Maharishi

Maharishi: Guru Dév jelenlétének dicsősége

Mikor az ember határozott és szilárd formában, nyitott szemmel és egy teljesen éber állapotban megtapasztalja Guru Dév lótusz lábainál azt a mindennél értékesebb transzcendens nektárt, melybe a szentek és a valóság keresői belevesznek s mindenről megfeledkeznek csendes, elhagyatott helyeken végzett meditációik során, semmihez sem hasonlítható transzcendens áramlat önti el külső és belső világát, s lelke elmerül az extázisban.

Bizony, ez az állapot Guru Dév lótusz lábainak közelségében még annál is kívánatosabb és örömteljesebb, mint az az állapot, amikor szamádhiba merülve mindenről elfeledkezünk. Mert ebben az állapotban Guru Dév lótusz lábai mellett egymás után törnek fel a szamádhi gyönyörűségének hullámai, milliárdnyi formában és milliárdnyi csatornán keresztül a teljes éberségben. Ez a Dzsívan Mukti [a már ebben az életben elért megvilágosodás] tapasztalata, mely Guru Dév kegyelméből született. A szamádhi rezdíthetetlen boldogságának tapasztalata, miközben tökéletesen éberek vagyunk [a világra is] – ez a Dzsívan Mukti, melyben elmerülve a nagy lelkek, a Mahátmák a Brahmanná lesznek.

Ekkor, ebben a csendben, Guru Dév közelségében ezt tapasztaljuk. Kimondhatatlan boldogság van jelen, a felmagasztosultság mámorító érzése, mikor a szív túlcsordul az elragadtatástól, mintha egy egész óceánnyi szeretet lenne benne, egy egész óceánnyi üdvös boldogság. Mintha a tiszta tudat gyönyörűsége hatalmas áradatként törne elő valahonnét mélyen belülről; a külső világban pedig ott van Guru Dév szótlan, elbűvölő, hívogató, nektárhoz hasonló szeretete, mint egy végtelenül hatalmas óceán.

Hatalmas hullámok törnek a magasba ebből a határtalan óceánból a külső világban, odabent pedig, mélyen befelé fordulva és megérintve a legmélyebb mélységeket, újra és újra elindulnak kifelé, majd Guru Dév lótusz lábai elé hullanak az extázistól lágyan emelkedő és lüktető, néma hullámfodrok formájában. A kéz, a láb, a fül és az érzékek a szívvel, az értelemmel és a lélekkel együtt szinte szétfeszülnek ennek az elragadtatott érzésnek a teljességétől.

A test minden kicsiny atomját beburkolja a Brahmánanda [a Brahman üdvvel teli, tiszta boldogsága] határtalan transzcendens gyönyörűsége, ahogy mindahányan beleolvadnak ebbe a tapasztalásba, mintha a tértől, időtől vagy bármi egyéb korlátozó tényezőtől érintetlen, tiszta, sugárzó szeretettel való elválaszthatatlan, örökké tartó egységbe zuhannának. A szív óceánjának végtelenjében a legyőzhetetlenség és a szabadság árhullámai emelkednek, hullám hullám után.

Ezt az érzékeken túli, minden tekintetben transzcendens, változatlan, örökké állandó és időtlen gyönyörűséget tapasztaljuk meg Guru Dév kegyelme folytán az élet felszíni értékeinek szintjén is, egyetlen pillanat alatt, minden érzékszervünkkel, a fizikai test minden egyes részével, egész szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel. Az egész élet, a fizikai test, a finomtest és az élet belső transzcendens aspektusa lüktet és emelkedik az elragadtatottságban, mely tiszta gyönyörűség és boldogság; nem létezik más, csak a tiszta extázis és Guru Dév közelsége.

Odakint, a teraszon túl, úgy tűnik, mintha a tó lágy hullámai finoman ébresztgetnék a partot és az alvó növényzetet, hogy élvezzék a Hold puha fényét. A teraszon pedig nem más, mint Guru Dév lótusz lábainak isteni sugárzása táplálja éltető erővel a tiszta tudat ragyogó, szavakkal le nem írható transzcendens napját, hogy sugarai felrázzák a tudatlan tanítvány szívét, hogy elhozzák számára a megvilágosodást és a Dzsívan Muktit. A tanítvány felébred álmából. Felemelkedik. Tudatlansága és kételyei eltöröltettek. A homály, mellyel szembenézett, eloszlik, s hosszú utazása gyorsan véget ér. A cél láthatóvá válik: ott van, közvetlenül előtte. Nem marad más hátra, mint hogy megérkezzen. A túlpart éppen csak, hogy feltűnik, s Guru Dév, a hajó kapitánya máris kiveti a láncot a dokkoló cölöp köré, hogy ezzel is gyorsítsa tanítványa megérkezését.

Hatalmas nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember megtapasztalhassa Guru Dév határtalan kegyelmét, majd a továbbiakban is kortyolhasson a tiszta boldogság e végtelen óceánjából.

Mindez azt a tiszta, gyönyörűséggel teli boldogság-tapasztalatot volt hivatott illusztrálni, melyet az ember egy igaz Mester közelségében él meg. Vegyük észre, hogy a Guru, azáltal, hogy megadja tanítványainak és más keresőknek is a Brahman különféle aspektusainak tapasztalatát, miként erősíti meg minden egyes tanítvány haladását a fejlődés útján, és miként viszi el a tökéletesség csúcsára. A tiszta tudat megmarad tiszta tudatnak, ám a Guru ennek tapasztalatát oly sokféle módon adja át tanítványának, hogy minden árnyékát eltávolítja a kételynek, mely akadály lehet a tanítvány fejlődése számára.

EZ GURU DÉV JELENLÉTÉNEK DICSŐSÉGE

(Egy Maharishinek tulajdonított írás, melyet jelenlétében olvastak fel a svájci Hertensteinben, azon az éjszakán, amikor megkezdte szokásos egyhetes évi csendjét 1974 (v. 75?) december 31-én.)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*