Maharishi

Maharishi: Átmenet az istentudatból az egységtudatba – Vernon Katz beszélgetése Maharishivel 4.

ConversationsWithMaharishiEz a beszélgetés, amely kasmíri tartózkodásom végén hangzott el, akkor született, amikor Maharishi a harmadik fejezet három egymást követő szútráját értelmezte. Ezek alapján részletesebben le tudta írni azt az állapotot, ahogyan az istentudat utat enged az egységtudat számára, és a folyamat során megvilágította az upanisadok leghíresebb mahávákjáját, azaz nagy mondását. Ez a „te Az vagy” [tat tvam aszi]. Az első szútra kijelenti, hogy amint a „te”, azaz az Önvaló megfogyatkozik, a tanító valami többet mond. Amit mond, az a második szútrához kapcsolódik, amely kijelenti, hogy „Az” nem más, mint a megnyilvánulatlan, míg a harmadik hozzáteszi, hogy ez az odaadás beteljesedése során ismerszik meg ilyennek. Az odaadás csúcsa, mint azt Maharishi világossá teszi a beszélgetés során, az egységtudat. A Brahman megismerése, mint azt későbbi éveiben elmagyarázta, az egységtudat csúcsa.

Kihagytam a beszélgetésnek azokat a részeit, amelyek a nyelvtant és az egyes szavak jelentését taglalták részletekbe menően, ám megmaradt az a könnyed tréfálkozás, amely sokszor kísérte a fordítást. Beszélgetésünk híján volt mindenféle ünnepélyességnek és fellengzősségnek, s ez hatalmas örömet adott a Maharishivel való közös munkánk során.

Maharishi: Amikor a „te” megfogyatkozik, a tanító valami többet mond. Azt is mondja, hogy „Az” – „te Az vagy.”

JP: Mit értesz azon, hogy megfogyatkozik?

Maharishi: Az istentudatban az Önvaló és a nem-Önvaló is jelen van. Amikor az Önvaló, a „te” kezd megfogyatkozni, akkor a tanító azt mondja: „Ó, kezded elveszíteni az identitásodat, ám te Az vagy.” A tanító még valami többet is mond az Önvalónál. Azt mondja tanítványának, hogy „Te is Az a határtalan vagy.” A törekvő pedig megtapasztalja, hogy feloldódik az Önvalója, az az Ön-tudatossága, amely ezidáig [a kozmikus tudattól fogva] uralkodó volt, és amelynek alapján az istentudatot is megtapasztalta. Tudatossága kezd feloldódni. „Amíg a „te” megnyilvánult a tudatodban, amíg arról vagy tudatos, hogy van egyrészt a saját Önvalód, és a tőled különböző mennyei valóság, addig nem vagy Az, mert Az avyakta, megnyilvánulatlan. Amikor tehát eljutsz az Önvaló tudatosságának elvesztéséhez, tudni fogod, hogy az a Brahman, Az [a Brahman] pedig a megnyilvánulatlan.” Most egy kicsit igazítsuk ki ennek a gyönyörű szútrának a nyelvtanát.

VK: Csak egy apró helyreigazítás…

Maharishi: Nem lesz nehéz.

VK: Könnyebb manipulálni a kifinomult valóság birodalmát, mint a durva, írott nyelvet. Ez itt a gond.

JP: Efelől nincs kétség.

Maharishi Mahesh Yogi
Maharishi Mahesh Yogi

Maharishi: Ki fog jönni. (továbbra is nevet) De micsoda gyönyörűség jön ki ebből a fordításból! Ez a szútra arról a sajátos tapasztalatról beszél, amikor az Önvaló tudatossága kezd feloldódni. A tanító elmondja tanítványának, hogy Abban a Megnyilvánulatban oldódik fel. (Az itt következő beszélgetés egy bizonyos kifejezés értelmének megtárgyalása.)

VK: Maharishi megkapta a maga értelmezését [a szótár alapján].

JP: Megint legyőztek, Vernon.

VK: Igen, a nehézségek ellenére [Maharishi megkapta a maga értelmezését].

Maharishi: A szútra azt mondja, „Az odaadás beteljesedésekor”, mivel az Egység az odaadás beteljesedésekor hajnalodik. Ez az értelem lényegét adja meg, nem pedig a szó szerinti…

JP: Ez a szótár meglehetősen újfajta értelmezése, Maharishi.

VK: A szótár a pontosságot hivatott elősegíteni, Maharishi. Ez az értelme.

Maharishi: Ám az ilyen esetekben, amikor az egész annyira eltávolodik [mindazoknak] az intellektusától, akik a szótárak készítését irányítják… Ez a szó egy meghatározott állapotra utal. Ez nem az odaadás örömteli állapota, mert az odaadás örömteli állapota akkor jön el, amikor valaki mindenüttt és mindenhol az Úr leheletét érzi, mindenből az Ő suttogását hallja. Ehelyett, az odaadás beteljesedése az az állapot, amikor az odaadás teljessé válik – és véget ér.

VK: Tehát ez túl van a meditáción, Maharishi.

Maharishi: Ó, messze túl mindenen! Ez az odaadás beteljesedése. Az otthon mindig is túl van az úton, az út legvégén.

VK: Ám az Egység nem a transzcendálás révén jön létre? Míg az odaadás során…

Maharishi: Az odaadás a transzcendálás révén jön létre, az Önvaló és a mennyei valóság elkülönültségének transzcendálása révén.

VK: És az csak az odaadásban történik meg?

Maharishi: Ez az odaadás csúcspontja. Ugyanis abban az állapotban [mielőtt az egység hajnalodni kezd], amikor az Úr és a mennyei területek is jelen vannak, amikor még csukott szemmel és nyitott szemmel is tapasztalod a mennyei mezőket, akkor teljes mértékben elmerülsz a látomás gazdagságában, a mennyek történéseiben és minden egyebekben.

