A különleges képességek természetesek – Maharishi felfedte a Szidhik titkait

Maharishi gyakran említette, hogy a belső csendben megállapodott tudat számára minden lehetséges. Mi itt, nyugaton ezt a mindent leszűkítettük arra, ami a mi tudatszintünkön lehetségesnek látszott. Azt még elfogadtuk, hogy a megvilágosodott ember mindörökké beteljesedett és egyesült az összes létezővel, sőt azt is; hogy cselekedeteivel sohasem okoz szenvedést, de azt, hogy a megvilágosodott ember képes a vízen járni, láthatatlanná válni vagy repülni, abszurdumként kezeltük, hiszen ezek szemmel láthatólag ellentmondanak számos fizikai törvénynek.

A történelem folyamán a jógik és a megvilágosodott bölcsek gyakran hangoztatták, hogy a tudat megtisztulásával párhuzamosan olyan képességek birtokába jutunk, amelyek látszólag lehetetlenek. Kialakulhat például a nagyon mély intuíció, a gondolatolvasás, a vízenjárás képessége, a levitáció (lebegés), a jövábelátás, a testünk feletti tökéletes uralkodás, sőt bizonyos fokon a természet egésze feletti uralom is. A legtöbb kultúra szellemi hagyománya említ olyanokat, akik e „különleges” képességekkel rendelkeztek, sőt az ilyen képességek birtoklása gyakran a szellem útját járók megvilágosodottságát bizonyította. A buddhista szent írásokban említik, hogy Buddha birtokában volt a repülés képességének, és képes volt keresztbe tett lábakkal, ülá helyzetben – „lótuszban” – a levegőbe emelkedni. A szövegek tanusága szerint Buddha még arra is képes volt, hogy egy időben több helyütt legyen jelen. Ezeket a képességeket, vagy Sziddhiket – ahogyan Indiában nevezték – Buddha több követője is birtokolta. Az ősi indiai írások tradicionálisan 8 Nagy Sziddhit (Mahásziddhit) említenek:

1. az atom parányi méretére való összezsugorodást, 2. az olyannyira könnyűvé válást, hogy még a repülés is lehetséges, 3. a mérhetetlenül nehézzé válást, 4. a távoli tárgyak érintését, elmozdítását, 5. az ellenállhatatlan akaraterő birtoklását, 6. a test és az elme feletti tökéletes uralkodást, 7. az elemek használatának tökéletes ismeretét, az anyagteremtést, 8. minden kívánság azonnali beteljesítését.

Ezek az írások 84 Mahásziddha létezéséről tesznek említést, vagyis 84 különféle kultúrából származó Szent Emberről, akik birtokolták mind a nyolc nagy Sziddhit. Az ősi Indiában ezeket a jelenségeket mindig is lehetségesnek tartották, noha nem voltak túl gyakoriak. Az Upanisádok és a védikus Bráhmanák egyáltalán nem kételkednek a megvilágosodott bölcsek természetfeletti képességeiben. Ezeket az Egységes Tudat természetes tulajdonságainak tartják. Az iszlám tradícióban sok szufinak olyan képességeket tulajdonítanak, amelyek szinte természetfelettinek tűnnek: betegek gyógyítása, mások érzéseinek megérzése, egyszerre több helyen való megjelenés vagy vízenjárás.

E különleges képességek legtökéletesebb összefoglalását Patandzsali Jóga szútráiban találjuk meg. Patandzsali körülbelül 2000 évvel ezelőtt Indiában élt, s az ő írását tartják a Jóga filozófia alapjának. Patandzsali a Jóga szútrák harmadik fejezetében tárgyalja a különleges képességeket, s 52 sziddhit sorol fel, melyek a tudat fejlődésével párhuzamosan fejlődnek ki, és leírja a gyakorlásukhoz szükséges technikákat is. Az eddig felsoroltakon kívül Patandzsali a következő sziddhiket is említi:

1. harmonikus, örömteli légkör létrehozása a jógi környezetében, 2. az éhség és a szomjúság feletti uralmat, 3. az intuíció kifejlesztését, 4. a test akarat szerinti elhagyását, 5. világító fénysugarak kibocsátását, 6. a csillagok állásának és mozgásának a tudását, 7. a testi erő fokozását, 8. minden élőlény nyelvének megértését, 9. az előző születések ismeretét, stb.

Annak ellenére, hogy sok ember olvasta Patandzsali utasításait, és sokan közülük követni is megpróbálták, nagyon kevesen vannak, akik tartós eredményt értek el. A sikertelenségnek valószínűleg két oka van:

1. nem jól értelmezték az utasításokat, 2. nem voltak a sziddhik megvalósításához szükséges tudatállapotban. A képességek kifejlesztésének kulcsa az a „technika”, amelyet Patandzsali Szamjámának nevez. Ezt három független képesség szintéziseként definiálja. Ezek: a Dháraná, vagyis a figyelemösszpontosítás; Dhjána, annak megengedése, hogy az elme akadálytalanul foglalkozzon valamilyen témával; és Szamádhi, azaz elmerülés a Transzcendentális Tudatban. Első pillantásra egy ilyen szintézis ellentmondásosnak tűnhet. Ha az elme Szamádhiban van, akkor teljes mentális csend uralkodik, nincs jelen az észlelés tárgya, tehát az elmének nincs lehetősége, hogy bármiféle gondolattal foglalkozzon. Ez az utasítás az emberekben zavart keltett, és általában mindhárom említett elemet igyekeztek egyszerre megvalósítani, ám ez az igyekezet eleve kizárta a Szamádhi állapotát.

A Jóga szútrákban említett Szamjámát gyakran koncentrációnak fordították. De egy különleges képességre való koncentrálással még nem lehet elnyerni azt. Emiatt azok, akik megpróbálták Patandzsali utasításait követni, nem értek el eredményt. Végül még a technika értékében is kételkedni kezdtek. Maharishi volt az, aki végül megvilágította a Szamjáma lényegét. Maga a technika végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy végül elcsodálkozunk azon, hogy mi magunk miért is nem jöttünk rá. Mégis, amikor teljesen megértjük, belátjuk a mélységét is. Néha könnyebben észrevesszük és megértjük az összetettet az egyszerűbbnél. Az egyszerű dolgokat, mint például a TM technikát sokáig észre sem vettük, vagy ha mégis, gondolkodás nélkül elvetettük. A titok abban rejlik, hogy ahelyett, hogy korlátoznánk és kontrollálnánk az elménket, inkább tegyük lehetővé számára, hogy használja természetes képességeit. Ekkor döbbenünk rá, hogy minden eredményes technika lényege az egyszerűség. Maharishi megmutatta, hogy a Szamjáma egyszerű technika, amely automatikusan tartalmazza mind a három alapállapotot: a Dháranát, a Dhjánát és a Szamádhit, így teljesen felesleges a tudatos igyekezet, hogy ezt a három különböző állapotot egymással egyesítsük. Maharishi megmutatta, hogy – csakúgy, mint a Transzcendentális Meditációhoz – a Sziddhikhez sem kell erőfeszítés. A paradoxon így megoldódott. A technika pedig eredményesen működik. Magától értetődik, hogy a technika csak akkor működik, ha az, aki gyakorolja, egy bizonyos tudatállapotban van. Ez a tudatállapot határos a Transzcendentális Tudatállapot teljes csendjével. Ezen a szinten születnek a gondolatok, s emelkednek fel mint kifinomult impulzusok. A Mi a TM részben szereplő „buborékos ábrán” ez az a hely, ahol a tó feneke érintkezik a tó vizével, ahol a tevékeny elme egyesül az Abszolúttal. Mint sok más szellemi tanító, Maharishi is azt mondja, hogy ezen a szinten minden kívánság automatikusan beteljesül.

A Patandzsali által leírt technikák automatikussá válnak. Az az ember, aki nincs ilyen tudatállapotban, bármennyire is igyekezik, nem tudja alkalmazni a Szamjámát. Ha nincs áram, az izzó sem fog világítani bármilyen lendületesen kapcsolgatjuk a megszakítót, ha viszont van energia a vezetékben, elegendő csak megérinteni a kapcsolót, és az izzó világít.

Maharishi a Szidhiket 1976-ban vezette be oktatási programjába. A TM-tanítók egy csoportjának átadta Patandzsali utasításait, és felfedte azt, hogy hogyan kell helyesen elvégezni a Számjámát. Érdekelte, hogy az emberek meditációja elég mély-e ahhoz, hogy a technika hatékonyan múlcödjön. Három hónap múltán olyan eredményeket értek el, hogy Maharishi elhatározta, a Szidhi technikákat minden TM-gyakorló számára hozzáférhetővé teszi, noha korábban csak a TM technika tanítóinak a tökéletesítésére szolgáltak volna. Ma a Szidhiket megtanulhatja mindenki, aki két hónapnál hosszabb ideje gyakorolja a Transzcendentális Meditációt.

