Az önvaló magányáról női szemmel – nők ezrei gyakorolják a Transzcendentális Meditációt

2015-05-19 | 07:38 0 hozzászólás

Kate Bolick új könyve, mely a ‘Making a Life of One’s Own’ címet viseli, öt író életművének feldolgozásával (Neith Boyce, Charlotte Perkins Gilman, Edna St. Vincent Millay, Edith Wharton és Maeve Brennan) akár egyfajta „vénkisasszony” könyvnek is tűnhet, mely a magányos élet sajátságos minőségét taglalja. Azonban ennél sokkal többről van szó, mélyebb tartalommal bír ez a munka.

Az írónő rámutat arra, hogy ezeknek a személyeknek volt egy bizonyos szakasz az életükben, amikor a házasság biztos bástyája helyett tudatosan az egyedüllét lehetőségét választották. Tették mindezt úgy, hogy nőként biztos megélhetést, tudományos sikereket értek el kizárólag saját eszközeik felhasználásával, úgymond „támasz nélkül”.

Bolick szerint az amerikai nők bár ugyanolyan oktatásban vehetnek részt, mint férfi társaik a kép mégsem ad okot megnyugvásra. A hölgyek ugyanis a statisztikák szerint egyre kevesebben élnek házasságban, sőt az ilyen komoly nívójú együttélés kezdeti időpontja is későbbre datálódik életkorilag. Sokuk a gyermekvállalásról is lemond, s csak bizonytalan választ tud adni a „Mikor kíván férjhez menni?” tartalmú kérdésre. A szerző szerint társadalmunk csak „színleli”, hogy a párban élők számára szinte gyógymód az együttélés, s kizárólag az egyedül élő emberek magányosak. Linda Egenes szerint, – aki Kate Bolick új könyvének mondanivalóját kritikával szemlélte – üdvözlendő dolog, hogy a mai hölgyek tudatosabban fontolják meg a házasság lehetőségét. Bár a közösség nyomása nagy, a társadalmi sztereotípiák ma is élnek, élhet boldogan egy hölgy házasságban anélkül, hogy gyermeket vállalna s már nem „elvárás”, hogy mindenki egy séma szerint élje az életét.

Bolick arra kívánja ráébreszteni nőtársait, hogy mindaz, amire szükségük van – boldogság, függetlenség, anyagi biztonság lehetősége, önbeteljesítés – már eleve bennük van. Úgy tűnik, hogy a nők gyakran megfeledkeznek arról, hogy van egy nagyon fontos dolog, mely minden nő életében jelen van; függetlenül attól, hogy fiatal, idős; házas, egyedülálló vagy özvegy; hogy a karrierjének él vagy otthon van, vagy akár mindkettő párhuzamosan… Mindannyiunkat lényünknek az a része irányít, mely független és önellátó.

Ez a megállapítás nem mostanság született, de napjainkban egyre hangsúlyosabban fogalmazódik meg. Korunkban szükségük van a nőknek egy olyan megbízható ösvényre, mely segít eligazodni a folyamatosan változó világ elvárásai közt. A modern világban jelenlévő feminizmus, a nők jogainak teljes körű kibontakoztatása, a soha korábban nem tapasztalt karrier lehetőségek, de a hagyományos családirányító szerepkör betöltése között igen is igen nehéz józannak és minden helyzetben tudatosnak maradni.

Az újságíró Elliott Holt (Time magazin) és Elizabeth Cady Stanton erre a társadalmi jelenségre már 1892-ben rámutatott, amikor „Solitude of Self” (Az önvaló magánya) címmel készítettek egy értekezést. Stanton görög nyelvet és filozófiát tanult nőként az egyetemen; s tudományos munkássága korszakalkotó volt. Nem békélt meg a hagyományos angol Biblia-fordításokkal, s például neki köszönhető, hogy a Szentírás nőkre vonatkozó egyes részeit újrafordították, átértelmezték. A kutató asszony már korai éveiben is a női jogok élharcosa volt, sikeres házasságot tudhatott magáénak Henry Brewster Stantonnal, s három fiú édesanyja volt. Akkoriban mindez csodaszámba menő teljesítménynek számított. Mint a korszak szellemi reformere, s nőtársainak komoly támogatója több kiáltványt is fogalmazott, így készült el a Declaration of Sentiments, melyben leszögezte a nemek egyenlőségét.

Nyugdíjba vonulása előtti beszédében elmondta: „Nem számít, hogy mennyire soványak a nők, védeni és támogatni kell valamennyiüket, mindegy hogy a férfiak hogyan gondolkodnak arról, nekik mit kéne tenniük; az életük útját nekik – a nőknek is – egyedül kell bejárniuk”.

S figyeljünk a szavakra: „egyedül”. Stanton sem arra gondolt, hogy „magányosan”. Inkább azt a tartalmat gondolhatta szavai mögé, hogy „önállóan”. Számos olyan leckét kapunk az élettől, melyet önállóan kell megtanulnunk, s ez alól a nők sem mentesülnek. Az egyéni boldogság megteremtése mindenkinek önálló feladata. A házasság, a munka, baráti kapcsolatok terén mindig kedvezőbb, ha két önmagában is boldog ember fog össze a közös célok megvalósítása érdekében. Ha ehelyett két olyan ember kerül össze, akik maguk is bizonytalanok, az komoly problémákat szül. Stanton ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Van a magánynak egy formája, melyet mindegyikünk magában hordoz, ez sokkal megközelíthetetlenebb, mint a jéghegyek, mélyebb mint az éjféli tenger, ez az önvaló magányossága.”

