A közelmúltban viharos publicitást kapott – teljes joggal – az iraki és az afganisztáni háborúban szerzett traumák okozta stressz. Az emberek többet megtudhattak a poszt-traumatikus stressz rendellenességnek (angol rövidítéssel PTSD-nek) nevezett problémáról, és annak tüneteiről, mint a túlfeszített éberség, a rémült ijedtségre való túlzott hajlam, az újra és újra lepergő mentális képsorok, a rémálmok és az érzelmi tompaság – csak hogy néhányat említsünk.

A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a poszt-traumatikus stresszt diagnosztizálják és kezeljék, bárhol is üti fel a fejét. Ehelyütt a poszt-traumatikus stressz egy egészen más formájára hívnám fel a figyelmet: azokra a gyermekprostituáltakra, akik minden hátrányos körülmény ellenére megpróbálnak egyenesbe kerülni és egy új utat találni az életben.

Nemrégiben meglátogattam egy otthont, amelyet ilyen gyermekek számára hoztak létre Los Angeles külvárosában, egy olyan szervezet részeként, amelyet találó módon úgy neveznek: „Az éjszaka gyermekei”. E szervezet 1979. óta működik alapítója és igazgatója, Dr. Lois Lee irányítása alatt.

A szervezet a legátfogóbb azon szociális gondozóhálózatok között az országban, melynek célja, hogy megmentse Amerika gyermekeit a prostitúciótól. Lee szerint az oly gyakran alkalmazott „üzletszerű kéjelgés” és hasonló kifejezések túlságosan finomkodóak, és nem elég megrázóak ahhoz, hogy rányissák a szemünket egy olyan problémára, amely éppenséggel meg kellene, hogy rázzon bennünket. Túlságosan gyakran azonban ez a probléma rejtve marad a hétköznapi állampolgárok szeme elől.

A fiatal prostituált élete általában egy kisgyermekkori szexuális bántalmazással kezdődik, egy olyan gondozó részéről, akiben egyébként megbízik. Az általa okozott trauma tovább mérgesedik a fiatal személyiség még fejlődésben lévő elméjében és agyában, és gyakran érzelmi vagy viselkedésbeli nehézségeket szül.

A fiatal ilyenkor sok esetben elszökik vagy elsodródik otthonról, és sebezhetőségében biztonságát olyan bizalomra érdemtelen felnőttekre bízza, akik a szeretetet és a törődést színlelve továbbra is csak kihasználják és bántalmazzák.

Ez egy csúnya történet, amely arra késztet bennünket, hogy fordítsuk el a szemünket, váltsunk csatornát vagy kattintsunk egy másik honlapra. Most azonban arra kérem olvasóimat, hogy álljanak ellent ennek a természetes viszolygásnak, mivel a mi gyermekeinkről van szó, és megfelelő megértéssel, valamint törődéssel képesek vagyunk segíteni rajtuk. Lee becslései szerint szervezete létrejötte óta mintegy 10000 fiatalnak nyújtott segítséget.

Lee véleménye szerint ezek a gyermekek mind poszt-traumatikus stressztől szenvednek. Fortyog bennük a harag, amelyet vagy kifelé irányítanak: sikoltozva, kifakadva, tárgyakat dobálva; vagy önmaguk felé, amikor is megvagdalják magukat. Testben és lélekben stresszektől gyötörve alhasi fájdalmakról panaszkodnak, amelyek olyan súlyosak lehetnek, hogy esetenként úgy kell őket bevinni az orvosi ügyeletre. Rémálmoktól és alvászavaroktól szenvednek, amelyek minden órában rájuk törhetnek. Néha olyan szörnyűséges álmaik vannak, hogy az ápolószemélyzetnek muszáj őket felébreszteni és éber állapotban lenyugtatni.

Vegyük az egyik ilyen fiatal esetét. „Anna” 18 éves, nemrég fejezte be az „Éjszaka gyermekei” programját. Amikor először jelentkezett ide, számtalan poszt-traumatikus stressz tünetet tapasztalt magát.

A többi lányhoz hasonlóan ő is pánikban szokott kitörni, amikor meglát az utcán egy leoltott fényekkel lassan haladó fekete limuzint. Még elevenen kísérti korábbi életéből a stricik emléke. Mindenféle félelmek és emlékek gyötrik, melyek hatására olykor sikoltozásban tör ki vagy tárgyakat dobál. Egy ártalmatlannak tűnő TV műsor eszébe juttathatja azokat az estéket, amikor a futtatójával együtt nézték ugyanazt a műsort. Az egyik rémkép a másikat szüli, és a folyamat addig halad, amíg a szervezete már szinte forr az elviselhetetlen pániktől és dühtől.

A programban részt vevő összes gyermek részesül pszichoterápiában, ám Anna ezt nem találta különösképpen hasznosnak. Egy dolog mégis nagy hatással volt rá: ez a Transzcendentális Meditáció, az a technika, amelyet Lee az elmúlt néhány évben vont be a programjaiba, kiváló eredményekkel.

Anna szerint a TM hatására a visszatérő rémképek hatása csökkent, dühöngései csillapodtak, és már ritkábban fordul elő, hogy másokon tölti ki dühét. Ahogy ő maga mondja:

– A TM segít abban, hogy a nap folyamán nyugodt maradjak és összeszedett. Képes vagyok az iskolai munkámra és feladataimra összpontosítani. Abban is segítségemre volt, hogy vissza tudjam követni az érzelmeimet arra az időszakra, amikor nagyon fiatal voltam. Rájöttem, hogy nem tudtam sírni és nem tudtam elmondani az embereknek, hogy belegázoltak az érzelmeimbe. A dühöt választottam azért, hogy megszabaduljak a fájdalomtól.

Azokat a jótékony hatásokat, amelyeket a TM a poszt-traumatikus stresszektől szenvedőkre gyakorol, nem csupán az „éjszaka gyermekei”, hanem háborús veteránok esetében is dokumentálták. Ezek a hatások egybevágnak a TM azon jól ismert hatásával, hogy képes lecsendesíteni a „harc vagy menekülés” reakciót. Ez a stressz reakció túlzott mértékben jelentkezik azoknál az embereknél, akik poszt-traumatikus stressz tünetektől  szenvednek.

Anna így nyilatkozik Dr. Lee-ről és az „éjszaka gyermekeiről”:

– Ettől a programtól kaptam mindent. Ha nem volna, már meghaltam volna az utcán.

Anna szavai azért is elevenünkbe vágók, mert rengeteg olyan gyermek van, akiknek nem volt meg az a szerencséje, hogy összeakadjon Lee-vel és az ő programjával. Vigyázzunk hát rájuk, és gondoljunk arra, hogy miként járulhatnánk hozzá mi, a társadalom tagjai a gyermekprostitúció rémének megelőzéséhez, és miként segíthetnénk azokról gondoskodni, akik már áldozatául estek.

(Norman Rosenthal cikke a foxnews.com honlapjáról)

A szerzőről: Dr. Norman E. Rosenthal a pszichiátria klinikai professzora a Georgetown Egyetem orvosi karán, és a „Transcendence: Healing and Transformation Through Transcendental Meditation (Tarcher-Penguin, 2011)” [Transzcendenia: Gyógyulás és átalakulás a Transzcendentális Meditáció révén] című könyv szerzője.