Maharishi

Maharishi: Jóga a cselekvés művészete – Bhagavad-Gítá-magyarázat

Részlet Maharishi Mahesh Yogi Bhagavad-Gítához írt kommentárjából:

48. versszak

A Jógában gyökerezve végezd a cselekvéseket,
a kötődést elhagyván, Ó bőség elnyerője,
sikerben és kudarcban egyensúlyt szerezvén,
mert Jógának az elme egyensúlyát hívják.

„A Jógában gyökerezve” a kozmikus tudatban gyökerezve, akkor veszi kezdetét amikor az elme elnyeri a transzcendentális tudatot, éretté pedig akkor válik, amikor a transzcendentális tiszta boldogság tudat, az isteni Lét olyannyira meggyökerezett az elmében, hogy bármilyen állapotban is találja magát, akár ébren van, akár alszik, az elme sohasem veszíti el a Lét állapotát. Az Úr a versszak elején a tökéletes megvilágosulásnak erre az állapotára utal a Jógában gyökerezve szavakkal. A versszak második felében pedig a „Jógát” a cselekvés szempontjából az elme egyensúlyaként határozza meg. Az elme kiegyensúlyozott állapota a tiszta boldogság tudattal járó örök megelégedettség következménye. Senki sem nyerheti el úgy ezt az állapotot, mint ahogy azt általában a Bhagavad-Gítá magyarázói gondolták, hogy hangulatát kelti magában a veszteségben és nyereségben való egyenlőségnek.

A Jóga a teljes élet alapja, az élet belső, alkotó csendje és az élet külső cselekvései közötti összhang megteremtésének eszköze és a sikeres és kifinomult cselekvés útja. Szilárdan a Jógában Ardzsuna meg fog gyökereződni az élet végső Valóságában az örök bölcsesség, erő és alkotóerő forrásánál. Annak aki jó úszó szeretne lenni, a víz alá merülés művészetét is meg kell tanulnia. Ha elérte, hogy fenn tudja magát tartani a mély vízben, nem okozhat neki nehézséget a felszínen való úszás sem. Minden cselekvés a tudatos elme játékának teremtménye. Ha az elme erős, a cselekvés is erős és sikeres. A tudatos elme pedig akkor válik erőssé, ha az elme óceánjának mélyebb szintjei felelevenednek a figyelmet a tudat felszínéről a Lét transzcendentális mezejére vezető Transzcendentális Meditáció folyamata során. A befelé merülés folyamata a Jógában való megszilárduláshoz vezető út.

Maharishi-Mahesh-Yogi-on-the-Bhagavad-GitaAmikor az Úr azt mondja Ardzsunának, hogy a folyamat befejeztével lásson cselekvéshez, a sikeres cselekvés módszerét adja át neki. A sikeres lövéshez a nyílvesszőt először vissza kell feszíteni az íjon, hogy elegendő potenciális helyzeti energiát nyerjen el. A nyíl akkor rendelkezik a legnagyobb dinamikus erővel, ha a lehető legteljesebb mértékben visszahúzzák.

Sajnos úgy tűnik, hogy a cselekvés művészete, melyet Úr Krisna felfedett Ardzsuna előtt ebben a párbeszédben, mára már eltűnt a gyakorlati életből. Ez azzal magyarázható, hogy a versszakok megfelelő értelmezésének hiányában általánosan azt gondolják, hogy nehéz az elmét az Énig vezetni, és meggyökereződni a Jógában. Valójában azonban végtelenül könnyű a figyelmet a Lét mezejére vezetni, csak engedni kell, hogy az elme az objektív tapasztalás durva szintjeiről a gondolkozás folyamatának finom szintjein keresztül spontánul a létezés végső transzcendentális Valóságáig jusson. Miközben az elme ebben az irányban halad, fokról-fokra vonzóbb és örömtelibb tapasztalatot él át, mígnem eléri a transzcendentális tiszta-boldogság-tudat állapotát.

Annak köszönhetően, hogy eljut ehhez az állapothoz, a korlátolt, egyéni elme fölébe emelkedve összes tökéletlenségeinek és korlátainak, a kozmikus eleme rangjáig fejlődik. Olyan ez, mint amikor egy kis üzletember meggazdagodik, és egy milliomos kereskedő helyzetébe kerül. A piac kismértékű nyereségei és veszteségei, melyek azelőtt hatással voltak rá, már nem érintik őt, és teljesen természetesen befolyásuk fölébe emelkedik.

Az Úr azt akarja, hogy Ardzsuna cselekedjen, de úgy, hogy nyerje el a kozmikus eleme rangját mielőtt hozzálátna a cselekvéshez. Ez az Ő kedvessége. Ha egy vagyonos embernek az a kívánsága, hogy fia valamilyen üzletbe fogjon, általában nem szándéka, hogy gyermeke kicsiben kezdjen üzletelni, mert tudja, hogy akkor a csekély nyereségek és veszteségek mélyen érintenék, és semmiségek tennék szomorúvá és boldoggá szeretett gyermekét. Ezért fiát először egy gazdag ember helyzetébe emeli, és azt kéri tőle, hogy azon a szinten kezdjen dolgozni. Az Úr mint egy kedves és tehetős apa azt tanácsolja Ardzsunának, hogy nyerje el a kozmikus intelligencia rangját, azután pedig cselekedjen az élet szabadságának állapotában.

Senki sem lehet kiegyensúlyozott mindaddig, amíg el nem nyerte a maradandó megelégedettség állapotát. Az Úr arra kéri itt Ardzsunát, hogy emelkedjen a maradandó megelégedettség állapotáig, nem pedig azt tanácsolja neki, hogy csupán hangulatát keltse magában az egyenlőségnek.