Elizabeth Cady Stanton tehát arra tanított minket, hogy ez a „magány” mi vagyunk. Ez hozzátartozik a női léthez is. Lényünknek ez a része senki más által nem birtokolható, nem ellenőrizhető és el sem vehető esszencia. Ezt lehet fejleszteni, erősíteni is; függetlenül a gazdasági körülményektől, az életmódtól, a családi neveltetéstől vagy az egyedülléttől.

A magány sok nagyszerű férfit és nőt ispirált a történelem során. Gondoljunk csak a Tao Te King mondataira: „A Csend az, amit nem hallhatunk, akárhogy figyelünk is rá./Az Üresség az, amit meg nem tapinthatunk, ha utána nyúlunk is./Mivel mindez a Nagy Ismeretlen, ennélfogva a Nagy Egységnek, Taonak, tekinthetjük.” Idézhetünk a buddhista Dhammapadéból is:

Elhagyja a sötét törvényt, tiszta törvényt követ a bölcs.
Hajléktalan magányában él, odahagyja otthonát.

Ott nincstelenül, vágy nélkül nyugalmat élvez, örömet.
Minden reátapadt szennytől tisztára mossa önmagát.

Aki a Felébredés minden lépcsőfokán szilárdan áll,
s lelkéről lepereg minden befolyás és ragaszkodás,
az már e földi életben a Nirvánába eljutott.

Folytassuk a sort a delphoi jósda híres tanácsával: „Ismerd meg önmagad!’”

A belső csend élménye kapcsán számos nő számolt be mély tapasztalatokról, felismerésekről: Emily Dickinson, Helen Keller, Emily Bronte, Clare Boothe Luce, Billie Jean King.

szem-uni

Fontosabb döntések meghozatala előtt áldásos, ha eltölthetünk egy kis időt önmagunkban, ez hozzásegít ahhoz, hogy nyugodtak maradjunk még a válságokban is. Mindannyiunknak szüksége van erre naponta akár többször is. Rohanó világunkban erre talán még nagyobb szükségünk van, mint eddig bármikor. Nők ezrei fordulnak emiatt a Transzcendentális Meditáció technikájához, mely a csend és Tiszta Tudat megtapasztalásához vezető technika. A módszer minden hölgy számára hozzáférhető, könnyű, s erőfeszítés nélküli. Kutatások tanúsága szerint, amikor lehunyjuk a szemünket, hogy a Transzcendentális Meditációt gyakoroljuk a tudatunk egy olyan állapotba kerül, mely túl van az ébrenlét, az álmodás és a mély alvás szintjein. Ez a negyedik tudatállapot, melyben a fiziológia mély pihenést él át, a stresszek feloldódnak, de közben a tiszta éberség, a boldogság határtalan óceánja és az egység érzésének teljessége hatja át tudatunkat. Ez az állapot a béke, a harmónia, az intelligencia és a boldogság forrása.

Számos sikeres nő használja a Transzcendentális Meditáció technikáját:

Soledad O’Brien Emmy-díjas író, egykori CNN-tudósító véleménye a Transzcendentális Meditációról: „Ha ismersz, tudod, hogy nem tudok meditálni! Van egy őrült napi menetrendem, van négy kisgyermekem, de mindig is lesznek ötletek a fejemben, amelyek nem hagyják, hogy ne váltsam őket valóra. Egyszerűen nem lehet! De megtudtam tanulni [a TM-et], tudtam gyakorolni, és nagyra értékelem a lehetőséget, hogy időt szakíthatok arra, hogy összpontosítsak, meditáljak. Lehetővé tette számomra (a TM technikája), hogy megtapasztalja elmém a mély pihenést és relaxációt, mely játékosan könnyed, és néha az életemet menti meg ebben az őrült világban. Segít enyhíteni a stresszt és a nyomást, amikor egyensúlyt igyekszem teremteni az élet kihívásai és az anyaság között. Újságíróként egészségesebbnek érzem magam, kevesebb a stressz, több az energiám és az élet egyre tisztább minőségét látom a szemeim előtt.”

Oprah Winfrey, a sikeres üzletasszony is tapasztalt Transzcendentális Meditáció-gyakorló, ugyancsak elismerően nyilatkozik a technika áldásos hatásairól: „Sokkal teljesebben sétálok keresztül az érzéseken, amikor belejövök. Telve reménnyel, egyfajta elégedettséggel és mély örömmel. Tudatában annak, hogy a napi őrület minden irányból bombáz minket ezáltal [TM] végig jelen van a csend állandósága.”

Orah Transzcendentális Meditációt gyakorol a Maharishi Menedzsment Egyetemen

Orah Transzcendentális Meditációt gyakorol a Maharishi Menedzsment Egyetemen


DÍJMENTES TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ-ELŐADÁSOK MAGYARORSZÁGON

Régebbi cikkek