Transzcendentális Meditáció

A Transzcendentális Meditáció spirituális természetéről

A Transzcendentális Meditáció nem vallás. Nem is hinduizmus. Nem egy megtért formája a hindu missziók felhívásának, annak ellenére, hogy számos érdeme kötődik ehhez a valláshoz. A technikával kapcsolatban sok félreértés forog a köztudatban, melyek alapja talán ahhoz köthető, hogy míg a módszer teljesen világi tevékenység, a vallási felekezetek hívei hajlamosak annak spirituális dimenzióját félreértelmezni. Míg a nyugati elgondolás szerint – ami határozottan spirituális minőségű –, az nem jelenthet semmilyen formában szellemi tevékenységet. Ugyanakkor pl. az ázsiai felfogás szerint a világi és egyházi életben nincsen különbség; szellem és spiritualitás elválaszthatatlanok, felfogásuk tehát holisztikusabb a nyugatihoz képest.

Tagadhatatlan, hogy a TM gyakorlása befolyásolja az ember szellemi tartományát, s még a valláson kívüli gyakorlók is eljutnak egy olyan pontra, ahol felfedezik az élet spirituális dimenzióját a módszer kapcsán. Nem véletlenül írja körül Maharishi Mahesh Yogi az egyén pszichéjét, mint kozmikus pszichét. Ebben a rendszerben a tudat hét szintet jár be. A hatodik szintet Isten tudatnak nevezik, míg a hetedik szint egy egység tudatban tetőződik be. A vallásukat gyakorló keresztények számára tehát megfontolandó a TM technikájában rejlő értékek és lehetőségek sokszínűsége.

Keresztények által gyakran feltett kérdés, hogy a „TM imádság-e?” A kérdés megválaszolásához érdemes a technika elnevezéséből kiindulni. A ‘meditáció’ kifejezés kapcsán gyakran használják a ‘kontemplációt’ nyugati spirituális írók, de egyes keleti misztikusok is. Számunkra, nyugati egyének számára a „meditáció” főként imádságos megfontolását, átgondolását jelenti egy szövegnek, főként a Szentírásnak, esetleg elmélyült töprengést, imádságot jelent. Ilyen módon az elme egyfajta „igazságot lel Isten létezésében”. De gyakorta használjuk szinonimaként a „szemlélődést” is, mely egy ún. „aktív passzivitást” jelez, melyben megalapozódva közelebb kerülhetünk Istenhez, megnyithatjuk szívünket, anélkül, hogy szavakba öntenénk gondolatainkat, sőt ebben az esetben gyakorta gondolataink sincsenek. A keleti elképzelés főként utóbbihoz áll a legközelebb a meditáció mikéntjével kapcsolatban.

A gyermekek megmentőjeként ismertté vált Gabriel Mejia atya évtizedek óta gyakorolja a Transzcendentális Meditációt - ahogyan az általa gondozott gyermekek is.
A gyermekek megmentőjeként ismertté vált Gabriel Mejia atya évtizedek óta gyakorolja a Transzcendentális Meditációt – ahogyan az általa gondozott gyermekek is.

A TM-technikát egy mantra segítségével gyakoroljuk, mely önmagában nem imádság. Valószínűleg a legtöbb TM-gyakorló nem is gondolt soha úgy erre a gyakorlatra, mint imádságra. Ugyanakkor a technikát akár imádságként is felfoghatjuk, ha tudatosan az „Istennek ajánljuk fel” ezt a fajta tevékenységet. Simon Weildescribes szerint, a TM gyakorlata egy úgynevezett „Isten szépségébe vetett, végtelen belső nyitottság”, s ebből az aspektusból valóban tekinthetjük imádságnak ezt a „befelé irányuló nyitottságot”. Weildescribes szerint: „A Transzcendentális Meditáció nem vallási értelemben vett imádság – a TM nem misztika. De tekintettel számos történeti és speciális misztikus utalásra be kell valljuk, hogy a TM egy bizonyos típusú természetes miszticizmus, amennyiben a Transzcendentális Meditációt elhelyezhetjük a Természetes Misztikum kategóriájában.”

