Transzcendentális Meditáció

A cselekvés filozófiája: Jógaszthah kuru karmáni

– Részlet Maharishi 1970-es évek elején elhangzott elõadásából – (A fordítás az Enlightenment Magazine 2000. decemberi számából készült)

A Transzcendentális Meditációhoz arra van szükségünk, hogy minimálisra csökkentsük a cselekvést, hogy egészen minimálisra csökkentsük a cselekvést. Ez az elv, a cselekvés minimálisra csökkentésének elve bizony szemben áll a cselekvés elvével, noha a cselekvés minimálisra csökkentésével lendületet szerzünk a cselekvéshez. A meditáció és a cselekvés azonban két különbözõ alapelven nyugszik.


Ahhoz, hogy cselekedjünk, fel kell emelnünk a kezünket. Ahhoz, hogy meditáljunk, még a szemünket is becsukjuk. A kezünket pedig egyáltalán nem emeljük fel. A meditáció alapelve, hogy minimálisra csökkentjük a cselekvést, míg a hétköznapi élet arra alapul, hogy belevetjük magunkat a tevékenységbe.



Mi a kapcsolat a kettõ között? A Bhagavad Gítá gyönyörûen fogalmazza meg, egyetlen egy mondatban: „Jógaszthah kuru karmáni.” Sehol másutt a világon, egyetlen írásban nem találunk ilyen gyönyörû mondatot: „Jógaszthah kuru karmáni.”


A cselekvés egész filozófiáját összegzik ezek a szavak. A „jógaszthah” a transzcendálást jelenti. A „kuru karmáni” pedig azt, hogy: „cselekedd meg a tetteket.” Transzcendálj, majd cselekedd meg a tetteket. Ez azt jelenti, hogy úgy végezd a cselekvést, hogy közben megállapodtál a Létben, a tiszta tudatban. A cselekvés gyakorlati képlete ez: A Létben megállapodva cselekedj.
Figyeljük meg a két kifejezés sorrendjét! Az elsõ ez: Jógaszthah, vagyis a Létben megállapodva. A második: cselekedj. Meditálj és cselekedj. Húzd hátra a nyílvesszõt és lõj.
Ennyi az egész: húzd hátra a nyílvesszõt, majd lõj. A lövés mûvészete a nyílvesszõ hátrahúzásában rejlik, még akkor is, hogy ha a nyílvesszõ hátrahúzása pontosan fordított irányú cselekvésen alapszik, mint a nyílvesszõ kilövése. A hátrahúzás és a kilövés két alapvetõen különbözõ cselekedet, ám az egyik növeli a másik hatékonyságát. Végezd a cselekvést a mindennapi életben, ám hogyan és mikor? A Létben megállapodva cselekedj.
Így a Transzcendentális Meditáció az alapja a mindennapi élet sikerének, még akkor is, ha a Transzcendentális Meditáció az elnyugvásra szolgál, a mindennapi élet pedig a cselekvésen alapul. A nap során aktívak vagyunk, míg a meditáció folyamán elnyugszunk.
Ha viszont az elnyugvást megpróbáljuk ráerõltetni a cselekvés területére, nehézségeink támadnak. Nem lehetséges összekapcsolni a Transzcendentális Meditációt a cselekvéssel, mivel a cselekvés az egyik szinten zajlik, míg az elnyugvás egy másikon.


Noha a nyugalom a cselekvés alapja, az elnyugvás alapelve teljesen más, mint a cselekvés alapelve. A cselekvés alapelve a nyugalom alapelvére épül, ám a kettõ teljesen különbözõ.
Amikor megássuk az alapokat, mélyre hatolunk a talajban. Ám annak, hogy mélyre ásunk a talajban, az a célja, hogy az épületet magasan a föld fölé emeljük. Ha az épületet hat emeletesre akarjuk építeni, az elsõ dolgunk az, hogy két-három emelet mélyre leásunk.
Húzd hátra a nyilat, majd lõj. Meditálj, majd cselekedj.


A Transzcendentális Meditációra vonatkozó tanításunk nagyon világos. Azt mondjuk: meditálj, majd felejtsd el a meditációt, amikor tevékeny vagy az életben. Soha ne gondolj a meditációra. Ne állj meg töprengeni vele kapcsolatban. Ne próbáld meg felidézni a meditáció során átélt tapasztalataidat, amikor az irodában dolgozol. Az nem lesz jó. Csak meditáljunk, aztán feledkezzünk el a meditációról és vessük bele magunkat a cselekvésbe.


