkezdenek meditálni ők maguk nem is veszik észre a változást, csak a többiek, körülöttük. A többi ember veszi észre rajtuk a változást.

Miért kezdte el akkor gyakorolni a meditációt?

1973-ban kezdtem el. Az elképzelés az volt, hogy az ember megvilágosodást szerezhet. Ez őrületbe kergetett engem, mert azt halljuk, hogy az agyunknak mindössze 5-10%-át használjuk. Mi van a másik résszel? Hogyan juthatunk egyre többre és többre, amit csak el lehet érni? Sok ember azt mondta, hogy a meditáció olyan, mint a kocogás vagy, amikor a napon heverészünk a strandon.

Ez is azt mutatja, hogy nagy a félreértés arról, hogy mi a meditáció. A meditáció egy módja annak, hogy megragadjuk, ami belül megy, egészen belül, ami a legmélyebb szintű élet, a transzcendencia, az abszolút, a totális és a valóság, maga a tapasztalat az. Mindaz, amire egy emberi lény épül.

Úgy gondolja, hogy jobb művész lett, mert a filmjeit áthatja a magasabb tudatosság?

Nem tudom. El lehet kapni ötleteket egy mélyebb szinten, amikor elkezdünk meditálni. Az intuíció növekszik, és az intuíció az első számú eszköz egy művész számára – érzés és gondolkodás együttese. Amikor egy festményen dolgozol, akkor ez olyan, hogy te „tudod” és élvezed is egyszerre, amit csinálsz. Ez ugyanígy van a filmmel is. A munka élvezete növekszik és, ahogy az élvezet nő, sokkal nagyobb kedvvel cselekszel. Az öletek áramolnak és az érzés, hogy te minderre képes vagy teljesen korrekt. Tudod, hogy mi AZ. A tudatosság növekszik. És ez valóban csodálatos.

Jim Carrey és Ringo Starr TM-gyakorlók a David Lynch Alapítvány gálaestjén

Jim Carrey és Ringo Starr TM-gyakorlók a David Lynch Alapítvány gálaestjén

Még mindig ideges vagy lehangolt időről időre?

Ekkor is elkaphat a depresszió vagy a gyűlölet egy-egy hulláma. De minden relatív. Ennek a mértéke is egyre kevesebb és kevesebb. Tehát a szenvedés elkezd fogyni. Az emberiség nem arra lett teremtve, hogy szenvedjen. A boldogság a természetünk. Mi azt feltételezzük, hogy a boldogság van. Ez teljesen lehetséges, hogy tele legyünk boldogsággal. Igazi, mély boldogsággal, melyet éberen észlelünk, boldogan műveljük a dolgokat. És ez a mód, ahogyan a dolgokat tesszük, az élet élvezete, ez így sokkal intenzívebb cselekvés, ha a boldogságunk mértéke növekszik.

Tudná pontosítani, hogy mindez hogyan befolyásolja a mindennapi életet?

Az események és az élet ugyanaz marad, de hogy hogyan „megy át” nekik [meditálók] az biztosan jobb lesz. A Dűne [sci-fi akciófilm] című filmemmel kapcsolatos tapasztalat teljesen kikészített engem. Ez szörnyű volt. Én annyira azonosítom magam a filmjeimmel – tudtam, hogy elfogyott – és a meditáció tartott vissza attól, hogy leugorjak egy szikláról. Van egy mondás, mely szerint a világ olyan, mint te. Tudod-e viselni a koszos sötétzöld szemüveget és ez a világ a számodra. Vagy elkezdesz búvárkodni, megtapasztalod a határtalan tiszta boldogságtudat óceánját, a kreativitást, az intelligenciát, ezeket a hasznos dolgokat és elkezded a rózsaszín szemüveget viselni. Ez az út, ahogyan a világ megmutatkozik számunkra. És ez egyre jobb lesz.