Mint Maharishi írja a Lét Tudománya című munkájában: „A vallással foglalkozók számára most elérkezett a lehetőség arra, hogy elkezdjék a Transzcendentális Meditáció gyakorlatát, és az isteni Lét abszolút tudatának megtapasztalása révén önmagukon belül elérjék a teljes élet állapotát. Az olyan vallás, mely elhozza az embereknek a jó cselekvés üzenetét, de nem képes tudatuk fejlesztésére és nem tudja felemelni őket arra a szintre, hogy természetesen mindig a jót éljék az életben, csak a szavak vallása. Egy nevéhez méltó vallás minden esetben igazi gyakorlati értékkel rendelkezik. Közvetlenül olyan életútra tereli az embert, mely csak jót tartalmaz és mentes a gonosztól. A vallás felelőssége, hogy követőinek arcán a jó ragyogjon. Amennyiben a vallási tanítás nem készteti az embereket az Istentudatban élt jó életre, a vallás prédikátorainak felül kell bírálniuk saját erősségüket, és a tanításhoz méltóvá kell válniuk. A vallások belső fénye az, ami a vallási tanításokból hiányzik, s ez a világ mindenütt így van, aminek eredménye: a béke és a boldogság hiánya az emberek életében, és a mindenütt növekvő feszültség. Azok a vallásos emberek, akiknek élete látszólag békés, gyakorta a passzivitás emberei, nem élnek lendületes életet, ez pedig nem éppen az igazi vallásos élet sajátja. Ez a fajta passzivitás a vallási idealizmus helytelen alkalmazásából fakad. A vallásos ember életének az élet felszíni szintjén csupa jó és lendületes cselekvéssel tarkítottnak kellene lennie, s e szint alatt, az óceán mélyén a megingathatatlan örök békének kellene honolnia.”

„Aki igazán lát, az a látó, az Igazság látnoka. Az élet igazsága pedig az élet két arcában, a mulandóban és a mulandótlanban fejezi ki önmagát. Ez az élet látomása. Egy olyan gyakorlatias élet látomása, amelyben egyre inkább éljük a belső Valóságot is. A külső Valóság területén pedig egyre hatékonyabbakká válunk. Mindkettő növekszik: a belső megragadása és a külső megragadása is egyre hatékonyabban megy. Ezáltal kezdjük el élni a kétszáz százalékot!” -Maharishi előadása 1967-ből.

Kedves katolikus barátaim! Nyugdíjas, visszavonult katolikus lelkipásztor vagyok, aki gyakorolja a Transzcendentális Meditációt (TM) és akkoriban is gyakoroltam, amikor a Katolikus Egyházban teljesítettem szolgálatomat 30 éven át.

A tapasztalataim alapján tudom, hogy a TM egy egyetemes technika, amely harmóniában áll a vallás minden céljával. Nem kíván változtatást a személyes életmódban, vagy hitbeli meggyőződéseinkben, és egyben egy hatékony segítség számunkra, hogy általa megerősödjünk saját hitünkben.

A Transzcendentális Meditáció erősítette és elmélyítette saját vallásom gyakorlását és egy nagyszerű módot adott számomra, hogy pihenjek, és még élénkebbé váljak a munkám és egész életem számára.

20 éven keresztül teljesítettem egyházi szolgálatot egyházközségekben Kansas államban, és 11 éven keresztül Texas-ban, valamint szintén teljesítettem szolgálatot néhány kórházi és egyetemi kápolnában.

Teológiai tanulmányaimat Rómában végeztem, és ott is szenteltek fel 1966-ban.
Az a tapasztalatom, hogy a TM egy kiváló módja annak, hogy előkészítsem magamat az imádkozásra.

Szintén tapasztaltam azt is, hogy a TM tanárok és gyakorlók nagyfokú tiszteletet mutatnak minden vallás iránt, és ezek miatt hiszek abban, hogy a TM elősegíti számunkra, hogy a valóságban gyakoroljuk az ökumenizmust. -Cletus Stein atya, 2008. október 2.

(Adrian B. Smith értekezése nyomán)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*