Olyan, mint amikor veszünk egy fürdõt, és egész nap frissnek érezzük magunkat, anélkül, hogy felidéznénk, hogyan fürödtünk. Ahhoz, hogy frissnek érezzük magunkat vagy hogy érezzük a fürdõ áldásos hatását, nem kell visszaemlékeznünk arra, hogy fürödtünk, és hogy hideg volt-e a víz vagy meleg. A fürdõre való visszagondolás nem segít abban, hogy egész nap frissnek érezzük magunkat. Megfürödtünk, és az elég. Teljesen megfeledkezhetünk arról, hogy fürödtünk-e vagy sem, mégis élvezhetjük a hatását.


Ezért hát meditáljunk, aztán felejtsük el a meditációt, és fogjunk neki a cselekvésnek. A meditáció hatása, minden jótéteménye automatikusan velünk marad. Ezért mondjuk azt, hogy ez egy természetes folyamat. Nem a felfogásunkon vagy az érzelmeinken alapszik. A Transzcendentális Meditáció jótéteményei valódiak.


Ezért az összes vizsgálat, amelyet a meditáció során történõ fiziológiai változásokkal kapcsolatban végeztek, az összes tudományos vizsgálat bármikor, bárki által igazolható adatokat nyújt, hiszen az egész dolog valódi.


Így amikor a Transzcendentális Meditációról beszélünk, a cselekvés lecsendesítésérõl beszélünk. Amikor pedig az élet tevékenységeirõl beszélünk, a cselekvésrõl beszélünk, nem a lecsendesítésrõl.


A Transzcendentális Meditáció az élet elengedhetetlen része, ám 15-20 perc elegendõ belõle, ugyanúgy, ahogyan az étkezõasztalnál sem töltünk fél óránál többet. Az evés mindennapi életünk része, ám nem gondolunk mindig az ételre. Fél órát, húsz percet vagy tizenöt percet töltünk az asztalnál, aztán befejezzük.


Étel nélkül semmire sem jutnánk. A cselekvés filozófiája az ételen alapszik. Ám az étel filozófiája egy külön dolog, és nem ugyanaz, mint amikor elmegyünk és csinálunk valamit.
Ugyanígy, a Transzcendentális Meditációnak is megvan a maga filozófiája, a maga jótéteményei, noha a cselekvés mezeje tõle teljesen független. Húsz perces tevékenység, reggel és este. Csak húsz perc, és aztán befejeztük.


Igaz, hogy a Transzcendentális Meditáció a mindennapi életünk összes arculatára hatással van, ám engedjük, hogy anélkül hasson életünk minden arculatára, hogy külön-külön törõdnénk ezekkel. A Transzcendentális Meditáció jótéteményei spontán fakadnak.

***

(részletek Maharishi kommentárjából, melyet a Bhagavad Gítá II.48-hoz fûzött:)

“Jógasztah kuru karmáni, szangam tjaktvá Dhanandzsaja,
sziddhja-sziddhjóh szamó bhútvá, szamatvam jóga ucsjaté” (BhG 2.48.)

„A jógában megállapodva, ó gazdagság elnyerõje, cselekedd meg a tetteket, elhagyva a kötõdést, s egyensúlyt nyerve sikerben és kudarcban, mert az elme egyensúlyát nevezik jógának.”

A Jóga az egységes élet alapja, annak eszköze, hogy a belsõ kreatív csendet harmóniába hozzuk az élet külsõ tevékenységeivel, és annak módja, hogy pontosan és sikeresen cselekedjünk. A jógában megállapodva, Ardzsuna az élet végsõ valóságában állapodik meg, mely az örök bölcsesség, erõ és kreativitás forrása.


Annak, aki jó úszó szeretne lenni, el kell sajátítani a fejesugrás mûvészetét is. Amikor pedig az ember képes megmaradni a mélyben, akkor a felszínen való úszás is könnyû lesz. Minden cselekvés a tudatos elme játéka. Ha az elme erõs, akkor a cselekvés is erõs és sikeres. A tudatos elme pedig akkor válik erõssé, amikor az elme óceánjának mélyebb szintjei is aktívvá lesznek a Transzcendentális Meditáció gyakorlata során, mely a figyelmet a tudatos elme felszínérõl a Lét transzcendens mezejéig viszi. Az önmagunk mélyére hatolás folyamata a módja annak, hogy megállapodjunk a jógában.


Amikor az Úr azt mondja, hogy e folyamaton keresztül menve Ardzsuna forduljon ismét kifelé, és cselekedjen, a sikeres cselekvés mûködésének titkába avatja be. Ahhoz, hogy sikeresen lõjük ki a nyilat, az szükséges, hogy elõször hátravonjuk az íjon, s ezáltal nagy potenciális energiát adjunk neki. Amikor a lehetõ legtávolabb vontuk hátra, akkor rendelkezik a legnagyobb dinamikus energiával.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*