Maharishi

Maharishi az Isten-tudatról – részlet a Bhagavad-Gítához írt kommentárjából

30. versszak 

Ki mindenhol Engem lát, s Bennem
lát mindent, Én nem veszek el az ő számára,
sem ő nem vész el az Én számomra.

Amikor valaki elnyerte a látás előző versszakban leírt egységét, mikor a Lét teljessége az elmén keresztül túlárad az érzékelés területeire,amikor spirituális Egység uralkodik még az érzetek szintjén is, amikor Isten egysége elhatalmasodik az életen, valóra vált annak az állapotnak az elérése, ahol kivétel nélkül mindennek az érzékelése a megnyilvánult Lét észlelése. Tudata akkor közvetlen kapcsolatot talál az Úrral, a megnyilvánulttá lett Léttel, ki élő Valósággá válik számára a tudatnak azon a legfelsőbb isteni szintjén. Akkor ő és Ura nem vesznek el egymás számára.

Az ember e közvetlen kapcsolata Istennel először a Lét szintjén valósul meg, onnan az érzések szintjére kerül, majd a gondolkozás szintjére lép, onnan pedig utat talál a tapasztalat érzeteken keresztüli szintjére. Isten ekképpen az ember életének valamennyi szintjén elhatalmasodik. Az ember Isten szentélyében él. Élete szeretetben, tiszta-boldogságban, bölcsességben, Isten-tudatban telik. Az egyetemes létezés birodalmában él. A földön jár-kel, és Isten földjén, az emberi meglátáson és emberi gondolkodáson messze túl fekvő Lét isteni honában él.

Ez áldott állapot kiművelésének útja a gondolat transzcendálása. A róla való gondolkodásnak meg van a maga értéke – kellemes gondolattal tölti meg az elmét – azonban képtelen megteremteni az áhított állapotot. A gondolat transzcendálása végtelenül értékesebb a gondolkodásnál.

Az Elme transzcendálja ezért a gondolatot, és lépjen az abszolut tisztaság Isten hajlékát alkotó birodalmába. A gondolkozás az élet e szintjéről időpazarlás az élet felszínén. A gondolatok távol tartják az elmét ettől az áldott állapottól. A kenyér gondolata nem nyújta sem a kenyér ízét, és a gyomrot sem tölti meg. Ha kenyeret akarunk, menjünk a konyhába, és vegyük ki a szekrényből, ahelyett, hogy kint ülve gondolkoznánk róla. Csakis addig gondolkozunk Istenről, vagy próbáljuk érezni Őt, amíg nem vagyunk birtokában a róla való tudásnak, amíg nem tudjuk miként törjünk keresztül a tapasztalat jelenségek alkotta mezején és lépjünk a transzcendentális tiszta-boldogság birodalmába, a Mindenható tiszta királyságába.

A feljegyzések, melyeket a történelem őrzött meg számunkra a szentek és bölcsek közvetlen kapcsolatáról Istennel, felfedik áldott életüket, ám az ilyen életek sikerének titka abban rejlik, hogy transzcendálták a gondolat, az érzések és a tapasztalás területeit. Az Istenre eszmélés titkát Isten gondolatának transzcendálásába rejtik. A gondolatnak megmaradó gondolat homályban tartja az Isten-tudatot.

Az érzések hasonlóképpen leplezik az áldott tiszta-boldogságot. Isten gondolata beteljesedését Önnön kioltásában találja meg. És a gondolatnak is meg kell szünnie, hogy a szív teljes lehessen Isten határtalan szeretetében. A minden élőlény hatalmas Urának dicsőségét ismerő tudatállapot isteni. A meditáció és a transzcendentális Lét megtapasztalásának rendszeres gyakorlásán keresztül fejlődik ki. E gyakorlat végül elhozza a kozmikus tudatot, ezt az állapotot, melyben a szív és az elme teljesen érett. A szív és az elme képességeinek e teljes kifejlődése képessé teszi az embert az Isteni Lét megértésére és élésére. A megnyilvánulatlan Abszolút és a megnyilvánult Lét között létező kapcsolat kibontja önmagát. A személyes Isten az érzelmeken keresztüli tapasztalat mezejébe kerül. Isten a mindennapi élet élő Valóságává válik. A teremtésben lévő valamennyi tárgy Isten fényét tükrözi az ember önnön Énjében, Önmagában kifejezve.

A filozófusok ezt misztikus tapasztalatnak hívják, azonban csöppet sem rejtélyesebb mint egy óra működése egy kisgyerek számára. Az egyik tudatszinten megszokott, egy másikon rejtélyes, egy harmadikon pedig lehetetlen. Az Istenre eszmélés intenzitása személyes és személytelen aspektusaiban a Lét szintjétől, a tudat tisztaságától függ. Az Isten-tudat felfoghatatlan minden olyan tudatszinten keresztül, ami nem azonos magával az Isten-tudattal, azonban bárki számára, bármelyik emberi tudatszintről lehetséges a felemelkedés az Isten-tudatba a Transzcendentális Meditáció, a tiszta tudat kifejlesztésének egyszerű és közvetlen útján keresztül.

Az Úr igéretének ellenállhatatlan édességében az élet dicsősége jut kifejeződésre. Minden időkben ösztönző forrásaként szolgál, és vezető fényként tündököl az Igazság sok-sok lelkes keresője, Isten sok-sok odaadó híve előtt. Ilyen embereknek adatik, hogy élvezik a Mindenható szeretetét és az Általa nyújtott oltalmat. Az ő jó szerencséjük ez, életüket Istennel osztják meg. Az egység, melyet pillanatról pillanatra élnek, az abszolút egységének, az örök élet egységének Egyesülése a teremtés végtelenül változatos sokféleségében – a megnyilvánulttá vált Isteni, a mindenható személyes Isten jelképezte nagy egység.

Egy hozzászólás

  1. hamsa srác

    “sem rejtélyesebb mint egy óra működése egy kisgyerek számára” – hát ja. Ez az igazság.

    Gyönyörű fordítás. Nagyon szép. Olvastam angolul is.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*