Azt mondanám, hogy a filmjeiben egy sötét szemüvegen át szemléli a világot. Miért van ez?

Ha nézel egy filmet, akkor megfigyelhető, hogy a film békés volt az elején, a közepén is békés volt és a film vége is békés volt – milyen történet ez? Neked szükséged van kontrasztra, konfliktusra, hogy így meséljen el egy történetet. A történetekben kell, hogy legyen sötét és világos, zűrzavar és mindezek a dolgok. De ez nem jelenti azt, hogy a rendezőnek is szenvednie kell, hogy megmutassa a szenvedést. A történetekben legyen szenvedés, ne az emberekben.

Hogyan jön az egyes filmek ötlete?

Mindig azt mondom, hogy az ötletek vezetik a hajót. Az ötletek hatalmas, óriási áldást jelentenek. Az a dolog, hogy megpróbálsz elkapni egy ötletet és belé szeretsz. Minden alkalommal, amikor készítettem egy filmet ez nem egy könyv feldolgozása vagy valaki másnak a forgatókönyve alapján történt, ez mindig ugyanígy történik. Az egész dolog nem jön egyszerre, de bizonyos töredékei megvannak, és ezek a töredékek alakítanak egy-egy jelenetet. Leírsz egy ötletet és máris jön a következő ötlet, és apránként ezek az ötletek egy jelenetben találják magukat – ami szervezetté teszi ezeket az ötleteket. Ekkor mész és készítesz egy forgatókönyvet, ezt megszerkeszted, keversz hozzá hangokat és zenéket. Ez egy folyamat. Egy ötlet, ami a történetet adja, lehet sokkal elvontabb és nem olyan egyenes, de néha adhat egy történetet, ami sokkal simább.

Melyiket kedveli jobban?

Szeretem a különféle mozikat. Nincsenek szabályok. Néhány elvont dolog nem mozdít meg bennem semmit, míg néhány őrültté tesz. Egyes filmek nem tesznek velem semmit, míg mások egyenesen feltüzelnek. Ez a mozi, a részletek milliárdja. A moziról azt mondják, hogy kombinálja a hét művészeti ágat. Ez egy nagyon komplex médium, így nem akadályozhat meg semmi, ami más közegben – ha az ötletek mentén haladunk. A mozi rendkívül különleges, csodálatos médium.

Vannak olyan filmek, amelyek orientálták Önt?

Mindenkinek meg kell találnia a saját hangját. Ez nem a másolás. De Godard, Fellini és Bergman voltak a hősök. Alkony sugárút, Hátsó ablak, Nyolc és fél, Tati nagybátyám, Római vakáció, Kubrick filmjei, Fellini valamennyi filmje, és talán az összes Bergman-film – sok nagy film volt, melyek inspiráltak engem.

Lehetséges, hogy ezek a filmek tudat alatt befolyásolják a munkáját? Mondjuk a „leselkedés” koncepciója alapján a Kék bársony készítését befolyásolhatta a Hátsó ablak…

Nem tudom, hogy ez lehetséges-e. Száztíz vagy több éve létezik a mozi, lehetetlen, hogy egyikünk olyat csináljon a filmben, amihez nem volt korábban hasonló. Számomra a Kék bársony a Kék bársony, a Hátsó ablak, pedig a Hátsó ablak. Azt lehetne inkább mondani, hogy az Alkony sugárút című filmemnél a Hátsó ablak adott számomra egy ötletet, de ennek ellenére, hogy szeretem őket vagy engem megihletnek, az élet egy 24/7-es film. Ötletek áramolnak egész idő alatt. Nehéz megmondani, hogy konkrétan melyik az a mozi, amely az ötletet ihlette. Ennyi az egész. Milliárdnyi ötlet úszik körülöttünk, csak meg kell fogni őket…

Forrás: the-talks.com

David Lynch a Transzcendentális Meditációról beszél:

Díjmentes TM-előadások: TM-tanfolyam.hu


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek