Maharishi

Maharishi rizst eszik és nem pedig Brahmant – Avagy az egységet a helyén kell kezelni, tehát a tudatosság szintjén

ConversationsWithMaharishiRészlet Vernon Katz: Beszélgetések Maharishivel című könyvéből

Néha elcsodálkoztam, hogy egyáltalán miként lehetséges bármi eszmecsere egy olyan elme, mint az övé [Maharishié] és egy egyszeri tudatlan útkeresőé között. Talán azért, mert Maharishi annyira jól megfigyelte a relatív élet szokásait. Gyakran rámutatott, hogy az Egységet a helyén kell tartani, amely pedig a tudatosság szintje. Nem szabad az aktivitásba beszivárognia. Maharishi még a beszédébe sem engedte meg beszivárogni. Az ő érdemei talán hatalmasabbak az életnél, de nem tesz úgy, mintha ő maga is az lenne, sem pedig nem beszél önnön határtalanságáról és mindenütt jelenlévőségéről úgy, mint ahogy azt oly sok indiai szent teszi. [103] Szerette elmesélni annak a bölcs emberekkel együtt elköltött ebédnek a történetét, amikor is az egyikük megkérdezte őt: „Mit eszel?” Még mielőtt válaszolhatott volna, a társaság egy másik tagja válaszolt: „Én Brahmant eszem!” Mind Maharishire néztek, aki pedig azt mondta: „Én rizst eszem.” Majd pedig folytatta, hogy amennyiben őt az evéssel kell hogy társítsák, akkor az rizs kell legyen, ha pedig nem kell evéssel társítaniuk, akkor pedig nem eszik.

[103] Emlékszem egy esetre, amikor egy híres szent vitába keveredett egy német tévéstábbal az 1966-os Kumbha Melán, a nagy allahabadi spirituális találkozón. „Én jól ismerem Németországot”, mondta ő, úgy, hogy soha nem lépett ki India földjéről. Még hozzátette: „Németország az Önvalóm.

Maharishi egyszerűsége után az ilyen beszédet fülsértőnek találtam, de ez megszokott nyelvhaszálat Indiában, mind azok között, akik elérték az önmegvalósítást, mind pedig azok között, akik azt hiszik, hogy elérték.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*