Maharishi

Maharishi: Isten megismerésének tudományos módszere

„Isten az élet valósága, az élet legnagyobb valósága. Oly hatalmas, hogy a hétköznapi emberek látásán kívül esik. Oly hatalmas, oly roppant hatalmas, hogy a hétköznapi látás nem fogja fel. Az embernek is hatalmassá kell válnia, mielőtt képes lesz meglátni és megérezi Istent, kapcsolatba lépni Vele s örvendezni e kapcsolat gyümölcseinek. Nekünk is hatalmassá kell válnunk.

Szükséges a rendszerezett fejlődés

Maharishi Dr. Brian Josephson Nobel-díjas fizikussal
Maharishi Dr. Brian Josephson Nobel-díjas fizikussal

Szükség van a személyiség rendszerezett módon való fejlődésére, és ennek tudományos módszerére. A nem tudományos vagy misztikus megközelítések megállítják a fejlődést, és nem fogják megnyitni a tapasztalás számára azt a határtalan horizontot, amely egyedül képes Istent felfogni. Szerencsés módon a jelen nemzedék és a jelen kor az az időszak az emberiség hosszú történetében, amikor megtanultunk rendszerezetten gondolkodni. Azt kell mondjam, hogy rendszerezettebben, mint valaha a múltban. Ma a tudományos kor azt jelenti: ennek a kornak az embere ésszerűbben, logikusabban, rendezettebb módon akar gondolkodni. Az ember még soha nem gondolkodott ennyire rendszerezetten, mint ebben a tudományos korban. A legősibb India történelme teljesen más lapra tartozik. Akkor a civilizáció ezerszeresen meghaladta azt, amit ez a tudományos kor létrehozott. Az teljesen más dolog. Ám az ismert történelem hétköznapi értelmében nem volt a világon még olyan kor, amelyben az ember ennyire rendszerezetten gondolkodott volna. Isten nem csupán a földi élet, hanem az egész világegyetem életének leghatalmasabb valósága. Mint leghatalmasabb valóságot, csak a legrendszerezettebb, legtudományosabb módon közelíthetjük meg.

A kizárólag hitre alapozott vallásos megközelítés nem lesz tartós vagy sikeres

A történelem során, a korábbi nemzedékekben és századokban az Istenhez vezető utat misztifikálták. Semmi sem volt világos, minden csak a hitre épült. A hit volt az Istenhez vezető út. „Higgyétek el, higgyétek el!” Hogyan hihet az ember valamiben, aminek jelét sem látja? Még azt is mondták, hogy „csak szenvedj még többet az Istenben való hit érdekében”! (nevet) A szenvedést nevezték meg az Istenben való hit kiindulópontjának, és a hitet mondták az Istenhez vezető útnak! Ez teljes humbug! Teljesen etikátlan! Etikátlan! Etikátlan! Ez minden élet számára káros. Hinni valamiben, amit nem is ismersz. A hitnek valami alapja kell, hogy legyen. Ha pedig a szenvedés a hit alapja, az a hit nem lesz tartós, még egy pillanatig vagy pár pillanatig sem. Az egész dolog nemzedékről nemzedékre csak egyre jobban belegabalyodott a tudatlanságba. Ezért maradt Isten misztikus képzelgés, egy fantáziaszülemény, akihez csak a hiten keresztül lehet eljutni, és soha az életben nem is remélhetjük, hogy eljutunk hozzá. Ezt csak a tudományos megközelítés hiánya szülte, annak hiánya, hogy nem volt egy rendszerezett eljárás, amely eljuttatta volna az embereket erre a tudatszintre.

A TM az eddig nélkülözött szisztematikus módszer

Maharishi Mahesh Yogi
Maharishi Mahesh Yogi

A Transzcendentális Meditáció megadja nekünk az eddig nélkülözött szisztematikus eljárást. Ebben a módszerben minden rendszerezett, minden tapasztalás intellektuálisan megvizsgálható, és a további lépések is minimum értelmileg felfoghatók. És a jelen eredményei alapján elénk tárul egy nagyszerű jövő lehetősége. Tehát a rendszerezett eljárás hiánya volt a felelős azért, hogy Isten a misztikum területére szorult. Ez a probléma most már megszűnt. Miért szenvedtek és sírtak Isten imádói és hívei Istenre emlékezve? Még csak nem is rá emlékezve, mivel az emlékezetnek is kell, hogy legyen valami pozitív alapja. A hívek csupán elképzelték Istent és siránkoztak. Nem volt idejük arra, hogy Isten valódi megnyilatkozásában legyen részük és a vele való közvetlen kapcsolatnak örvendezzenek. Mindez a siránkozás tehát egy misztifikált valóság érdekében történt. Ezért van az, hogy a mai világban, amikor a teremtés egészét szisztematikusan tanulmányozzák, a Teremtő birodalmát, a Teremtő személyét vagy általában véve a Teremtő létét mindinkább kétségbe vonják. A teremtés egyre több törvényét tárják fel és ismerik meg, ám nem tudnak semmit mindeme törvények irányítójáról. Még a létét is megkérdőjelezik. A helyzet meglehetősen siralmassá vált!

Isten megismeréséhez először Önmagunkat kell megismernünk

Ám csak azért, mert a múltban Isten szentjei és hívei siránkoztak Isten után, ebben a tudományos korban az Igazság egyetlen keresőjének sem szükséges keresztülmennie a siránkozás és a kiábrándulás e szintjein. Most rendelkezésünkre áll egy szisztematikus eljárás. Az Istenre ébredés a legnagyobb dolog, amit elérhetünk az életben. A módszer, amely elvezet hozzá pedig az, hogy először megalapozunk egyetlen vonatkoztatási pontot. A megismerőnek… Ez a mikrofon és ez a megismerő… Ha egyetlen vonatkoztatási pontot meg tudunk pozitív módon határozni, akkor lehetséges a másik vonatkoztatási pontot ehhez viszonyítva megadni. Ha viszont még az első vonatkoztatási pontunkat sem határozzuk meg, akkor milyen alapon tudjuk a második vonatkoztatási pontot megadni? A relatív létezés egész mezején meg kell alapoznunk az elsődleges valóságot. És az elsődleges valóság a tapasztalás számára maga a tapasztaló. A mikrofon tapasztalásának nincs alapja, ha nem ismerem önmagamat. Ki az, aki megismer? „Én látom a mikrofont.” Nagyszerű, ez egy állítás. Ám mi az alapja ennek az állításnak, amikor azt mondom: „nem tudom, hogy én ki vagyok”? „Én látom a mikrofont.” De ki vagy te? „Nem tudom.” Ha nem ismerem magam, akkor ki fogja ezt látni? Ha még önmagamra sem eszméltem rá, akkor hogyan lehetséges e nemlétező tapasztaló számára, hogy bármit is megismerjen? Az egész dolog teljes zűrzavarrá válik. Ezért bárminek a megismeréséhez, nem is beszélve a Legfelsőbb megismeréséről, először Önmagunk, a saját Önvalónk megismerése szükséges. Az, hogy a tapasztaló először önmagára eszméljen.”

(Maharishi előadása 1967-ből)

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*