VK: Tehát az egyén azzá [a mennyei valósággá] válik.

Maharishi: Azzá, a Brahmanná válik. Az odaadás egységében az Egység van jelen.

VK: Az egyén Azzá válik, de azután mi történik? Azzá az isteni mennyei valósággá válsz, és aztán az isteninek a Brahmanná kell válnia?

Maharishi: Az isteni hullámai az érzékelés és a cselekvés egész területén tapasztalhatók.

VK: Ám ez csak az az állapot, amikor az istenivé válsz. Ez még nem az az állapot, amikor az isteni a Brahmanná válik.

Maharishi: Nem, az isteni maga a Brahman. Mihelyst a „te” elmegy, egyedül az „Az” marad. Te Az vagy.

VK: De nem lehet, hogy ez csak a személyes Istenbe való beleolvadás [mint egy előzetes szakasz]? „Ő és az Istene egyek”, mondtad egyszer.

Maharishi: „Ő és az Istene” – ez a fajta feloldódás az érzékelés-tapasztalás szintjén megy végbe, ám ez nem fogja felszámolni [az Önvaló és a mennyei valóság közötti] szakadékot. A mennyei látomás ragyogásába való beleolvadás egy másik fajta beleolvadás. Ez azonban [különbözik] ettől a kitágulástól, mivel [ahogyan haladunk az Egység felé] ez egyre többé és többé és többé válik.

VK: De a mennyeibe való beleolvadás az odaadáson keresztül kell, hogy történjen, míg a Brahmanná válás a tudásból kell fakadjon. Az odaadáson keresztül jobban belemerülsz a mennyeibe, ám eljön az a pont, amikor ráébredsz, hogy a mennyei nem más, mint a Brahman.

Maharishi: Ezért mondja a tanító azt, hogy „Az a megnyilvánulatlan.” Amikor [a törekvő] elkezdi elveszíteni korábbi önazonosságát, mint a mennyeitől különböző Önvalót, akkor [kapja meg] azt az istrukciót, akkor [kapja meg] azt a Mahávákját, hogy „te Az vagy.” És Az nem más, mint a megnyilvánulatlan.

VK: De hogy jön a képbe az odaadás? Az odaadás csak a legfelsőbb mennyei szintig képes eljuttatni. Á, ez nem az odaadás, hanem az odaadás beteljesedése!

Maharishi: Az odaadás beteljesedése, az odaadás csúcspontja. Az odaadás Isten tapasztalásának eredménye; szeretni kezded Őt, átadod magad Neki. Ám amikor ez az állapot is eléri teljességét, akkor az Önvaló elkezd eltűnni, a „te” kezd eltűnni, és csak „Az” marad – te Az vagy. És Vjásza olyan csodálatosan fejezi ki magát! [a szútrában – a ford.] Azt mondja: figyeld csak meg ezt a kifejezést: „Az a megnyilvánulatlan.” Amikor a [tanító] látja, hogy az Önvaló kezd feloldódni, akkor jön el az idő, hogy azt mondja, „igen ez feloldódik, ám ez rendben van, mivel csak a „te” feloldódása után fog a Brahman hajnalodni, mivel Az [a Brahman] megnyilvánulatlan”.

Ez a szó, hogy „megnyilvánulatlan”, annyira gyönyörű! Még annál is sokkal szebb, mint amikor a sruti [az Upanisad] azt mondja, hogy „te Az vagy”. Vjásza itt azt mondja: „Az a megnyilvánulatlan.” A sruti csak annyit mond, hogy „te Az vagy.” Ám a törekvőt meg kell óvni attól, hogy belefulladjon a semmibe, [és ehhez csupán az kell, hogy] eljöjjön a bölcsesség, és azt mondja, „ó, hát Az a megnyilvánulatlan.”

VK: Arra gondolsz tehát, hogy egy kicsit bővebben kell szólni arról, hogy mi „Az”?

Maharishi: Bővebben. Amikor [a törekvő] úgy találta, hogy a „te” kezd feloldódni, és átmegy „Abba”, akkor válik jelentőségteljessé a sruti [az upanisad szava – a ford.], hogy „te Az vagy”. Amikor a „te” feloldódott, és egyedül „Az” marad, akkor jön el a sruti, és mondja azt, hogy: „te Az vagy” – nem pedig amikor még a „te” tudatossága áll fenn, amikor még az Önvaló tudatossága áll fenn; ekkor a mondásnak nincs értelme. Ám amikor Azzá kezdesz válni, akkor eljön [a tantó], és azt mondja: „te Az vagy.” Ez annyira csodálatos!

VK: Amikor Maharishi figyelme rajta van, akkor hirtelen összeáll [a fordítás].

Maharishi: Nem, amikor elérkezünk ahhoz a szútrához, amelyet eddig helytelenül értelmeztek.

VK: Amikor elérkezünk ahhoz a szútrához, amelyik megfelel…

Maharishi: Amelyik megfelel, igen! (nevet)

VK: (a többi jelenlévőhöz fordulva): Olyan furcsa! Az ember holtfáradtnak érzi magát, és aztán jön Maharishi és felrázza. Egyáltalán nem érzek fáradtságot. Olyan különös!

Maharishi: (nevet) Nem, ez a szútra. A nyelvtan és a jelentés találkozása.

(Részlet Vernon Katz: Conversations with Maharishi című könyvéből, 296-302. oldal)

One Comment

  1. Pingback: Transzcendentális Meditáció — Maharishi: További gondolatok a mahávákjákról, avagy az egységtudat minőségei

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*