Fiziológia

A TM hatása a fiziológiára 

Az utóbbi húsz év során rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg a TM iránt a tudományos kutatók körében is. A gyakorlat hatásai tudományosan elfogadható és objektíven adaptálható módszerekkel vizsgálhatók. A gyakorlók nagy száma miatt a szubjektív tapasztalatokról közzétett beszámolók felbátorították a kutatókat és a szakértőket arra, hogy tudományos vizsgálatoknak vessék alá a meditáló személyeket, hogy megvizsgálják azokat az élettani jelenségeket, amelyek a meditáció alatt kifejlődnek. Ez egyúttal a kutatásnak egy egészen új dimenzióját is megnyitotta előttük.
 
Már az 1970-es évek elején végzett vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. Dr. Robert Keith Wallace a Kaliforniai Egyetemen (Boston) végzett vizsgálatokat a meditációt folytató személyeken. Legszembetűnőbb volt az anyagcsere változása, amely a meditáció alatt tizenhat százalékkal csökkent. Ez az adat rendkívüli, ha összehasonlítjuk azzal, hogy a legmélyebb álomban is — az alvás ötödik-hatodik órájában — az anyagcsere csökkenése ennél lényegesen kisebb, mindössze nyolc-tíz százalékos. Már maga az anyagcsere vizsgálata is kétségtelen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a TM alatt kifejlődő hatás nem hipnotikus állapot (ami a hipnózissal vagy autoszuggesztióval idézhető elő), mivel az alapanyagcsere változatlan, vagy kissé emelkedik. Tehát egy meglehetősen egyszerű vizsgálat is eldöntheti, hogy a TM az alvástól és a hipnózistól egészen eltérő élettani háttérrel kifejlődő jelenséggel állunk szemben.Az anyagcsere ilyen mérvű csökkenése is arra utal — objektív, tudományos módszerrel bizonyítva —, hogy a TM alatt valóban mély szervezeti nyugalom jön létre, amely alapját képezi annak a mély lelki nyugalomnak, amelyet a meditálók elmondásaiból is megismerhettünk.
 
 A csökkent anyagcserének oka a vizsgálatok szerint az oxigénfelhasználás csökkenése. A vérben az oxigén és a szén-dioxid koncentrációja változatlan. Eszerint a TM alatt a csökkent oxigénfelhasználás nem a légzés erőltetett visszatartásának, hanem egy természetes fiziológiai változásnak, mégpedig a sejtek csökkent oxigénigényének a következménye.

A légzés vizsgálata is ezt támasztja alá. A TM alatt a percenkénti légzésszám jelentősen csökken, ami az idegrendszer és az izmok ellazulását és nyugalmát jelzi. Ugyanakkor a szív munkája is kifejezetten csökken: ezt a perctérfogat átlagban véve harmincszázalékos csökkenése fejezi ki legjobban.

Az artériás vérnyomás is alacsony szinten maradt a vizsgálatok idején, 106 Hgmm volt a szisztolés és 57 Hgmm a diasztolés nyomás átlagértéke. Meglehetősen érdekes biokémiai változásokat is tapasztaltak a TM alatt. A legszembetűnőbb eredményt mutatta a vér tejsavszintjének a változása, amely a meditáció alatt igen nagy mértékben — majdnem 100 százalékkal — csökkent, s a meditáció után is alacsony maradt egy ideig a tejsavszint, majd később ismét emelkedni kezdett.

A vér meditáció alatt kimutatott tejsavszint-csökkenésének okát pontosan nem ismerjük. Valószínűleg a meditációnak az autonóm (önállóan működő, vegetatív) idegrendszerre kifejtett hatásával összefüggő folyamat áll a háttérben. A tejsav(laktát)szint csökkenésének igen kedvező pszichológiai hatásai vannak. Megállapították, hogy a szorongásos neurózisban szenvedő személyekben és stressz-hatásokra a vérben a tejsavszint jelentősen emelkedik (The Biochemistry os Anxiety, Ferris N., Pitts Jr. Scientific American, 1969. februári száma). Kísérleteikben kimutatták, hogy a tejsav vérpályába való bevitele (infúziója) szorongásos rohamokat vált ki mind szorongásos, mind egézséges emberekben. Azt is kimutatták, hogy a magas vérnyomásban is emelkedik a vér tejsavszintje, és a meditáció alatt csökkenő tejsavszint mind a magas vérnyomás csökkenésének, mind a szorongás megszűnésének előidézésében jelentős lehet, és valószínűleg a meditáció ellazulást kiváltó hatásának is egyik fontos tényzője.

Az előző eredményekkel szoros összefüggést mutatott a bőr elektromos ellenállásának változása. Jól ismert, hogy a stressz és szorongás alatt a bőr elektromos ellenállása lecsökken. A TM alatt mért értékek ezzel szemben jelentős növekedést mutatnak. A bőr elektromos ellenállása a meditáció kezdetétől számítva harminc perc múlva háromszorosára emelkedik, ami tehát átlagosan háromszáz százalékos emelkedést jelent. Ez a változás a szorongás, valamint az emocionális (érzelmi) zavarok csökkenését vagy megszűnését jelzi.

Az emocionális stabilitást jelző másik adat, az 5-hydroxy-indol-ecetsav nyugalmi szintje is magasabb a meditáló személyekben, mint azoknál, akik nem meditálnak. Ennek jelentősége abban van, hogy az 5-hydroxy-indol-ecetsav egy agyi ingerület-átvivő vegyületnek, a szerotoninnak a lebontási terméke, a szerotoninnak pedig központi szerepe van a hangulat emelkedettségének a kifejlődésében. Depresszióból való gyógyulás idején a szerotonin-termelés növekedésének eredményeként az 5-hydroxy-indol-ecetsav-képződés fokozódik, ami közvetetten a TM hatását bizonyítja a hangulat stabilizálásának folyamatában.

Egyéb biokémiai változások közül megemlítjük a TM eredményeként az egyik fő mellékvesekéreg-hormonnak, a kortizolnak a csökkenését. Selye János úttörő vizsgálataiból ismert, hogy a kortizol nagy mennyiségben képződik és ezért emelkedett koncentrációban található stresszben. Az eredmények arra utalnak, hogy akik évekig gyakorolják a TM-et, azoknál a meditáció alatt jelentősen csökken a vér kortizolszintje, ha azokkal hasonlítjuk őket össze, akik a TM-ben kezdők. Az alacsony kortizolszint — hasonlóan mint a vér tejsavszintje — egy szokásosnál jóval mélyebb relaxációt és nyugalmi állapotot jelez. A kortizolszint csökkenése a TM alatt hasonló, mint amit alvás alatt látunk, annak ellenére, hogy a meditáció alatt nagyfokú éberség áll fenn.

Régebbi cikkek