Patandzsali olyan technikáról is említést tesz, amellyel elérhető a látás tökéletessége, és amelynek segítségével olyan tárgyak látása is lehetséges, amelyek alig észrevehetőek, vagy a látókörön kívül esnek – akár azért, mert messze vannak, akár mert más tárgyak eltakarják őket. A TM-gyakorlók, akik ezt a technikát gyakorolták, meggyőződhettek hatásáról, és „látták”, mi rejlik egy dobozban, vagy meghatározhatták azt a helyet, ahol egy elveszett tárgy volt. Egy üzletember kijelentette, hogy ezt a technikát gyakorolva mindig „tudta”, mi történik a tőzsdén és előreláthatta az újságokban megjelenő tőzsdei jelentéseket is. Egy másik esetben egy ember „látta” a barátját egy másik országban. Elmondta, hogy barátja ott ül a szobában, és pontosan le is írta az öltözetét. Patandzsali egy másik technikája a test tökéletes ismeretét hozza létre. A gyakorlók arról számoltak be, hogy „látták” belső szerveik sorrendjét, sőt néha észrevették azok beteg részeit is. Az egyik gyakorló egy alkalommal a saját szemében találta magát, és részletesen megvizsgálta annak felépítését. A TM-Szidhi program gyakorlásának következményeként – többek között – javul az érzékszervi észlelés, kifejlődik a múltba- és a jövőbelátás képessége, valamint az éhség és a szomjúság legyőzésének képessége.

A Szidhi program hatásaival kapcsolatban objektív méréseket is végeztek. A vizsgált Szidhák (Szidhi-gyakorlók) egy csoportja a hallás élesítésének technikáját is gyakorolta, s hallásuk élessége átlag 3 decibellel javult. Más szavakkal, a vizsgált személyek most jóval halkabb hangokat tudtak meghallani, mint a kísérlet kezdete előtt. Ezek az első látásra rendkívüli, illetve természetfeletti képességek a tökéletesen fejlett tudat természetes képességei. Ebben a – Maharishi szavaival – „normális” tudatállapotban az ilyen képességek is „normálisak”. Csupán viszonylag gyengén fejlett tudatunk gátol minket az ilyen élmények gyakoribb átélésében.

A stressz és a fáradtság megakadályozza, hogy belső képességeink teljességét használjuk. Az ilyen képességek csak akkor jutnak igazán kifejezésre, ha a mindennapi tevékenységek és azok alapja, a Transzcendentális Tudat között tudatos kapcsolat áll fenn. A „csodákat” nem lehet nagyságuk szerint megkülönböztetni, állítják a csodákról nemrég megjelentetett írásban. Azok természetesek, és ha nem történnek meg, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Vannak, akik annak ellenére, hogy sohasem gyakorolták a TM-Szidhiket, rendelkeznek különleges képességekkel. Valószínűleg hallottunk már ilyen emberekről, esetleg mi magunk is átéltünk már valami „természetfelettit”. Egyesek például váratlanul megérzik és „tudják”, hogy mi történt valamelyik rokonukkal vagy barátjukkal egy távoli vidéken. Esetleg álmodnak valamit, ami később valóban megtörténik. Az ilyen élmények nem mondhatók nagyon rendkívülinek, az érzékenyebb és fogékonyabb elme tökéletesebb működéséből adódnak.

A TM-Szidhik tulajdonképpen olyan technikák, amelyek lehetővé teszik e természetes képességek használatát, és ezáltal az ilyen tapasztalatok gyakoriságát. A technika működésének részleteit még nem teljesen tárta fel a tudomány. A gyakorlat és annak hatásai közötti kapcsolat tudományos magyarázata gyakran elég törékenynek bizonyul. A finomabb gondolatok erejéről, és a környezetre gyakorolt hatásukról nagyon keveset tudnak a kutatók. Körülbelül olyan keveset, mint amennyit annak idején a Jógáról tudtak. Akkoriban – a század első felében – sokkal kevesebbet tudtak az ember belső szerveinek a működéséről, de felismerték, hogy ezek a testhelyzetek tényleg az egészség javulását eredményezik. Azt viszont nem tudták, hogy minden egyes testhelyzet bizonyos belső szervre hat. Azt a módot, ahogyan ezek a helyzetek hatnak, hosszú időn át a titokzatosság fátyla övezte. Ehhez hasonlóan a TM-Szidhi technikák is rendkívülieknek és természetelleneseknek tűnhetnek pusztán azért, mert nem értjük azokat a mentális folyamatokat, amelyek ezeket működtetik.

Régebbi cikkek