Az örök Lét tapasztalatával járó transzcendentális boldogság olyannyira teljes önmagában, hogy abszolút szerkezetében. Az élet teljessége, a létezés tökéletessége, és ezért nem kötődik a relatív mezejéhez, tökéletesen mentes a cselekvések befolyásától. Amikor az Úr ezt mondja: „a kötődést elhagyván”, arra gondol, hogy elnyervén az örök Lét cselekvéstől teljes mértékben elkülönülő és elválasztódó állapotát, a „sikerben és kudarcban egyensúlyt szerezvén” szavak alatt pedig azt érti, hogy meggyökereződvén az örök Lét állapotában.

cropped-bhagavad-gita

A Transzcendentális Meditáció rendszeres gyakorlása közvetlen utat biztosít a transzcendentális Lét állapotába való emelkedéshez és a Lét állapotát olyannyira megszilárdítja az elme alaptermészetében, hogy függetlenül attól, hogy az élet sokféleségének milyen viszályaiban vesz részt az elme az örök szabadság szerkezetének Egysége természetes módon fennmarad, és az élet nem vész el Önmaga számára. Íme itt van a Jóga fogalmának meghatározása, melynek alapját a 43. versszak „Légy a három gúna nélkül” szavai fektették le. A Jóga a transzcendentális tudat azon, örök egyensúlyban lévő, sohasem változó állapota, mely annak ellenére megőrizve transzcendentális mivoltát, hogy meggyökereződik az elme alaptermészetében, azt nyújtja az elme számára, hogy szabadon cselekedhet, anélkül, hogy magukkal ragadnák a végrehajtott cselekedetek…

Címkék: ,

2 hozzászólás

  1. Arcadius

    Rejtélyek Bhagawad Gíta körül
    A Mahábháratában leírt háború idejét sokan próbálták meghatározni. A mai hivatalosan elfogadott álláspont szerint ez i.e. 3137-ben történt, de Dr. P.Vartak kutatásai szerint a háború inkább i.e.5561 októberében zajlott. A Mahábhárata (cca. 100.000 vers), amelynek a Gíta is része, évezredeken át, vándor énekesek előadásában, szájhagyomány útján terjedt, és folyamatosan bővült, azaz változott. Az eredeti történet állítólag mindössze 8.800 versből állt.
    Végső formáját valamikor krisztus után a II. században érte el, és valószínűleg ekkor jelent meg első írott változata is. És itt jönnek a kérdések, amit maguk a hindu kutatók is feszegetnek. Tényleg a Mahabhárata része-e a Gíta, hiszen a 8. századig említés sem esik róla? És tényleg Vjásza-e a szerzője? – teszi fel a kérdést Vivekananda is. Shankara Acharya beszél róla először, ezért néhányan azt gondolják, hogy ő volt a Gíta szerzője, és egyszerűen beillesztette azt, a már Indiaszerte ismert Mahabharatába. Az is furcsa, hogy míg a Mahabhárata a beszélt nyelv egyszerű szavaival lett leírva, a Gítát ugyanakkor kiművelt szanszkrit nyelvezet jellemzi. További kérdések is felmerülnek. Mahatma Gandhi szerint a Gítá valóságos kincsesbánya, de előbb meg kellene tisztítani a sok „idegen” szövegtől. Szóval mi lehetett a Gíta eredeti szövege? Dr. Phulgenda Sinha szerint az eredeti szöveg 84 verse, az első három fejezetben található, az alábbiak szerint:
    Ch. I 28-34,37,40, 46-47.
    Ch. II 3, 11-31, 34-36, 39-41, 48, 50, 53, 56-58, 60, 64-70.
    Ch. III 1-9, 16-21, 23-29, 32-35, 38-40, 42-43.
    A többi hozzátoldás, amely a kereszténység, ill. az iszlám hatására történhetett. Ezt erősítik meg Krisztus és Krishna fogantatásával és születésével kapcsolatos bámulatos egybeesések, illetve az egyisten hit. A mű megítélése igencsak szélsőséges, hiszen a Szent irat megjelölés mellett, „rossz könyv”-nek is nevezik. (Oroszországban pl. betiltották). Ha figyelmesen olvassuk a Gítát, elkerülhetetlen, hogy ne zavarodjunk össze, ugyanis Krishna kijelentései sok esetben egymásnak ellentmondóak. Nem véletlen, hogy Ghandi humorosan megjegyzi: „sok mindent van a Gítában, amit az én egyszerű eszem nem képes felfogni”.
    Mindezektől függetlenül. A Gíta, India egyik legnépszerűbb olvasmánya, és híres tudósok, művészek, politikusok hosszú sora nyilatkozik úgy, hogy ez a könyv meghatározó olvasmány volt az életében. Hogy néhányat említsek: Albert Eistein, Mahatma Gandhi, Ralph Waldo Emerson, Rudolph Steiner, Pandit Jawaharlal Nehru, Carl Jung, Aldous Huxley, Dr. Albert Schweizer.
    A Bhagawad Gíta tehát azon könyvek közé tartozik, amelynek ott lenne a helye a könyvespolcokon, minden háztartásban.

  2. “A többi hozzátoldás, amely a kereszténység, ill. az iszlám hatására történhetett.”

    Elég gyenge érv. Sankara idejében sem a kereszténységnek, sem az iszlámnak nem volt olyan hatása, amely indokolná azt feltételezni, hogy annak következtében illesztettek volna be részeket a Gítába, Sankara pedig a ma ismert formájában magyarázta a könyvet.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*